Splinter Cell: Blacklist

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6400 2,13 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5600+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: tel Core 2 Quad Q6400 2,13 GHz-es vagy AMD Phenom 9550 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Splinter Cell-sorozat, Thief-sorozat, Dishonored
Kategória: külsőnézetes akció

Az ezredforduló környékén soha nem látott népszerűségnek örvendtek a különböző lopakodós játékok, így olyan nagyszerű címek robbantak be akkoriban a köztudatba, mint a Hitman, a Thief vagy éppen a Hideo Kojima nevével fémjelzett Metal Gear Solid. A Ubisoft természetesen nem nézhette tétlenül, ahogyan legnagyobb riválisai profitálnak az új trendből, így 2002 magasságában ők is útjára bocsátották saját lopakodós akciójátékukat, amelynek a Splinter Cell nevet adták a keresztségben. Az alkotás nagyszerű - leginkább a Hitman-sorozatra emlékeztető - játékmenetével, kirívó újdonságaival és karizmatikus főhősével azonnal belopta magát a műfaj rajongóinak a szívébe, és az elkövetkezendő években rendszeresen kapta a minőségi folytatásokat is.

A kétezres évek közepére azonban lecsengett a lopakodós játékok körüli mánia, így a Splinter Cell neve sem csengett már olyan jól, mint régen, mindezt pedig még tetézte is a Ubisoft azzal, hogy rövid kihagyást követően egy szinte kizárólag az akcióra kiélezett új résszel hozta vissza a sorozatot a köztudatba. A rajongók egyértelműen jelezték, hogy ez az útvonal nem túl szerencsés, így a kiadó átadta a franchise-t egy frissen alakított stúdiónak (Ubisoft Toronto), hogy új életet leheljenek bele. Talán meglepő, de a kanadai brigádnak sikerült a lehetetlen, így az utóbbi évek legjobb Splinter Cell-játékát köszönthetjük a Blacklist képében.


Sajnálatos módon azonban az alkotás egyik legnagyobb gyengéjét már játéktesztünk elején ki kell emelnünk, lévén bár más téren nagyszerűt alkottak a fejlesztők, de a Splinter Cell: Blacklist története a nyomába sem ér a korábbi részekben megismert cselekményeknek, így inkább csak folyamatos kliséhalmozásnak tűnik a végeredmény. A sztori középpontjában ezúttal is az Amerikai Egyesült Államok, valamint egy rejtélyes terroristacsoport áll, akik magukat csak Mérnökökként emlegetik. A kérdéses csoportosulás a történet szerint összeállított egy úgynevezett feketelistát - innen a játék címe -, amelyen különféle terrorcselekmények kaptak helyet, és amennyiben az USA vezetése nem teljesíti követeléseiket, ergo nem vonják ki seregeiket a jogtalanul megszállt országokból, akkor akcióikat kivétel nélkül végrehajtják majd.

Mivel Amerika sosem a kompromisszumokról volt híres, ezért sajátos formában szeretné megoldani a problémát, méghozzá a 4th Echelon különleges alakulat segítségével, amelynek vezetője nem más, mint a sorozat kultikus karakterének tekinthető Sam Fisher. Hősünk néhány társával egyetemben természetesen azonnal igent mond a feladatra, és bármennyire is meglepő aktualitásokkal rendelkezik a történet, túl sok fordulat még az érzelmi szál megjelenése mellett sem található benne. Hiába beszélhetünk ugyanis lányunkkal minden egyes bevetés során, és hiába juthatunk el a világ számtalan pontjára a terroristákkal folytatott harc érdekében, sem váratlan csavarok, netán megdöbbentő pillanatok, sem egyebek nem szegélyezik majd utunkat, így ezen a téren egyértelműen többet vártunk a Splinter Cell: Blacklisttől.


A helyzet szerencsére nem ennyire átlagos a játékmenet tekintetében, ami viszont olyan változatosra sikeredett, hogy már emiatt több végigjátszást is megér. Habár feladatainkat tökéletesen beilleszthetjük a lopakodós játékok sablonjainak halmazába - beszivárgás, túszmentés, célszemély likvidálása és így tovább -, a Ubisoft Toronto csapatának azonban sikerült úgy megvalósítania a végeredményt, hogy szó szerint mindenki megtalálhatja benne a számára megfelelő játékstílust. Érezhetően már az összes pálya úgy lett kialakítva, hogy lehetőségünk legyen saját magunk kiválasztani az előttünk álló problematika megoldásának legjobb módját, így lőfegyverekkel szembeszállni ellenfeleinkkel, lopakodva és némán eltakarítani őket az útból, vagy csak egyszerűen a türelemre alapozva kikerülni őket a továbbjutás érdekében.