Hotline Miami

Dolgunkat nehezítik még olyan apróságok, minthogy nincs életerőcsíkunk – ergo egy lövés, egy halál –, sőt, semmiféle mentési lehetőségünk sem, ha tehát mi kerülünk földre, akkor azt a pályát biztosan elölről kell majd kezdenünk. Ez néhány alkalommal még elviselhető, de lesznek olyan extrémen nehéz szintek, illetve szakaszok, amelyeket akár hússzor is újra kell kezdenünk ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő taktikát. A Hotline Miamiban ugyanis meglepő módon rengeteg lehetőségünk lesz a taktikázásra. Lehetünk például csendes gyilkosok, így ellenfeleinkre rárúghatjuk az ajtót, majd egy vascsővel, netán egy késsel vagy baseballütővel kiiktathatjuk őket, de használhatunk lőfegyvereket is, attól függően, hogy az adott pályán mit találunk, illetve mit dobnak el az ellenfelek.


A fegyvereknek egy nagy hátrányuk van, hogy hangosak, így míg például pusztakezes harc esetén biztosan nem hívjuk fel magunkra a figyelmet, egy lövést követően a pályán lévő ellenfelek nagy részét azonnal magunkra haragítjuk. Ezt a lépést érdemes leginkább a különféle szintek első lépéseként kijátszani, hiszen akkor még nincs vesztenivalónk, de a pálya felénél már akad, így ott ajánlatosabb lesz körültekintőbben eljárni.

Hiába nézünk azonban be minden sarokba és haladunk araszolgatva az épületekben, a Hotline Miami esetében lesznek olyan hibák – habár nevezhetjük ezeket a régimódi felfogás kötelező alapkövetelményeinek is –, amelyek miatt a legtöbben dühtől elvakulva fogják csapkodni a billentyűzetet. Az ugyanis hagyján, hogy nincs életerőnk, és egyetlen ütéstől kifekszünk, de az bizonyára sokaknál ki fogja majd verni a biztosítékot – annak ellenére is, hogy a kilencvenes években ezt természetesnek vettük –, ha például már csak egy-két ellenfelet kellene likvidálnunk, éppen az utolsó delikvens azonban a látóhatáron kívülről, de még bőven a pályáról előbb lelő minket, minthogy mi meglátnánk őt.


Egy kicsit szomorú, hogy a fejlesztők nem nagyon mutattak hajlandóságot arra, hogy a vérfürdőket egy kicsit izgalmasabbá varázsolják, így folyamatosan érkeznek majd ugyan az újabb pályák és az újabb fegyverek, de már az első néhány szint alatt a teljes repertoárról lehull a lepel, a történet üressége és a meglepetések hiánya miatt pedig már percek múltán monotonná válhat a végeredmény. Nyilván ott vannak a taktikai lehetőségek, az újabb álarcok, de apró színesítés az is, amikor a vérengzések után elmegyünk sört vagy pizzát venni, ugyanakkor örültünk volna még a változatosabb ellenfeleknek és a nagyobb szabadságnak, mindemellett pedig egy inventory-rendszer is feldobta volna a végeredményt.

Természetesen a Hotline Miami ezek nélkül is nagyon jól sikerült – csak nem kiválóan –, ugyanakkor az említett negatívumok biztosan nem befolyásolják majd a program esetleges sikereit, hiszen akik imádják a régi idők felsőnézetes akciójátékait, azoknál bizonyára hibáival együtt is örök kedvenccé avanzsál majd a Dennaton Games csapatának alkotása.