Dead Island: Riptide

Grafika: A Dead Island: Riptide számlájára azonban nem csak a minimális újdonság írható fel negatívumként, hanem a küllem hiányosságai is, hiszen ezen a téren sem történt semmilyen előrelépés az első rész óta. Nem rossz ugyan, amit látunk, de korántsem említhető egy lapon a játék a műfaj legjobbjaival. Az optimalizálás ugyan jól sikerült a lengyel fejlesztőknek, a túlontúl lineáris pályaszerkesztés, a helyenként előforduló grafikai bugok és a spórolás miatt meghagyott alacsony felbontású textúrák azonban már arcpirítóak 2013-ban. Ami viszont kiemelendő, hogy a Techland újfent nagyon jól betöltötte a játékteret, így bármerre is járunk, dúskálunk a gyűjtögethető és felszedhető tárgyakban, valamint a jól berendezett környezetben.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Már az első epizód sem szenvedett szembeötlő problémáktól a kezelőfelület és az irányíthatóság terén, de azok a problémák - így az átláthatatlan fejlődési rendszer, a kissé akadozó harcok és így tovább -, sajnos átöröklődtek a folytatásba. A kezelőfelülettel ugyan komoly problémák nincsenek, sőt, a játék mindig segítségünkre igyekszik, de az irányítás terén lett volna mit finomítani.

Játszhatóság: A Dead Island: Riptide egyik jó tulajdonsága egyértelműen az, hogy igencsak tartalmas kikapcsolódással szolgál. Már maga a kampány is legalább tízórányi elfoglaltságot ígér, de a kooperatív módnak köszönhetően ez alaposan megsokszorozható, hiszen társak, főleg ismerősök oldalán az élmény is lényegesen nagyobb lesz.

Intelligencia, nehézség: A Techland a folytatás keretein belül sem tudott mit kezdeni az ellenfelek, illetve gép által irányított társaink mesterséges intelligenciájával, ami továbbra is kiszámíthatatlan, és rendkívül komoly hiányosságokat vet a felszínre. Az egyébként jó ötleten alapuló harcrendszert ezzel a problémás intelligenciával párosítva gyakran olyan helyzetekbe kerülhetünk, amelyekből még akkor sem kerülnénk ki élve, amennyiben egy aknavető lenne a vállunkon. Szerencsére ellenőrzőpontok helyett a Riptide néhány másodpercen belül feltámaszt minket kimúlásunk helyszínének közelében, ezenkívül azonban gyakran indokolatlanul magas, de inkább hullámzó nehézségbe botolhatunk.

Hangok, zene: Az átlagosnál egy kicsit jobb szinkronok és előadásmód figyelhető meg a Dead Island: Riptide-ban, de a zombik továbbra is élettelenek kissé, mellőzik a távoli nagy hangzavarokat, ordításokat vagy hörgéseket, amelyekkel garantáltan nagyobb élményt lehetett volna előidézni a pályákon, de néhány emlékezetesebb dallam is elfért volna a háttérben.

Összegzés: Összességében kijelenthető, hogy a játék a folytatás helyett jobban megérdemelte volna a (különálló) kiegészítő elnevezést, hiszen az első részhez képest a történeten és a helyszínen, valamint néhány apróságon kívül semmilyen frissítést nem találhatunk benne. A Deep Silver és a Techland érezhetően még egy bőrt szeretett volna lehúzni a névről a generációváltás előtt, de amennyiben tetszett az első rész, ettől függetlenül is biztosan meg fogod kedvelni a folytatást, hiszen rosszabb semmiképpen sem lett nála a Riptide, de a várakozásokkal ellentétben sajnos jobb sem.