Marsi rejtély: párás levegő, száraz talaj

A Mars felszín legújabb adatai nem kevés fejtörést okoznak a NASA tudósainak. A Phoenix leszállóegység villára emlékeztető szondája változásokat észlel ugyan a marsi levegő páratartalmában, míg az alatta elterülő porrétegben nyomát sem leli nedvességnek.

A vízpára napi körforgására utaló légköri mérések alapján arra számíthatnánk, hogy a nedvesség leülepedik a Mars porára vagy porába, majd vissza kerül a levegőbe, ezért a küldetés tudósai azt várták, hogy vízmolekulákat találnak a felszínhez tapadva, a talaj elemzése azonban ellentmond a logikának.

"Ha vízpára van a levegőben, akkor minden vele érintkező felület hozzátapadt vízmolekulákkal kell hogy rendelkezzen, még fagypont alatti hőmérséklet esetén is" - magyarázta Aaron Zent, a NASA Ames Kutató Központjának munkatársa, a Phoenix páratartalom méréseket végző műszerének vezető tudósa.

A Phoenix küldetés eddigi legnagyobb eredménye a felszín alatti vízjég jelenlétének megerősítése, amit először 2002-ben észlelt a ma is a bolygó körül keringő Mars Odyssey űrszonda. A Phoenix bizonyítékokat keres arra, hogy ez a réteg folyékony volt - ami egy jel lenne a vörös bolygó egykori potenciális lakhatóságára. Emellett a Phoenix megpróbálja jellemezni a Mars vízkörforgásának jelenlegi viselkedését.

"A Phoenixnek más eszközei is vannak amivel kiderítheti, megolvadt-e a múltban a vízjég a területen, mint például a talaj ásványainak azonosítása és a talaj részecskéinek mikroszkópos vizsgálata" - tette hozzá Leslie Tampari, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának tudósa. "A jelenlegi talajnedvesség legfőbb ellenőrzési eszköze egy hő- és elektromosság vezetési szonda" - utalt a villaszerű műszerre.

A tudósoknak több okuk is van feltételezni, hogy a marsi légkörben észlelt vízpárának egy vékony nedvességréteg formájában jelen kellene lenni a talajon. A Földön a hasonló fagypont alatti altalajok esetében rendszerint egy vékony folyékony vízréteg észlelhető. A négy tűvel rendelkező szonda bevetésének egyik fő célja az volt, hogy hasonló hártyát találjanak a Mars sarkvidéki síkságain, a Phoenix leszállóhelyén. A szonda másik feladata a Mars levegőjének viszonylagos páratartalmának mérése.

"A viszonylagos páratartalom napi rendszerességű átmenete nulla közeléből 100 százalék közelébe arra utal, hogy rengeteg nedvesség áramlik a talajon keresztül" - mondta Zent. A vízjég réteg és a jégminták szublimációjának felfedezése két újabb jel volt, ami arra utalt, hogy a nedvességnek meg kellene telepednie a felszíni porban.

A villára emlékeztető műszer eddig négy alkalommal hatolt be a talajba, de semmi jelét nem mutatta víznek. A szonda a talajba mélyesztett tűk között áthaladó elektromosság mérésével észlelné a vizet, amivel elvileg egy alig több mint egy molekula vékonyságú nedvességhártya észlelésére is képes. "Az összes eddig elvégzett mérés rendkívül száraz talajt mutat" - mondta Zent. "Semmi jele vékony nedvességrétegnek, ami elég rejtélyes".

A kudarc ellenére a Phoenix csapat nem adja fel. Megpróbálják a Phoenix robotkarján elhelyezett lapáttal megbolygatni a talajt, kicsit közelebb ásva a felszín alatti jéghez és oda beszúrni a szondát.