Forintok a világhálón - van-e magyar eKereskedelem?

A törvény

Az első elmozdulás idén nyáron történt, mégpedig a 2006. június 1-vel hatályba lépő 2005. CLXIV. törvény a Kereskedelemről. Ebben külön definiálják a csomagküldő szolgáltatást az internetes kereskedelemtől:

d) internetes kereskedelem: olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek során termékek, illetőleg szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése történik a világhálón, valamint egyéb elektronikus hírközlő eszközön keresztül, távollévők között kötött szerződés keretében, ide nem értve a csomagküldő kereskedelmet;

A törvény lehetőséget ad a kizárólag a világhálón értékesítő üzleteknek, hogy ne kelljen üzlethelyiséget fenntartani, csupán egy ügyfélszolgálati irodát, melynek lényege az egymástól távol lévő felek közti szerződéskötés során felmerülő problémák rendezésének lehetősége. Ha bemegyek az áruházba, kinézek egy ruhát, felpróbálom, nem tetszik, akkor visszateszem. Ennek lehetőségét fenn kell tartani az online kereskedelemben is, ráadásul a vásárlói bizalomhoz is kulcspont, hogy az egyébként fantomszerű online vállalkozásokat biztosan el lehessen érni fizikailag.

Ugyanakkor a törvények jelenleg nem szabályozzák, hogy egy webshopnak milyen kötelező céginformációkat kell tartalmaznia. Jelenleg bevett szokás az eKereskedők között, hogy kényszeres rejtőzködők. A kedvenc példám az Xpress.hu DVD bolt, ahol egy végső mentsvárként számon tartott telefonszámon és egy postafiók címén kívül semmilyen közelebbi információ nem található. A domain regisztrációból talán kiderül a vezető neve, de nem lehet mindenki Sherlock.

Az elvárás az lehetne, hogy a törvényalkotó hozzon szigorúbb szabályokat a kóklerek kiküszöbölésére, a végrehajtó hatalom pedig tartassa be. Online területen nem is lenne szükséges komoly apparátus felállítása, hiszen néhány ember folyamatos munkájával könnyen ellenőrizhetőek az online boltok. Amíg törvényi hiányosságok gátolják a tiszta fejlődést, addig nem várható átütő siker. Nagy Sándor elmondta, hogy "Volt a törvénytervezet az IVSZnél, a SZEKnél, a piac több nagyobb szereplőjéhez is eljutott. A főosztályon, ahol ezzel dolgoznak, most úgy tűnik tényleg komolyabban foglalkoznak vele. Érdekli a kormányzatot a piaci szereplők véleménye. Reméljük még idén törvény lesz belőle."

A vásárló

Még csak 7-8 éve van rendes internet az országban. Ez nagyon kevés idő, viszont a növekedés nagyon lassú volt, boomok nélkül. Aki frissként érkezett az online közösségbe, biztos hogy ismerősöktől fog bizalmi alapon tájékozódni a lehetőségeről és mivel online értékesítés is van 7 éve, ezért szájmarketing útján jut el elsősorban a vevő az áruházig. Másodsorban a keresőket használják nagyon sokan, ahol a bizalmi tényező már kiesik, hiszen egy találati halmazból maga a felhasználó bök rá valamelyik linkre. Itt nincs bizalmi tényező, viszont ennek kialakulásában segíthet, ha látja a fentebb említett adatokat, céginformációkat.

Ez a két irányzat manapság egyszerre érvényesül. Ha az ekereskedő jól működik, akkor a fogyasztók jó hírét önkéntelenül továbbadták, ha pedig a vevő véletlenül téved a webshopba és nem egy borzalmat lát, akkor talán nem navigál el azonnal. Ez a két tényező a legolcsóbb megoldás a gyors fogyasztószerzésre, hiszen az idei adatok szerint éves szinten 4-5%-kal nő a penetráció, ami naponta 1300 új internetezőt jelent.

Korcsoportos eloszlás szerint viszont Nagy Sándor véleménye szerint "az online kereskedelemben a célcsoport semmiben sem másabb, mint az offlineban. Az arányokat csupán az internethasználat korosztály szerinti megoszlása torzítja, ha majd az emberek több, mint fele internethasználó lesz, akkor kiegyenlítődik."

Félelmek és attitűdök

Alapvetően a magyar internetező érdeklődő az internetes kereskedelemmel kapcsolatban, ámde mégis ódzkodnak tőle. A bizalmatlanság legtöbbször ott kezdődik, mikor személyes adatokat kell megadni, bankkártyával kell fizetni. Sokan még mindig nehezen hiszik el, a megrendelés gomb lenyomásával előidézik néhány órával/nappal későbbre, hogy egy futár megnyomja a csengőjüket. Ahogyan sok más területen, a fogyasztók itt is konzervatívak és nem bíznak a papír és a személyes kontaktus nélküli szerződésben.

"A piac minden szereplőjének érdeke, hogy a vásárló bankkártyával fizessen, ugyanis ekkor nem kell készpénzzel dolgozni, nem kell a futárnak fizetni, biztos hogy a vevő nem hóbortból rendelt meg valamit. De ha azt akarom, hogy a vevő valóban annyira megbízzon bennem hogy előre kifizesse a terméket, akkor adni kell valami bizalmi alapot ennek a fogyasztónak." - mondta Nagy. Ez a bizalmi alap legegyszerűbben úgy teremthető meg, ha az adott weboldalon egyértelműen jelezve van, hogy a szolgáltatást egy adott cég üzemelteti, aminek ott az adószáma, cégjegyzékszáma, engedélyszáma, a felelős vezető neve, telefonszáma és természetesen a hely, ahol fizikailag elérhetőek.

Fejlesztési trendek:

Ezt megfelelő törvényi szabályozással elő lehetne segíteni, mondjuk egy egységes jelöléssel a törvényesen működő és biztonságos webáruházak számára, melyet főként a fogyasztók felé kellene promótálni. Elérni, hogy kizárólag olyan eBoltban vásároljanak, ami rendelkezik a megfelelő tanusítvánnyal.

Ezzel együtt elkerülhetetlen az internetes szürke és feketekereskedelem, aminek piaca mindigis lesz: ugyanaz a szituáció, mint az aluljáróban "százasértacsoki"-árusokkal. Tőlük is megveszik mindenféle számla és jótállás nélkül portékát. Jelenleg az internet ezen területén az Artisjus-féle CD/DVD matrica megjelenése óta a legnépszerűbb fekete biznisz az optikai adathordozó, melyet a környező országokból behozva az itthoni ár töredékéért akár házhoz is visznek a sefterek.

Annak ellenére, hogy az internet egy jól regisztrálható közeg és igaz, hogy sokkal könnyebben tettenérhető lenne az online feketekereskedelem, a végrehajtó hatalmat motiváltá kellene tenni abban hogy ezt ki is használják, a törvényt pedig betartassák. Legutoljára tavaly rohantak végig a fogyasztóvédők 50 webáruházon, kiszabtak jó sok bírságot és azóta megint semmi. Ahogyan a vállalkozók esetében is jobb lenne egy határozott vonalat húzni időben, hogy mostantól aki trükközik annak vége, ugyanúgy az online kereskedelmet sem reptében kell megjavítani, hanem egy adott időponttól kezdve aki nem teljesíti a feltételeket, szabálytalanul működik, annak lehúzzák a rolót. Nem is kell nagy erőforrásszükséglet, hiszen az interneten feketén fehéren ott van minden. Ha nincs kiírva minden, akkor törvényi szabályozással el lehet intézni, hogy az adott domainen ne működhessen a szolgáltatás.

Szumma-szummárum

Habár nehezen meghatározható, de tény, hogy működik. Habár megszámlálhatatlan, de tudjuk, sokmilliárdos üzlet. Habár a lakosság alig 32% internetezik, ennek csupán 51%-a vásárol online (NRC kutatás 2006). Az internet kapcsolattal rendelkező cégek csupán 15%-a értékesít online (GKI kutatás 2005), és a törvényalkotók mint sok esetben (pl.: digitális műsorszórás) most sem voltak képesek egyengetni a high-tech folyamatok útját. Mégis, minden homályos részlet ellenére a szereplők bizakodóak, a fogyasztók pedig egyre jobban bíznak.