Megkezdődött Európa holdbéli kalandozása

Vasárnapra virradóan, magyar idő szerint 1 óra 14 perckor elrajtolt a Smart 1 űrszonda a Kourou űrkikötőből. Negyvenkét perccel később a földi irányítás bejelentette, hogy a szonda sikeren levált az Ariane 5 hordozórakétáról és a megfelelő pályán halad célja felé.

A Smart 1 egy újszerű meghajtó rendszert fog tesztelni útja során, majd 2005-ben elkezdi feltérképezni a holdfelszínt.

"Csak azért, mert már ember is járt a Holdon nem jelenti azt, hogy minden megtaláltunk, amit meg lehetett találni" - nyilatkozott David Southwood professzor az Európai Űrhivatal tudományos vezetője. Az európai szonda a víz után fog kutatni a Holdon, valamint pontos adatokat gyűjt égi kísérőnk kémiai összetételéről. Az így nyert információk megerősíthetik azt az elméletet, mely szerint a Hold a Föld és egy másik nagy méretű objektum összeütközése során keletkezett, nem sokkal a Naprendszer kialakulása után.


Az ESA SMART-1 szondája csak egyike volt a helyi idő szerint 23:14 perckor induló 162. Ariane fellövés három terhének
A Smart, ami a Short Missions for Advanced Research and Technology (kis küldetések a fejlett kutatásért és technikáért) elnevezés kezdőbetűiből tevődik össze, Európa első önálló Hold-expedíciója. A szonda egyben technikai demonstrátor is, amit rendkívül rövid idő alatt és alacsony költségvetéssel építettek, végösszege 110 millió euró volt, ami magába foglalta a kilövés költségeit is. Ezt részben új gazdálkodási módszereknek, részben a tervezés és a miniatürizálási technikák újításainak köszönhető. Egy négyzetméteres méretével és mindössze 367 kilogrammos súlyával játékszernek tűnik az űrkutatásban. Azonban olyan felszereltséggel rendelkezik, ami megváltoztathatja Európa jövőbeli nagy költségvetésű űrkutatásának természetét.

Nagy érdeklődés kíséri a szonda nap-elektromos meghajtó rendszerét. A hajtómű xenon ionsugár kilövellésével tolja előre az űreszközt. A napelemekből táplálkozó kísérleti hajtóművet kedden kapcsolják be. Az ion hajtóművek nem képesek azokra a hirtelen löketekre, mint amit egy kémiai rakéta képes elérni, azonban hosszú távon egyértelműen hatékonyabbak, és számtalan jövőbeli szonda fogja alkalmazni ezeket a rendszereket. A tudósok már évtizedek óta fejlesztik az ion meghajtást, azonban csak az utóbbi időben kezdték meg az alkalmazásukat valódi űreszközöknél. Ez főként a technikában elért új fejlesztési vívmányoknak köszönhető, melyek nagyban fokozták a napcellák hatékonyságát.


Az ionhajtomű kék színe a xenongáz semlegesítése közben alakul ki
1998-ban az amerikai Deep Space 1 szonda indult útnak ion meghajtással, illetve van egy európai műhold is, az Artemis, mely ezzel igazgatja pályáját. Mindemellett rövid távolságokon az ion meghajtás lassú. A Smartnak nem kevesebb, mint 15 hónapjába telik, mire eléri a Holdat.

"Fokozatos spirális mozgással távolodunk el a Földtől, egészen addig a pontig, amíg el nem kezdjük érezni a Hold vonzását. " - magyarázta Dr. Bernard Foing, a Smart 1 projekt tudósa. "Ezután továbbra is spirálisan megközelítjük a Holdat, míg el nem érjük a végleges pályát, ahonnan elvégezhetjük a szükséges méréseket és megfigyeléseket." És ez az a pont, ahol a miniatürizált műszerek többsége belép a képbe. Egyikük a brit fejlesztésű D-Cixs, melyet a Rutherton Appleton laboratórium épített meg, ez az eszköz a lehető legátfogóbb képet adja a holdfelszínt felépítő kémiai elemekről.


A SMART 1 a "kis küldetés a nagy technológiai fejlesztésért" angol rövidítése
"Azt hiszik ismerik a Holdat, mert az Apollo űrhajósai ott jártak és féltonnányi kőzetet lehoztak magukkal. Azonban ők a Föld felőli oldalon jártak, az egyenlítőnél és a sík területeken" - mondta Manuel Grande professzor, a D-Cixs fejlesztő csapatának tagja. "Nem ezek a jellemző területek és főként nem ezek a legősibbek. Amire szükségünk van, az egy átfogó felmérés a Hold összetételéről és a Smart 1 röntgensugarú spektrométere tökéletesen alkalmas erre."


A SMART-1 műszereivel átfogó felmérést fog végezni a Hold felszínén
Az így kapott információk megerősíthetik a Hold kialakulásáról alkotott általános elvet. Ha valóban a Föld, és egy Mars méretű objektum ütközéséből alakult ki, akkor a D-Cixs-nek ki kell mutatnia, hogy a Hold kevesebb vassal rendelkezik bolygónknál, viszont a könnyebb elemeket tekintve, mint a magnézium és az alumínium bővebb készleteket kell találni. Ha minden jól megy számos Smart technikát, különösen a kommunikációs, navigációs és meghajtó rendszereket megtalálhatjuk majd az európai űrjárművek új generációjánál is.