Informatika és tudomány
Informatika és tudomány
Zoom nagylátószögnél, zoom tele-állásban
A példánkban látott 35 mm, a zoomtartomány alsó értékét jelöli, a 105 mm pedig a zoom felső határát. A zoomtartomány nagyságát könnyen kiszámíthatjuk, ha a nagyobb milliméter értéket elosztjuk a kisebbel. Ez esetünkben 105/35 = 3. Tehát gépünk 3x-os zoomra képes. Ez azonban csak felületes adat, aki további részleteket szeretne megtudni, olvassa tovább ezt a részt!
Tehát a zoom két végpontját a legkisebb és az elérhető legnagyobb gyújtótávolság határozza meg. Ezt milliméterben számoljuk. A gyújtótávolság a gyakorlatban azt mutatja meg nekünk, hogy gépünk objektívje milyen széles szögben lát. Alapobjektívnek az 50 mm-es gyújtótávolságú objektíveket tekintjük. Minél kisebb a gyújtótávolság, az objektív annál nagyobb területet képes befogni. Az érték minél nagyobb, annál keskenyebb területet fog be, de annál messzebbre is lát. A befogott szöget látószögnek nevezzük. 50 mm alatti érték esetén nagylátószögről beszélhetünk, az 50 mm-nél nagyobb tartományban dolgozó objektívet teleobjektívnek hívjuk. A digitális fényképezőgépek esetén a könnyebb átszámíthatóság érdekében az előzőekben írt, filmes értékekkel számolunk, holott objektívjeik nagyon kis gyújtótávolságon dolgoznak. Egyszerűbb, olcsóbb digitális fényképezőknél, vagy a tükörreflexes gépek egyes cserélhető objektívjeinél találkozhatunk fix gyújtótávolság értékkel is, például 38 mm. Ebben az esetben fix objektívről beszélünk, ami nem rendelkezik zoom lehetőséggel és mindig ugyanazt a méretű a képmezőt fogja be. Lássuk példánkat!
Példagépünk jelen esetben 35 mm-es (hagyományos filmes) értéknek megfelelő (nagy)látószöget ad. Ez a szög, kb. vízszintesen 54,4 fok, de az átszámításába most hosszadalmas lenne belemennünk. A 35 mm-es érték kb. a kompakt digitális gépek átlagos értéke. Ha az induló érték ennél kisebb, akkor gépünkkel nagyobb területet tudunk lefényképezni. Ez például kisebb belső helységben jöhet jól, vagy, ha nagy a rokonságunk és szeretnénk, ha mindenki a képen lenne. Néhány digitális gép akár 28 mm-nek megfelelő látószöget is adhat. Amennyiben fontos a nagyobb terület befogása, pl. épületfotónál, vagy nagyobb embercsoport, tárgy, viszonylag közelről való fotózásánál, úgy inkább ilyen értéknek megfelelő gépet keressünk. A nagylátószög hátránya a viszonylag komoly képtorzítás lehet.
A másik véglet a zoomobjektív teletartománya. Ez esetünkben 105 mm, ami az előző (35 mm) érték háromszorosa, tehát 3x-os zoomot jelöl. Sokkal kisebb látószöget ad, kb. 19,4 fokosat, de így messzebb is ellátunk a segítségével. A 100 mm körüli tartomány kiválóan alkalmas pl. portrék készítésére.
Láthatjuk, hogy kizárólag a zoom nagyságának figyelembevétele tévútra vezethet minket. Mindig keressük meg hozzá a gyújtótávolság értékeket, hogy megbecsülhessük az objektív által befogható képterület nagyságát, a látószöget is! Egy 38-380 mm közötti, és egy 28-280 mm gyújtótávolság között dolgozó gép is 10x-es zoomra képes, használatukban mégis jelentős eltérések lehetnek. Az első gép alapesetben (38 mm) kisebb látószöget ad, így pl. belső terek fotózására kevésbé alkalmas, végállásban (380 mm) azonban messzebbre láthatunk vele, így pl. vadon élő madarak fotózására alkalmasabb lehet. A második gép pedig alapban (28 mm) nyújt jobb látószöget, így pl. épületfotózásnál nagyobb sikereket érhetünk el vele.
A gépek nagy része 2-3x-os zoomal szerelt. Ez tökéletesen elég lehet minden hétköznapi fotóstéma megörökítésére. Nagy szabadságot ad nekünk a képkivágás helyes megválasztásában. Nagyobb zoomos gépet csak extra igények esetén válasszunk, például, ha természetben szeretnénk állatfotókat készíteni, bár ennek sikeréhez még nem feltétlen garancia a nagy zoom. A nagy zoommal kapcsolatban azonban két dolgot vegyünk figyelembe. Egyrészt a nagyítással együtt minden esetben a képminőség is romlik, , bár ez a minőségromlás hobbi szinten még elfogadható képet jelent. Másrészt a zoom növelésével fokozottan növekszik a kezünk természetes remegése által keltett "berázásveszély", melynek végeredménye az életlen kép. Ez sosem a gép hibája, hanem a fotósé, főként ha nagy zoomal gyengébb fényviszonyok között akart fotózni. Félhomályban, szobabelsőben, este lehetőleg kerüljük a nagy zoom használatát!
Lehetőségünk van - korlátozottan - gépünk gyújtótávolság-tartományának növelésére vagy csökkentésére kiegészítő objektív konverterek megvásárlásával, főleg olyan gépek esetén, amelyek rendelkeznek az objektívház körüli adapter-menettel. Erről bővebben az "Adapter-menetátmérő" részben szólunk.
A fent vázolt - optikainak nevezett -zoomon kívül szinte minden gépben használhatunk digitális zoomot is, kivéve például a komolyabb tükörreflexes gépeket. Míg az optikai zoomnál valós nagyítást kapunk, úgy a digitális zoom nem nyújt tényleges nagyítást, így részletesebb képet sem, csupán a meglévő képadat digitális kinagyítását, hasonlóan ahhoz, ahogy egy fotószerkesztő programban nagyíthatjuk a képünket utólag. Előnye abban rejlik, hogy mindez még a gép belsejében végbemegy és nem egy már tömörített, feldolgozott képpel tesszük meg. Átlag amatőr felhasználásban ennek nincs túl nagy jelentősége. Különösebb figyelmet ne szenteljünk ezen adatnak!
Újabban nagy reneszánszát éli ez a tulajdonság. Előnye, hogy kezünk természetes remegését a stabilizátor megpróbálja kompenzálni, így gyengébb fényviszonyok között, vagy nagyobb zoommal, kézből is van esélyünk éles kép készítésére. Használata azonban viszonylag korlátozott, végtelen ideig nem képes kiszűrni a remegést, tehát ne várjunk tőle csodát. A gép árát megdrágítja, de például 10x-es zoom körüli gépeknél nagyon ajánlott ilyet választani.
Automata élességállítás (vagy autofókusz, AF)
Ez esetben a gép önmaga állítja be a kép élességét. Néhány nagyon olcsó gép nem rendelkezik automata élességállítással. Ezeket fix fókuszos gépeknek nevezzük. Az ilyen gépek képein bizonyos távolságtartományon belül (például 60 centimétertől végtelenig) minden éles. Legnagyobb előnye a fix fókuszos gépeknek, hogy megspórolják a gép automata élességállításának sokszor több másodperces idejét, így szinte azonnal lehet velük exponálni.
Az automata élességállítással rendelkező digitális fényképezőgépek többsége az ún. kontraszt érzékelés elvén állítja be az élességet. Legtöbbjük erre a kép közepén lévő területet veszi figyelembe, de vannak gépek amelyeknél magunk is meghatározhatjuk, hogy a képmező melyik területét használja élességállításra. Általában a keresőben, vagy a hátsó LCD kijelzőn a képmezőben lévő kis négyzet (téglalap) jelzi az éppen aktív fókuszmezőt. Az automata élességállítás előnye, hogy kényelmes és általában pontos, hátránya, hogy több másodpercig is eltarthat, így közben könnyen lemaradunk a valóban megörökíteni kívánt témáról.
A kontraszt érzékelős éllességállítást úgy bírhatjuk gyorsabb és megbízhatóbb munkára, ha eltérő fényességű, nagy kontrasztkülönbségű területekre próbálunk élesíteni. Csíkos, kockás, erősen mintázott felületeken a gép könnyebben megtalálja az élességet, mint például egy sima fehér falon - ez utóbbin valószínűleg egyáltalán nem fogja. Szintén gondot jelenthetnek a gyengébb fényviszonyok. Itt nem kell koromsötétre gondolnunk, hiszen az autofókusznak sokszor elég egy félhomályos szoba is, hogy nehezen boldoguljon. A következő pontban ennek lehetséges megoldásáról írunk.
Gyengébb megvilágítás esetén, például szobabelsőnél gyakran előfordul, hogy rendelkezésre álló fény nem elegendő a gép automata élleségállító rendszere számára. Ilyenkor egyszerűen képtelen beállni, és ide-oda hintázik, bizonytalankodik az élességállítás, vagy életlen kép a végeredmény. Ennek kiküszöbölésére némely gép rendelkezik ún. autofókusz-segédfénnyel.
Ez egy kis lámpa vagy lézer fényforrás, amely az élességállítás közben rövid időre felvillan és megvilágítja a fókuszáláshoz szükséges sötétebb területet. Ha szerencsénk van, akkor ez a fény elegendő lehet, hogy gépünk megtalálja a helyes élességet, bár ez nem minden esetben garantált. A segédfény hatótávolsága is korlátozott, leginkább 2-3 méter távolságra hatásos, az erősebbek esetleg 5-7 méterig nyújthatnak segítséget.