Szerelem második látásra

Meglehetősen sok panaszt olvasni erre-arra, hogy alig van film, ami nem feldolgozás. A Szerelem második látásra nem az, mégsem nézik a panaszkodók.

Lehet, hogy azért nem érdekli a tiniket a film, mert... öregek szerepelnek benne? Már persze, ha öregnek lehet titulálni Dustin Hoffmant és Emma Thompsont. Ki tudja, talán az ő kedvükért idővel lesz egy tinifeldolgozás is Zac Efronnal és Megan Fox-szal, ami esetleg kasszasiker is lehet. És akkor annak talán kevésbé beszédes magyar címet adnak, olyat, ami az eredeti, Last Chance Harvey-hoz hasonlóan nem árulja el előre, hogy miről szól a film.


Igen. Romantikára kell számítani, arra, hogy Harvey Shine és Kate Walker karaktere a film egy pontján szerelmes lesz (vagy nem). A románc mellett persze jut kellő hely poénoknak is, de főképp drámának és melodrámának. Hiába no, szegény Harvey az utolsó esélyt kapja az élettől, köszönhetően annak, hogy elég lúzer. Marionettbábként rángatják munkahelyén, családi élete széthullott és éppen Angliába tart lánya esküvőjére. Itt kapcsolódunk be a történetbe.

A Szerelem második látásra nagyon csendes, visszafogott film, ami történet szempontjából nem ír forradalmat, nem hoz sok újdonságot (ha akarom, roppant közhelyes), mégis kellemes néznivalót kínál. Pedig eleinte a kellemes jelző csak a színvonalra értendő, ugyanis kellőképpen lehangoló kezdésnek lehetünk szemtanúi. Egyszerre nyomja el a nézőt az öregség és az egyedüllét érzése, miközben a 70 fölötti Hoffman szánnivalóan botorkál a vásznon.


Szerencsére azért idővel tisztul a kép és némi optimizmussal itatódnak át a képsorok, főleg, hogy nem csak a címszereplő Harvey bénázását nézhetjük kínosan feszengve, hanem az Emma Thompson alakította Kate életébe is bepillantást nyerünk. Ő nincs (annyira) egyedül, rákból felgyógyult, de erőteljesen hipochonder és paranoiás édesanyja teszi mozgalmassá életét. Van tehát két hősünk, egyik sem nagyon találja helyét az életben, mindkettő beletörődni látszik abba, hogy számára már semmit sem tartogat a földi lét. Ők találkoznak, és annak ellenére, hogy sok mindenben ellentétei egymásnak, mégis felcsillan a remény szikrája.

Mint már említettem: a téma nem új, láttunk már ötvenen túliakat egymásba szeretni, de mint tudjuk, a filmek esetében mindig nagyon sokat számít, hogy a rendező miképp nyúl az alapanyaghoz, hogy a színészek miképp állnak hozzá a feladathoz. És a Szerelem második látásra esetében elismeréssel beszélhetünk "hozzányúlásról" és "hozzáállásról". Bár a kissé lehúzó téma Hallmark-melodrámába is elvihetné a filmet, szerencsére az a jóízlés határán belül marad, mint ahogy a kötelező giccs mennyiségét is sikerült úgy belőni, hogy ne gátolja a műélvezetet.


A Szerelem második látásra remek szórakozás, nagyon szerethető film, amit természetesen a két nagy formátumú színész tesz még élvezhetőbbé. A kár az, hogy 40 alatt a kutya sem fogja megnézni. Pedig a jó film nem a szereplők korhatárához van kötve.

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Szerelem második látásra (Last Chance Harvey) feliratos angol-amerikai romantikus dráma, 92 perc, 2008 Rendező: Joel Hopkins Forgatókönyvíró: Joel Hopkins Zeneszerző: Dickon Hinchliffe Operatőr: John de Borman Producer: Tim Perell, Nicola Usborne Szereplők: Dustin Hoffman (Harvey Shine) Emma Thompson (Kate Walker) Eileen Atkins (Maggie Walker) Kathy Baker (Jean) Liane Balaban (Susan) James Brolin (Brian) Richard Schiff (Marvin) Tim Howard (Johnnie)