Duke Nukem Forever

Grafika: A fenti sorokból talán úgy tűnhetett, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk a Duke Nukem Foreverrel, az összkép azonban korántsem ennyire idilli. Az alkotás játékmenete ugyanis nagyon rendben van, ezt kár lenne tagadni, érezni rajta, hogy egy pozitív értelemben vett konzervatívabb felfogásban készült FPS-ről van szó, azonban mindez sajnos a külsőségekben is megnyilvánul, és valljuk be, vannak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban érdemes haladni a korral. Ilyen a program grafikai része, ami már-már extrém módon le van maradva kortársaihoz képest.

A karakteranimációk például borzalmasak, szinte nincsenek is, rengeteg textúra elmosódott, gyakran még távolról is pixeles, és úgy vettem észre, hogy az optimalizálással is akadtak gondok. Ha mindez nem lenne elég, még a töltési idők is elképesztően hosszúak, ami egy olyan FPS játék esetében, ahol elég könnyű elhalálozni, óriási hiba.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Számtalan helyen olvastam, hogy a tesztelőknek gondjuk akadt a játék irányításával. Nos, szerény véleményem szerint nem kellene Xbox kontrollerrel tesztelni PC-s címeket, pláne nem egy FPS-t, és akkor nem lesz ilyen problémája senkinek sem; egérrel és billentyűzettel ugyanis - akár egy rövidke testre szabást követően - teljesen jól vezérelhető a program, semmiféle fennakadással nem találkoztam ezen a téren. A kezelőfelület is a klasszikus Duke Nukem pillanatokat idézi fel teljesen mai formában, így ezzel a résszel az ég adta világon semmi probléma sincs, maximum az autós részek irányításánál érhet minket egy kicsi bosszúság.

Játszhatóság: A játék egy, a mai trendekhez hasonuló, nem túl hosszú, inkább átlagos játékidővel bír, de mivel a kampány számtalan izgalmat és felderítésre váró momentumot tartogat, legalább egy újrajátszás ajánlott. Ha valaki még ezt is kevesellné, a menüben megtalálható a többjátékos mód lehetősége, amivel komolyabban is kitolhatjuk a program szavatossági idejét, akik pedig a régimódi játékmódokért rajonganak, azok új kedvencet is avathatnak.

Intelligencia, nehézség: Szó szerint fülig ért a szám, amikor a kampány indítása után megláttam a nehézségi fokozat választásánál az elődből felhasznált feliratokat, amelyek már a kezdéskor sikeresen megalapozzák a hangulatot. Természetesen hasznuk is van ezeknek a lehetőségeknek, hiszen általuk kiválóan skálázható a Duke Nukem Forever nehézsége, így a kezdők és a gyakorlott macsók is azonnal megtalálhatják a játékstílusukhoz legjobban illő fokozatot.

Amiért ebben a kategóriában még csak meg sem közelíti a maximálisan kiadható mennyiséget a csillagok száma, az egyértelműen azért van, mert intelligenciáról tulajdonképpen alig beszélhetünk. Ellenfeleink maximum ide-oda mozognak, de sem komolyabb taktikázásba nem fognak, sem a fedezékeket nem használják, így egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy agyaggalamb-lövészetet tartunk a pályákon. Ez úgy érzem, elég nagy negatívum!

Hangok, zene: Ha másért nem is, Duke szinkronhangjáért ez a rész mindenképpen megérdemelné a maximális pontszámot, hiszen az eredeti színész, Jon St. John kölcsönözte hangját hősünknek, aminek köszönhetően nosztalgiaérzetünk még komolyabb szintre emelkedhet. Amiért mégis le kell vonnunk egy egész csillagot, az egyértelműen a többi szinkron, amelyek többsége borzalmas, mert vagy túljátsszák őket, vagy teljesen érdektelenül lettek felmondva. Kicsit javít az összképen a nagy darálásokhoz illő zúzós metál muzsika, illetve néhány ismerős dallam szintén a klasszikus elődből.

Összefoglalás: Idejét sem tudom már annak, hogy mikor készült utoljára olyan véleménymegosztó videojáték, mint a Duke Nukem Forever. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a túlzottan negatív vélemények többsége egyrészt divatból és az utánzás, az emberi rosszakarat miatt született meg, másrészt pedig olyanok tollából, akik vagy egyáltalán nem, vagy a megjelenés után évekkel játszottak csak a klasszikus Duke Nukem 3D-vel.

Elvitathatatlan tény, hogy a programnak vannak súlyos hiányosságai, ami annak is köszönhető, hogy majdnem fél tucat fejlesztőcsapat műhelyében megfordult már, de aki több mint egy évtizede aktív játékos, az biztosan egyetért majd azzal, hogy a Duke Nukem Forever egy üde színfolt a mai videojátékok között. A fiatalabbak nyilván egyáltalán nem értenek egyet ezzel, pedig mind a hangulat, mind a játékmenet teljes egészében méltó a névhez, a negatívumok pedig ezekután eltörpülnek, hiszen a hangsúly továbbra is azon van, hogy végre megérkezett és itt van közöttünk a Duke Nukem Forever. Hail to the King!