Vanguard: Saga of Heroes

A csapatban mászkálás felsőbb szinteken viszont még mindig nem garancia semmire, hiszen a kemény katakombák mélyén hosszú órákig vagy tovább tartó izzasztó szívás végigmenni még a legjobban felszerelt és legrutinosabb csapattal is. Talán még feszélyezettebbé teszi a játékosokat, hogy amennyiben valahol mélyen hibáznak és fekszik az egész csapat, akkor annak súlyos ára lesz. A régimódi RPG-ben még volt jelentősége a halálnak, ezt a WoW felhigította kissé, itt viszont nosztalgiáznak keményen.

Egy elhullás egyrészt azt jelenti, hogy a megszerzett tapasztalati pontjaink egy részét elveszítjük, ráadásul a felszerelésünk nagy része sem támad fel velünk együtt a legközelebbi helyőrségnél, hanem vissza kell érte menni a haláleset helyszínére olyan Diablós módon. Igaz, ez idő alatt visszaszerezhetjük az elvesztett XP-t, de nem biztos hogy annyira kellemes dolog meztelenül nekiállni azoknak az ellenfeleknek, akik csillogó vértben is eltángáltak minket. Persze meg is lehet idézni a cuccainkat, de ez később egyre több és több időbe kerül majd, ráadásul az elvesztett tapasztalat sem jön vissza.

A felsőbb szinteken előfordulnak majd olyan küldetések is, amihez nem elég egy harcedzett csapat, de szükség lesz rafinált diplomatákra és ügyeskezű kézművesekre is. Ez az igazi szerepjátékos hangulat alapja. Szintén érdekes, hogy néhány képesség segítségével adott játékosok előre megéreznek eseményeket és arra tudnak reagálni, illetve a harcosok, varázslók képesek kombókat, akcióláncokat végrehajtani. Igaz ez a jelenség a WoW-ban is él, mikor valamilyen esemény (védés, elkerülés, kritikus sebzés) esetén érhető el valamelyik támadásfajta.


Tetszetős, hogy a karakterek animációja elég változatos, a teszt alatt fejlesztett monk karakter például szépeket rúg, üt, hadonászik, dülöngél, jóval kidolgozottabb mozdulatokra képes, mint a WoW karaktereinek kissé stilizált mozgása. A láncmozgások, kivégzések a harc felépítését jóval tudatosabbá teszik, komolyabban meg kell tervezni, nem feltétlenül elég ugyanazokat a jól bevált kliséket végigpötyögni.

A világ egyébként is sokkal konkrétabb, sokkal közelebb van az úgynevezett valósághű kategóriához, annak ellenére, hogy itt is sárkányok és varázslók cikáznak össze-vissza. A kevésbé meseszerű világ szintén a klasszikus fantasy egyik ismérve talán. Emberközelibbé tették a fejlesztők az NPC-kkel való kommunikációt is: A diplomácia szerepe kimagasló a játékban. A reputáció rendszere nem olyan egyszerű, mint a WoW-ban, hanem inkább egy egyszerűsített, kártya alapú szerepjátékhoz hasonlít.

A cél természetesen minden esetben az, hogy a különböző frakcióknál minél jobban álljon a szénánk, amit a küldetések teljesítése mellett befolyásol az is, hogy hogyan bánunk a szavakkal, illetve a diplomáciai kártyáinkkal. A diskurzusok alatt ki kell játszanunk a kártyáinkat, és amennyiben a végén a mi oldalunkon áll a mutató, akkor mi nyertük a vitát, elértük a célunkat. Az NPC-kkel való beszélgetéseket itt nem feltétlenül érdemes olvasatlanul átugrani, nem csupán körítésként szolgálnak, hanem valóban befolyással lehetnek az eredményre.

Valószínűleg a szövegek száma többszöröse a WoW-hoz képest. A diplomáciai eredmények alapján a legtöbb régióban bónuszokat kapunk, buffokat, ami hasonlatos a WoW BC-ben adott terület bónuszokhoz. Ezek változó mértékben befolyásolhatják karakterünk értékeit, természetesen minél jobb a kapcsolat annál több bónuszt remélhetünk.


A játék másik erős pontja a crafting, azaz a kézművesség. Két különböző képességre gyúrhat egy karakter, mint a favágás, kőfejtés, nyúzás...stb. továbbá a nyersanyagokból késztermékek készülhetnek, fegyverek, ruhák, italok..stb. A crafting rendszer nem egyszerű, hiszen a változatos nyersanyagok mellett több eszközre, receptre és a megfelelő munkapadra is szükség van a termék elkészítéséhez, viszont ebben az MMORPG-ben nem kizárólag harcosként létezhetünk, hanem akinek úgy tetszik, rágyúrhat a kereskedésre, lehet belőle hivatásos kisiparos is. Sőt annyira élethű a játék, hogy a tárgyak nem feltétlenül sikerülnek tökéletesre, az elkészítés folyamata nem csak egy spellszerű dolog, hanem egy soklépcsős folyamat, amibe ha hiba csúszik, akkor akár kissé selejtes dolgot is létrehozhatunk.

És a leírás végére maradt az egyik legizgalmasabb rész, legalábbis, ami a WoW-ból hiányzik nagyon, mégpedig az egyedi tulajdon kérdése. A játékban vehetünk magunknak saját kis lakást, ahol berendezkedhetünk, teljesen egyedi bútorokkal, tárgyakkal dobhatjuk fel azt. Hátasállatok terén is nagyobb a választék és nem a magasszintű karakterek privilégiuma a lovaglás, hanem már viszonylag korán beszerezhetőek a pacik. Sőt, karavánokhoz is csatlakozhatunk egész csoportunkkal, így rövidítve le a nagyobb utazásokat. Magasabb szinteken lehetőség van arra is, hogy egy társaság közösen induljon kalandozni ismeretlen tájakra, akár tengeri túrákra is mindenféle gonosz szörnyek után kutatva. A lehetőségek szinte határtalannak tűnnek annak ellenére, hogy maga a világ kevésbé változatos.

A játék mégis csalódást okozhat és sokan fognak úgy dönteni, hogy várnak vele legalább fél évet, míg bekapcsolódnak, hiszen ritka az ennyire optimalizálatlan, bugos, hulladék, kidolgozatlan játék amit lemezre égetnek és ráadásul fizetni is kell a szívásért. Azzal valahogy megbékéltem, hogy a játék betöltődése akár több percet is igénybe vesz, mert minden alkalommal fájlonként ellenőrzi le, hogy valamiből van-e frissebb változat, majd mindenféle .xml fájlokat kezd frissíteni.

Nem értettem kristálytisztán, hogy mi történik, de biztosan megvan az oka annak, hogy elindítani is hosszú idő a játék. Viszont gépigény jelenleg brutális, sőt horror. Ha már végig a WoW analógiánál maradtam, akkor itt is megjegyzem, hogy azon a konfiguráción, amin a WoW maximális beállítások mellett 1280x1024 felbontásban 80-90 fps-t produkál, azon 1024x768 közepesen magas beállításnál 1-9-20-40 fpsre képes csupán attól függően, hogy mi történik éppen a képernyőn. Nem ritkák a több másodperces lagok, grafikai bugoktól pedig hemzseg a program.