Még évtizedre vagyunk a replikátoroktól

Adrian Bowyer, a 3D-nyomtatás úttörője olyan készüléket akar létrehozni, amely képes önmagát reprodukálni. A szakember által életre hívott program neve ezért lett Replicating Rapid Prototyper (RepRap).

Az elmúlt években valóságos őrület alakult ki a 3D-nyomtatás kapcsán. Sokan úgy látják, hogy a technológia utat jelenthet egy olyan jövőbe, amelyben nem a napjainkban elterjedt tömeggyártás lesz a jellemző, hanem minden fogyasztó egyúttal gyártó is lehet. A különleges berendezések a mindennapokban jelenleg nem túl hasznosak, tíz múlva viszont már teljesen más lesz a helyzet.

"A kérdés az, hogy napjaink 3D-nyomtatása összehasonlítható-e az 1979-es mikroprocesszorral vagy az 1986-os virtuális valóság elképzeléssel. A mikroprocesszor esetében majdnem minden akkori vad spekuláció valósággá vált, míg a virtuális valóság esetében nem. Azt gyanítom, hogy ebből a szempontból a 3D-nyomtatás inkább a mikroprocesszor útját követi majd. Aligha fog eljönni az a nap, amikor minden háztartásban lesz egy 3D-nyomtató, éppúgy, ahogy ma sincsen minden lakásban számítógép. De nem csodálkoznék azon, ha a 3D-nyomtatók éppúgy elterjednének, mint a PC-k." - hangsúlyozta Adrian Bowyer.


Jelenleg így néz ki az önmagát reprodukálni képes gép, a monitoron egy éppen általa nyomtatott alkatrész látható
"Valószínűleg soha nem tudunk majd olyan gépet alkotni, ami száz százalékban képes lesz önmagát reprodukálni, de azon nem csodálkoznék, ha a 95 százalékos reprodukciós képességet sikerülne elérnünk. A saját részeit kinyomtató és önállóan összerakó eszközökre még hosszú ideig várni kell majd. Ennek okát egész egyszerűen abban látom, hogy a legjobb tervek kis számú, de nagyon bonyolult és különböző anyagokból készülő alkatrészekre épülnek, amiket egyszerre kellene kinyomtatni. Ennél egyszerűbb a kész alkatrészeket kézzel összerakni."

A ma kapható 3D nyomtatóknak számos gyerekbetegségük van. Drágák, nehezen üzembe helyezhetők és kezelhetők, valamint csak korlátozottan alkalmasak a hasznos tárgyak elkészítésére. Ráadásul a háztartások számára szóba jöhető készülékek ma szinte kizárólag műanyagot tudnak feldolgozni, azt is csupán egyetlen színben és elégtelen pontosság mellett. Ennek ellenére óriási lehetőségek rejlenek ezekben a termékekben. A technológia lehetővé teszi a hagyományos gyártás logikájának megkérdőjelezését, új lehetőségek felkutatását. Továbbá az, hogy gyakorlatilag bárhol elkészíthetők lesznek a különböző tárgyak, rendkívüli hatással lesz mind a gazdasági, mind a jogrendszerre.

"A 3D nyomtatás területén a legnagyobb hatást kiváltó fejlesztés a különböző anyagú alkatrészek kinyomtatása, míg a technológia számára a legnagyobb lehetőségek a nagy építési projektekben rejlenek. Nagyon tetszik az az ötlet, hogy egy közösség több száz tagja - akik mind rendelkeznek 3D nyomtatóval - elkészítik egy híd vagy más épület egyes részeit, s ezáltal közösen alkotnak valami hatalmas dolgot."


A MakerBot cég által az idei CES-en bemutatott legmodernebb típusok
A szakember szerint néhány évtizeden belül megjelenhetnek a Star Trekben bemutatott replikátorok, de kizárólag a természeti törvényeknek megfelelő tárgyak esetében. Viszont lesznek korlátozások: ugyan létrehozhatók lesznek olyan tárgyak, amelyek bármilyen funkcióra alkalmasak, de ezeket nem lehet majd pontosan megtervezni és egy tárgyat nem leszünk képesek teljesen ugyanúgy újra kinyomtatni. A hosszú elkészítési idővel is számolni kell majd. A költségek már majdnem az elfogadható szintre csökkentek le, ez hozzájárulhat a 3D nyomtatás elterjedéséhez. A legnagyobb akadályt az egyszerű kezelés hiánya jelenti, ezen a területen még jelentős előrelépésre lesz szükség.

Új üzleti modellek kerülhetnek előtérbe és a 3D-s formákkal kapcsolatos jogi kérdések is fontossá válnak. Ezek a változások számos dolgot a feje tetejére állíthatnak. A 3D nyomtatásból rövid távon a leginkább az egészségügy profitálhat: olcsón lehet majd előállítani a személyre szabott, elektronikus és más segédeszközöket, például a protéziseket, emellett a kutatók már dolgoznak a bőr és különböző szervek nyomtatásán is.

Bowyer 2005 májusában azt nyilatkozta, hogy akkor lehet esély a reprodukcióra képes gépek létrehozására, ha sikerül az egyes elemeket lekicsinyíteni és nagy mennyiségben, olcsón előállítani. Kai Schwinghammer, az alphacam nevű cég munkatársa viszont tavaly nyáron azt mondta, hogy a Star Trek sorozatban megismert replikátorok a mai emberek életében aligha fognak megjelenni. Peter Purgathofer osztrák szakember, a Bécsi Egyetem munkatársa is hisz a 3D nyomtatásban rejlő lehetőségekben, de árnyaltabban látja az összképet. Szerinte a módszer számára jelenleg a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a mindennapokban nem igazán hasznos, ez gátolja meg az igazi elterjedését. Úgy véli, több mint tíz esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a megfelelő eszközök a háztartásokban már ne csupán játékszerek legyenek.