SETI: a csend hangjai

Csend, semmi más csak csend. 50 éve hallgatja a csendet a földönkívüli intelligencia után kutató SETI Intézet.

Úgy tűnik, a programon dolgozó kutatók és fizikusok megelégelték, hogy keresztül-kasul kutatták az égboltot és egyetlen zizzenést sem sikerült rögzíteniük az idegenektől - na jó, egy talán mégis volt. Legutóbbi konferenciájukon - ami stílszerűen a "Csend Hangjai" címet kapta - számba vették a teljes program radikális átgondolását. "Rossz helyen, rossz időben, rossz módszerekkel kutatunk?" - tette fel a nagy kérdést a konferencia szervezője, Paul Davies.

A program gyökerei egészen 1959-re nyúlnak vissza, amikor Philip Morrison és Giuseppe Cocconi a Cornell Egyetemen felismerték, hogy képesnek kell lennünk a csillagközi űrön átfutó rádiójelek fogására. Valójában már az 1920-as években rádióvevők irányultak a Mars felé valamilyen jel reményében, majd 1936-ban a berlini olimpia képei kijutottak a világűrbe, tehát ettől az évtől már az idegenek is tudhattak rólunk. 1977-ben Jerry Ehmannek sikerült egy megdöbbentően erős jelet befognia, többen azóta is ezt tartják a legesélyesebbnek a valaha felfedezett első földönkívüli mesterséges jel titulusra, azonban soha többé nem sikerült újra bemérni a jelet.

A SETI kutatók azóta is kitartóan figyelik a rádiótávcsövek adatait a lehetséges idegen üzenetek után. Sokan azt hangoztatták, hogy nem elég pusztán várni az üzeneteket, küldeni is kell, még ha ezt szintén elég sokan kockázatosnak tartják is. "A SETI legnagyobb hibája hogy a földönkívüliektől várja, hogy elvégezzék a munka dandárját" - hangoztatta a Princeton Egyetem asztrofizikusa, Richard Gott. Mi van ha az idegenek ugyanúgy állnak hozzá a témához, ahogy az emberek? - tette fel a kérdést. "Csak ülünk és figyelünk, senki sem hajlandó megszólalni". Gott azt is megmondta, milyen frekvencián kellene küldeni az üzeneteinket. Bármely fejlett civilizációnak ismernie kell a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (KMH), tehát erre a frekvenciára már minden bizonnyal ráhangolódtak, érvelt Gott.

Egy elküldött üzenetünkre adott válasz eleve évtizedeken át utazik mire visszajut hozzánk, ez azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk óvatos kísérleteket, szólalt meg a témában a SETI Intézet részéről Douglas Vakoch, aki szerint ez egyben a generációk közötti etika kérdése is. Meg kell fontolni, hogy jelenlegi tetteink milyen hatással lesznek az ötven évvel utánunk következő gyermekeinkre, vagy inkább unokáinkra.

Az ülés felszólalói szerint a hallgatáson túl az egész vállalkozásnak van egy sokkal alapvetőbb hibája. A kutatók szerint egy szerkesztett üzenet lenyomatának egy impulzus jelnek kell lennie, amit alacsony sávszélességen közvetítenek, a pulzálás periódusai pedig szabályos változásokat mutatnak. Ez azonban azt feltételezi hogy az idegenek pontosan ugyanúgy kommunikálnak mint az emberek. "Az idegenekről alkotott feltevések többsége a 20. századi nyugati társadalmon alapul" - mondta Davies.

Az ausztrál Charley Lineweaver szerint hiúság azt feltételezni, hogy bármely fejlett idegen civilizáció a miénkhez hasonló fajjá fejlődött. Az evolúciós szint felméréséhez csak az intelligenciát tudjuk alapul venni, hiszen ez határozza meg egész létünket. "Ha elefántok volnánk, akkor valószínűleg a leghosszabb ormányú állatot tartanánk az evolúció csúcsának" - tette hozzá Lineweaver.

Sokan szeretnék, ha a SETI kiszélesítené kutatási területét. Gyakorlatban ez azt jelentené, hogy mindent el kellene vetni, ami megmagyarázható az ismert asztrofizikai forrásokkal, mint a pulzárok, melyek 1967-ben már okoztak némi bonyodalmat és téves riasztásokat. Szóval mindent, amit a világűrből befogunk, tüzetesen át kell vizsgálni valami szokatlan után. Ez azonban nem olyan egyszerű. "Ha elásott kincsek után vadászunk Ausztráliában, akkor a legjobb stratégia, ha veszünk egy ásót és felássuk az egész kontinenst, a gyakorlatban azonban ez kivitelezhetetlen" - mondta az Intézet vezetője Seth Shostak.

"Nem fogom arra pocsékolni az időm, hogy olyan stratégiákon gondolkozzak, ami alapjában megfoghatatlan" - mondta Jill Tarter, a SETI Intézet munkatársa, aki szerint túl korai a hagyományos észlelési módszerek elvetése. A SETI Intézet 1984-es megalakulása óta jellemzően csak megtűrt rossz a nagy tudományos távcsöveken, ezért mindössze néhány ezer csillagrendszert sikerült részletesen átvizsgálniuk. Tarter szerint ezt még csak előzetes terepszemlének sem lehet nevezni, annyira parányi részét szondázták a tőlünk nem is olyan távol eső űrnek.

Tavaly azonban megtörtént a nagy áttörés, ami a technikát illeti, megkezdte működését a finanszírozóról elnevezett Paul Allen Teleszkóp Tömb első 42 tányérja. Ez teljes egészében a SETI igényeit elégíti ki, sőt a készülőben levő Square Kilometer Array, azaz Négyzetkilométeres Tömb már elég érzékenységgel fog bírni ahhoz, hogy ne csak a direkt a Földre küldött üzeneteket, de az űrbe kiszivárgó jeleket is elcsípje, mint például egy tévé- vagy rádióadásét, hogy rossz szokásunk szerint megint egy emberi eshetőséget említsünk.

A SETI a számítógépek teljesítmény növekedésétől is joggal várhat némi előrelépést. "Az elkövetkező két évben több adatot fogunk begyűjteni és kielemezni, mint az előző 50 évben összesen" - mondta Shostak. Becslése szerint 2028-ra túl lesznek az egymilliomodik csillagrendszer átfésülésén. Ha van valami amit meg lehet hallani, akkorra már biztosan a birtokunkban lesz, ha marad a csend, akkor viszont már tényleg nem marad más, mint átgondolni ezt az egészet.