Crysis

Kiadó: EA
Fejlesztő: Crytek
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 1024 MB RAM, 12 GB szabad hely, DirectX 9-et támogató 256 MB-os videokártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo/Quad Core, 2 GB RAM, nVidia Geforce 8800
Hasonló játékok: FarCry, Half-Life 2
Kategória: FPS

Megdöbbentő grafika, adrenalinpumpáló játékmenet és komoly mesterséges intelligencia. Ha három kifejezéssel kellene leírni az év FPS-játéka címre esélyes Crysist, akkor ez lenne az a három. A 2020-as földönkívüli-támadás kivételesen nem Los Angelest veszi célba, hanem egy, az észak-koreaiak által megszállt trópusi szigetet. Ínyencfalat mindenki számára, az biztos!

Hónapok óta ott duruzsol minden PC-játékos agyában, hogy már egyre kevesebbet kell aludni addig, mire a bemutatókon már jól vizsgázott újabb Crytek játékot megkaparintsa, ami a hűvös novemberrel együtt most meg is adatik mindenkinek. Persze csak azoknak, akik szorgos hangyaként a nyáron új videókártyára és processzorra is gyűjtöttek, nem csak a balatoni éjszakákat hajszolták. A játék több dologban is úttörő: egyrészt ez az első olyan játékprogram, ami nem szégyelli bevallani, hogy egy négymagos processzorral érzi jól magát legfőképp, illetve azt sem, hogy képes megizzasztani még egy 8800GTS-t is.

A játék ajánlott rendszerkövetelménye azt hivatott prezentálni, hogy milyen gépen lesz játszható rendesen, de ettől a maximum még nagyon messze van. Maguk a fejlesztők is úgy kommentálták, hogy az egyjátékos módban a DirectX9 és 10 között nem lehet észrevenni túl sok eltérést, ami jó hír, hiszen egy erősebb, de régebbi kártyával is szájtátós vizuális élményt nyújt a program.


A körítés szerencsére egyszerre közismert/közkedvelt tematikákból merít, mint az idegenek megszállása, amerikai hadsereg, kommunista ellenségek, mégis mentes marad a kliséktől és igyekszik egy teljesen egyedi világot varázsolni a játékosok számára. Az akció egy trópusi sziget felett pár ezer méterre kezdődik, amikor is egy speciális alakulat egyik tagjaként kiugrunk a szállító gépből és egy veszélyes küldetésre indulunk.

A feladat félig-meddig titkos, annyit lehet tudni, hogy vészjelzések érkeztek egy amerikai hajóról és valószínűleg túszokat kell menteni. A meglepetés akkor kezdődik, mikor a hajót a sziget közepén a dzsungelben találják meg a katonák (némi Lost-utóérzet), illetve amikor egy rémisztő szerzet elragadja a csapat egy-egy tagját. Erről egyelőre nem derül ki, hogy földön kívüli létforma vagy éppen a koreaiak egy újabb agyament találmánya.


Találmányokból persze az USA áll egyelőre jobban, hiszen a játék savát-borsát adó nanoszerkó egyik boldog viselőjeként vághatunk neki a kalandoknak. Ez ebben a játékban nem egyszerűen parasztvakítás, hanem valóban az egész játék stílusát és hangulatát meghatározó tényező. A ruházatban/katonában apró nanorobotok tevékenykednek, melyek képesek viselőjük akaratának megfelelően különböző formát ölteni.

Alapesetben szimpla páncélként működik, de bármelyik pillanatban lehetséges átváltani erő, gyorsaság vagy éppen rejtőzködő módba. A többi FPS-ből megismert szerepek helyett itt a főhős egymaga lehet az orvlövész, a rohamosztagos, a felderítő és a bástya.