Stronghold 3

Grafika: A grafika esetében vegyes érzelmeim vannak a játékról, ugyanis vannak részletei, amelyek jól mutatnak, ezzel szemben azonban akadnak, amelyek komoly lemaradásokkal küzdenek. Így például nagyon tetszettek az új épületmodellek, amelyek hozzátesznek a középkori hangulathoz, az élő és lélegző világ, a dinamikus napszak- és időjárás-változás, ezzel szemben azonban csúnyák az effektek, az árnyékok is elég borzalmasak, valamint közelről szemlélve az egységeket vagy az objektumokat, erősen átlagosnak tűnik minden, arról nem is beszélve, hogy a mini-térképről először azt hittem, hogy valamiféle beépített Tetris akar lenni. Az egész tehát elég jellemtelenre sikeredett, és bár szebb, mint a néhány héttel ezelőtt tesztelt Trónok Harca: Eredet, sőt az optimalizálással sincsenek komoly gondok - kivéve nagyobb csaták esetében -, de akkor is többet vártunk volna egy Stronghold 3-tól.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság esetében nem sok újdonságot fogunk tapasztalni a korábbi epizódokhoz képest, tulajdonképpen minden maradt a régiben, a kezelőfelület azonban némileg megváltozott. Nem mondanám, hogy átláthatóbb lett, inkább rendszerezettebb, de ez a hiányos tréningküldetések miatt negatívumot is jelent egyben, hiszen a legtöbb opcióról, sőt a legtöbb épületről sem fogjuk tudni első körben, hogy micsoda, hacsak nem játszottunk az elődökkel.

Játszhatóság: Sem a játékmenet hosszával, sem a felsorakoztatott opciókkal nincs különösebb probléma a Stronghold 3 esetében, de az, hogy kimaradt a skirmish mód, olyannyira megbocsáthatatlan, hogy megérdemli a rosszabb minősítést. Olyan istenkáromlás ez, mintha a következő Left 4 Deadben nem lenne kooperatív mód, vagy egy Heroes-epizódból kimaradna a Hot Seat lehetőség.

Intelligencia, nehézség: A játék egyértelműen régi szellemiségben fogant, ami azt is jelenti, hogy nehézsége egyrészt nem skálázható, másrészt képes olyan megoldhatatlan feladatok elé állítani minket, ami nem megszokott korunk stratégiáitól. Ez részben pozitívum ugyan, de a kiegyensúlyozatlanság miatt értékelhetetlen, hiszen az, hogy egy sorban a harmadik küldetés bitang nehéz, egy negyedik pedig olyan könnyű, hogy csukott szemmel is megoldható, nem a legjobb megoldás. Ehhez kapcsolódik még a kiszámíthatatlan mesterséges intelligencia, amiből nem sok, de legalábbis nem túl minőségi jutott az ellenfeleknek, amelyek se nem taktikáznak, se nem helyezkednek, csak jönnek, ahányan vannak. A legtöbbször nem azt teszik, amit tenniük kellene, van, hogy három embertől megijednek, van, hogy egy komolyabb hadseregnek is nekimennek, viselkedésük tehát olyan, mint az időjárás áprilisban.

Hangok, zene: A küllem mellett sajnos a hanghatások sem erősségei a Stronghold 3-nak. A szinkronok többsége teljes egészében a korábbi epizódokat idézi, megkockáztatom, hogy nem is rögzítettek újakat az illetékesek. A színészek egyébiránt a szokásosan túljátszott módon adják elő magukat, megpróbálnak viccesek lenni, de ami működött a Crusaderben, az itt már sajnos egyáltalán nem. Amiért ez a rész mégis három pontot kap, az a zenék miatt van, amelyek között ugyan nem találunk túl sok tételt, de azok valódi medieval zenék - igen, van ilyen stílus -, énekkel, szöveggel, korabeli hangszerekkel reprodukálva a középkori muzsikát.

Összegzés: A Stronghold 3 tehát sajnos nem úgy sikerült, ahogyan a legtöbb rajongó szerette volna. Vannak egyértelmű pozitívumai a játéknak, akadnak, amelyek kellemes emlékeket idéznek bennünk, de a legtöbb momentum sajnos inkább bosszúságot vagy valamiféle negatív hangulati hatást fog előcsalni belőlünk. Akik nem ismerték korábban a Strongholdot vagy olyan fanatikusok, akiknek mindegy mi az, csak a név számít, azoknak okozhat néhány idilli percet a játék, a többiek azonban óvatosan közelítsenek felé. Nem rossz ez, de hiányzik belőle a lélek.