Sniper: Ghost Warrior 2

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ugyanazok a hibák és hiányosságok köszönnek majd vissza a pályákon, mint amik korábban a bemutatkozó felvonást is tönkretették. Hiába van például egy adott szinten több izgalmas és érdekes, a távcsöves puskát a középpontba állító feladat, ha ezek között olyan C-kategóriás akciójeleneteket kell átélnünk, amelyek egyszerűen frusztrálóak. A legrosszabb, hogy ezek a részek szinte mindig közelharcba torkollnak, vagy olyan helyzeteket szülnek, amikor a mesterlövészpuskák használhatatlanokká válnak, az ellenféltől azonban nem tudjuk elvenni a fegyverzetet, nekünk pedig csak egy pisztolyunk van ahhoz, hogy túléljük az efféle forró pillanatokat. Mindez többnyire gyakori elhalálozáshoz vezet, ami a rendkívül rosszul felépített automatikus mentési rendszer miatt ismét kikezdheti türelmünket.


A kampány során a legrosszabb mégis a felismerés volt, miszerint a City Interactive nem is akarta jobbá varázsolni a végeredményt, így például a jól eltalált lövések után az első részből ismert lassított és megmosolyogtató golyó-animációt vehetjük szemügyre, a távoli célpontok kiiktatásakor pedig elméletileg ugyanúgy figyelembe kell vennünk a széljárást és egyéb tényezőket, mint az első részben, gyakorlatilag azonban a legnehezebb szint kivételével folyamatos segítséget nyújt számunkra a program a közérthetőség jegyében.

A kampány egyébiránt csak úgy hemzseg a kiegyensúlyozatlanságoktól, így milliónyi bug, elképesztően rosszul programozott mesterséges intelligencia és olyan hullámvölgyek várnak ránk, amelyeknek köszönhetően képtelenség lesz megbarátkozni a végeredménnyel. Amint ugyanis egy kicsit közelebb kerülnénk hozzá – mert akad néhány nagyon hangulatos küldetés –, szinte azonnal találkozunk egy félresikerült pályarésszel, netán egy olyan megvalósítási formával, ami tíz évvel ezelőtt még talán elment volna, de manapság már inkább megmosolyogtató.


A Sniper: Ghost Warrior 2 azonban óriási és nyilvánvaló hibái ellenére is képes megszerettetni önmagát, amit elsődlegesen újfent tematikájának köszönhet. A mesterlövészetre kiélezett katonai bevetések ugyanis már évek óta kötelező részeknek tekinthetők a legtöbb háborús FPS-játékban, de a múltban csak nagyon kevés alkotás merte meglépni, hogy egy teljes kampányt erre az összetevőre építsen fel.

A legújabb Ghost Warrior éppen emiatt egyedinek és eredetinek számít a színtéren, így még azok is könnyedén megszerethetik, akik első körben elfintorodnak egy-egy orbitális hiba láttán. Természetesen így is sokkal többet ki lehetett volna hozni a végeredményből, ami sajnos nem csak a kampányra, hanem a többjátékos módra is igaz, hiszen ha egy kicsit megerőltetik magukat a fejlesztők, akkor a sorozat ütőkártyáját ebben az esetben ismét sikeresen felhasználhatták volna. Ezzel szemben hagyományos játékmódok és az egyediséget szinte teljes egészében mellőző opciók várnak ránk, a középszerűségbe taszítva ezzel egy díjnyertes alapötletet.