Lord of the Rings - The Battle for Middle-earth

Grafika: Amennyiben egy kisebb paksi erőmű tombol az asztalunk alatt, akkor mindenképp lenyűgöző effektekkel találkozunk. Nem gondolom, hogy túl lenne csicsázva, éppen átjön rajta a meseszerű, igazán "gyűrűk urás" hangulat. Persze közepesebb minőségi beállítások mellett is élvezhető dologról van szó, és azt sem szabad elfelejteni, hogy egy stratégiánál nem a látvány a fő húzóerő. Itt mégis egy egységesen igényes munkával találkozunk. A bevezető és átvezető videók minőségével volt némi kifogásom. Természetesen játékmotorral készült, agyon-AA-zott, viszont sajnos néhol pixeles. Egy teljes DVD-t elfoglaló játéktól azt vártam volna, hogy ebben is hibátlan.

Kezelőfelület: A játék az irányításra a RTS konfigurációt alkalmazza. Könnyen megtanulható. Az építés rendszere ennél egyszerűbb már nem is lehetne, valóban akcióra van kihegyezve. A speciális erők előhívásához sem kell sokat kutatni, bal oldalon könnyen felismerhető, gyors akcióban is használható ikonok sorakoznak. Ráadásul, ha valamelyik újratöltődött, akkor felvillan, így nem kell folyamatosan odapillantani, hogy mikor készül el.

Érdemes viszont megjegyezni. Bal klikk + jobb klikk: ez a recept a speciális erők és a hősök tulajdonságaihoz. Sokszor nyomtam véletlenül bal klikket eleinte, és csodálkoztam, hogy nem történik semmi. (Érdemes elolvasni a kis útmutató szövegeket). Ami miatt nem kap maximumot az az, hogy a csatában nagyon észnél kell lenni, hogy minden rendben legyen. Sokszor a tömegben átláthatanná, kezelhetetlenné válik a történet, néha nem az történik, amire számítunk.

Játékmenet: Ezt kicsit fura megítélni. Pörgős, folyamatos akció, nincs egy pillanatnyi szünet sem, változatos minden, megfelelő számú mellékküldetés, de mégsem kényszerít komolyabb gondolkodásra. Egy idő után elő-előjönnek az azonos pályák, legalábbis abban a tekintetben, hogy a forgatókönyv ugyanaz. Bevédekezni, fejlődni, támadni, megsemmisíteni. Fent néhány dolgot említettem, ami mindig érvényes ez a szabály, és ez sajnos a játékmenet értékét csökkenti. Ennek ellenére nem csak fanatikusoknak ajánlott, hiszen a hősök fejlődésével, illetve az ellenfél relatíve változó taktikájával azért nem egyszerű megvívni, főleg nehéz fokozaton.

Multiplayer: Van lehetőség helyi hálózatos és online játékra is. Igazság szerint egyiket sem próbáltam, tehát nem nyilatkoznék a kapcsolat minőségéről. Van lehetőség játékosok által készített pályákat csatolni, azaz van pályaszerkesztő, de véletlenszerűen generált terepek nincsenek. Ezt azért ellensúlyozza, hogy mind a 30 fix provincia egyedi. Ez sajnos a C&C: Generals készítőire jellemző fordulat.

Hangeffektek: A játék támogatja az EAX3-at illetve onnan lefelé mindent. Fenomenális az egységek szereplése, folyamatosan jár a szájuk, megjegyzik ha ellenséges területre értek, vagy ha vadon élő szörnyeket sejtenek a környéken. Üdvrivalgásban törnek ki, ha valamelyik hős csatlakozik hozzájuk, vagy ha megtisztítják az adott területet az ellentől.

Zene: A zene ambivalens, hiszen ugyan a Gyűrük Ura filmtrilógia zenéi csendülnek fel, és a megszokott módon pörögnek időről időre újra, de ez is kicsit zavaró is, hiszen a számok nem túl változatosak, sokszor tér vissza ugyanaz a téma, és inkább hangulatokat közvetít. Ennek ellenére továbbra is csodálatos, csak sok játék után megunható, kivéve ha annyira belemélyed valaki, hogy se lát, se hall.

Összegzés: A játékban vannak nagyon erős oldalai, illetve kevésbé jól sikerültek. Csak a variációk hiánya miatt nem tudom azt mondani, hogy hosszútávú élvezetet nyújt, ellenben az egyjátékos mód eleve nagyon hosszú. Ha mindent végig akarunk csinálni, a kküldetések alatt a "Teljes győzelem" fokozatra törekszünk, és a bónusz célokat is teljesítjük, akkor akár 30-40 óra is lehet csak az egyik oldal (nem számolva az újrakezdéseket). Ennek tükrében viszont csakis jeles lehet az osztályzat, habár csak ötös alá. A történeti szál nagyon jól összerakott, a téma eredeti, kellemes megvalósítással, effektekkel, és hosszú éjszakákra a monitor elé szegező kampánnyal.