Medal of Honor: Warfighter

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Danger Close/DICE
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon X2 2,7 GHz-es processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8800 GTS vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 3 GHz-es processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 560 vagy AMD Radeon HD 6950 grafikus kártya, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Medal of Honor-sorozat, Call of Duty-sorozat, Battlefield-sorozat
Kategória: FPS

Medal of Honor: Warfighter A Medal of Honor-sorozat a 2000-es évek elején igencsak nagy névnek számított a háborús akciójátékok világában. Amikor a franchise első epizódja napvilágot látott, a Call of Duty még sehol sem volt, és bár tény, hogy leginkább a konkurencia megjelenésével szedte össze magát az Electronic Arts alkotása, annak idején ők diktálták a tempót és a szabályokat is. Talán éppen emiatt, de az is lehet, hogy a folyamatosan átalakuló piaccal nem tudtak lépést tartani, ugyanakkor a készítők egyre több, minőségileg pedig egyre silányabb epizóddal gyarapították a sorozatot.


Bár az utolsó teljes epizódként számon tartott Medal of Honor: Airborne még korrektül sikeredett, de a játékosok akkorra már alaposan ráuntak a világháborús koncepcióra és mindarra, ami vele járt. Az Activision ekkor már a modern hadviselést helyezte előtérbe a Call of Duty esetében, ami meglepően jobb fogadtatásra talált, mintha ismét a múlt csataterein kellett volna hőst alakítaniuk a rajongóknak. Az Electronic Arts azonban ahelyett, hogy felvette volna a kesztyűt, inkább egy ideig szabadságra küldte a Medal of Honor nevet, majd 2010-ben, egy direkt emiatt verbuvált fejlesztőcsapat segítségével ismét életre hívta azt, méghozzá – ahogyan arra számítani lehetett – modern köntösbe bújtatva.

Az első próbálkozás ugyan nem sikerült maradéktalanul, de mivel minden kezdet nehéz, ezért azt gondolhatták a rajongók, hogy majd legközelebb jobb lesz. A Medal of Honor: Warfightertől tehát rengeteget vártak a sorozat fanatikusai, ez a nyomás pedig a végleges változatot szemlélve úgy tűnik, hogy alaposan kikészítette és összeroppantotta a készítőket, akik érezhetően siettek és kapkodtak a munkálatokkal, hogy még a Black Ops 2 előtt a boltokba tudják küldeni játékukat.


Amint azonban számtalanszor megtapasztalhattuk már a múltban, a jó munkához bizony idő kell, a kapkodásból ugyanis semmi jó nem sült még ki, és nincs ez másként a legújabb Medal of Honor-epizóddal sem, ami összességében nem lett ugyan rossz, de nem tekinthető többnek egy átlagos és összecsapott rutinmunkánál. Mert bár az Electronic Arts a bejelentéskor elhúzta ugyan előttünk a mézes madzagot, de az ígéretek nagy része nem olyan formában valósult meg, ahogyan az elvárható lett volna. Nem sok jelentőségük van például a világ különböző részeiről származó speciális alakulatoknak, kivéve talán a többjátékos módot, ahol választásunktól függően az adott egységre jellemző fegyverekkel vívhatunk meg egymással.

Szimpla időhúzásnak tűnt továbbá az a szándék is, hogy ismerjük meg közelebbről karaktereink hátterét, és kerüljünk hozzájuk egy kicsivel közelebb, ami már csak azért is abszurdum, mert főhőseinknek például még a valódi nevét sem tudjuk. Ami azonban ennél sokkal rosszabb, hogy minden ígéret ellenére a játék rendkívül bugos lett, az első javítás telepítése nélkül szinte játszhatatlan a végeredmény, de utána is olyan technika problémákkal találkozhatunk – nem csak a kampány, hanem a többjátékos mód során is –, amelyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy a Danger Close-nak sietnie kellett a munkálatokkal. Erre enged következtetni még, hogy a kampány alig 5-6 órás hosszúsággal rendelkezik, a végigjátszása során pedig a világ számos különleges országában lövöldözhetünk egy sort, de a történet olyannyira semmitmondó és egysíkú, hogy az még talán a Call of Duty-sorozatot is képes alulmúlni.