2013-as visszatekintés az év játékaira

Nem mondhatnánk, hogy eseménytelen évet zár a játékipar, 2013-ban ugyanis szó szerint óriási változások álltak be a piacon.

Kezdetnek ott volt például a generációváltás, ami már rövidtávon is érezteti majd hatását a multiplatform címek PC-s portjaival kapcsolatban - ergo szebbek, jobbak és összetettebbek lesznek -, de amennyiben ettől eltekintünk, akkor is annyi nagyszerű videojáték jelent meg az idén, hogy szinte minden hónapra jutott legalább egy olyan alkotás, amiért érdemes volt kinyitni pénztárcáinkat. Az alábbiakban az év legjobb és legemlékezetesebb játékairól emlékezünk meg nektek néhány rövid gondolat erejéig, hogy így tisztelegjünk az óév előtt.


DMC: Devil May Cry

A 2013-as esztendőt egy igazi nagyágyúval nyitottuk, hiszen a Capcom és a Ninja Theory erre a minden téren szerencsés időszakra időzítette a DMC: Devil May Cry premierjét. Ugyan a játék a fejlesztés során számtalanszor átalakult, Dante is alaposan megfiatalodott benne, de a végeredmény összességében mégis nagyszerűen sikerült. Különösen emlékezetes pillanatokként gondolunk vissza az óriási kombókra, a sajátos hangulatra, de a nagyszerű zenékre, valamint az Unreal Engine 3 grafikus motor egyik utolsó nagyszerű teljesítményére is. Sőt mi több, a végére még az új Dantét is sikerült megkedvelnünk!


Dead Space 3

Nagy várakozás előzte meg a február egyik legígéretesebb címét, avagy a Dead Space 3-at, amitől arra számítottunk, hogy visszakanyarodik majd gyökereihez. Sajnálatos módon azonban a végeredmény akcióorientáltabb lett, mint valaha, és a horrorisztikus elemek is még inkább háttérbe szorultak, aminek köszönhetően bizonytalanná is vált a sorozat jövője. Természetesen azért így is szívesen emlékszünk vissza a történet emlékezetesebb pontjaira, a tökéletesített harcrendszerre, a súlytalanságban eltöltött órákra, illetve természetesen a kooperatív küldetésekre is.


Aliens: Colonial Marines

Több éves várakozást követően az év elején az Aliens: Colonial Marines is felkerült végre a boltok polcaira, ám amennyire vártuk, akkorát koppantunk a végeredmény láttán. A Gearbox alkotását ugyanis nyugodtan nevezhetnénk az év csalódásának is, hiszen hiába hangzottak el nagyra törő ígéretek, hiába ámultunk az előzetesen bemutatott gameplay felvételek láttán, a végeredmény csak egy középszerű - vagy még annál is rosszabb - videojátékot mutatott. Pedig a történet egyáltalán nem volt rossz, a hangulat tekintetében is kellemes emlékeket ébreszt, ellenben a játékmenet és a megvalósítás csak egy összecsapott, illetve hibáktól hemzsegő videojátékként őrizte meg bennünk az Aliens: Colonial Marinest.


Crysis 3

Habár sokak szerint teljesen felesleges volt folytatni a Crysis-sorozatot, a Crytek mégis igyekezett bebizonyítani, hogy van még potenciál a franchise-ban, amit olyan újdonságokkal kívántak kihangsúlyozni, mint például az íj rendszeresítése. A Crysis 3 azonban mégis inkább úgy maradt meg bennünk, mint az év egyik, ha nem a legszebb videojátéka, a fejlesztők ugyanis igyekeztek mindent kihozni a CryEngine 3-ból, és ezen a téren valóban sikerült is emlékezeteset alkotniuk. Nagy kár, hogy sem az egy-, sem a többjátékos módot nem tudták felvértezni minőségi tartalommal, így az alkotás nagyon sok rajongónál néhány óra után a sarokba került, és azóta is ott porosodik.


Tomb Raider

Az év egyik legnagyobb meglepetése minden kétséget kizáróan a Tomb Raider volt, amivel a Crystal Dynamics olyan magasra tette a lécet, hogy nagyon sokan az Uncharted egyik trónkövetelőjét látták benne. Talán nem véletlen, hogy a Square Enix azonnal utasítást is adott a fejlesztőknek a folytatás elkészítésére, hiszen a rajongók szó szerint imádták a kicsit esetlen, amatőr, nem mellesleg pedig fiatal Lara Croftot, aki talán a sorozat egyetlen epizódjában sem szenvedett annyit, mint legutóbb. Nem csak a nagyszerű történet miatt emlékszünk vissza a játékra szívesen, hanem azért is, mert képes volt visszahozni valamit a régi Tomb Raiderekből, és bár a QTE-jelenetekkel egy kicsit túlzásba estek a készítők, a felfedezés öröme, a kiegyensúlyozott akciók, a szerepjátékos elemek, a multiplayer valamint az óriási játéktér kárpótolt minket a hiányosságokért.


StarCraft II: Heart of the Swarm

A Blizzard idén is bizonyította, hogy stratégiában kis híján verhetetlenek, így a StarCraft II második epizódja egy nagyszerűen sikerült kampánnyal, közvetlen elődjéhez képest pedig minimális, de annál szembetűnőbb újdonságokkal maradt meg emlékeinkben. Talán sokan még mindig nehezményezik, hogy a Blizzard három részletben ad ki egyetlen játékot, de a 8-10 órás hadjárat, valamint a hónapokra elegendő kikapcsolódást nyújtó többjátékos mód feledtetni tudta velünk ezeket az apró negatívumokat. Igazi Blizzard-minőség, az igazi rajongóknak!


SimCity

Nem volt ugyan akadálymentes a SimCity indulása, az állandó internetkapcsolatot igénylő alkotás szerverei ugyanis már az első napon összeomlottak, de az Electronic Arts mindent megtett annak érdekében, hogy kárpótolja a rajongókat. Ez olyannyira sikerült is nekik, hogy az elmúlt évek legjobb városépítős stratégiájává nőtte ki magát a játék, amiben nagyobb területek is helyet kaphattak volna, ellenben a kooperatív városépítéssel a fejlesztők kétségtelenül új szintre emelték a műfajt. A Maxis alkotását mindmáig szívesen emeljük le a polcról, aminek nemrégiben újabb apropója is lett, hiszen egy teljes értékű kiegészítővel gyarapodott, amiben a jövő városait építhetjük meg magunknak.


BioShock Infinite

A BioShock Infinite szintén az év egyik titkos befutója, igazi meglepetése volt. A fejlesztők tökéletesen bemutatták, hogy a történetközpontú FPS-műfaj még egyáltalán nem halott, sőt mi több, jó kezekben olyan potenciál rejtőzik benne, aminek köszönhetően egy közel tökéletes alkotás is elkészíthető. A játék varázslatos világa még gyakran ma is felbukkan álmainkban, nagyszerű története és egyedi körítése pedig életre szóló élményt adott mindenkinek, aki csak egy percre is belecsöppent. Természetesen az akciók szerelmeseinek sem kellett csalódni benne, de leginkább egyedisége és újszerűsége vett le minket a lábunkról.


Dead Island: Riptide

Manapság zombik nélkül már nem telhet el egyetlen év sem, így mi sem természetesebb annál, minthogy idén sem maradtunk olyan videojáték nélkül, amiben az élőhalottak kapták a főszerepet. Elődjéhez képest a Dead Island: Riptide túl sok újdonságot nem tudott felmutatni, ám erre nem is volt túl nagy szüksége, hiszen a zombi-fertőzött trópusi szigetet a hatalmas harcokkal és szerepjátékos elemekkel vegyítő recept sokadik alkalmazás után is működőképes volt. Habár a grafika láttán már nem tudtunk őszintén mosolyogni, és a végeredmény kiegészítő-jellege is rossz szájízt hagyott bennünk, de az év legjobb zombis játékának járó címet így is elnyerte.


Metro: Last Light

Ha az év legjobb történetének valamint legegyedibb koncepciójának járó díját sorsolnánk ki, akkor a Metro: Last Light a 2013-as felhozatalból egyértelműen ott állna a dobogón. Már a Metro 2033-ban is megdöbbentünk azon, hogy Dmitry Glukhovsky csodálatos, de mégis ijesztő világa mennyire sajátos, azonban a folytatásban ismertük csak meg igazán ezt a poszt-apokaliptikus orosz rémálmot, amiben a népesség egy atomháború után próbál boldogulni a földalatti metróalagutakban, miközben nem csak egymás viszontagságainak, hanem a felszínen élő mutánsok támadásainak is ellen kell állniuk. Az előző rész óta sokat fejlődött harcok, a verhetetlen hangulat, valamint az egészen elképesztő látvány miatt a Metro: Last Light az év egyik legjobbja lett még akkor is, ha többjátékos mód nem tartozott az élményhez.


GRID 2

Az év egyik első autós játékaként nagy reményekkel és elvárásokkal vártuk a Codemasters műhelyében készült GRID 2-t, ami az első rész szimulátoros megközelítését követően egy árkád autóversennyé változott. Az átalakulás mindenképpen előnyére vált, hiszen az elmúlt évek Need for Speed-játékait is sikerült lepipálnia, a csodálatos grafikája és a valószerű törésmodellje pedig még jobbá tette a végeredményt.


The Incredible Adventures of Van Helsing

Szerencsére a hazai játékipar is villantott egy nagyot az idei év során, így a The Incredible Adventures of Van Helsing képében megszületett minden idők legjobb magyar Diablo-klónja, amelyben a legendás Van Helsing utódjaként kellett rendet tennünk a szörnyetegektől és természetfeletti lényektől hemzsegő Kárpátokban. Ugyan a játékmenet egy kicsit kiegyensúlyozatlan volt, de a történet, a számtalan utalás, az óriási harcok, valamint a sajátos hangulat örökre a szívünkbe zárta a végeredményt. Nem is csoda, hogy máris készül a folytatás!


Company of Heroes 2

Sokak szerint az idei év legjobb valós idejű stratégiáját köszönthetjük a Relic Entertainment műhelyében készült Company of Heroes 2 képében, amiben óriási igazság van, hiszen mind a játékmenet, mind a második világháborút egy egészen sajátos formában megközelítő történet szempontjából is magasra tették a mércét a fejlesztők. A kampány kiváló küldetéseinél csak a multiplayer mód nyújtotta örömök voltak jobbak, de a grafikától is ámultunk-bámultunk, hiszen a végeredmény továbbra is minden idők legszebb és legrészletesebb stratégiájának tekinthető ezen a téren.


Mortal Kombat Komplete Edition

Ugyan két évet kellett várniuk a PC-s játékosoknak arra, hogy megjelenjen a legújabb Mortal Kombat, de egyetlen percért sem volt kár, a Komplete Edition képében ugyanis megszületett az év legjobb verekedős játéka, amelyben a sorozatból jól ismert szereplőket ereszthettük egymásnak. A PC-s változat legnagyobb előnye abban rejlett, hogy a konzolokra csak plusz pénzért megvásárolható extra karaktereket alapból tartalmazta, és olyan csodaszép látványt nyújtott, hogy élmény volt nézni, amint laposra verik egymást a jól ismert harcosok.


Saints Row 4

Az év legőrültebb videojátékának címére minden bizonnyal joggal pályázhatna a Saints Row 4, ami PC-n a GTA 5 hiányát igyekezett betölteni egy kicsit. Sajnos a végeredményen a fejlesztők legjobb szándéka ellenére is érezni lehetett, hogy eredetileg csak egy kiegészítőnek készült, hiszen a harmadik részhez képest nem tartogatott sok újdonságot, ellenben az űrlények és a szuperképességek megjelenése üde színfoltot jelentett a sorozat egészéhez képest is. Természetesen a legjobban mégis beteg és morbid humora miatt maradt emlékezetes!


The Bureau: XCOM Declassified

Kevés hányattatottabb sorsú videojátékot tudnánk mondani a The Bureau: XCOM Declassifiednál, de bármi is történt az elmúlt években az alkotással, a végeredmény így is nagyszerűen sikerült. Habár nincs az év legjobbjai között, de a csapatalapú taktikai akciójátékok kategóriájában mindenképpen a dobogó élén kell számolnunk vele, az XCOM sajátos világát pedig a sok-sok stratégia után szó szerint élmény volt szinte testközelből is megismerni. Arról nem is beszélve, hogy az 50-es, 60-as évek Amerikájának hangulatát csak kevés játék tudta ennyire remekül visszaadni!


Splinter Cell: Blacklist

Sam Fisher is visszatért 2013-ban egy új kaland erejéig, amellyel kapcsolatban óriási elvárásokat támasztottak a rajongók, hiszen a híres szuperkém a sorozat előző epizódjában minden eddiginél akciódúsabb formájában mutatkozott, így a lopakodás kiveszett belőle, holott egykoron a műfaj legjobbjaként emlegettük. A Splinter Cell: Blacklist azonban sikeresen megtalálta az arany középutat, és nem csak egy nagyszerű történetet vonultatott fel - ami ráadásul itthon magyar felirattal jelent meg -, hanem tökéletes pályatervezéssel, alaposan átgondolt és kiegyensúlyozott játékmenettel, valamint nagyszerű küllemmel is rendelkezett.


Rayman Legends

Habár idén közel sem jelent meg annyi oldalnézetes platformer, mint az elmúlt években, de így is volt egy, ami mindent vitt. Ez nem volt más, mint a Rayman Legends, ami nem csak elképesztő mennyiségű tartalommal érkezett, hanem egy olyan színes és stílusos küllemmel, aminek köszönhetően örök emlék marad minden egyes pályája. Természetesen a sorozatra jellemző humor is sokat segített abban, hogy meg tudjuk kedvelni a végeredményt, ami rengeteg rajongó számára az év legjobbja lett.


Total War: Rome 2

Kezdetben akadtak ugyan problémák a Total War: Rome 2-vel, így a megjelenés után napokig javítások tucatjait kellett telepíteniük a rajongóknak ahhoz, hogy előcsalják a játék igazi értékeit, de mára olyannyira kiforrta magát az alkotás, hogy nem is kell keresni, magától megmutatja mindazt, amiért érdemes szeretni. Hogy mik ezek? Az óriási seregeket megmozgató valós idejű csaták, a nagyszerű birodalommenedzsment, az elképesztően összetett játékmenet, valamint maga az élmény, hogy a Római Birodalom egyik hadvezéreként vihetjük győzelemre seregeinket.


Batman: Arkham Origins

Az új Batman-játékot igencsak komoly előítéletekkel várták a rajongók, hiszen a Rocksteady helyett egy új stúdió, a Warner Bros Montreal fejlesztette. Ennek köszönhetően nem is mutatott olyan dinamikus fejlődést, mint közvetlen elődei, de az óriási nyitott világ, a még mindig izgalmas, változatos és sokszínű küldetések, illetve a DC képregények sajátos, sötét hangulata megszerettette velünk a játékot. Természetesen a hibák miatt nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, így a kihalt város mellett az ismétlődő feladatok is szürkévé tették az alkotást, így kérdéses, hogy akarunk-e ilyen áron folytatást!


Battlefield 4

A Battlefield 4 a háborús FPS-ek első képviselőjeként jelent meg, és ahogyan mondani szokás: jött, látott, majd győzött is. Ugyan a nagy háborúk helyett komolyabb szerepet kaptak benne a kisebb bevetések, de a rövid, ám annál velősebb kampány így is hamar belopta magát a szívünkbe. Természetesen a Battlefield 4 igazi ízét a többjátékos mód adta meg, ami rengeteg apró, de annál hasznosabb újdonsággal lett felvértezve, ezenkívül azonban szívesen emlékszünk vissza a Frostbite 3 grafikus motor teljesítményére is, ami szó szerint csodát festett a képernyőre.


Call of Duty: Ghosts

Habár a boltokban bizonyára nagyobb sikert arat majd a Call of Duty: Ghosts a Battlefield 4-hez képest, kritikailag azonban az Infinity Ward a közelébe sem ért a DICE játékának. Ugyan a kampány sajátos története és koncepciója kellemes emlékeket hagyott bennünk, sőt mi több, a multiplayer mód is nagyszerűen sikerült, de a komolyabb újdonságok hiánya, valamint a több éves lemaradásban lévő grafikus motor miatt egyértelműen a Battlefield 4 felé dőlt a mérleg nyelve az idén. Ettől pedig még a harci kutyák megjelenése sem tudta megmenteni az új Call of Duty-t.


Assassin's Creed IV: Black Flag

Az Assassin’s Creed IV: Black Flagben annyi meglepetés volt idén, mint egy aktuális FIFA-játékban, vagyis a jól megszokott kliséket, ugyanakkor az elvárt minőséget is kaptuk a Ubisoft részéről, emiatt azonban egyáltalán nem haragudhatunk rájuk. A végeredmény ugyanis szinte tökéletes lett, többször tízórányi elfoglaltságot garantál, a kalózok pedig bármennyire is tűnnek nagyon távolinak az Orgyilkos Testvériségtől, mégis nagyszerű alapanyagot szolgáltattak a legújabb kalandhoz, ami az év egyik, ha nem a legjobb nyitott világú akciójátékává varázsolta az alkotást. Nagy kár, hogy a tengeri küldetések eltúlzása mellett a lopakodás már szinte teljesen jelentőségét vesztette!


Need for Speed: Rivals

Minden eddiginél nagyobb várakozás előzte meg az idei évben az új Need for Speed-játék megjelenését, hiszen az Electronic Arts egy új fejlesztőcsapatot állított a Rivals mögé. A történet szépséghibája, hogy a Ghost Games mögött a Criterion Games 80 százaléka áll, vagyis a forradalmi változásoktól ismét elbúcsúzhattunk. Természetesen a Need for Speed: Rivals ettől függetlenül is óriási élményt nyújtott, és bár sokan sajnálhatják az egy- és többjátékos mód összefonódását, de így is az árkád versenyjátékok koronázatlan királyáról beszélünk, amiben végre ismét visszatért az autófejlesztés lehetősége, valamint a rendőrökkel való rivalizálás.

Ezek voltak tehát 2013 legjobb és legemlékezetesebb videojátékai. Rendkívül erős évet zártunk, de minden jel arra utal, hogy 2014 sem lesz gyengébb ennél, hiszen már most rengeteg nagyszerű alkotást jelentettek be a jövő esztendőre. De biztosan tartogat még meglepetéseket is az új év.