Látható objektumnál is mérhetõk a kvantum hatások

"Képzeld van más tudományos megközelítés is."

Láttam egy egész tûrhetõ tudományfilozófia elõadást. Tudod, az egyik legfontosabb, amit mondtam, hogy tényeket tényekkel magyaráz. A tény attól válik ténnyé, hogy a természetben igazságot nyer. Ez azt jelenti, hogy falsziiklható állításokat reprodukálható kísérletekben mérem, és még egyetlen megalapozott kísérlet sem cáfolta meg õket. A fizika pozitivista, materialista.

És itt jön be a lényeg. Ha van olyan kísérleted, ami igazolja, hogy van mentális szupererõm, akkor azt lehet mérni, mert kölcsönhatásba lép a dolgokkal. Ha lehet mérni, akkor azzal foglalkozik a tudomány. Hogy nem foglalkozik vele a tudomány, azt jelenti, hogy nem lehet megalapozott, reprodukálható kísérletekkel mérni a mentális szupererõmet. Ilyen egyszerû. A fizika a világot akarja megismerni. Ha a világban van mentális szupererõ, akkor azt miért ne akarná megismerni?

Mentális szupererõ néven bármilyen hókuszpókusz, csakra, mentalizmus, gyógyító sugárzás behelyettesíthetõ tetszés szerint.

"Példa egy szintén REPRODUKÁLHATÓ kísérletre"

Megnézném a mérési jegyzõkönyvet is.

"Hajlmosak vagyunk lineárisan leírni a természeti folyamatokat"

Mindannyian tudjuk, hogy a világ nemlineáris rendszer. Ha pisti kap csokit, örül neki, hakap 1000 csokit, nem fog 1000x annyira örülni neki. De vannak lineáris rendszerek a világon belül. Hosszú lenne belemenni.

"Párszor már hivatkoztam Einstein-re, aki szerint ahol anyag van ott mezõ is van és hogy kettejük közül a mezõ az, ami inkább valóságos."

Az internet és a sajtó roskadozik Einstein félremagyarázásokkal. Ez is áltudomány.

"A különbözõ érzelmek különbözõ módon jelennek meg a mérési eredményekben ÉS ezek a jelek már a kép megjelenése elõtt észlelhetõk (!) "

A világ kauzalitása ellen ez lenne az elsõ kísérlet. Persze miben lenne más a ember, mint az állat, és miben lenne más az állat, mint az egysejtû, és miben lenne más a sejt, mint molekulák, és miben lenne más a molekula, mint más molekula, és miért ne lenne az ember kauzális, ha az állat, az egysejtû, és a molekula is kauzális. Eza rendszerszemlélet. Persze a keleti filozófusok mindig a saját emberi szemszögükbõl filóznak ki a fejkbõl. De a határátmeneteknél tök értelmetlen, amit ondanak. A neandervölgyi embernek volt mentális szuperereje? És a vírusnak van?

"Talán a Mátrix c. film áll a legközelebb ahhoz, amit valóságnak gondolunk. Most nem a rabszolgaságra gondolok. :) Inkább azt érzékeltetni, hogy mennyire is lehet hamis a valóságképünk."

Ha Neo a piros kapszulát veszi be, és visszatér az álomvilágba, akkor számára a mátrix a valóság. Akkor senki sem érdekel az igazság, hiszen minden tapasztalata, ingere ahhoz a világhoz köti. Ha az álomvilág számára a valóság, akkor a valóság számára az álomvilág, hiszen sohasem léphet vele kölscönhatásba. Akkor minek foglalkozzon egy álomviággal, a valósággal?

"Az anyag, az a nagy büdös semmi, ami végsõ soron energia, rezgés, bizonyos mezõk miatt létezik csak."

Mondd meg, hogy mit értesz energia meg rezgés alatt, mert baromi sokszor hallottam már ezt áltudományos kontextusban, általában érthetetlen összemosott truty az egész, mert bár a szavak hasonlóak a tudományéhoz, mégis más jelentéssel bírnak a "ti" értelmezésetekben. Egyszerûen mást neveztek enrgiának meg rezgésnek, és legtöbbször csak arra használjáktok fel a tudományt, hogy eladjátok a ketyeréiteket tudományosnak tûnõ reklámszavakkal. A tudomny ezt kikéri magának. Szóval felmerül a kérdés: mi rezeg, milyen energia, milyen mezõ?

"Ha már irdatlan energiák és anyagfelhasználás, átalakítás nélkül a puszta gondolatoddal teremtesz hidakat, az már inkább valami."

Mutatsz erre példát, vagy kijelenthetjük, hogy valami helyett semmi csupán.

"Messzire kanyarodtam, csak azt fejtegetem, hogy az élet, a létezés célját is érdemes volna felülírni. Márpedig ez számít, mert ugyan hová is akarunk eljutni a tudományunkkal?"

A kérdés hibás. Ki mondta, hogy egyáltalán lenne célja? De ha még lenne is, az emberiség még nem fejlõdött odáig, hogy értelmesen keresnituda rá a választ. "Az élet értelme, hogy addig fejlõdjünk, hogy végre megérthessük a létezésünk célját."

"Azt meg tudod mérni, milyen jól érezted magad az elsõ intim együtlétedkor a barátnõddel?"

Tudom, hogy az érzelmek neked misztikusnak tûnhet, de ne felejtsük el, hogy hormonok, kémia anyagok váltják ki, ezért kémiailag beflyásolni is tudjukõket. Pl. antidepresszánsok. Ha a szerotonin képtelen a neuronok közötti transzmisszióra, akkor a xanax hatóanyaga segíti az átjutását. Egszerûen egy biológii hibamiatti boldogtalanságból kémiai úton boldogságot csináltál. Igen, az érzelem is materiális alapú, mérhetõ, képletekkel leírható. Csak bonyolult. De ehhez a felismeréshez elõtt tudod, terészettudomány kell tanulni. És itt jön be az, hogy hamis képet formál a világról számodra az, hogy elutasítod a természettudományokat - nem csak neked. Azt hittük, hogy a bölcseleti világot az ókorban hátrahagytuk. Mégis, a huszadik században, a tudomány hajnalán újult erõvel támad. Pedig filozófiailag is bírálható. Miért a Buddhistának lenne igaza, és miért nem a táltosnak, vagy az indián sámánnak, vagy az egyiptomi papnõnek? Ugyanannyira megalpozott mindegyikük filozófiája. Nem, kérem szépen, a világ egyféleképp mûködik, és ezt ismeri meg a tudomány. A tudomány ismerete a világ ismerete. És a tudományon kívül létezik a hit. Mi lenne jobb bizonyíték erre, hogy a keresztény Bibliamagyarázatok folyamatosan átalakulnak, ahogy a tudomány fejlõdik?

"Ne mondd nekem azt, hogy jobban élünk. Hogy kevesebb a betegség! A nagy l()f@szt. Az egész világ rohan."

Mit értesz jobb élet alatt? Kevesebb a betegség? Mégis, minden generáció átlagéletkora egyre nõ. Nem kell küszködni sok helyen már az éhezéssel, a fûtéssel, ahol tudomny van (!), nem kell attól félni, hogy Arany János hét testvére születéskor meghal. Erre mit mond a mosolygó házaspárod? Hogy arra gondolsz, hogy a tudomány nem változtatta me az ember szmélyiségét, akkor azt mondom, ez így van, hiszen az lassabban változik, mint a tudomány. Ugyanolyan erõszakosak, kapzsik az emberek, ugyanolyan befolyásolhatók, a különbség csak az, hogy kövek helyett nukleáris fegyverekkel dobálják egymást - hála a tudománynak. De a legfontosabb az, hogy a fizikus nem pusztításra találja ki a tudományt, a társadalom formálja fegyverré. Nem a tudomány a rossz, hanem az ember, aki rossz dolgokra fordítja. Az az ember, aki élvezi az intim együttlétet, és az az ember, aki a gyermekeire nézve boldog.

"Miért kell 170 lóerõ, miért kell a plazma TV, miért kell az automatizált mezõgazdaság és ipar? Miért kell a státusz?"

Ez mind az ember. A természetes versengés, amit a biológiai evolúció hajt, jobb életkörülményeket akarnak maguknak és szeretteiknek teremteni, és etz önzõ módon a másikból teremtik meg. Aki erõs, az túlél, aki gyenge, elpatkol. De ez ott volt a barlngokban, ott volt a keresztes háborúkban, és itt van Irakban is. Ez a tudománytól független.

"Elfogadsz mást is ahogy van. És a legfontosabb talán a nem ártás."

Ezzel a gondolattal egyetértek, de nem fog egyhamar megvalósulni, és ennek játékelméleti - valszám - okai vannak. Neked is ajánlom egy korábbi linkelt videót, amit Epikurosznak, pont idevág. A lényeg, hogy amíg valakinek megéri a másikat kizsákmányolni, addig ez megmrad. Sajnos.

A helyzet szerencsére nem ilyen rossz, fenntartható az együttmûködõ magatartás, és visszaszorítható az élõsködõ magatartás. Ugyanis az élõsködõ környezete is élõsködni akar, ezáltal lerontja a környezetét, és az együttmûködõ magatartás tért nyer, de ha túl sok az együttmûködõ, õket az élõsködõk jobban kihasználják, és akkor az élõsködõk nyernek teret, míg beáll egy termézetes egyensúly. Persze ez csak egy modell, de sokat lehet belõle tanulni, például törvényszerûen van bizonys számú élõködõ, és az élõsködõk száma változatlan. Persze csak egy modell, de tanulságos modell. Tehát ez a szám némileg az embertõl függ, de nagy számokra, pl. ~10 millió elég jól alkalmazható. Epikurosznak azért szántam, hogy megindokoljam, minden pártban van kb. ugyanannyi "élõsködõ". De ugyanígy alkalmazható például a közgazdaság tökéletes versenyére, vagy a biológia evolúcióra is. De ez már egy másik hsz.

Az õsrobbanás az nem egy konkrét bekövetkezett robbanás, õsrobbanásnak nevezzük azt a valamit, ami az univerzumot létrehozta, elkezdte tágítani, tehát ezt igenis tapasztaljuk hatását. Persze hívhatnám anyám tyúkjának is, az elnevezés lényegtala. Ez olyan, mint a sötét energia, érezzük a hatását, és kiváltó okát elnevezzük sötét energiának. Vagy éternek elnvezték azt a közeget, amiben az elektromágneses hullámok képesek terjedni, mert azt hitték, hogy hullámok, és kell nekik közeg. Mert tapasztalták, hogy a napfény lejön Földre, a fény hullám, teát a Föld éterben úszik, és ebben tejed ez a hullám, persze az éter elég laza anyag ahhoz, hogy ne változtassa meg a bolygók mozgását. Õk így gondolkodak. Tehát az õsrobbanás az a valami, amitõl "ez" van, ami most van. Ily módon falszifikálhtó, ha például nem lenne az, ami van, akkor nem lenne õt kiváltó hatás, és akkor nem lenne õsrobbanás sem.

Viszont, most megcsavarom. Ha az õsrobbanást reprodukálni tudjuk (LHC), akkor az megismételhetõ kísérlet, így van értelme róla állításokat feltenni. A saját õsrobbanásunkat valószínûleg nem fogjuk tudni reprodukálni, így szimpán tudományos értelemben mindörökre feltevés marad (pontosabban az a valami, ami megszülte az univerzumot, lehet teremtésnek is nevezni, vagy isteni fingnak), de a természettudomány felteszi, hogy a fizika alapvetõ elemi törvényei mindenhol és mindekor ugyanazok.

Tehát õsrobbanás igenis létezik, ez az a pont, amitõl érdmes számolni idõt, és ameddig vissza lehet vezetni az anyag mozgását. De valószínûleg az õsrobbanásokról falszifikálható állísásokat tudunk feltenni, ha kísérleti úton mérni tudjuk majd õket az LHC jóvoltából.

Más malomban õrölünk.
Itt a srácok tudományos cuccokkal foglalkoznak, te meg humán témákról beszélsz. A kettõ kiegészíti egymást. Amúgy, általában könnyû a humánusoknak, de akasztottak már fel embert rendhagyó esztétikai elvei miatt is. Úgyhogy, légy óvatos!

filcsi: Nyem jossz, nyem jossz. :-)

Kotász: a képet - látva a bibit - beszúrtam még egyszer, sõt a hátát is megmutattam. Ne légy telhetetlen, legyen elég neked az a 2.

"A természettudományok a világot írják le,"
Szerintem csak a világ modelljét.

"A közelítés nem a fizika hibája, hanem az ember számítási kapacitásának hiányossága ..."
És az ismereteink és/vagy a fentnevezett modell hiányosságai.

Olyan mintha nem is ugyanazon a bolygón élnénk:

A tudománynak az a lényege hogy úgy ismerjük meg a világot hogy az ismereteinket felhasználva képesek legyünk befolyásolni azt. Lehet hogy a budhisták (egy része) arra a következtetésre jutott hogy a létezés és a nemlétezés között nincs különbség, de ez csak egy jól hangzó dolog. Nem mentek vele semmire. (Na jó, elmeditálgattak errõl a hegyekben oxigénhiányos környezetben a füstölõikkel. Nem is hangzik olyan rosszul.)

Az általad felvázolt kisérlettel kapcsolatban erõs kétségeim vannak. Ehhez hasonló megérzéses kisérleteket a mólt század második felében rengeteget kégeztek, nagyon változó eredménnyel. De valamiért ezeket abbahagyták. 1.) A keresett jelenséget nem tudták igazolni. 2.) (Összeesküvéselméletek közül válassz ide egyet.)

"Az anyag, az a nagy büdös semmi" Hát ha ígygondolod akkor táplálkozz fénnyel.

"Messzire kanyarodtam, csak azt fejtegetem, hogy az élet, a létezés célját is érdemes volna felülírni. Márpedig ez számít, mert ugyan hová is akarunk eljutni a tudományunkkal?" Nem tudom honnan jött ez a: "Honnan jövünk? Hova tartunk? Mi a célja az életünknek?" meg hasonló értelmetlen kérdések áradata. Ezeknek a kérdéseknek nincs semmi értelme (abban a kontextusban amiben fel szokát tenni). Az az érzésem hogy az ember túl sokat unatkozik, és valós problémák helyett ilyen dolgokkal foglalkozik. Az életnek nincs értelme, általános értelemben (nem akarok most felhozni a darwinista túlélést mint az élet értelmét). De ha ez nem tetszik mert így nem "teljes" az életed akkor találj ki valamit. Ahogyan kivettem az írásodból a családod ilyen lehet (Darwin lõ.. Gól!). Vagy lehetsz önzõ és csak a saját boldogságodnak élsz. De ezt te döntöd el. Ha ezen elmélkedned kell akkor ott már valami baj van.

"Ne mondd nekem azt, hogy jobban élünk." Hát én megkérdezném az õsöket hogy õk hogyan gondolják ezt. Mert jobban élünk, csak ugye az ember mindig a mégjobban élõhöz hasonlítja magát, így jóhogy nem érzi a változást.

"Hogy kevesebb a betegség!" Nincs több betegség mint régebben csak régen nem ismerték õket. De a betegségek száma és súlyossága csökken. Ténylegesen is csökkenne ha az ember tenne valamit az egészségéért. De ba***k tenni. Semmi baj nem lenne a magyar egészségügy finanszírozásával ha az átlag ember nem lenne elhízott és/vagy alkoholista és/vagy dohányzõ és/vagy lusta disznó. Na meg ha idõben elmenne az orvoshoz. És ezzel lefedtem az egész népességet.

"Az egész világ rohan. Rohan, hogy egy kis nyugta legyen." Na már megint az átlag ember, mert ugye neki több kell, mert ugye a szomszédnak is több van és nehogy már lemaradjuk tõle. Ezzel nincs is baj de ne hozzuk már fel problémának ha magunk tehetünk róla. Ez kb olyan mint amikor a betõlt hitelesek tágranyílt bociszemekkel néznek (szerintem nem csak a szemük hasonló).

Összefoglalva az emberek a saját helyzetükért elsõsorban magukat terhetik felelõsség. De az ember mindig elhárítja a felelõsséget magáról (pont mint a politikusok, dehát õk is csak átlagemberek).

Ahhoz képest hogy az elején "Az anyag, az a nagy büdös semmi" elvet vallottad a végén egészen anyagias lettél. " Ok. Élelem, fedél. És nekünk ennyi elég? De nem ám. És persze ez nem is baj." Dehogynem baj. Ez azt mutatja hogy az ember mindig is többet akar, és ezért kész mástól elvenni azt. És ezt nem kel magadnak csinálni, a nyugati ember ezt közvetve csinálja. Ez a kizsákmányolás, ami mindig volt és mindig is lesz.

Az utolsó bekezdés pedig teljesen hippis. Az emberek nem fognak egymás mellett kéz a kézben boldogan élni az idõk végezetéig. Háború van és ez fog folytatódni. Nem olyan mint régen nem fegyverekkel vívják jól elkülöníthetõ ellenfelekkel szemben. Ez annál sokkal aljasabb. Nem tudod ki teszi, õ se tudja hogy kivel tette, és nem öl meg, csak hadja hogy nyomorogva élj. (Persze ez a nyomor régeben akár királyi szint is lehetett, de ez nem érdekel mert csak azt látod hogy a másik hogy él.) Vagy te zsákmányolod ki a másikat vagy téged zsákmányolnak ki. A fejlõdés csak annyi hogy minimális vér folyik közben.

"ha nem hat rá erõ (mármint a gravitáción kívül) akkor soha a létezésben nem fog a parlament felugrani a helyérõl 10 métert. a dolgok maguktól nem történnek."

Ebben igazad lehet, de feltennék egy filozofikus kérdést:
Te milyen erõ hatására mozogsz?

"Bizony az a sokféleség, ami vagyunk, nagyon szépen elférne itt földön. Semmi más nem kell hozzá, mint hogy elfogadod magad, ahogy vagy. Elfogadsz mást is ahogy van. És a legfontosabb talán a nem ártás. Mindent kilehet élni több módon is, nem kell az, hogy más vagy a környezet rovására menjen... "

EZ mehetne is izraelbe lefordítva, szépen, ahogy ezt kell.Jó persze, nem csak oda, de oda expresszben..

Látom a nagy "MIÉRT" foglalkoztat eléggé..Ez a képes dolog (mármint, hogy elõtte érzékeljük amit mutatnak), ez mennyire hiteles?És abba az irányba érzékeli a szív(?????!!!!!) a dolgokat, amire a kép is utal?Vagy csak egy semleges változó állapot, a következõképre "felkészülés" egy ûr.Nem mintha, bármire is hasznunkra lenne..:D

Ilyesmit hittanórákon mesélj, azok talán beveszik.

A képet azt nem látom (lespórolta a böngészõm), de mond azt, hogy nincs igazam!

Válasz djhambi #90-es üzenetére:

Abban egyetértünk, hogy a természet és folyamatainak megfigyelése fontos ahhoz, hogy megértsük a világot. Nekem csak akkor áll égnek a hajam, ha emellé még hozzáteszik a tudomány szót és onnantól kezdve az álllítás megingathatatlan, létjogosultságról és reprodukálhatóságról beszélnek. Képzeld van más tudományos megközelítés is. Mosolyogni fogsz, pedig ilyen pl. a buddhizmus. Csak õk nem kifelé, hanem befelé indultak el. Az õ felismeréseikhez leginkább a kvantum-fizikusok és legújabb fejlõdés biológiai kutatások eredményeit lehetne mérni, de õk is még csak most kezdik pedzegetni mi is az anyag, milyen erõk és mi módon hozzák létre a valóságunk. Hajlmosak vagyunk lineárisan leírni a természeti folyamatokat(ezeknek mi is része vagyunk ;) ) és kidobni mindent az ablakon, amit a tudomány "diadala" elõtt, eonokkal ezelõtt nem kisebb erõfeszítések árán összelapátoltak az elõdeink. Párszor már hivatkoztam Einstein-re, aki szerint ahol anyag van ott mezõ is van és hogy kettejük közül a mezõ az, ami inkább valóságos. Ez ezer évekkel ezelõtt sem volt újdonság.

Példa egy szintén REPRODUKÁLHATÓ kísérletre: embereknek számítógépen különbözõ képeket mutatnak. Balesetek áldozatai, virágok, kellemes, iszonytató, stb... Az alany agyhullámait és EKG-ját is mérik közben. A képeket a számítógép ún. valós idõben ún. véletlenszerûen sorsolja ki. Tehát ember nem tudja, mi fog következni. De nem is ez a lényeg, hanem a következõ dolog. A különbözõ érzelmek különbözõ módon jelennek meg a mérési eredményekben ÉS ezek a jelek már a kép megjelenése elõtt észlelhetõk (!) ÉS aki elõször reagál az nem az agy, hanem a szív. Kedves djhambi, legyél szíves ezt is illeszd bele a tudományos arzenálodba és kezdj vele barátkozni, mert ez is a VALÓSÁG. Kösd össze a mezõelmélettel (egyébként ez is bizonyított már). Már ebbõl a két információból egy merõben új világképet lehet összerakni. Ha egy olyan szabályrendszert össze tudsz rakni, ami bármilyen információt képes befogadni, beilleszteni, akkor lehet verni a mellet, hogy igen, ez a valóság. Bár mondjuk a mellveregetésnek addigra nem sok értelmét fogod látni.

Nem akarok megint tudatállapotokról beszélni. Próbálok eltejedtebb, világibb hasonlatot hozni. Talán a Mátrix c. film áll a legközelebb ahhoz, amit valóságnak gondolunk. Most nem a rabszolgaságra gondolok. :) Inkább azt érzékeltetni, hogy mennyire is lehet hamis a valóságképünk. Egyébként az agy tényleg képtelen a valóság és elképzelt dolog között különbséget tenni.

Az anyag, az a nagy büdös semmi, ami végsõ soron energia, rezgés, bizonyos mezõk miatt létezik csak. És akkor azt mondod, anyag vagyok. Az anyagból hidakat építek és a hidak nem dõlnek össze! Bravó! De tényleg. Viszont az útnak még a feléhez sem értél. Ha már irdatlan energiák és anyagfelhasználás, átalakítás nélkül a puszta gondolatoddal teremtesz hidakat, az már inkább valami. A vicces az, hogy jelenleg is ezt tesszük, tudatlanul, plusz van egy idõfaktor, ami jótékonyan lassít a teremtõ folyamatainkon.
És ennek az egésznek mikor lesz vége?! Amikor akkora hidakat építesz, hogy univerzumokat kötsz össze vele? Amikor a létezés minden aspektusára végtelen féle képpen képes leszel hatni? És akkor mi van?! :) Isten leszel, halhatatlan. És? De még az Istenek is részei a rendszernek, ami folyamatosan változik. Õk sem örök életûek. Messzire kanyarodtam, csak azt fejtegetem, hogy az élet, a létezés célját is érdemes volna felülírni. Márpedig ez számít, mert ugyan hová is akarunk eljutni a tudományunkkal?

Azt meg tudod mérni, milyen jól érezted magad az elsõ intim együtlétedkor a barátnõddel? Vagy hogy miért elég az emberek zömének az, ha csak ránéz a gyermekeire, a családjára és úgy érzi mindene megvan, még akkor is ha “csak” egy vacak panelban lakik és suzukival jár. De lehet még autója sincs és lakhat Piripócspusztán az Isten háta mögött melegvíz nélkül. Van, aki képes sokkal kevesebb cukor, ízesítõanyag és tápanyagbevitel mellett is jókat enni és hasonlóképp teljesíteni, mint a hús-hússal és a végére két vájling somlói nagy emberek. Milyen mértékben és hány egységben különbözik egy mûvész, egy mezõgazdasági munkás és mondjuk egy mérnök?
Ne mondd nekem azt, hogy jobban élünk. Hogy kevesebb a betegség! A nagy l()f@szt. Az egész világ rohan. Rohan, hogy egy kis nyugta legyen. A betegségek száma nem csökkent, de vannak újak a régiek helyett. Létbizonytalanság, perspektívák és kiút keresése. Fogynak az erõforrások, egyre élhetetlenebb a bolygó már az ember számára is. És nem mindent a politikusokra és vezetõkre fogni. A jelenlegi életünk, világképünk és értékrendünk gyökerei a tudomány forradalmában éppúgy gyökereznek. Semmi baj nincs ezzel, fejlõdünk. Csak az idõ közben kinõtt bölcsõt szedjük már le a seggünkrûl, mert akadályoz a mozgásban.

Lehet itt mindenféle piramisokat rajzolgatni, hogy az embernek alapvetõen mire van szüksége a létezéshez. Ok. Élelem, fedél. És nekünk ennyi elég? De nem ám. És persze ez nem is baj. Miért kell 170 lóerõ, miért kell a plazma TV, miért kell az automatizált mezõgazdaság és ipar? Miért kell a státusz? Miért kell, hogy okosabbak legyünk mint mások? Miért a gyerek és újabb hitelek a megoldás, ha megfeneklik a párkapcsolat?
A válasz nagyon egyszerû. Borzasztóan egyszerû. Az ember tudni akarja, mi a fene ez az egész, mit keres itt és hogy miért nem érzi mindig jól magát(akár egyedül). Úgy érzi, hogy nagyon kevés dologba van beleszólása, félni kezd. Kombinálni és tevékenységekkel és mindenféle soha véget nem érõ harccal és egyéb szórakoztató dologgal mulatja az idõt, nehogy egy kicsit is élnie kelljen, úgy ahogy az megadatott neki, ahogy belülrõl jön. Aki pedig veszi a fáradságot és elindul megismerni magát, az a kényelmes és félelemtõl bûzösen izzadó tömeggel találja magát szembe, akik képtelenek egy kicsi kis nyitottságra és elfogadásra, nehogy az illúzórikus biztonságuk és jólétük vára meginogjon.

Bizony az a sokféleség, ami vagyunk, nagyon szépen elférne itt földön. Semmi más nem kell hozzá, mint hogy elfogadod magad, ahogy vagy. Elfogadsz mást is ahogy van. És a legfontosabb talán a nem ártás. Mindent kilehet élni több módon is, nem kell az, hogy más vagy a környezet rovására menjen...

"Érdekes, hogy tudományos magyarázatot ad az ember annak, hogy valamit nem tud..."
Igaz, a "lusta" fizikusok ennél kényelmesebbet nem is adhatna: Nem tudjuk mert nem is tudhatjuk.

De a másik oldalról: Tényleg azt képzeljük hogy minden kérdésünkre tetszõlegesen pontos válasz adható?

Valamint nincs más alternatíva. Nem csak megunták a munkájukat a fizikusok, a határozatlanság közvetlenül a használt axiómrendszerbõl adódik. El kell fogadni amíg nem talál ki valaki jobbat(, és használhatóbbat mert ugye ez az elsõszámú szempont).

"És vajon mire gondolhat egy félig meddig laikus?"

Nem csak "egy félig meddig laikus". A. Einsteinnek, B. Podolsky-nak, és N. Rosennek szintén ezen járt az esze amikor 1935-ben "Can Quantum-Mechanical Description of Physical Reality Be Considered Complete?" címmel megjelent egy cikkük. (Bár kissé másként fogalmaztak mint te.)
A szakirodalom ezt EPR paradoxonnak nevezi. Ezt David Bohm némiképp átfogalmazta, majd John Bell megmutatta hogy lehet kisérletileg eldönteni hogy "van-e valamilyen elmélet a kvantummechanika mögött" (ezeket rejtett paraméteres elméleteknek nevezik). 1982-ben Alain Aspect elvégezte a kisérletet, és az eredmény a klasszikus rejtett paraméteres elméletekkel összeegyeztethetetlen lett.


Einstein véleménye a kvantummechanikában lévõ véletlenekrõl: "Quantum mechanics is certainly imposing. But an inner voice tells me that it is not yet the real thing. The theory says a lot, but does not really bring us any closer to the secret of the 'old one'. I, at any rate, am convinced that He does not throw dice." (Max Bornnak írt levelébõl (1926 december 4.)) És a késõbbiekben is sok gondot okozott neki ez a téma.

(Epikurosznak: Ezt is affektálásnak szántam.)

"Érdekes, hogy tudományos magyarázatot ad az ember annak, hogy valamit nem tud..." - nekem a kvantumfizikával és a csillagászattal kapcsolatban mindig ez az érzésem. Annyiban módosítanám, hogy nem "tudományos magyarázatot ad", hanem "tudományosnak látszani akaró magyarázatot ad".
Gumicsont ez, amit mindenfajta felelõsség és következmények, valamint a lebukás veszélye nélkül bárki rághat.

És vajon mire gondolhat egy félig meddig laikus? Na hát erre:

Ha a szuperpozícióban levõ tárgy, vagy macska vagy bármi 50%-os valószínûséggel van vagy az egyik vagy a másik állapotban (most mindegy hogy milyen állapotokról van szó), akkor 100%-os valószínûséggel elmondhatjuk, hogy a felsorolt állapotok valamelyikében van. Ami azt jelenti, hogy számunkra, a mi szemszögünkbõl tekintve ugyan szuperpozícióban van, de a valós igazság az az, hogy a pozíciók egyikét márpedig elfoglalja.

A szuperpozíció maga egy általunk kreált állapot, amely abból ered, hogy nem tudjuk, A vagy B a válasz. De ettõl függetlenül még a valós állapot nem egy köztes, hanem vagy A vagy B.

A megfigyelés kibillenti az adott tárgyat a szuperpozícióból. Tehát ha megbizonyosodok róla, hogy A vagy B a valós állapot. SZÁMOMRA a tárgy szuperpozíciója ekkor megszûnik. Érthetõ. De tõlem függetlenül is létezett-e a szuperpozíció valaha? Aligha.

Mi van akkor, ha én magam, aki kibillenthetné a tárgyat a szuperpozícióból, nem is létezek? Akkor nincs is szuperpozíciója? A tárgy maga attól, hogy én nem létezek, még ugyanabban az állapotban van, azaz vagy A-ban, vagy B-ben. Mi van akkor, ha ketten végezzük el a megfigyelést, és nem osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat? Akkor egyikünk számára - aki nem vizsgálta meg a tárgyat - a tárgy szuperpozícióban van, másikunk számára pedig - aki megvizsgálta - A vagy B pozícióban? Ezek szerint lehet a tárgynak egyszerre normál és szuperpozíciója is?

Létezik-e szuperpozíciója egy olyan tárgynak, amelynek a létezésérõl nem is tudok? Hiszen ugyanannyira nem tudom a valós állapotot akkor, ha a tárgy létezésérõl tudok, mint ha nem tudom azt se, hogy létezik. (Ha két pozíció közül választhatok akkor feltételezem hogy mindegy)

Laikusként tehát csak arra a következtetésre juthatok, hogy a szuperpozíció egy általam kitalált pozíció, amely csak a gondolatmeneteimben létezhet, a valóságban biztos nem. Fizikai jelenségnek tehát nem, csak filozófiai jelenségnek írnám le...

Érdekes, hogy tudományos magyarázatot ad az ember annak, hogy valamit nem tud...

Ez neki a háta:

nesze!

Az álmunkba egyszerre két, helyen vagyunk nem?
Van agy valós és van egy valósnak felfogott álomkép.

A pénz feldobás valószínûségégez csak annyit, hogy az elsõ feldobás után, 90%-ra megmondom neked mi lesz a következõ. Feltéve, ha ugyanazt az érmét mindig én dobhatom fel. <#nyes><#beka3><#alien><#vigyor2><#wow3><#zavart1>

Kísérletileg bármikor igazolom a gyakorlatban. A lényeg kb. ugyan olyan magasra, ugyan olyan fordulat számmal,pördülettel kell feldobni.
<#bohoc><#confused>

Egyébként nem értek a valószínûség számításhoz.(sem)
Mi a valószínûsége annak, hogy a valószínûség számítás valószínûleg valós adatokat ad.?<#confused>

Én is csináltam egy ilyen látható kvantumizé szuperpozíciót.
Egyik nap úgy mentem munkába, hogy vagy becsuktam az ajtót, vagy nem.
Szerencsére nem járt arra betörõ, és nem billentette ki ebbõl a kvantumizés micsodából az ajtót, azzal, hogy lenyomja a kilincset, és kinyílik az ajtó.

Ide nekem a fizikai nóbilis-díjat mint amilyet Ejsteny kapott a relativisztikus villanykörtéjért!

Ezen most a komplett iroda vinnyogva röhög, ekkora egy hülyét..... :D :D

nincs három dobás. csak egy dobás van. eccerre dobjuk fel a három pínzt. és eccerre esnek le.

Ha valaki elvbõl nem akarja elfogadni a véletlent, akkor használja helyette: az isten akarata, a sors, az n+1-ik dimezióban az idõn túl élõ idegenek döntése, ...
A lényeg ugyanaz számunkra pontosan meg nem határozható dolgok.
A kvantummechanikából csak annyi következik hogy az elméleten belül ez elvileg sem határozható meg.
Ha valakinek ebbõl az következik hogy akkor a kvantummechanika szar, találjon ki jobbat, ami használhatóbb a gyakorlatban.

"Elfogták a rendõrök azt a 24 éves férfit, aki egy bottal ütötte le áldozatát, akit aztán ki is fosztott a fõváros XII. kerületében."
Hát ha nem is etnikai hovatartozása alapján de biztos hogy cigány volt.
Bann pls.

Ez lesz az affektálás:

Valaki régebben felvetette hogy akkor õ ugyan miért nincs két helyen egyszerre, mert arról azért tudna.

A megoldás az hogy az embert hétköznapi kötülmények között külsõ hatások érik. A kvantummechanikában minden külsõ hatás (itt foton elnyelõdés, levegõmolekulákkal való ütközés, a tartószerkezet atomjaival való kölcsönhatás) mérésnek minõsül. Ha pedig ez megtörténik azzal megváltozik az ember állapota, és a mért erékhez tartozó sajátállapot(ok valamely lineáris kombinációjá)ba kerül. Ha pl valamivel ütközöl az ütközés utáni állapotban a helyed meg lesz határozva "gyakorlatilag végtelen nagy" valószínûséggel és ez kihat a további mérésekre is.

Ha az embert elszakítanánk a külvilágtól (ez ~0K-t, ~0Pa-t, EM árnyékolást jelent), végrehajtanánk rajta egy olyan mérést amelyhez tartozik olyan sajátérték amelyik degenerált (több sajátállapot tartozik hozzá), és a mérés eredménye ilyen értéket ad (pl.: átküldjük egy kellõen kicsi résen, és át is megy), akkor az ember állapota határozatlan lenne a kvantummechanika szerint (a lyuk túloldalán kellõ távolságban szép nagy foltokban terülne szét). Az pedig nem kérdés hogy az ember eközben hogy érezné magát.

Megjegyzendõ hogy a méréshez magának az embernek nem kellene feltétlenül lefagyva vákuumban lennie, eléglenne egy kapszulában lennie amelyik kellõen le van szigetelve. Ebben az esetben az ember semmit nem venne észre az egészbõl, mert ha lenne a külvilággal kapcsolata akkor az már mérésnek minõsülne.

Na ez affektálás.

off
Hát, ha te nem kérdezel tõlem, kérdezek én tõled.
Szerinted ez a rabló cigány volt, vagy sem?
A média és a rendõrség titkolózása miatt ez sem könnyebb kérdés, mint a tiéd.

Már hiányoztál.
Azért tõle kérdezem mert kíváncsi vagyok a véleményére.
És ezért nem tõled mert arra nem vagyok kíváncsi.
Micsio Kaku bácsi a Discovery Sciencen meg nem akar válaszolni hiába kérdezek tõle.
És azért nem privát kérdeztem mert akkor nem kérdezted volna meg tõlem ezt.

Tényleg hiányoztál már.

Butuska, mér nem nézed Micsio Kaku bácsit a Discovery Sciencen most?
Megspórolnád nekünk a téridõnket.

Miért pont tõle kérdezed, te butuska?
Nálatok nincs Wikipédia, Google, internet?
Vagy csak affektálsz?

Boszánat, hoty mekszavartalak.

Lenne hozzád egy kérdésem.
Szerinted az õsrobbanás tudományos állítás? (Ha nem akkor mi a pontos megnevezése: elmélet, hipotézis?)
Arra gondolok hogy nem éppen megismételhetõ, így nem falszifikálható, csak egy extrapolációja a ma ismert világunknak az idõben visszafelé.

"van 3 pínzed. feldobod õket. a három közül kettõ egyforma lesz ( vagy fej mindkettõ, vagy írás mindkettõ )" Ez eddig világos, és igaz.
"a harmadik pedig 50% hogy fej legyen meg 50%, hogy írás" Na itt van a csúsztatás. Csak egy konkrét dobás valószínûségére igaz hogy 50%-50%, ez viszont nem az. Ha a három dobás azonos már nem is egyértelmû hogy melyik a harmadik dobás.

Szerintem.

Pl. pontosan ezt is magyarázza a kvantummechanika, ami szerint a véletlen a fizika objektív építõköve. Például amikor energiából keletkeznek részecske-antirészecske párok, ténylegesen, totálisan és megjósolhatatlanul véletlenszerû irányba indulnak el. Ennyi bõven elég, hogy magyarázza a fellépõ inhomogenitásokat.

Egyébként a gondolat érdekes: ez is arra mutat, hogy a rejtett változós elméletek nem lehetnek helyesek, de minimum a rejtett változóknak túl kell élniük egy Õsrobbanást.

egyébként érintve van a probléma itt

Az lehet, hogy ha van 20 ezer fotintom, és 40 ezer forintért akarok telefont venni, akkor felrakon Roulette-re, és 18/37 eséllyel megnyerem, és akkor lesz telefonom, de ha nem rakom fel, úgyse lett volna, max pénzem, tehát egyszeri alkalommal megkockáztatom. De ha az életem azon múlna, hogy 25% vagy 75%, akkor egyértelmû, hogy melyikre tenném. Azt legfeljebb meghalok, hiszen van rá esély, de valószínûbb, hogy nem. <#vigyor4>

Ezt a problémát én vetettem fel, sir Ny csak elismételte.
Amúgy, ragaszkodom ahhoz, hogy a szerzõségem el legyne ismerve.

Az érvelésem a következõ volt: ha a kezdet kezdetén minden egyetlen pontba sûrûsödött, akkor honnan származik az aszimetria, a heterogenitás, amit világunkban tapasztalunk? Mert a pont egy teljsesen szimmetrikus és homogén forma.

Már nem emlékszem, hogy ki volt az a kedves fórumtárs, aki erre felhozta a kvantummecahnika spontán szimmetriasértését. Én akkor ezt elfogadtam, becsszóra, mert leellenõrizni már necces lenne. Mindenestre, nem mondtam azt, hogy oké, igaza van, csak tudomásul vettem, mint magyarázatot.

Egyébként ez a kijelentés is illusztrálja az általam elmondottakat. Én annyira földhözragadt vagyok, hogy nem tennék ilyen kiejelentést, de ha õszintén belegondolunk, ezen csak nyerni lehet, veszíteni nem.

Én ezt is másképp látom, nem akartam az elõbb ezzel is kekeckedni. Az õsrobbanás elõtti pillanat egy a saját tapasztalatainkkal aligha leírható dolog, nem lehet rámondani, hogy attól, mert egy pont van sûrítve, az a pont homogén anyag. Valójában az õsrobbanás utáni másodperc törtrésze ideig semmit sem tudunk. Ez olyan, hogy a Föld gömb alakú, ez is a valóságnak egy leegyszerûsítése, valójában forgási ellipszoid, ráadásul precesszál is, mert a tömegközéppontja nem a tengelyén van. De a hétköznapi ember azt mondja rá, hogy gömb alakú. Tehát amikor az univerzum összes anyaga egy pontba sûrûsödik, nem is várjuk el tõle, hogy gömb felülete mentén vetõdjön ki, hiszen sokkal, sokkal bonyolultabb folyamatok játszódnak le, mint azt az ember el tudja képzelni, és annyira távol áll a hétköznapi ember tapasztalától, hogy nem is lehet ilyen kijelntést tenni, hogy így vagy úgy kellett volna lennie.

Nem érted még mindig.
Én nem valószínûségekrõl beszélek, hanem állapotokról. Két állapot van:
1. minden pénzérme egyforma
2. van legalább egy különbözõ pénzérme.

Azt már tudjuk, hogy az 1-es eset elõfordulásának valószínûsége 25%.
A második eset elõfordulásának valószínûsége 75%.

Ha csak egy dobásod van, a valószínûségektõl függetlenül bekövetkezhet az 1-es eset, de a 2-es is. Tehát ez egy "vagy...vagy" szitu, és ha pl. az életed múlna rajta, teljesen mindegy, hogy melyiket választod, mert elõfordulhat, hogy a nagyobb valószínûséggel bíró 2-esre teszed fel az életed, de pechedre az 1-es következik be, és buktál mindent.

Tehát, gyakorlatilag mindegy, hogy melyik lehetõség mellett döntesz. A valószínûségeknek akkor lenne jelentõségük, ha sok dobásod lenne, de elvileg ott is elképzelhetõ, hogy mindig a számodra kedvezõtlen variáció jön ki.

Nem tudom érted-e mit akarok mondani.
Egyébként, annyit segítek, hogy az ember sokszor kockáztat, és ilyenkor a nyereség is kurva nagy.
De ez már nem valószínûségszámítás, hanem .... nem mondom meg mi.

A valószínûségszámítás, a játékelmélet, közvetlenebbül a fogolydilemma az evolúciótól a politikáig, a társadalomig mindenhol ott van. Rendkívül érdekes elõadást volt szerencsém ezzel kapcsolatban megtekinteni, és mivel még nem is off, tiszta szívvel belinkelem, és bárkinek ajánlom, ha akad 40 perce. Epikurosznak külön felkéréssel, tanulságossága révén. Ettõl jobban a mélyére lehet látni bizonyos okoknak, amelyek motiválnak bizonyos személyeket bizonyos tettekre.

Az evolúciós játékok evolúciója

Ott a pont, nagyon jól megfogalmaztad.

Ismerem ezt az érvelést.
A valószínûségét mindennek ki lehet számolni. Azzal, hogy valaminek ki tudod számolni, még nem biztos hogy érted azt a dolgot vagy tudod hogy mi az.
A tudósok és híveik simán elvannak azzal hogy valamit elneveznek véletlennek (mint az õsember a villámlás okának valami misztikus istent), valószínûséget számolnak és azt hiszik hogy megoldották.
És ez még a jobbik eset. :D

.....és mindig övé az utolsó szó<#crazya> tehát nem tökéletes még. tökéletes ekkora ökörséget rég olvastam<#vigyor2>

Szóval a tengelyen 0 1 2 3 van és nem 1 2 3 4, mert elbaszteroltam. :)

"A pénzekre visszatérve: én (és szerintem sir Ny is) elõször logikai szempontból közelítettük meg a kérdést. Logikailag tényleg igaz, hogy "egyformák VAGY különbözõk", tehát két állapotról van szó, és az egyik állapot bekövetkeztének lehetõsége logikailag 50%, de ez nem ugyanaz, mint a valószínûségszámítás."

Az a bibi, hogy az egyes elemi valószínûségek különbözõ értékûek, mert az eloszlás nem egyenetes eloszlás, hanem binomiális eloszlás, mert atz vizsgáljuk, hogy n fügetlen eseménybõl hány sikeres esemény.

Egyszerûen, ha valószínûségi változónak mondjuk a fejek számát jelölöd meg, akkor az eloszlásod nem egyenletes eloszlás lesz. Venni kell majd a 3 db fejek és a 0 db fejek (=3 írás) összegét. Az eloszlásog hasonlítani fog egy durván kvantált Gauss-görbére.



Összeadod a fej=0 és a fej=3 oszlopok hosszát, és kijön a 0,25.

A valószínûségszámíásnak komoly tudománya van, rengeteg gyakorlati alkalmazással. A komparatív valószínûségszámítást a közgazdászok mûvelik, ugyanígy a szubjektív valószínûségszámítást. A statisztikus (axiomatikus) valószínûség elmélet a természettudományos megközelítés, ezenkívül külön ág a bonyolultságelmélet és a szériák elmélete. <#crazya>

El kell ismerni, a tudomány fejlõdik, tehát nem tökéletes még. De ha kell valamiben hinni, akkor inkább ez, mint bármi más! Hiszen a civilizáció is a tudományt választotta a keleti filozófia helyett!

Ettõl függetlenül zavaros és illogikus, és ennek megfelelõen totál rossz végeredményre vezetett a gondolatmenet.....

A tudomány könnyen számot tud adni a véletlenrõl, mert ad neki egy szimbólumot, vagy beépíti egy valószínûségtõl függõ együtthatóba, és annyi.
A legtöbb, amit mi véletlennek nevezünk, csak kvázivéletlen, egyszerûen nem ismerjük az okait.
A spontán szimmetriasértésnek is szerintem van valamilyen oka.

Sir Ny megjegyzésére reagálva: az ötletet tõlem csente, de a fent említett spontán szimmetriasértéssel meg lehet magyarázni.

A pénzekre visszatérve: én (és szerintem sir Ny is) elõször logikai szempontból közelítettük meg a kérdést. Logikailag tényleg igaz, hogy "egyformák VAGY különbözõk", tehát két állapotról van szó, és az egyik állapot bekövetkeztének lehetõsége logikailag 50%, de ez nem ugyanaz, mint a valószínûségszámítás.


Ha már kvantumfizikánál tartunk, akkor, szintén logikailag, az is elképzelhetõ, hogy egyszerre mindkét állapot bekövetkezik, vagy egyik sem.

Ettõl még nem lesz 50% a három egyforma esélye, mivel még mindig 6-féle elemi esemény van, amikor nem egyforma, és csak 2 amikor igen.

........pszt gombabácsi djhambival ,kár vitatkozni....mindig igaza van XD<#crazya>

én nem hiszek a véletlenben. éppen ezért is nem hiszem el az õsrobbanástot. ha egyszer az összes anyag egy pontba volt sûrûsödve, akkor az, ha felrobban gömbszimmetrikus világot hoz létre.