Közel voltak a nácik az atom­bombához

Egy német-amerikai jelentés szerint a II. világháborúban a nácik jóval közelebb kerülhettek az atombomba bevetéséhez, mint azt korábban gondolták.

A történészek egy 60 éves ábrára bukkantak, amin a harmadik birodalom atombombájának vázlata látható. A Physics World nevű magazinban publikált jelentésben szereplő vázlat nem tartalmaz dátumot, a történészek szerint azonban minden jel arra utal, hogy közvetlenül az európai harcok befejeződése után készült. A szerkezet kiagyalójáról sincs semmilyen információ, mivel hiányzik a dokumentum borítólapja. Ez az egyetlen ismert rajz a német szakértők által megtervezett fegyverről.


A felfedezés mögött álló egyik történész az a Rainer Karlsch, aki idén már nem kis felbolydulást keltett azon bejelentésével, mely szerint a nácik a háború utolsó napjaiban sikeresen teszteltek egy primitív nukleáris szerkezetet. Ezt az állítást a történészek többsége egyszerűen elutasította. Az újonnan napvilágot látott dokumentumot Karlsch Hitler bombája című könyvének publikálása után fedezték fel. A nácik szerinte is igen távol álltak még egy klasszikus atombomba kifejlesztésétől, azonban a minibombát egy rakétával kombinálva ígéretesnek látszott a tervezet. A hadsereg úgy vélte, körülbelül hat hónapra lesz szükségük az új fegyver hadrendbe állításához, a tudósok azonban tudták, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

A hitleri Németország atomenergia-programjának vezetője Werner Heisenberg volt. Világszerte elismert fizikusnak számított a tudomány több területén is, azonban a maghasadás láncreakciójának fő okaira nem sikerült ráakadnia. Egyes kutatók szerint ennek köszönhetően túlbecsülte a bomba megépítéséhez szükséges hasadóanyag mennyiségét. Mindezek ellenére a német jelentés valamivel több mint 5 kilogrammot említ egy plutónium bomba kritikus tömegéhez, ami viszonylag közel van a valós adathoz. Ez arra enged következtetni, hogy néhány náci tudósnak sikerült felülmúlnia Heisenberget a maghasadás területén.

Werner Heisenberg

Paul Lawrence Rose professzor szerint - aki 1998-ban könyvet írt a német uránium programról - nincs túl nagy jelentősége az 5 kilogrammos adatnak, azzal együtt, hogy nem vonja kétségbe a dokumentum eredetiségét. Úgy véli, ha sikerült is egyes tudósoknak megérteni az elvet, azt Heisenberg csoportja úgysem fogadta volna el.

A "Hitler bombája" című könyvben Karlsch szerint létezett egy Heisenbergével rivalizáló kutatócsoport is, amit Kurt Diebner fizikus vezetett. A könyv szerint Diebneréknek sikerült egy primitív nukleáris szerkezetet tesztelniük 1945 márciusában a kelet-német Türingiában. Rose szerint ez is igen valószínűtlen. A tudósok elfogása után az MI6 által az angliai Farm Hall-i őrizetükben rögzített, 1992-ben közzétett hangfelvételek tanúsága szerint Diebnernek nem volt meg az ehhez szükséges tudásanyag.

Karlsch és a publikáció társszerzője, Mark Walker az amerikai Union College történészprofesszora azonban a Physics World hasábjain rámutat azokra az újításokra, melyeket Diebner csapata ért el, többek közt egy reaktortervezetre, ami sokkal jobb volt Heisenbergénél. Karlsch szerint Diebner számos kutatócsoporttal működött együtt, melyek eredményei az ő kezében fonódtak össze, miközben a bomba projektjéről csak néhány hozzá közeli tudósnak volt tudomása, Heisenberg elől sikeresen eltitkolták.