Deus Ex: Human Revolution

Grafika: A fentiekből tehát kiderült, hogy a Deus Ex: Human Revolution rendkívül összetett játékmenettel rendelkezik, amely elsősorban az első epizód szerelmeseit fogja magával ragadni. A játék azonban rendelkezik egy rendkívül nagy gyenge ponttal, ami nem más, mint a küllem. Bár egyértelműen butaság lenne csúnyának nevezni az alkotás grafikáját, a kopottas textúrák, az üres, kitöltetlen terek, az ismétlődő pályaelemek, a hosszú töltési idők és úgy alapjaiban a szürke, semmi kiemelkedőt nem nyújtó megvalósítás miatt mégsem lehet őszintén mosolyogni rá, ugyanis ennél mérföldekkel többet is ki lehetett volna hozni belőle. Kár, hogy nem foglalkoztak vele a fejlesztők!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Szerencsére a kezelőfelülettel és az irányíthatósággal már nincsenek ekkora problémák, de itt sem beszélhetünk kiemelkedő megvalósításról. Az irányítás ugyanis véleményem szerint kissé körülményes, hiába működik és egyszerű a fedezékrendszer, amint harcra kerül a sor, elsősorban a nehézkes vezérlés miatt fogunk elhalálozni a legtöbb esetben. Nem túl komoly problémáról van tehát szó, de éppen elegendő ahhoz, hogy a kissé túlbonyolított kezelőfelület miatt - átláthatatlan a játék közbeni menürendszer és a többi - ne kaphassa meg ez a részlet a maximális pontszámot.

Játszhatóság: A Deus Ex: Human Revolution kellően hosszú játékidővel rendelkezik még abban az esetben is, ha csak a fő történeti szálra koncentrálunk a végigjátszás alatt. A számtalan érdekes mellékküldetéssel, valamint a hozzánk közelebb álló játékstílus megválasztásával akár 20-25 órányira is rúghat a kampány, mindemellett pedig az újrajátszhatósági faktor is magas, köszönhetően a számtalan, a történetre is kiható döntésnek és lehetőségnek, amelyeket egyetlen alkalommal garantáltan nem fogunk majd mind felfedezni.

Intelligencia, nehézség: Vegyes érzelmeim vannak az intelligenciával és a nehézséggel kapcsolatban, hiszen bár jó a mentési rendszer, kellő kihívást is nyújt a játék, a szintek is nagyon jól skálázottak, de az ellenfelek gyakran olyan bugyután viselkednek, mintha az agyuk helyén csak faforgács lenne. Nem tűnik például fel nekik, ha a közelből eltűnik egy társuk, de még az sem akadályozza őket a monoton menetelésben, ha a közvetlen közelükben valakit óriási hangzavarral vágunk tarkón. A biztonsági személyzet gyakran úgy viselkedik, mintha minden egyes tagja vak lenne, ugyanakkor akadnak részek, amikor olyan szögből is kiszúrnak minket, ami a valóságban szó szerint lehetetlen volna. Mivel azonban a kezdő képernyőtől az utolsóig kellő kihívást képes nyújtani a program, ezért a pontszám sem lehet kérdéses.

Hangok, zene: Összességében nincs komolyabb baj a játék zenéivel és hanghatásaival, ugyanakkor akadnak olyan apróságok, amelyek miatt nem érdemli meg a maximális pontszámot ez a momentum. Ilyen például főhősünk rendkívül irritáló szinkronhangja vagy éppen a legtöbbször totálisan jellegtelennek nevezhető gépzenék felbukkanása, amelyek ugyan illeszkednek ehhez az érdekes cyberpunk/sci-fi világhoz, de gyakran válnak frusztrálóvá.

Összegzés: A felsorolt hibák ellenére mégis egy olyan Deus Ex epizód született a Human Revolution képében, amit biztosan a szívükbe zárnak a sorozat rajongói. Akik nem ismerték a korábbi részeket, azok feltehetően nem értik majd meg a játék lényegét sem, de ha szeretnénk egy kiváló, elejétől a végéig zajló történettel megáldott, leginkább a lopakodásra kiélezett FPS/RPG-t a gyűjteményünkben tudni, amelynek akadnak azért megbocsátható hibái is, akkor a visszatérő Deus Ex epizódban biztosan nem fogunk csalódni.