Deep Black Reloaded

Grafika: Mint fentebb már említettem, a Deep Black Reloaded első változata egy évvel ezelőtt jelent meg, amellyel kapcsolatban elsődlegesen a küllemet kritizálták a legtöbben. Akkori önmagához képest a grafika lényegesen fejlődött, hatalmas előrelépés tapasztalható ezen a téren - főleg a víz alatti ábrázolás nevezhető rendkívül hangulatosnak -, ugyanakkor érezni, hogy nem egy alapjaitól felépített grafika található a háttérben, hanem sajnos csak egy toldozott-foltozott változat. A külcsínre ugyan nagyon jó hatást gyakoroltak az újabb technológiák, így többek között az Nvidia PhysX megjelenése, de akadnak részek, amelyek egy Unreal Engine 3 hajtotta alkotáshoz képest is csúnyábban mutatnak. Ugyanakkor nézzük a jó oldalát, a játék képes több éves konfigurációkon is elfutni, és rendkívül optimalizáltnak is nevezhető.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Ami egyértelműen a Deep Black Reloaded legnagyobb pozitívuma, hogy hátsónézetes akciójáték létére rendkívül könnyen kezelhető és irányítható. Ez ugyan azt is jelenti egyben, hogy semmi újdonságot sem hoz a stílusba, de minek is módosítani egy kis híján tökéletesnek nevezhető irányításon, vagy éppen célzó- és fedezékrendszeren? A kezelőfelület mindemellett letisztult, átlátható, semmi irritáló elem nem található benne, a játék közben pedig csak a legfontosabb információk rajzolódnak ki a képernyőre, ami esetünkben nagy pozitívum.

Játszhatóság: A trendeknek megfelelően a Deep Black Reloaded kampánya alig éri el a 6-7 órás játékidőt, amit szerencsére meghosszabbíthatunk a többjátékos mód segítségével. Habár a történet rövid, én mégis úgy éreztem, hogy ennyi éppen elegendő volt ahhoz, hogy ne unjam meg az alkotás által közvetített élményt.

Intelligencia, nehézség: Mivel orosz fejlesztésű videojátékról beszélünk, így talán nem túl meglepő, hogy a nehézséget tekintve sem a nyugati divatot követték a készítők. Még a legalacsonyabb szinten is képes alapos fejtörést okozni egyes részeknél a program, hiszen a folyamatos akció és pörgés mellett fontos lesz a türelem is. Egynél több ellenfél esetében ugyanis nem szabad előjönnünk a fedezék mögül, ha ezt megtesszük, garantáltan azonnal elhalálozunk, amire rásegít az ellenség rendkívül erőszakosra sikeredett mesterséges intelligenciája is. Call of Duty-rajongóknak különösen ajánlott akkor, ha szeretnék megtudni, nagyjából milyen nehezek is voltak a kilencvenes években a videojátékok.

Hangok, zene: Szintén az orosz fejlesztésekre jellemző gyermekbetegségnek lehetne nevezni a rossz hanghatásokat, amelyekkel a Deep Black Reloaded is rendelkezik. A zenék már-már tragikusnak nevezhetők, a szinkronok pedig éppen a tűrhető kategóriában helyezkednek el, habár a szövegek esetében nem értettem, miért kell feleslegesen trágárkodni.

Összegzés: Ahogyan azt a Biart Studio emberei is kérték, alkotásukat ne hasonlítsuk össze olyan címekkel, amelyek dollármilliókból készültek. Egy Gears of Warral szemben például értelemszerűen nem állná meg a helyét a Deep Black Reloaded, de önmagában mégis van benne annyi potenciál, hogy hibái ellenére is érdemes legyen a kipróbálásra. A harcok ugyanis kellemesek és pörgősek, a víz alatti koncepció változatosságot és némileg egyediséget is hoz a kampányba, a nehézség miatt pedig kihívás is van benne. Aki unja az egy kaptafára épülő nyugati címeket, és szeretne valami újat és frisset, nem mellesleg nincs kifogása az orosz fejlesztések ellen sem, az tegyen egy próbát a Deep Black Reloadeddel, és ne csak a pontszámot nézze.