DMC: Devil May Cry

A régi mozdulatok mellett a fiatal Dante rengeteg új és igencsak látványos fogást is képes lesz majd bemutatni segítségünkkel, de visszatérnek a korábbi epizódokban jól megismert „barátok” is, a Devil Trigger, a Rebellion névre hallgató méretes kard, valamint az Ebony és Ivory pisztoly-páros képében. A játékban ezzel egyetemben megjelent újdonságként két új fegyver – általuk pedig tulajdonképpen egy játékstílus – is, amelyeket a főszereplő édesanyja és édesapja hagyott hátra. Az egyik ilyen az apai ágról származó Arbiter, ami egy óriási pörölynek tekinthető, és bár lassúsága a pergős harcokat alaposan megakaszthatja, ha viszont célba talál, akkor elképesztő pusztítást tud okozni az ellenség soraiban.


A fegyver egyértelműen feldobja a Devil May Cry jól megszokott támadásait, sőt, az egyik speciális kombójának köszönhetően még távolsági harcokban is alkalmazhatjuk, ami az igencsak gyenge pisztoly-páros miatt kiváló ötlet volt a fejlesztők részéről. Dante az Arbiter mellett ugyanakkor rendelkezik még egy, az anyai ágról származó sarlószerű vágófegyverrel is! Az Osiris, társával ellentétben egy lényegesen gyorsabb szerkezet, kisebb sebzése miatt pedig leginkább akkor használható kitűnően, ha egyszerre tucatnyi ellenfél ront ránk az igencsak lineáris pályákon.

A két fegyver azonban nem csak a harcokban nyújt majd nagy segítséget, hanem a pályák egyéb részein is, hiszen a DMC: Devil May Cry nem csak az összecsapásokról szól, hanem közel ugyanolyan arányban az ügyességi részekről is. Limbo City városa ugyanis igencsak romosnak mutatja magát a démoni dimenzióban, így gyakran apró darabokra lesznek szabdalva például az utcák, amelyek többnyire a végtelen magasságban lebegnek, így gyakran kell nekünk utat csinálnunk az óriási káoszban, amit az előbb említett két fegyverrel tehetünk meg a legegyszerűbben, az Arbiter segítségével ugyanis Dante például képes lesz arra, hogy tárgyakat – vagy ellenségeket – húzzon magához, így ösvényt vágva magának a romok között.


Az Osiris ezzel szemben tulajdonképpen egy speciális csáklya lesz, amivel Dante tudja saját magát odarántani a távolabbi objektumokhoz, így biztosítva továbbhaladását a káoszban. Természetesen a haladás esetleges nehézségei mellett a harcok jelentik majd a központi elemet a játékban, amit a pályák teljesítésével értékelni is fog a játék, méghozzá a korábbi epizódokban megismert módon. Ennek köszönhetően vizsgálat tárgya lesz például, hogy milyen stílusosan haladtunk végig az adott szinten, hány kombót tudtunk összefűzni és milyen látványosan megoldani az elénk gördülő akadályokat, legyen az egy kisebb fejtörő vagy egy ellenfél.

A játék vizsgálja továbbá, hogy milyen gyorsan tudtuk átverekedni magunkat a pályákon, de azt is számolni fogja, hogy hány rejtett helyet vagy tárgyat találtunk meg, illetve hány ütést kaptunk be az ellenfelektől. A küldetés végén ezekből egy értékelés, valamint egy kissé bonyolult számításokon alapuló pontszám jön majd ki eredményül, amiért cserébe tapasztalati pontokkal, általuk pedig újabb kombókkal, illetve már meglévő tulajdonságainak fejlesztésével tudjuk gazdagítani Dantét, de sokkal inkább fegyvertársait. A játék egyébiránt a megreformált küllem és a játékmenetet ért újdonság ellenére is maximálisan hozza mindazt, amitől annak idején sokan megszerették a Devil May Cry-sorozatot, tehát hiába lett Dante külsőleg egy piperkőc, ha fegyvert kap a kezébe, azonnal egy brutális démonvadász válik belőle.