Oil Rush

Grafika: Mivel a fejlesztők állnak a Unigine Engine mögött is, ezért elvárható volt az Oil Rush-tól, hogy a külleme maximálisan bemutassa, illetőleg kihasználja a grafikus motor képességeit. Ugyan a játékot nem lehetne csúnyának nevezni, nagyon szépek például az effektek, kidolgozottak az egységek, rendkívül sok beállítást is eszközölhetünk rajta, és még optimalizált is a végeredmény, de azért az elmúlt időszakban láthattunk már ennél lényegesen szebb stratégiákat is, példaképpen elég csak a Total War: Shogun 2-t felhozni ahhoz, hogy ezt az állítást alátámasszuk. Éppen ezért a maximális pontszámtól - ha csak kicsit is, de - elesik a játék.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ahhoz képest, hogy a Unigine Corp nem rendelkezik komolyabb tapasztalatokkal a játékfejlesztés terén, nagyon jól megalkották az Oil Rush kezelőfelületét, minden a megfelelő helyen van, letisztult, és már az első percek után könnyedén kezelhető. Amiért itt mégis pontlevonás jár a játéknak, az nem más, mint az irányítás, ami igyekszik formabontó lenni, de valamiért a sokadik pálya után sem tudtam megszokni, valós idejű stratégián edzett ujjaimmal folyamatosan az egységek kijelölésével küzdöttem, holott ez ugyebár nem opció az Oil Rush esetében. Szintén adódott némi problémám a kamerakezeléssel, amin szintén lehetett volna még finomítani kicsit.

Játszhatóság: Ugyan a kampány során több tucatnyi küldetést élhetünk át, ezek többsége sajnos mégis egy kaptafára épült, apró módosításokkal felvértezett, de teljesen hasonló darab. Emiatt egy idő után igencsak monotonná válik az egyjátékos mód, hiába lep meg minket minden egyes szint valami újdonsággal. A többjátékos mód miatt a szavatosság és a játékidő a korrekt szint felett van, a pontlevonást viszont így sem kerülheti el ez a jellemző.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia és a nehézség kérdésében sajnos még az olyan nagyszerű címek is időről-időre elvéreznek, mint például a Total War-sorozat. Nem csoda tehát, hogy az Oil Rush is elég rosszul teljesít ezzel kapcsolatban. A közepes nehézségi szinteket például nem éreztem túl nehéznek, ugyanakkor a legnehezebb fokozaton már majdhogynem játszhatatlannak bizonyult a kampány. Az intelligencia esetében tulajdonképpen inkább unintelligenciáról beszélhetünk, az egységek ugyanis nem taktikáznak, sokszor csak céltalanul és rendezetlenül megjelennek, hogy a sokszoros túlerővel szemben megpróbálják elfoglalni épületeinket. Ez sajnos kevés!

Hangok, zene: Habár első projekt az Oil Rush, mégis nagyon jó hangeffekteket sikerült megvalósítaniuk hozzá az illetékeseknek, legyen szó robbanásról vagy szinkronokról, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy alacsony költségvetésű projekt fut a gépemen. Zenék esetében már azért érezni a hiányosságot, legyen elég annyi, hogy nagyon könnyű kikapcsolni a muzsikákat és ezt nagy valószínűséggel sokan fogják alkalmazni is.

Összegzés: Összességében kijelenthető, hogy az Oil Rush képes volt arra, amire lényegesen komolyabb pénzösszegekből készült társai gyakran képtelenek, mégpedig újdonságot hozni saját stílusába. Természetesen itt és most nem kell forradalmi dolgokra gondolni, mint ahogyan az is igaz, hogy nem minden reformálásra szánt elem sikerült jól - például az irányítás sem -, de összességében a stratégia műfajt kedvelő játékosok biztosan hamar bele fognak szeretni a Unigine Corp első alkotásába.