Alpha Protocol

A játékmenet alapvetően egy gyengébb akciójáték mentén halad, ugyanis hiába rendelkezünk a kémek összes elengedhetetlen képességével, lényegében egy sima darálás a játék. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája nem nevezhető túl jónak, a katonák és egyéb zsoldosok hírből se ismerik a fedezékeket, így jól megválasztott, a központban megválasztott fegyverarzenállal könnyedén átverekedhetjük magunkat a pályákon.

Természetesen lehetőségünk van lopakodni, beszivárogni, közelharci ismereteinknek köszönhetően csendben is végezhetünk az ellenfelekkel, így akár egyetlen lövés eldördülése nélkül is teljesíthetjük a küldetéseket, de nem biztos, hogy sokan az ilyesféle szabotázs-akciókban és csendes gyilkolásban lelik majd örömüket. Mégis hiába az érezhető RPG-töltelék, a játék során végig azt érzi az ember, hogy ez egyfajta kötelező mellékelem, amivel a játék akcióorientált mivoltát szerették volna színesíteni.


Küldetéseink során minijátékok is megnehezítik életünket, ezek kivitelezése remekül sikerült - nagyszerű kihívást nyújt a számítógépek és zárak feltörése, a riasztók kiiktatása. Az időre menő játékokban a hackelés során egy folyamatosan váltakozó számokkal teli ablakban kell megtalálni két szükséges kódot, riasztók esetén egy áramkörben kell sorrendben kiiktatni a kapcsolókat, a zár feltörése pedig az egérrel irányított hengerek megfelelő pozícióba állításával zajlik.

A hangulatot azonban teljesen hazavágja a játék elavult grafikája. Az idő vasfoga kifogott az Unreal Engine 3-on, a textúrák késleltetve töltödnek be, ráadásul a helyszínek és a tereptárgyak kidolgozottsága poligonszegény, a változatosság apró szikrája sem nagyon fedezhető fel bennük. A karakteranimáció egy fokkal már jobb, bár a játék igazából az átvezető videóknál néz ki a legszebben. Sokszor megakad játék közben a látvány, ráadásul indokolatlanul sokat tölt az Alpha Protocol, így a türelmetlenebbek hamar feladhatják Michael küldetését.

A jobb sorsra érdemes Alpha Protocol felemásan teljesített, a bugos AI, a kopottas grafika és a túlzottan akcióorientált kivitelezés rányomja a bélyegét a hangulatra. Pedig egy remekül megírt, összeesküvésekkel átszőtt, pergős sztori részesei lehetünk, amiben soha senkiben sem bízhatunk meg. Ezt a pozitívumot fokozzák a remekül megírt párbeszédek, a jól eltalált karakterek, így a játék azért nem lett rossz, de az Obsidian ebből sokkal többet is kihozhatott volna.

Grafika: Az Unreal Engine 3 képességeit több remekbe szabott játékból ismerjük már, ezúttal mégis csúfosan alulmúlja magát a motor. Lassan töltődő textúrák, poligonhiányos tereptárgyak és hosszas töltési idő jellemzi a játék korábban még ígéretes elemét.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Könnyen átlátható kezelőfelület várja a játékost. Az RPG irányvonal nincs túlbonyolítva, így a képességek fejlesztése egyszerű, miközben egy külsőnézetes akciójátéknak megfelelő irányítást kapunk.

Játszhatóság: A változatos párbeszédek, a szerteágazó történet és a különböző választási lehetőségek alaposan megnyújtják a történetet, ráadásul az újrajátszhatósági faktor is magas.

Intelligencia, nehézség: Az AI végtelenül buta, egyszerű. A zsoldosok levadászása kihívásmentes, így csak rajtunk áll, tűzharcban vagy lopakodva küldjük őket a túlvilágra.

Hangok, zene: Első osztályú, profi munka. A szinkronszínészek remek munkát végeztek, az aláfestő zenék pedig remekül passzolnak az adott szituációhoz.

Összefoglalás: Az Alpha Protocollal hatalmas lehetőséget szalasztott el az Obsidian. A csapat végre azon fejlesztők táborához csatlakozhatott volna, melyek neve örökké fennmarad, de első saját játékukkal elbaltázták ezt a lehetőséget. Kémjátékukban komoly potenciál lakozik, de nem sikerült kiaknázniuk.