2013. január 20. 10:04, Vasárnap
Grafika: A Hotline Miami grafikája – habár ez az egész játékra igaz – rendkívül nehéz eset, hiszen a direkt-retró megvalósítás miatt nem alkothatták meg a küllemet a készítők egy Unreal Engine 3-ra szabva, ugyanakkor mégis fontos objektíven szemlélnünk a végeredményt. A színtéren manapság megtalálható videojátékokhoz mérten ugyanis a Hotline Miami alaposan elmarad, mi több, csúnyának tekinthető, éppen ezért nem járhat neki az a pontszám, amit a szívünk diktálna, de ez bizonyára egy fikarcnyit sem befolyásolja majd a rajongókat abban, hogy megszeressék.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék kezelőfelületével semmi probléma sincs, minden azonnal és könnyedén megtalálható, ellenben az irányítást igencsak szokni kell, elsősorban a három dimenzió hiánya, valamint az állandó felsőnézet miatt. Ennek köszönhetően ugyanis az első pályákon gyakran még karakterünk mozgatása is nehézséget fog okozni, de aki fel tudja idézni emlékeiben a műfaj sajátosságait, illetve a hasonló alkotásokkal eltöltött rengeteg órát, az biztosan nagyon hamar megbarátkozik az irányítással, ami így csak elsőre okozhat fejtörést.
Játszhatóság: Habár a Hotline Miami története egy nagy nulla, többjátékos módot pedig értelemszerűen nem tartalmaz – holott egy kooperatív mód feldobta volna a végeredményt –, de a játékideje így is elég korrektnek tekinthető. A kampány hosszát értelemszerűen türelmünk és tehetségünk határozza meg, hiszen a legtöbb pályát garantáltan nem fogjuk tudni elsőre végigjátszani, sőt, a legtöbbet még tizedszerre sem, emiatt pedig a játékidő könnyen meghaladhatja a mai tripla-A kategóriás címek jelentős többségét.
Intelligencia, nehézség: A Hotline Miami tekintetében igencsak kényes kérdésnek tekinthető a nehézség is, hiszen képében egy olyan videojáték született a piacon, ami képes végre megizzasztani a rajongókat. Tény ugyan, hogy mindezt az erőszakos mesterséges intelligenciával érték el a fejlesztők, ami sokaknak szemet szúr majd – ezért nem is jár a maximális pontszám –, de ezáltal végre a mai játékosok is megtudják, hogy körülbelül két évtizeddel ezelőtt milyen nagy kihívásokat tartogatott egy-egy videojáték végigjátszása.
Hangok, zene: Szinkronok a régimódi megvalósítás miatt a Hotline Miami keretein belül nem kaptak helyet, így például hangeffektek sem, de klasszikusnak tekinthető, szintén a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek elejére jellemző játékzenék annál inkább. Ezek többsége ugyan – a brutális nehézségi szinttel járó ismétlődések miatt – hosszabb távon frusztráló, de nagy általánosságban szükségesek voltak ahhoz, hogy a végeredmény minden téren hű legyen a kijelölt elképzelésekhez.
Összefoglalás: A Hotline Miami egy olyan videojáték lett a jelenlegi színtéren, ami garantáltan nem fog majd milliókat elkápráztatni, inkább azokat a rajongókat, akik már legalább másfél évtizede hobbijuknak tekintik a számítógépes játékokat, illetve imádják a kihívást, valamint a klasszikus megvalósítási formákat. A végeredményt egyértelműen nem lehet összevetni olyan friss címekkel, mint az Assassin’s Creed III vagy a Far Cry 3, ugyanakkor a készítőknek nem is ez volt az elsődleges céljuk a Hotline Miamival, sokkal inkább az, hogy a régi videojátékok szerelmeseit egy vadonatúj „klasszikussal” lepjék meg. Ezt a küldetést pedig minden apró hiba ellenére is sikeresen teljesítették!