Tom Clancy's Splinter Cell: Pandora Tomorrow

Grafika: Bár a Splinter Cell óta tulajdonképpen nem változott, az Unreal Engine továbbra is gyönyörű. A helyszínek nagyon szépen kidolgozottak, nagyfelbontású textúráik végre nem X-Box kiadás érzetét keltik. A víz nagyon szépre sikerült. Az árnyékok szerves részét képezik a játéknak, és ennek megfelelően igényes a megvalósításuk; és rá vagyunk utalva, hogy felhasználjuk az árnyékokat. Az egyik jelenetnél például a napszak változásával növekednek az árnyékok is, ami nélkül nem tudunk továbbjutni. Elmondhatjuk, hogy a látvány minden esetben ugyanúgy a székhez tudja szögezni a játékost, ahogy az első rész is tette.

Kezelőfelület: Az X-Box verzióból átvett HUD elsőre kicsit szokatlan, de szerintem tökéletes. Ugyanúgy ellát bennünket minden fontos információval, ahogy a régi tette. Azért én egy sebesség-o-metert el tudtam volna még képzelni, mert így csak tippelni lehet, milyen gyorsan fogok megindulni. Gyakran lesz segítségünkre Sony-Ericsson P900-unk a küldetések során - egy kis reklám belefér. :)

Játékmenet: A Splinter Cellnek nem igazán akad párja. A sztori lebilincselő, változatosak a küldetések. Néha túlzónak találtam a fegyverhasználat tiltását (a terroristák a nagykövetségen éppen kivégzik a túszokat, nekünk meg tilos fegyvert használni), de szerencsére a játékban bármennyit menthetünk (az elmúlt egy évben csak checkpoint-rendszert láttam az Ubisofttól). A készítők szerint az átlagjátékos 25 óra alatt végig tudja játszani az egyjátékos küldetést, a tapasztaltabbak 12 óra alatt - talán egy-két pálya még elfért volna a cd-ken.

Multiplayer: A többjátékos mód forradalmi és brilliáns. Majd' minden játékban van egy kis eltérés a két szembenálló fél között, de alapvetően ugyanaz a célja mindkét csapatnak. A Pandora Tomorrow szakít a hagyományokkal, és két teljesen különböző oldalt állít szembe egymással. A jó netkód és a játékosok alacsony száma miatt lag nincs, és egy ADSL is elég a hostolásra.

Hangeffektek, zene: Az új rész szinte teljes egészében megkapta az eredeti Splinter Cell hangjait. Bár ezekkel semmi baj nincs (főleg, hogy 5.1-es a hang), de egy kicsit több újítást itt is el tudtam volna képzelni. A zenéket Lalo Shifrin szerezte, és tevékenységünkkel összhangban dinamikusan változik. Zavaróan hangos ugyanakkor Sam minden egyes lépése: szerintem ha mögém akarna lopakodni, egy folyosó másik végéből is meghallanám - az ellenfelek meg közvetlen közelről sem veszik észre. Miért hallani ennyire az ő szuperhalk kommandós-csukáját, és miért nem hallani az ellenfelek tankbakancsát? :)

Összegzés: Gondban voltam, amikor a cikk elején "Hasonló játékok" címszó alatt meg kellett jelölnöm néhány másik játékot. Egyszerűen ez a Splinter Cell, műfajt teremtő, újat hozó alkotás. Sikerrel emelkedik ki a tucat-FPSek, "megyek és gyilkolok" játékok világából. Nagyszerű elgondolás, tökéletes kivitelezés. Többjátékos módja - akárcsak anno a Splinter Cell egyjátékos téren - forradalmi újítást tudott hozni a játékmenetbe. Sokáig fogunk még játszani a Pandora Tomorrow-val, ezt bizton állíthatom. Nincs mit magyarázni, csillagos ötös!