Metal Gear Rising: Revengeance

Kiadó: Konami
Fejlesztő: Platinum Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD Opteron 6140 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 4870 grafikus kártya, 2 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770S 4 Core 3,1 GHz-es vagy AMD Opteron 6262 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: DMC: Devil May Cry
Kategória: akció

Hideo Kojima minden kétséget kizáróan a japán játékipar egyik olyan ikonikus alakja, aki több ízben is bizonyította már tehetségét a múltban. Kreativitása mellett azonban kitartása is példátlan, hiszen 1987 óta szinte rendületlenül, komolyabb szünetek nélkül fejleszti a Metal Gear-sorozat újabb és újabb epizódjait, amelyek ráadásul rendszeresen képesek a megújulásra is. Ugyan a franchise a múltban gyakran elkerülte a számítógépeket - mindig is inkább a konzolosok kiváltsága volt -, de akadtak azért kivételek.

Ilyen kivétel többek között a Metal Gear Rising: Revengeance is, ami több téren is szakít a sorozat eredeti koncepciójával és szellemiségével, hiszen míg a Metal Gear Solid-részeket mindig is a lopakodós akciójátékok egyik alfájának és ómegájának tartottuk, addig a Platinum Games kezébe került mellékszálban a szüntelen akciók, valamint a kaszabolás kapta a főszerepet. Mivel az alkotást csak és kizárólag felügyelte Kojima, ezért értelemszerűen nem várhatunk tőle olyan minőséget, mintha saját csapata által, avagy a Kojima Productions falai között készült volna a játék, de így is kellemes meglepetés lehet azok számára, akik imádják a játékguru által megteremtett univerzumot és történetet.




Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Metal Gear Rising: Revengeance a sorozat kronológiája szerint 2018-ban játszódik, egészen pontosan négy esztendővel a Metal Gear Solid 4 eseményei után. A főszerepet Raiden kapta, aki nem emberi, hanem egy cyborg-nindzsa alakban tér vissza a játékban, méghozzá egy Maverick nevű magánhadsereg alkalmazottjaként. A történet szerint Raiden és a seregben szerzett barátai - akik az egész kampány során komoly segítséggel és háttér-információkkal szolgálnak nekünk - éppen egy meg nem nevezett afrikai országban segítették a rend megteremtését, valamint a hatalom megszilárdítását, ám egy rivális privát haderő ezt valamiért nem nézte jó szemmel.

Így mielőtt a Maverick tagsága megpihenhetne, váratlan támadást szenvednek el a Desperado szervezettől, és mivel Raiden csapata a jó ügyért harcol, ezért a nyomukba erednek, majd megkezdődik a hajsza, aminek keretein belül eljutunk többek között Amerikába, Mexikóba, de még Pakisztánba is, hogy végre egy nagy egésszé álljon össze a kezdetben még kusza történet, ami minden téren hozza a sorozattól megszokott minőséget.

A játékmenetről azonban sajnos ez már nem mondható el teljes egészében! Habár korántsem lett rossz a végeredmény, csak akkor tudjuk majd őszintén megszeretni Raiden kalandjait, ha elvonatkoztatunk attól, hogy a Metal Gear-sorozat egy újabb tagjával játszunk. Itt ugyanis esélyünk sem lesz arra, hogy lopakodva az ellenfél háta mögé kerüljünk, és csendben átverekedjük magunkat a pályákon, de még kartondobozt is csak ritkán húzhatunk a fejünkre ahhoz, hogy elbújjunk mások elől. A Metal Gear Rising: Revengeance-ben ugyanis az óriási, fékevesztett harcok dominálnak, amelyek egy cyborg-nindzsa oldalán az első percektől az utolsókig izgalmasak és különlegesek, hiszen garantáltan még nem volt részünk ilyesmiben a múltban - PC-n legalábbis biztosan nem.




Raiden irányításával ugyanis nem lesz fegyverarzenálunk, sem természetfeletti képességeink, többnyire csak egyetlen kard, és kibernetikus testrészeink állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy lekaszaboljunk mindent és mindenkit, aki csak ránk támad a pályákon. A fő- és mellékküldetésekre osztott kampány olyannyira intenzív, gyors és gyakran már követhetetlen feladatokból épül fel, hogy alig néhány ellenséges katona lemészárlását követően például egy toronyháznyi méretekkel rendelkező főellenfél vár ránk, akinek természetesen a későbbiekben további társai is akadnak majd.

Talán elsőre kevésnek tűnhet, hogy Raiden szinte csak egyetlen karddal veszi fel a harcot a szemben állókkal - akadnak pályák, ahol használhatunk egyéb fegyvereket is, azonban garantáltan a penge marad a középpontban -, de csakhamar kiderül, hogy erről szó sincs, hiszen minden egyes összecsapás olyan változatosra sikeredett, hogy egy percig sem hiányoljuk majd a lőfegyvereket. Természetesen ehhez szükség volt néhány színesítő elemre is, így például Wolf, a robotfarkas jelenlétére, aki fenevadként harcol majd mellettünk néhány ütközetben, de leginkább mégis a főhősünk robotvégtagjaiból származó előnyök dobják fel leginkább a Metal Gear Rising: Revengeance-t.

Példának okáért már az egér egyszerű kattintgatásával is olyan trükköket hívhatunk elő a pengeéles kardból - ami még a vastag acélon is úgy hatol át, mint forró kés a vajon -, hogy visszaverhetjük a ránk kilőtt golyókat, vagy apró cafatokra vagdalhatjuk a katonákat, de létezik ezenkívül két kiegészítő mód is, amelyek színesítik az összképet. Az egyik ilyen a Blade Mode, ami tulajdonképpen egyfajta időlassításnak felel meg. Ezt alkalmazva karakterünkkel nem mozoghatunk, ellenben támadásaink sokkal erősebbé válnak, így akár apró cafatokra téphetünk bárkit, ha elég közel vagyunk hozzá.




Ide kapcsolódnak még egyébiránt további, leginkább kombónak megfelelő lehetőségek is, mint amilyen a Ripper Mode vagy a Zandatsu - utóbbi egy különösen kegyetlen kivégzés -, de a játékmenet szempontjából náluk sokkal fontosabb a Ninja Run lehetősége. Ez egy olyan lehetőség, amivel bármikor élhetünk, és segítségével egyfajta külső élvezői lehetünk a játéknak, hiszen Raiden alapvető mozdulatai lényegében automatikussá válnak, így hárítja a kilőtt lövedékeket, valamint automatikusan átugorja az akadályokat, és felszökken bárhová attól függően, hogy mit követel meg az adott pálya.

Természetesen az elhangzottakon kívül számtalan apróság is színesíti a pályákat azért, hogy minden egyes szinten találkozzunk valamilyen kisebb-nagyobb újdonsággal, így például bevethetünk gránátokat, de alkalmazhatunk röntgenszemüveget is a cél érdekében, sőt mi több, Raiden fejleszthető képességei is üde színfoltot jelentenek majd számunkra. A Metal Gear Rising: Revengeance azonban összességében így is gyakran kelt kissé unalmas, de sokkal inkább műanyaghatást, amit elsődlegesen az ismétlődő ellenfeleknek, valamint természetesen a végletekig lineáris pályáknak köszönhet.

Összességében azonban a játék - főleg számítógépen - így is olyan intenzív élményt kínál, amilyent a múltban csak nagyon kevés alkotás tudott produkálni, és nem véletlenül azok is inkább a kelet-ázsiai régióból származtak. Magyarán igazi ős-konzolos élményeket hozott PC-re a Platinum Games ezzel a nagyszerű akciójátékkal, köszönhetően elsősorban a józan ész határait feszegető, gyakran monumentális és túlzó, de minden esetben intenzív játékmenetnek.




Grafika: Ha a konzolos változatokkal együtt jelent volna meg tavaly februárban a Metal Gear Rising: Revengeance, akkor bizonyára egy kicsit jobban tudtunk volna lelkesedni azért az effektorgiáért, amit a játék felvonultat. Azonban láthattunk azóta már egy Crysis 3-at és egy Battlefield 4-et is - többek között -, amelyek után Raiden kalandjai csak erős átlagosnak tekinthetők. A legtöbb konzolos porttal ellentétben azonban legalább az optimalizálás nem hagy maga után kívánnivalót!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mint minden japán videojátéknál, úgy a Metal Gear Rising: Revengeance esetében is nagyon nehéz megszokni a sajátos, letisztultnak egyáltalán nem nevezhető kezelőfelületet. Szerencsére azonban az irányítás tekintetében nem érheti szó a ház elejét, sőt mi több, meglepően gördülékenyen lehet terelgetni főhősünket a pályákon, és még a kamerakezeléssel is csak a nagyobb összecsapások során akad probléma. Természetesen azért lehetett volna még ennél is kifinomultabb a végeredmény!

Játszhatóság: Sajnos a játék kampánya nevetségesen rövidre sikerült, így az utóbbi Call of Duty-játékokkal vetekedik, hiszen 4-5 óra alatt le lehet tudni a küldetéseket. A helyzetet tovább rontja, hogy többjátékos mód sem kapott helyet benne, azonban VR-küldetések már igen, amelyek egy-egy izgalmas kihívást jelentenek, gyakran a Metal Gear Solid-sorozatra jellemző játékmenettel a középpontban. A tartalom azonban összességében mégis egy kicsit kevésnek tekinthető.

Intelligencia, nehézség: Túlzás lenne tökéletesnek nevezni a Metal Gear Rising: Revengeance esetében megfigyelhető, illetve megtapasztalható mesterséges intelligenciát, de nem is olyan szörnyű a helyzet, mint a legtöbb külsőnézetes akciójátékban. Összességében az ellenfelek jól reagálnak, a nehézségi szint pedig nagyszerűen skálázható, így garantáltan mindenki megtalálja majd a számára legmegfelelőbb beállítást.

Hangok, zene: A játékban leginkább a zúzós gitártémák kedvelői lelik örömüket, hiszen az intenzív harcok során kemény metálmuzsikák csendülnek fel a háttérben, amelyek kiváló alapot nyújtanak a küzdelmekhez. A nagyszerű megvalósítás pedig szerencsére a szinkronokra és az egyéb hanghatásokra is jellemző!

Összegzés: A Metal Gear Rising: Revengeance nem lett egy hibátlan alkotás, de így is tökéletes nyitánya az évnek, hiszen ilyen intenzív és gyors játékmenettel PC-n csak nagyon ritkán találkozhatunk. Nem ártott volna ugyan egy kicsit több tartalommal megtölteni a végeredményt, és a grafikától sem lehet elájulni, de amennyiben te is szereted a pergős, és egyben különleges akciójátékokat, akkor Hideo Kojima legújabb művét nagy kár lenne kihagynod!