2013. január 20. 10:04, Vasárnap
Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Dennaton Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Egymagos processzor, 512 MB RAM, 128 MB V-RAM, 500 MB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core2 Duo processzor, 1 GB RAM, 256 MB V-RAM, 500 MB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Grand Theft Auto, Grand Theft Auto 2
Kategória: akció
Az elmúlt években egy újabb trend bontakozott ki a játékiparban, amit röviden és tömören úgy lehetne bemutatni, hogy ennek köszönhetően még a legkisebb, akár egyszemélyes fejlesztőcsapatoknak és hobbiprojekteknek is lett létjogosultságuk a színtéren. A kizárólag tripla-A kategóriás alkotások mellett így megjelenhettek az úgynevezett indie játékok, amelyek manapság már korántsem csak az úgynevezett alkalmi rajongók kiváltságainak tekinthetők. Egy Braid, egy Limbo vagy egy Super Meat Boy ugyanis garantáltan elszórakoztatja a nyitottabb, de mindenekelőtt mentálisan érett hardcore fanatikusokat is.
Az indie projektek térnyerését követően már csak idő kérdése volt, hogy mikor jelennek meg az első olyan alkotások, amelyek a retró-élményt helyezik előtérbe, vagyis nem csak játékmenetüket szemlélve repítenek vissza minket képzeletben a múltba, hanem küllemüket és megvalósításukat tekintve is. Nagyobb számban 2012-ben kezdtek el feltűnni az első ilyen, úgynevezett direkt-retró videojátékok, elég csak például a Mutant Mudds-ra, netán a Primordiára gondolnunk, de játéktesztünk alanya, avagy a Hotline Miami is beállítható ebbe a sorba.
Hogy miért? Egyrészt mert egy régen elfeledett, manapság már szinte senki által sem ápolt stílust, a felsőnézetes akciójátékok műfaját tűzte zászlajára, másrészt pedig azért, mert minden téren – a küllemtől kezdve a hangokon át – olyan lett a végeredmény, mintha a kilencvenes évek elején született volna. Ezt nyilván a legtöbb mai játékos, az úgynevezett fiatalabb generáció nagy része biztosan képtelen lesz magyarázatként elfogadni, ezáltal befogadni a végeredményt, holott az öreg rókák számára a Hotline Miami maga lesz a megtestesült mennyország a sok-sok egy kaptafára épülő FPS és sportjáték között – tisztelet természetesen a maroknyi kivételnek.
A Dennaton Games alkotása elsődlegesen garantáltan hangulatával fogja megigézni az arra fogékony rajongókat, hiszen a 15-20 évvel ezelőtti színtér felsőnézetes akció-, illetve detektívjátékait juttatja majd eszünkbe – az atmoszféra erőteljesen a Drive című mozifilmre hajaz –, amihez egy kissé felületes, mondhatni összecsapott sztori társul, ami ezek után kevésbé meglepő módon a nyolcvanas évek végén fog játszódni. Csavarokkal ellátott cselekményt és meghökkentő drámai fordulatokat a Hotline Miamitól ne nagyon várjunk, a történet ugyanis kimerül abban, hogy van egy névtelen főhős, akit különféle maszkos bűnözők minden áldott reggel megbíznak egy feladattal. Ez a feladat nem más – szinte minden egyes alkalommal –, minthogy elutazzunk a megadott helyre, majd ott lemészároljuk a célszemélyeket, illetve az őket védő testőrséget, egyszóval mindenkit, aki éppen akkor él és mozog a pályán.
Mindez azonban korántsem lesz olyan egyszerű, mint azt a legtöbben elképzelték, lévén a Hotline Miami a játékmenetet tekintve is mélyen meghajol az olyan korabeli címek előtt, mint például az első két GTA-epizód, így karakterünket, a pályát, az objektumokat, egyszóval mindent felsőnézetből láthatunk majd, a perspektívának megfelelően kettő dimenzióban, a térbeli ábrázolás teljes hiányával. Ez a – manapság – igencsak szokatlannak tekinthető teljes felsőnézet nem csak régimódi hangulatot eredményez, hanem szó szerint egy elképesztő nehézségi szintet is, hiszen gyakran azt is problémás lesz betájolni, hogy milyen irányban áll főhősünk, illetve merre néz a célkereszt.