Diablo 3

Kiadó: Blizzard
Fejlesztő: Blizzard
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium D 2,8 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 4400+ processzor, 1 GB RAM, Nvidia GeForce 7800 GT vagy ATI Radeon X1950 Pro grafikus kártya, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 2,4 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 5600+ processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 260 vagy ATI Radeon HD 4870, 12 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Diablo-sorozat, Sacred-sorozat, Torchlight-sorozat
Kategória: akció-szerepjáték

A Diablo - megjelenésének időpontjában - kétségkívül egy jelenség volt a játékvilágban, hiszen amikor a kilencvenes évek második felében megjelent a Blizzard legújabb remeke, korábban még nem láttunk hozzá hasonlót sem. Habár akkoriban nem is sejtettük, hogy a játékból ilyen maradandó, mi több, stílusteremtő alkotás lesz, de az idő mégis azokat igazolta, akik már a kezdetektől hittek benne, hiszen az ezredfordulón megjelenő folytatást már egy hatalmas és feltüzelt rajongótábor várta.

Mindkét rész közös jellemzője volt, hogy az újszerű szerepjátékos - de inkább felülnézetes akciójátékos - élményt a közösségi lehetőségekre élezte ki, így bár volt ugyan, akiket egyedül varázsolt el a Diablo élménye, de a legtöbben talán úgy emlékeznek rá, mint egy a haverokkal együtt játszható, egész hétvégékre kikapcsolódást nyújtó alkotásra, amelyben az igencsak sötét, már-már sátánista hangulat párosul a klasszikus felső nézetes elemekkel. Amikor 2001 júniusában a Blizzard végérvényesen lezárta a Diablo 2 történetét a sorozat csúcsának számító Lord of Destruction kiegészítővel, nagyon sokan abban reménykedtek, hogy a fejlesztők csakhamar trilógiává bővítik a sorozatot, ám amint az utólag kiderült, a World of Warcraft fontosabbnak bizonyult számukra.


Az sem kizárt ugyanakkor, hogy a fejlesztőkre a szinte tökéletesen sikeredett második felvonás után olyan komoly teher hárult, hogy nem igazán tudták eldönteni milyen irányba folytassák az akkor igencsak népszerű sorozatot. Két lehetséges és járható út létezett, az egyik, hogy alapjaiban megreformálják az egészet, netán elterelik az MMO-k irányába a harmadik részt - ebből valószínűleg óriási felháborodás lett volna -, netán csak belenyúlnak ebbe-abba, egy kicsit megszépítik a küllemet, és ezzel le is tudták a feladatot. Igencsak nagy vonalakban ugyan, de a Blizzard utóbbi mellett döntött, és bár egy évtizedet kellett várnunk rá, az alábbiakból kiderül: megérte.

Hogy a készítők mennyire nem akartak elszakadni az elődtől, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Diablo III egyenesen az elődökben már megismert Sanctuary varázslatos és sötét világába repít minket. A kezdőterület rögtön egy ismerős kis falucska, Új Tristram lesz, az események pedig mintegy két évtizeddel később veszik fel a Lord of Destruction történetének fonalát. Komoly összeesküvés-elméleteket nem kell keresnünk a játékban, az alapkonfliktus ugyanis immáron harmadszorra is ugyanaz: a Pokol seregei ismét fellázadtak, a Gonosz pedig megtámadta a világot, a kétségbeesett emberiség pedig néhány hős után kiált, akik várhatóan megszabadítják majd őket a veszélytől, és ismét elhozzák a fényt az örök sötétség birodalmába.


Hogy ennek a küzdelemnek egyedül, néhány játékbeli segéd, netán hús-vér társak oldalán vágunk bele, az tulajdonképpen szinte teljesen mindegy, hiszen az interneten terjengő hírek - gyakran újságírói vélemények - ellenére a Diablo 3 újfent tökéletesen élvezhető lesz egyjátékos módban is, akárcsak a korábbi epizódok. Tény ugyanakkor, hogy a móka lényegesen magasabb szintre kerül abban az esetben, ha kihasználjuk a kooperatív mód nyújtotta lehetőségeket, ebben az esetben ugyanis néhány barátunk társaságában élhetjük át a helyenként fix, helyenként véletlenszerűen generálódó pályákat, amelyek megannyi veszélyt, legyűrendő ellenfelet és izgalmakat szolgáltatnak majd számunkra.

Fontos, hogy a Diablo III állandó internetkapcsolatot igényel majd ahhoz, hogy játszhassunk vele, ami esetünkben nem csak a másolásvédelmet takarja, hanem a Battle.net nevű Blizzard-rendszerrel történő összeköttetést is. Ennek segítségével egyszerűen elérhetjük barátainkat, könnyedén szerezhetünk magunknak újakat, szabadon beszélgethetünk bárkivel, és bár a barátlista és a chat lehetősége is visszalépésnek tekinthető az elődhöz képest, a szisztéma így is korrektnek nevezhető. A legnagyobb gond vele kapcsolatban csak az, hogy kötelező, a Blizzard ugyanis újfent nem gondolt azokra a játékosokra - igen, sokan vannak ilyenek -, akik szeretik magányos farkasként végigjátszani a Diablo 3-at, annak ellenére is, hogy valódi társakkal ez azért lényegesen nagyobb élményt jelent.