RTL Klub: amíg élünk, biztosan lesznek tv-reklámok!

Kocsis Attila, a Viasat igazgatója ehhez azt teszi hozzá, hogy pár éve valóban úgy tűnt, hogy a reklámkerülőknek kedvez a piaci környezet, de még a magasan fejlett skandináv országokban (ahol a legerősebb a Viasat) sem veszítettek bevételeikből. Magyarország viszont egy érdekes hely tv-reklám szempontjából: fajlagosan olcsó a reklám, éppen ezért magas a teljes tortából kiharapott része, viszont hamarosan csökkennie kell a nézettségnek, ami már el is kezdődött a két nagy csatornánál. Emellett nőnek az alternatív lehetőségek, és remélhetőleg a gazdaság pedig növekszik, így a csökkenő kapacitás (a tv-reklám mértékegysége a célközönségből elért emberek száma) és a növekvő igény feltolja az árakat. Ez végre tényleg az online felé fogja tolni a hirdetők érdeklődését.

Kocsis szerint van egy másik probléma is az ár mellett, mégpedig a statisztikák. Ma itthon az AGB számok olyanok, mint egy közös valuta, annak ellenére, hogy képtelen mérni a nemlineáris megjelenéseket, tehát az IPTV-t, vagy akár a streamelt, letöltött megtekintéseket. Ugyan elviekben folyik az AGB digitalizálása, de egyelőre nem képes kilépni önmaga medréből.


Megyeri Tibor, a T-Online marketingigazgató-helyettese azonnal kontrázott, hogy az AGB funkcióját az IPTV esetén maga a szolgáltató is át tudja venni (kérdés, hogy mennyire lesz elfogadott és hiteles - a szerk), hiszen a szolgáltató mindent lát, mindent tud, minden csatornaváltást, áttekerést, minden letöltést, honlap-látogatást képes regisztrálni. Ami pedig szükséges is, hiszen a net felhasználó, ha kap egy intelligens tv-szolgáltatást, akkor ott is klikkelő ember lesz, tehát keresni fog, áttekerni, rendezni, választani. Tehát a T-Online feltételezi, hogy a nemlineáris fogyasztási stílus komolyan megerősödik az eddig lineáris szegmensben is.

Ez az új stílus viszont új reklámot kíván, ilyen lehet a termékelhelyezés (product placement) vagy a beágyazott hirdetés. Ezeket lehet túldimenzionálni csak nem érdemes, hiszen az is jól látszik, hogy a legkevésbé lineáris média, a "Web" milyen jól megél a teljesen klasszikus hirdetési modellekkel. Az újdonság az egyedi reklám lehet, amivel nemcsak a műsorsávra és a műsortípusra lehet szűkíteni, hogy a hirdető hol helyezi el a reklámjait. Akár két szomszédos lakásban is teljesen különböző reklám mehet a Híradó előtt, ha az egyik egy 40-es többgyermekes anya, a másik pedig egy egyedülálló 23 éves egyetemista. Mivel a T-Online a T-Home esetén nevesíteni tudja az ügyfelet, és a tartalomkezelő (CRM) rendszerük az évek során mindent megtud róla, ezért azt is tudni fogják, hogy mikor akar új nyakkendőt venni. A vevő meg még lehet, hogy elég bolond is ahhoz, hogy örüljön, ha ilyen esetekben reggeltől estig nyakkendő reklámokat lát.

A folyamat mindenesetre lassú. Hiába létezik már Google Adsense millió szempont alapú relevancia kereséssel, mégis él a bannerhirdetés. Hiába van személyreszabott iWiW reklám, a hirdetők mégis inkább vesznek 1 millió elérést, és szőnyegbombázással jól megszórják a népet, biztos, ami biztos alapon. Kolosi Péter is tudja ezt, ezért nem fél, de abban egyetért, hogy amennyiben nem tesznek semmit, akkor szép lassan elolvad a reklámbevételük. Az online ezzel szemben hiperaktív és kísérletező.


Ugyanakkor Kocsis Attila (Viasat) érdekes véleménnyel állt elő: elismeri ugyan az online és az egyéb non-lineáris modellek fontosságát, csak éppen az ő cége nem fog kísérletezni, nem lesz úttörő, mert az sokba kerül és veszélyes. Ezt a szerepet meghagyja az egyébként is fúrófejként viselkedő online szereplőknek és az értágító hatású nagy kereskedelmi csatornáknak. Közlése szerint a csatornánál az online felületet mindössze egy ember fejleszti, és egészen addig, amíg biztosan nem rentábilis a buli, addig nem is fogja több.

Megyeri Tibor erre reagálva viszont elmondta, hogy valóban hivatalból kell nekik beleölni a kísérleti pénzeket, viszont a 100 csatorna + egy távirányító már az interaktivitás első lépcsője. Az interakció pedig a kíváncsiság szinonimája, ami a fiataloknál alapértelmezett, az idősebbekbe pedig be lehet oltani. Bízik benne, hogy az újdonság - ha nem is zuhatagszerűen -, de megérkezik a fő sodorvonalba. Kolosi ezzel nem értett egyet. Szerinte igenis a tartalom az úr, és láttunk már sok zseniális technológiát, amire rácsodálkoztunk, majd szépen eltűnt a süllyesztőben. Kiemelte, hogy ugyanakkor a leggagyibb melléktermékekből is lehet csúcsszolgáltatás, elég csak az SMS-re gondolni. Ameddig viszont az emberek inkább bámulnak reklámokat, mint fizessenek akár apró összegeket is valamiért, addig biztosan nyeregben maradnak.

A történet pedig úgy néz ki, mint a szervátültetés orvosi gyakorlata. Az 50-es években már mindenféle szervet át tudtak ültetni, csak szinte kivétel nélkül belehalt a páciens. A 60-70-es években már néhány életben maradt, míg a 80-as évek óta már érdemes statisztikát csinálni, mert egyre inkább rutinszerűvé válik. A nemlineáris tartalom és reklámipar most éli a 60-70-es éveket, hiszen látszik néhány siker, de addig még a "sebészeknek" sok áldozatot meg kell siratniuk. Sebész viszont kevés van, mivel úgy tűnik nem sok régimódi csatorna akar - látszólag feleslegesen - százmilliókat ölni ebbe a változásba.