Men of War: Assault Squad

Grafika: Annak idején a Men of War kinézetét az egekig magasztalta a sajtó, hiszen elképesztő részletességgel megalkotott küllemmel bírt, ami mára még a továbbfinomított grafikus motor ellenére is megkopott. Bár ráközelítve az egységekre még így is mérföldekkel szebb a látvány, mint a lényegesen magasabb költségvetéssel készült R.U.S.E. esetében, 2011-ben ennél - ha nem is sokkal, de - többet várunk már.

Madártávlatból - ahonnan a játék kilencven százalékát éljük majd át - ugyan szép a látvány, de korántsem annyira, hogy maximális pontszámot kapjon. Erre a megállapításra pedig csak ráerősít, hogy az ajánlott gépigénynél magasabb specifikációval rendelkező tesztgépünkön is képes volt néha akadozni a játék a nagyobb létszámú összecsapások alatt, ami szintén nem egy mentesítő tényező.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az Assault Squad kezelőfelülete teljes egészében az alapjátékból lett átörökítve, így aki azt magabiztosan kezelte, itt sem fog sok újdonságot felfedezni. Az egész rendszer már akkor is működött, így most sincs ez másképpen, egyedül egy használhatóbb mini-térképet hiányoltam továbbra is. Az irányíthatóság a klasszikus RTS vonalon mozog, bár a "direct control" segítségével lényegesen több lehetőség érhető el egy adott egységnél, mint a legtöbb stratégiában. Ennek ellenére sincs túlbonyolítva semmi, aki ismerte az alapokat, az itt már az első percek után belejön az irányításba.

Játszhatóság: A játék ugyan nem rendelkezik kampánnyal, de így is képes hosszú távú szórakozást biztosítani a világháborúra éhes rajongóknak, a 15 küldetés ugyanis legalább ennyi órányi játékidőt rejt, mindehhez pedig még hozzávehetjük a többjátékos mókát, amely a kooperatív mód újdonsága miatt igazi élménnyé varázsolja az Assault Squadot.

Intelligencia, nehézség: Annak idején, amikor a Men of War megjelent, elég sok kétes vélemény látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy milyen nehéz a játék. Az egyik oldalon az elégedett fanatikusok, míg a másik oldalon azok a hadvezérjelöltek álltak, akiknek túl nehéznek tűntek a harcok. Való igaz, az Assault Squad küldetései most is elég kihívást jelentenek majd, főleg a németek elleni harcok okoznak komolyabb fejtöréseket, valamint a nagyobb területeken történő összecsapások, de én már az alapjátékot sem éreztem nehéznek, ahhoz viszonyítva ez a kiegészítő is nagyjából azon a szinten van.

Amiért ez a rész mégsem kapja meg a maximális pontszámot, az az intelligencia. Az ellenfelek ugyanis bár a legtöbbször frappánsan reagálnak a tetteinkre, elég gyakori hiba volt, hogy logikátlanul támadtak, nem egyszer ész nélkül csak a túlerőre támaszkodtak, de gyakran csalást is érzékeltem a harcok közben, amikor a semmiből megjelent egy olyan szintű erősítés, amilyent mi biztosan nem tudtunk volna lehívni. A mi egységeink útkeresése sem a legjobb, az előretörő harcjárművek nagyon gyakran beakadnak a tereptárgyakba, a tankok is inkább átgázolnak még a legnagyobb tömbházon is, minthogy megkerüljék, ami úgy gondolom, nem túl realisztikus.

Hangok, zene: Újfent az alapjátékot felhozva példának, már ott is elképesztő realisztikussággal bőgtek fel a páncélosok motorjai és dördültek el a lövegek csövei az összecsapások alatt, ez a hagyomány pedig folytatódik az Assault Squadban is. Bár a legtöbbünk biztosan nem harcolt a második világháborúban, néhány korabeli felvétel és jobb háborús film alapján kijelenthető, hogy hibátlan alakítás született a hangeffektek tekintetében, nem mellesleg pedig még a zenék és a szinkronok is hozzák az elvárható szintet.

Összefoglalás: Mindent összevetve kijelenthető, hogy jól sikerült a Men of War második - önállóan futtatható - kiegészítője, amely sajnos úgy tűnik, hogy az utolsó világháborús darabja is lesz a névnek, a sorozat következő tagja ugyanis már a vietnami hadszínteret kívánja középpontba állítani. Addig azonban itt egy majdhogynem hibátlan kiegészítés, amelyben nincs kampány, helyenként még bugos is, de olyan hangulattal és kihívással párosítva tárja elénk a második világháborús ütközeteket, amire jelenleg egyetlen hasonló stratégia sem képes.