Metro 2033

A hangulat oltárán feláldozták a játék mechanikáját is, így a Metro 2033 alapvetően egy túlélő-horror, s kevésbé tekinthető akciójátéknak. A készítők nem túlságosan árasztanak el minket eszközökkel - lásd fentebb -, fegyverekkel és lőszerekkel. Utóbbival lehet a legjobban kereskedni, viszont minden egyes alkalommal célszerű jól megfontoltan elkölteni az összeharácsolt töltényeket, játék közben ugyanis csak a holttestek átkutatásával tudunk plusz munícióra szert tenni. Egy-egy nagyobb horda levadászása azonban szó szerint zabálja a lőszert.

Az új, spéci, ütősebb fegyvereket a játék előrehaladtával felvehetjük majd, így például ezekre költeni felesleges. További hangulatfelelős elem a lopakodás, a játékban ugyanis olykor nálunk sokkal erősebb, ne adj' isten nehézpáncélos neonáci csoportokba botlunk. Ilyenkor célszerű kihasználni a sötétség adta lehetőségeket - az árnyékban sunnyogva kikerülhetjük az őrséget -, de ha nem sikerülne megfelelő fényviszonyokat találni, akkor egy hangtompítós pisztollyal is kiiktathatjuk a fényforrásokat. A későbbiekben speciális lopakodó ruhákat vásárolhatunk, melyek tovább könnyítik majd a dolgunkat.


Az eddigi pozitív élmények azonban ezzel ki is merültek, a játék további elemei tulajdonképpen a teljes igénytelenség határát súrolják. A játék során rengeteg NPC-vel fogunk majd találkozni és beszélgetni, sokszor segítségünkre is lesznek a gép által irányított szereplők, ezek kidolgozottsága azonban kritikán aluli. A meglepően erős gépigény ellenére évekkel ezelőtti megvalósítást kapott a Metro 2033. A karakterek animációja darabos, nevetségesen mozognak, forduláskor pedig az előző évtized elején látott kilencven fokos fordulást követően tudnak csak irányt változtatni. Az orosz akcentussal beszélt angol is szörnyű, a készítők amatőr színészek helyett igazán alkalmazhattak volna olyanokat, akik kicsit több beleéléssel képesek elmondani szövegüket.

A bajt tovább tetőzi a játék mesterséges intelligenciája, melynek léte - pontosabban nem léte - az emberi ellenfelek esetében ütközik ki a legjobban. A különböző érdekcsoportok, rablók, kommunisták, nácik ugyanis sokszor a fedezék megfelelő használata helyett nekem háttal állva próbáltak meg leszedni, néha pedig azt se vették észre, hogy a mellettük álló társuk holtan esik össze. A remek hangulaton mindez nagyon sokat ront, pedig ha ezek az apróságok összeálltak volna, akkor igazi etalont köszönthettünk volna a Metro 2033 személyében.

A Metro 2033 tipikus esete annak a magas labdának, amit a fejlesztők képtelenek voltak megfelelően leütni. A kiváló alaptéma, a hangulat tökéletes megteremtése magával vonta volna, hogy egy fantasztikus, évekkel később is sokat emlegetett, a kategóriájában a legjobbak közé sorolt játékról emlékezzünk most meg. Sajnos ez nem így történt, a bosszantó hibák és hiányosságok pillanatok alatt romba döntik az elsőre kialakult képet, és bár jól el lehet lenni a játékkal, aki ezeken a hibákon nem tud túllépni, annak nem ajánljuk a beszerzését.

Grafika: A magas gépigény ellenére teljesen középszerű látvány fogadja a játékost, és ez nem a helyszínek egysíkúságából ered. Az összképet ugyanis a játékipar hőskorát idéző animáció teszi teljesen tönkre.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A lecsupaszított HUD nagyon jó ötletnek bizonyult, sokat dob a hangulaton, hogy csak a rendelkezésünkre álló töltények számát láthatjuk. A cserebere részeknél teljesen átlátható és egyszerű rendszer működik, a játék pedig egy vérbeli FPS, felesleges az irányíthatóságot ecsetelni.

Játszhatóság: A Metro 2033 egysíkú, lineáris történetvezetésű, a cikkben kifejtett hibák miatt pedig kicsi rá az esély, hogy ismét nekiessünk a földalatti kalandnak. Egyszer remek, felejthetetlen élmény, másodijára már nem fog olyan elemi erővel hatni ránk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia kritikán aluli kivitelezése teljesen romokba dönti a játékélményt és a nehézséget. Persze vannak ellenpéldák, olykor a könnyű részek után az MI megtréfálhat minket, és igencsak meg fognak izzasztani minket az ellenfelek.

Hangok, zene: Förtelmes orosz akcentussal felolvasott angol dialógusok. Az átélés legapróbb szikráját sem érezni a szinkronszínészeken, pedig egy olyan nyomorúságos helyzetben, mint amiben az NPC-k élnek, igencsak érzelemdús párbeszédeknek kellene születniük.

Összefoglalás: A játékban rengeteg lehetőség rejlett, a készítők bizonyos elemekre nagyon rágyúrtak, azok szinte tökéletesek lettek, de valószínűleg a többire már nem volt ideje a 4A Games-nek. Így az összkép nagyon felemás, és sajnos az erősen nyitó Metro 2033 végül egy középszerű, átlagos játékként vonul be a történelemkönyvekbe.