Viszlát, készpénz!

Mi a baj a készpénzzel?

Annak ellenére, hogy az elérhető technológia már a kártyás fizetési módokon is rég túlmutat, a valóság most kezdheti megközelíteni azt a szintet, amikor a készpénz valóban érdemben visszaszorulhat. Magyarország még csak csatlakozni szeretne az euróval fizető országok közé, de mire ez valóra válik, lehetséges, hogy már nem sok jelentősége lesz az érméknek és a bankóknak. A pénzintézetek és a kártyakibocsájtó cégek arra törekszenek, hogy a papír és fém alapú fizetés minél hamarabb háttérbe szoruljon.

A technokrata gondolkodásmód mellett ennek az a másik nagyon is húsbavágó oka, hogy a készpénz jelenleg az egyik legdrágább fizetőeszköz, mind a bankoknak, mind az államnak, mind a fogyasztóknak. Nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni, elég csak elképzelni, hogy mekkora költséget, idő, erőforrásokat jelent egy cégnek a pénz tárolása, őrzése, szállítása, mennyibe kerül az államnak a bankjegyek folyamatos nyomtatása, ellenőrzése, a hamisítás elleni küzdelem. Egy felmérés szerint európai átlagban 200 eurónyi költség adódik ezekből össze lakosonként évente.


Magyarországon még kicsit várni kell
Veszedelmes viszonyok

Magyarországon egyelőre ott tartunk, hogy egy év alatt 7,4%-kal növekedett a kártyák száma és 18%-kal az eladás helyén POS terminálon át történt kártyás fizetés, összesen 1,5 milliárd euróra. Viszont még mindig elég magas összeg, 34 euró a kártyás fizetések átlagértéke, ami azt jelenti, hogy a mindennapok fizetési szituációiban, egy doboz cigi, egy üdítő, egy jegy megvásárlására még mindig a készpénzt használjuk szívesebben. Közben a hazai bankok pedig éppen csak tanulgatják az új technológiákat, a chipkártyás, érintés nélküli megoldásokat, és a népre is ráférne egy jókora edukáció pénzügyi téren.

A manapság forgalomban lévő kártyás fizető helyek legnagyobb hátránya, hogy lassúak, kényelmetlenek: alá kell írni, nyomkodni kell. Ettől a mögöttünk álló vevő hamar ideges lesz és nem érti, hogy miért kellett 400 forintot kártyával fizetni. Ez alapvetően nem a technológia hibája, hiszen a VISA európai elektronikus feldolgozó rendszere átlagosan akár 31ms elérési időre is képes, és egy nyugat európai benzinkúton eddig sem volt meglepetés, ha a kártya áthúzásának pillanatában már el is indult a nyomtatóból a papír kifelé. A probléma, hogy itthon sok helyen ISDN vonalakon keresztül szállítják a kártyainfókat, ami komolyan lelassítja a fizetést.



El a kezekkel!

Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy még sokáig lesznek olyanok, akik papírban szeretnék kiegyenlíteni még a nagyobb tételeket is, akkor látszik, hogy a legnagyobb akadály az elektronikus fizetés terjedése előtt a kis összegű fizetések egyszerű megoldása. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a csocsóasztal, az italautomata, a jegykiadó nem feltétlenül csak érmékkel működne. Mennyivel egyszerűbb lenne kifizetni egy csokit, doboz cigit, mozijegyet vagy bármit 1000 forint alatt, ha nem kellene sem apró után kutatni, sem 30-50 másodpercig szívni a kártyás fizetéssel.

Az Egyesült Államokban, és idén már Európa néhány városában elindult egy folyamat, ami a fentebb említett NFC technológiát ötvözi a jól ismert hitelkártya megoldásokkal. A VISA payWave nevű megoldása főleg a kisösszegű mindennapi kiadások rendezésére jelent korrekt megoldást, hiszen a kártyát elegendő az elfogadóhelyen az érzékelő elé tartani. Tehát nem kell kiadni a kezünkből, nem szívja be az automata, ellenben pillanatok alatt lezajlik a fizetési procedúra. Fizetéskor rádiófrekvenciás jelekkel kommunikál az olvasóval, az adattovábbításhoz szükséges energiát az olvasóból nyeri. Mindeközben az adatátvitel kódolt, biztonságos, ráadásul alig néhány centiméter hatótávolságú, így paranoiások is bátran használhatják.


Visa payWave működés közben
Mivel a termék átmeneti megoldás a korszakok között, ezért a szokásos mágnescsík is megtalálható a kártyán, plusz az okoskártya chip. Akinek még ez sem elég laza, azoknak a payWave kistestvére, a VISA micro tag fog tetszeni, ami első ránézésre egy átlagos kulcstartóra hasonlít, erre a feladatra is kitűnően alkalmas. Valójában viszont a payWAve-vel azonos technológiát rejt magában és bármely 25 dollár alatti fizetésre használható PIN kód vagy aláírás nélkül - mint a fizetőeszközből kiderült, csak az Egyesült Államokban. A Mastercard hasonló megoldása egy karórába rejtett egység PayPass néven, amit többek közt Törökországban már élesben tesztelnek.

A korábbi elméleti megoldások helyett végre úgy tűnik, hogy kezdenek elterjedni a kézzelfogható elektronikus pénztárca megoldások, viszont az elfogadó helyek korlátozott száma, az ügyfelek bizalmatlansága, az új megoldás szokatlansága sokáig visszatarthatja az elterjedést. A valódi előrelépés az lenne, ha az egyébként is elektronizált bolti kasszák helyett az eddig szigorúan készpénzes, apróval fizetős helyek változnának meg, de a manapság SMS-ben kiegyenlített parkolójegy vagy autópályamatrica NFC kompatibilissé tétele is sokat segítene.