IV.A.2. A frontalis lebeny tünettana A frontalis lebeny legfontosabb kérgi területeinek ("primer somatomotoros kéreg" és "premotoros terület", azaz az extrapyramidalis rendszer kérgi központja, valamint a motoros beszédközpont) funkcióit, ill. mûködészavarait az elôbbiekben említettük. Ezeknek a kéregterületeknek a laesioi igen feltûnô tüneteket okoznak (bénulás, beszédzavar, adverzív roham, spasticitás, akaratlagos szemmozgások, végtagkinetikus apraxia, fogóreflex). Ugyanakkor a lebeny más területének pusztulása olykor nem okoz sem motoros, sem szenzoros, sem beszédzavarokat, de súlyos változásokat idéz elô a beteg személyiségében. A frontalis lebenynek az egyén személyiségében, psychés magatartásában, intelligencia funkcióiban betöltött szerepét szinte a kísérlet erejével lehetett tanulmányozni az ötvenes években végzett frontalis leukotomiák után. E frontalis leukotomiáknak köszönhetjük, hogy fény derült a frontalis lebenynek a (1) személyiséget összetevô faktorok, (2) az intelligencia-funkciók, (3) az etikai tartás és (4) az iniciatíva (Antrieb, drive), illetve (5) a szociális viselkedés terén játszott szerepére, azaz az ú.n. "prefrontális kéreg" = frontális asszociációs vidék és az ú.n. "orbitofrontális kéreg" mûködésére.
IV.A.2.a) Személyiségzavarok Betegség-belátás hiánya: Gyakran észleljük, hogy a frontalis lebeny daganatait hordozó betegek, noha súlyos tünetekkel rendelkeznek, azt mondják, nem érzik magukat betegnek, nincsen semmi panaszuk. Ha azonban megkérdezzük, hogy szokott-e fájni a fejük, akkor szenvtelenül, mintha nem is önmagukról volna szó, beszámolnak komoly fejfájásokról. A beteg esetleges bénulását sem éli meg betegségként. Közömbösség: Az aktivitását vesztett beteg teljesen közömbössé válik a külvilág, legközelebbi hozzátartozói és saját magával szemben is. Érzelmei sivárakká válnak. Emotionalis incontinentia alakul ki, rendkívül labilissá válnak az érzelmei, a sírásig fokozódó elérzékenyülés és indokolatlan jókedv váltják egymást gyors egymásutánban. Kritikátlanság: Megváltozik a beteg magatartása, szociális, etikai, ill. emberközi kapcsolatában. Súlyos tapintatlanságokat követnek el olyan betegek, akik még egészségesek voltak, szigorú konvenciókhoz tartották magukat. Viccelôdési kényszer (moria, witzelsucht). A kritikátlanságnak az a formája, amikor a beteg minden alkalmat megragad, hogy humoros megjegyzéseket tegyen, esetleg súlyos tapintatlanságok árán is. Hyperphagia: A beteg kritikátlansága miatt ösztönszerûen minden általa elérhetô élelmet igyekszik megszerezni és megenni. IV.A.2.b) Károsodások az intelligencia-funkciókban Elvész a gondolkodásban az abstraháló képesség. A beteg gondolkodására a konkretizálás jellemzô. Ezt legegyszerûbben közmondások segítségével vizsgáljuk, pl. ha megkérdezzük a beteget, hogy mit jelent az a közmondás "Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik", egyszerûen azt válaszolja, hogy minden korsó eltörik egyszer, ha sokat használják. Tehát a közmondás nem szimbolikus jelentésében, hanem sokkal egyszerûbben, azaz konkrét formájában fogja fel. Elvész a gondolkodásban a lényegmegragadási képesség. Pl. ha megkérdezzük, hogy mi a különbség a madár és a repülôgép között, a beteg azt válaszolja, hogy semmi, mert mind a kettô repül. Indítékszegénység (initiativa, Antrieb-hiány): Csökken a mozgásokhoz szükséges indíték, spontaneitás, súlyos esetben a beteg naphosszat mozdulatlanul fekszik, szinte semmilyen összeköttetést nem tart fenn környezetével, csak többszöri kérdésekre válaszol. Nem érdekli saját sorsa sem. Legnagyobb fokú frontalis indítékhiány észlelhetô az ú.n. pillangótumorok esetében, amelyek mindkét frontalis lebenyre ráterjednek, a corpus callosum oralis részein át. IV.A.2.c) Egyéb, a frontális lebeny kiterjedt sérülésére utaló neurológiai jelek Cerebelláris jelenségek, elsôsorban deviatio, a góccal ellentétes oldal felé, a fronto-ponto-cerebelláris pálya (Arnold) sérülése eredményeképpen, amelynek kiindulási helye a Brodmann 6-os area. Frontalis abasia. A frontalis lebeny nagyobb kiterjedésû bántalmai esetén felszabadulási (liberaios) reflexek jelennek meg, ilyenek a fogóreflex, utánnyúlási reflex, palmomenthalis reflex stb.. A frontalis lebeny bázisán az elülsô koponyagödörben növekedô daganatok, elsôsorban az olfactorius meningeiomák elpusztíthatják a tractus olfactoriusokat és szagláskiesést (anosmiát) okozhatnak. Hátrafelé növekedve pedig a nervus opticusokat, ill. a chiasmát sértve látótér-kieséseket idézhetnek elô. Olvass sokat!!!!!
megtörténhet, bárki lehet skizofréniás meg hasonlók, mi csak reménykedünk h velünk ilyen nem fog történni, nincs kedvem haluzni állandóan, arra ott az lsd :)
Nem kell elhinni. Én kérek elnézést, hogy azt hittem a megfigyeléseim információt tartalmazhatnak és talán van jelentõségük... Többször igyekszem nem elkövetni azt a hibát, hogy bármi ilyesmirõl társalogjak. Higgye csak nyugodtan azt mindenki, hogy vele nem történhet soha semmi ilyesmi. Mennyivel megnyugtatóbb tudat! Hát sok sikert a valóságotokhoz! És keresgéljetek rá bizonyítékot, ha tets, hogy veletek nem történhet meg, mert védettek vagytok a "természet erõivel szemben" és egyebekkel szemben. Jó álmodozás.
Nem. Arra próbálok utalni, hogy pl. egy másik topikban 15000+ fotó, több órányi hang és videóanyag, több tonna telemetria-leporelló és mágnesszalag, illetve több mázsa begyûjtött minta -mint azt több alkalommal megtudtuk- nem elégséges bizonyíték semmire. Ugyanakkor mindazt, amit itt leírtál, el kellene hinnünk bemondásra. Így valahogy?
A gyümölcsfád kiírtását ugye kihúztad a listából? Csak mert minden bizonnyal, nem gömbvillám savasította el szegénykét, hanem a mellé rakott sóderkupac.
A hitelt érdemlõ mód nemigazán tudom mit jelent, ha arra gondolsz, hogy próbáltam-e felvenni a kapcsolatot olyan intézménnyel, ahol ilyen "para-kutatások" folynak, nos igen próbáltam, sajnos nem kaptam választ...Telefonfelvételeket készítettem akkoriban is még képfelvételek is voltak érdekesek, de miután pár ember megnézte õket és totál ijedt képet vágott inkább hagytam a fenébe...Valahogy nem volt kedvem hozzá, hogy modern kori bosziüldözés céltáblája legyek, csak mert tényleg kapcsolódott a Gv jelenséghez poltergeist jelenség is. Ebben Turnernek szerintem tök igaza volt. Ezért beszéleg szivesebben utólag róla. Akkor nemigazán mertem, így is voltak érdekes reakciók...Vannak is, meg gondolom lesznek is...De semmi vész én is azt mondogattam x ideig, hogy "ilyen nincs, még akkor sincs, ha épp velem történik", szal no problem.
Rohadás, én hülye meg itt olvasom hetek óta ezt a sok szennyt, reméltem hogy találok valami értelmeset is, de nem volt szerencsém. Állítom, ha idegenek vannak, mind rajtunk röhög.
Próbáltad/tátok bármikor, bármilyen módon rögzíteni, hitelt érdemlõ módon dokumentálni a jelenséget?
Na szal, röviden összefoglalva: az elsõ 12-13 cm-es gömbvillám lakásbeli felbukkanása után több fnygömb is látható volt a lakásban is és az udvaron is. Érdekes módon különbség volt a benti és a kinti fénygömbök között. Pár nappal az elsõ GV után egy földbõl felfele haladó "hideg" villámjelenség is volt, amely pont az ágyon fekve a bokámat trafálta el (mai napig is megvan az a "ciszta"a bal bokámon, ami akkor keletkezett). Mázlim volt, hogy ágyon feküdtem, meg a bokám volt ott. Mindegy. A lakáson belül késõbb 6-7 cm-es sokkal halványabb fénygömbök is láthatóak voltak. Zömében a lámpák körül, ill. határozottan csípték a számítógépet, volt, hogy több is egy helyben lebegetta számcsigép körül, vagy igen lassan mozogtak. Halványan fénylettek, a bõrömhöz érve pusztán enyhe bizsergést okoztak. Hangsúlyozom, lassan mozogtak lebegve, vagy egyáltalán nem. Az udvaron látott máshogyan mozogtak: Kissebbek, kb. 2-3 cm-esek viszont erõsebb fényûek és gyorsabban mozogtak. Volt pár tényezõ ami jellemzõ volt a kissebbek mozgásra: vagy enes vonalban mozogtak, miután (mint írtam mindig a sóder környékén voltak láthatóak) a levegõben láthatóvá váltak vagy kör, esetleg spirál mozgás végeztek. Másfajta mozgás a kissebbeknél nem volt tapasztalható. A körmozgásra pedig volt egy dolog, ami mindig jellemzõ volt:akár a ta fele irányult a körkörös mozgás, akár felfele mindig megegyezett a forgómozgás iránya az óramutató járásának irányával. Az is különbség volt, hogy a kissebbek "élettartama" rövidebb volt, míg a bent látott nagyobbak bár alig, vagy lassan mozogtak tovább volta láthatóak. A benti fénygömbök az elsõ megjelenéséhez képest hamarabb "eltûntek", hamarabb megszûnt bent ez a jelenség, míg kint tovább voltak hasonló jelenségek, de nem állandóan. Néha akkor is, amikor napokkal elõtte, meg utána sem volt vihar, vagy esõ. Nem sokkal az elsõ felbukkanása után kint majdnem mindig ugyanolyan volt a kissebbek mozgása: a sóder táján a levegõben kb. 20-30 cm-re a föld ill. a sóder halom felett keletkeztek, elég gyorsan mozogtak kb. 45 fokos szögben egyenes vonalban felfele, de kb. 3 4 méter után eltûntek, olyan volt, mintha a levegõbõl lõtték volna fel õket,gyakran elõfordult, hogy ez a mozgás nem ért véget egyenes vonalban, hanem körmozgásba kezdtek volna, de közben elenyésztek a levegõben. Ezen kicis fénygömb jelenségek az említett sóderhalom 3-4 méteres körzetére korlátozódtak (már amennyit láttam, láttunk).Szal. minthogyha a bent keletkezett nagyobbak "stabilabbak" lettek volna, bár halványabbak. És tényleg fõleg elektromos cuccok környékén "szerettek" lenni. Nálunk a számcsigép környéke volt a "kedvenc helyük". Szal, ha bárki ilyen jelenséget tapaszta a saját otthonában jobban teszi, ha biztos ami biztos pár hónapra máshova megy lakni (ha megteheti). Hogy milyen tényezõ okozta viszonylag kis területen ezeket a különbségeket nem tudom, de hogy a levegõben bukkantak fel ripsz-ropsz és tûntek el az tuti. A legérdekesebb az volt, ahogy több is a számítógép körül ott lebegett mozdulatlanul a levegõben általában 10-20 cm-re a géptõl és nem lebegtek hozzá közelebb egy sem azok közül amiket láttam, láttunk. Hozzám viszont nem egy közeljött a halvány tenyérnyiek közül is, de csak enyhe bizsergést éreztem a bõrömön, semmilyen más hatásuk nem volt. Jó lett volna elõre tudni, hogy ah egyszer ilyen elõfordul lõfordulhat többször is, akkor valszeg pár hónara máshova mentünk volna lakni, bár fogalmam sincs hova...A legerõsebb fényû 12-13 cm-es elsõ mozgása meg csak annyiban egyezett más ilyen leírásokkal, hogy 3 cm-re a föld felett lebegett a szoba ill. a szekrénysor vonalát követve, csak éppen hangja is volt. Olyasmi, amilyen sztatikus elektromosságot fejlesztõ gépnek volt egy általam látott tvmûsorban. Miután felemeltem a fejem, hogy megnézzem, mi "búg" a hálóban megállt és ugyanazon a vonalom amelyen elõtte mozgott elindult "visszafele", jobb oldalról közeledett az ágy fele. Ugyanúgy a föld felett lebegve és épp annyira lassan, mint a késõbb látott halványak is lassan mozogtak. Hogy miért volt a forgó mogás iránya a kissebbeknél és miért mozogtak gyorsabban, míg a nagyobbak mozgása lasabb is volt, "rendszertelenebb" is, nem tudom. Ha tömeggel rendelkezõ dolgokról lenne szó fizikailag érthetõ lenne, de állítólag a GV-knek nincs tömegük, hanem fényjelenségek. Sok sikert a fizikához mindenkinek. És hogy miért volt az összes hangtalan, kivéve az elsõt, az is jó kérdés. Ja, a sóder halom, melynek a közelében voltak a porta más szein nem kb. 10 méterre van az épülettõl. A hálószoba meg még plusz cirka 10 méter, szal elég kis területrõl van szó. Hát röviden ennyi érdekességet sikerüt most egy szuszra összefoglalva leírnom. Elég jól emlékszem rá most is, hiszen, hónapokon, sõt több mint egy éven át tartó dologról volt szó, mely mára hál Istennek megszûnt... Késõbb megnéztem pár You Tube-os felvételt, ahol állítólagos GV-t készítettek.Hát így tûnt, mintha "anyagból" pattantak volna ki, míg az általunk megfigyelt fénygömbök mind a föld felett keletkeztek a levegõben, ill. ott váltak láthatóvá. Ami egyezett, az az, hogy a kinti kissebbek szintén viszonylag gyors "elpattanó" mozgást produkáltak, mely mozgásra a fent leírak voltak jellemzõek.
Minden viccet félretéve van pár "toálisan" szubjektív megfigyelésem a GV-vel kapcsolatban, amiket még nem írtam le és amik lehet hog bizonyos embereket közelebb vihetnének ahhoz, vajh miért nem sikerül ugyanúgy laborban "elõállítani" GV-t. Érdekel bárkit?
Ilyen egy igazi semmirekellõ gonosztudós. Semmi kézzel fogható hasznot hozó munkát nem végez, és etetik...
Én úgy gondolom, hogy ezt a technikát a szónokok is használják, a Második Világháborúban talán mindenki meg tudja nevezni azt az embert, aki használta.
Borderline Fekete Mágia ez, akárhogy nézzük. Hogy népirtásra bólogasson a tömeg.
"Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tûnne fel az ember elôtt, amilyen valójában: Végtelennek." Lehet, hogy Morrison is tudott a gyíkok létezésérôl...
"Az elsõ alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál… amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett – az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy õk sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az elsõ eset, hogy félelmet éreztem… és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni õket."
Morrison halála elõtt többször is megjegyezte, hogy õ a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínûleg õ lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után.
Kár, hogy lemaradtam róla. De a Csillagkapu sorozat is elég jól ott van..
Kétségtelen, hogy a Biblia a legnagyobb példányban eladott könyv a Földön. Sokan úgy is tekintik, mint "kezelési útmutatót" az élethez itt a Földön. Felmerül a kérdés, hogy valóban a mindenható által írott/ihletett íromány-e a "legtökéletesebb" teremtményei számára? Ha csak a galaxisunkat vesszük is a 300 milliárd bolygójával 10-30%-ban megvan a feltétel a miénkhez hasonkó élethez, és valsz. nagyrészükben van is élet. Ha pedig van élet, akkor az is logikus, hogy nem egyidôben kezdôdött, és nem egy fejlettségi fokon vagyunk úgy technikailag mint a szellemi evolúcióban. Ha elfogadjuk ezt, akkor az is logikus, hogy más civilizációk már régen megtették azt, amit az ember még csak szeretne...
Ahogyan én látom, az Ó Testementum kb. 1100 évvel íródott Kr.e. levita papok által a "vérvonal" ihletésére. Egy kódolt írás a birkák férevezetésére, ugyanakkor kódolt utasításokat tartalmaz a beavatottak számára. A fôszereplôje Jehovah, igen könyörtelen "Isten", a kiválasztottjainak a halál terhe alatt parancsolja meg, hogy más isteneket ne szolgáljanak. Egyedül az itt feljegyzettek szerint követ el 70 ízben népirtást. (hát ha még tudnánk, hogy az összes többi is az ô számlájára megy)
Az Új Testamentum Kr.u. íródott 70-90 ben Piso szerkesztésében, aki szintén a vérvonalból való. Ez a történet ugyan az ellentéte az elôzônek, mivel az itteni fôszereplô Jézus, Sátánnak nevezi az elôzô könyv fôszereplôjét, egy egészen más világról beszél... 250 évvel késôb korrigálták a félreértést, törölték a reinkarnációt belôle... A két könyv mindennek ellenére együtt lett "eladva", mivel egy "film", színjáték a kettô, ugyan az a Babilon-i vérvonal uralkodik Vatikánban is, ami visszavezethetô Nimród ig...
Írhatnál akkor mondjuk az analitikus technikák gyakorlatáról. De arról meg nem tudsz, neked is csak elméleteid vannak róla (gondolom), ha csak nem vagy gyakorló pszichológus, vagy nem beszélgettél sokat olyan emberekkel, akik mélyebben foglalkoznak a gyakorlati részével.
A pszichiáter az más téma, de én a pszichiáterekrõl sem gondolom, hogy tudatosan zombit akarnának gyártani, és ne akarnának segíteni a kliensükön. A pszichiátriai intézmények túlterheltek, nincs megfelelõ kapacítás, sokszor nincs megfelelõ környezet a munkához, ez is hozzájárulhat ahhoz, amit írsz. Sok ember már csak akkor fordul pszichilógushoz, pszichiáterhez, ha már valami nagyon nagy gáz van. De én leírtam, én sem vagyok elégedett a pszichiátria mai gyakorlatával, hogy mindenre antidepresszánst, nyugtatót adnak, és szerintem sem ez a helyes út.
Mégegyszer írom: (feltehetõleg) Úgy állítasz föl elméleteket az analitikus módszert használó pszichológusok gyakorlatára, hogy 'nem vagy benne', nincs rálátásod. Én nem tudok vitázni a gyakorlatáról, mert én sem vagyok benne járatos. Kb. olyan baromság lenne, mint eszmecsere a zazen gyakorlatáról, vagy Feldmár András segítõ beszélgetéseirõl.
"Vagy ahogy én mondom: ha úgy fojtjuk el a jelzéseket, hogy nem tudjuk mit csinálunk, akkor az baj. Nagy baj." -A jelzések elfojtása viszont automatikus, és nem tudatosan mûködik. Az énvédõ mechanizmusok sem tudatosan mûködnek. Terápia=felszínre hozni az elfojtott tudattartalmakat, amik a neurózist váltják ki. Nem értem, miért ragaszkodsz hozzá, hogy egy neurózis okának tudatossá tétele=elfojtás. Ha egyáltalán erre gondolsz. Mégegyszer kérdem: Jobb folyamatosan szorongni egy elfojtott tudattartam miatt, mint felszínre hozni, és valamit kezdeni vele?
Ha kicseréled az erkölcs szót, lelkiismeretre az írásomban, akkor ugyanúgy megállja a helyét, sõt így belegondolva talán inkább a lelkiismeretre gondoltam. De nem érzés, hanem érzék. A lelkiismeret meg belsõvé vált erkölcs, vagy valami ilyesmi.
"Egy gyereknél még jobban mûködik a jelzésvétel a tudatalattiból" -Gondolom nem a lelkiismeretére gondolsz, merthogy olyan még nem nagyon van neki. Pl. képes bármiféle bûntudat nélkül állatot, bogarat gyilkolni, kínozni, persze ezt sokkal õszintébben tudja tenni, mint én tudnám.
"Látod, pont errõl beszélek, hogy tele vagyunk gátlással." -A gátlás úgy érzem, kicsit negatív szó arra, amit szerettem volna kifejezni. Használom akkor helyette a lelkiismeretet, mert hogy gyakorlatilag az gátol meg minket sok dologban, de ez segíti is a társas életet.
Nem akartam leszûkíteni a témát, csak leírtam, hogy szerintem miképp formálta Freud elképzelése a társadalmat. Meg érdemes részleteiben is foglalkozni ezzel a témával, nehogy valami újabb koleszterin-mítosz szülessen.
Csak én nem találok pszichológia témájú topikot? Ha lenne, nem kellene offolni máshol ezzel a sok "sületlenséggel".
Ez is pszichológia, vagy lehet hogy háborús téma?
The propaganda system of the first World War and this commission [Creel Commission] that he was part of showed, he says, it is possible to "regiment the public mind every bit as much as an army regiments their bodies." These new techniques of regimentation of minds, he said, had to be used by the intelligent minorities in order to make sure that the slobs stay on the right course. We can do it now because we have these new techniques.
Látom te meg uwu ugyanabból a szériából való droidok vagytok. Van nektek egyáltalán bármi önálló gondolatotok? Nincs. A szimbólumok irányítják az gondolkodásotokat, és így a fától (szimbólumtól) nem látjátok az erdõt (a valódi tartalmat). De legalább egyszerû így az élet, igaz?
Bernays also drew upon his uncle Sigmund's psychoanalytic ideas for the benefit of commerce in order to promote, by indirection, commodities as diverse as cigarettes, soap and books.
"Bernays liked to think of himself as a kind of psychoanalyst to troubled corporations."
Pontosan! A cégek bajba voltak, és kellet nekik valaki, aki segít átmosni az emberek agyát, hogy azok a demokrácia helyett a konzumerizmust válasszák. Sikeres volt az amivel Barneys elõállt? Elég körülnézni...
"Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az analitikus irányzatok ezt célozzák meg." "Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza." Ez így mind jól hangzik, de ugye a témánk újra és újra az, hogy mi a különbség a jól hangzó dolgok, és a valóság között. A jól hangzó dolog az az, hogy mit céloznak meg, ugye papíron, mert most az elméletekrõl beszélünk, a valóság meg az, hogy milyen hatást váltanak ki a gyakorlatban. Nekem olyan pszichiáterrel van tapasztalatom, aki nem érdekelt abban, hogy a páciensnek normális élete legyen. Abban érdekelt, hogy letudja a beteget, hogy belediktálja a gyógyszereket, hogy zombit gyártson. Annyira lebutítják az embert, hogy annak fogalma se lesz arról hogy hol van, mit csinál, reggel van-e vagy este stb. stb. És lehetne még sorolni a mellékhatásokat, de nem teszem, mert nagyon durvák. Ez a valóság. Az elmélet meg az, hogy az orvos jót akar, a tudomány a realitásra törekszik, és így minden szép és kerek. De ez elmélet.
A probléma az analitikusokkal az, hogy mivel elhiszik, hogy tudják hogy mit csinálnak, ezért bátran és felelõtlenül dolgozzák meg az emberi agyat, a következmények figyelmen kívül hagyásával (ha egyáltalán eljutnak odáig, hogy felfogják a következményeket). Persze vannak következmények amiket el akarnak kerülni, de ezeknek a szakmaisághoz semmi köze. Így pl. el akarják kerülni, hogy beperelhetõek legyenek (sebaj, orvosi kamara megvéd mindenkit), el akarják kerülni azt is, hogy a közegészségügyi rendszer (gyógyszerlobbival együtt) kitagadja õket. Ennyi számít, a többi nem. Ha a beteg nem tudja megvédeni az érdekeit, akkor leszarják nagy ívben. Tisztelet a kivételnek. És a probléma pont az, hogy a pszichiátriára eleve olyan emberek kerülnek, akiknek valami mentális problémájuk van, így hogyan várható el, hogy a páciens majd megvédi az érdekét? A rokonokat meg leszarják. Mintha nem is lennének. A páciens meg, aki azt se tudja reggel van-e vagy este, az majd biztos tesz bármit akkor ha nem megfelelõnek ítéli meg a kezelést. Hát kettõig nem tud elszámolni egyik-másik, akkor... Eh. Hagyjuk.
"Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul." Vagy ahogy én mondom: ha úgy fojtjuk el a jelzéseket, hogy nem tudjuk mit csinálunk, akkor az baj. Nagy baj.
"Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne." A lelkiismeret szerintem nem pusztán az erkölcs. Ezt támasztja alá az értelmezõ szótár definíciója is. A lelkiismeret az a képesség, hogy jelzéseket vagy képes fogadni a tudatalattidtól, és ez az a rész, amire azt mondom, hogy ösztönös. Ezért is jó az a megfogalmazás, hogy a lelkiismeret egy érzés.
"Csak abban az értelemben 'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettõl még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk nevelõdött), és folyamatosan tanuljuk is." Az erkölcs javarészt persze tanult, és ahogy írod, nem csak tudatos tanulásról van szó.
Tehát egyrészt valamit erkölcsösnek tarthatsz, végiggondolva a dolgokat, tudatos ítéletet hozva. És van a lelkiismeret, ami nem tudatos, mert nem konkrét érvek és paraméterek és konkrétan megfogalmazott ítélet formájában jelenik meg, hanem egy érzésként, elõkúszva az agy rejtett zugaiból, avagy a tudatalattiból.
"Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk." Szerintem mi vagyunk idegenek a gyerekek között, de ez attól függ persze, hogy honnan nézzük. Egy gyereknél még jobban mûködik a jelzésvétel a tudatalattiból, persze annyi mindenhez nem tud viszonyítani, mert a tudása nem akkora mint a felnõtté, de amit tud, azzal kapcsolatban õszintébb.
"Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet, mint bennünk. Ha nem nevelõdik beléjük, akkor nem is lesznek." Látod, pont errõl beszélek, hogy tele vagyunk gátlással. A gátlás egyik formája a pszichiátriai kezelések alkalmával telepszik az agyunkra... Pontosan ez a téma.
"Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog." Nem hát, de most nem ez a lényeg.
"Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban." Nem csak analitika létezik. Nem csak neurotikus emberek léteznek. Miért erre koncentrálunk? Amire Freud rámutatott, az messzire nyúlik. Az, hogy miféle visszaélések történnek a pszichiátrián, az csak egy része a kérdésnek. Az a túlzott magabiztosságból, butaságból és Istent játszásból eredõ nyomorúság okozás. De mi van a modern propagandával? Az is Freud elméletein alapszik. Te leszûkíted az egész kérdést a pszichoanalízisre, meg a pszichiátriára. A téma ennél jóval nagyobb.
"Na, a pszichoanalízis és terápia ezt az úgy érzem-et nyírja ki, és alkot meg egy lelkiismeretére hallgatni képtelen embert." -Nem azt az 'úgy érzem'-et nyírja ki, hanem segít feltárni, és szembenézni a szorongás okozó tudattalanná vált érzelmekkel.
Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az analitikus irányzatok ezt célozzák meg. Az analógia inkább úgy lenne nagyjából helyes, hogy lábtörés=konfliktus a felettes én és az ösztön-én közt; fájdalomcsillapító=elfojtás; megoldás=terápia. Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul. Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza.
Nekem sem tetszik a pszichiáterek azon gyakorlata, hogy tonnaszámra írják föl az antidepresszánsokat, és nagyon sok korrekt kritikát olvastam Thomas Szásztól, Szenditõl, Feldmártól. Az egyik referátumomat épp "Betegség-e a depresszió?" - Thomas Szasz és Donald F. Klein vitája alapján írtam meg. A szcientológia pszichiátria bezáratós hadjárata viszont még kevésbé tetszik. Az elmebetegeknek nem sok lehetõségük van az emberibb életre pszichiátriai kezelés nélkül, és velük csesznek ki.
Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne. Szocializációval alakul ki, és ahogy írod, legnagyobb részben nem tudatos. Csak abban az értelemben 'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettõl még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk nevelõdött), és folyamatosan tanuljuk is. Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk. Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet, mint bennünk. Ha nem nevelõdik beléjük, akkor nem is lesznek. Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog. Én, ha nagyon megeröltetném magam, akkor nagyjából vissza tudnám követni, hogy hogy alakult az erkölcsöm az elmúlt tíz évben. Volt pár váltás.
"Nem egyértelmû, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmû hogy a helyes kezelés az a pszichoanalízis." -Ez így van. Ha valakit az intergalaktikus kalózok tartanak fogva, akkor azt azonnal elküldeném Hubbard kapitányhoz. Na de a viccet félre téve, ezért van egy rakás módszer a rakás féle probléma megoldására.
Ha úgy gondolnám, hogy Rogers-féle irányzat módszerétõl öngyilkos lehet valaki, akkor én holnap még a boltba se mernék lemenni, nehogy a végén még öngyilkos legyek tõle.
Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban. Nem lehet vele 'elnyomni'. A neurotikus szorong anélkül, hogy ismerné az okát. A terápiának meg épp az a célja, hogy felszínre hozza a szorongás okát, akármi is legyen az. Attól, hogy a lelkiismerete lázad valami ellen, legyen az háború, vagy szexuális visszaélés, vagy akármi, még dühös is, attól még nem lesz neurotikus valaki, és nincs szüksége kezelésre sem. Freud elképzelése azért lehetett szimpatikus sokaknak, mert úgy vélték, hogy igazolni tudják vele a bûnös cselekedeteik létjogosultságát, de õk rohadtul nem neurotikusak voltak, hanem pszichopaták.
Ezek szerint a szorongás jobb, mint tudatossá tenni a szorongás tárgyát és dolgozni rajta? Merthogy az
analitikus irányzatok ezt célozzák meg. Az analógia inkább úgy lenne nagyjából helyes, hogy lábtörés=konfliktus a felettes én és az ösztön-én
közt; fájdalomcsillapító=elfojtás; megoldás=terápia. Az elfojtás önmagában nem is lenne baj, mert annak
is oka, és funkciója van. A baj, amikor valamiért neurózissá alakul. Terápiában nem az a cél, hogy láthatatlanná tegyék a neurózist, hanem hogy a személy dolgozni tudjon
rajta/vele úgy, hogy tudatossá teszik az elfojtást, ami a neurózist okozza.
Nekem sem tetszik a pszichiáterek azon gyakorlata, hogy tonnaszámra írják föl az antidepresszánsokat,
és nagyon sok korrekt kritikát olvastam Thomas Szásztól, Szenditõl, Feldmártól. Az egyik referátumomat
épp "Betegség-e a depresszió?" - Thomas Szasz és Donald F. Klein vitája alapján írtam meg. A szcientológia pszichiátria bezáratós hadjárata viszont még kevésbé tetszik. Az elmebetegeknek nem sok
lehetõségük van az emberibb életre pszichiátriai kezelés nélkül, és velük csesznek ki.
Én nem értek egyet abban, hogy az lelkiismeret (erkölcs) ösztönös lenne. Szocializációval alakul ki, és ahogy írod, legnagyobb részben nem tudatos. Csak abban az értelemben
'ösztönös', hogy 'nem tudatos', de ettõl még tanult (értsd: családból, társadalomból belénk
nevelõdött), és folyamatosan tanuljuk is. Pl. a kisgyerekek ezért idegenek közöttünk. Bennük még nincsenek meg azok a gátlások, és értékítélet,
mint bennünk. Ha nem nevelõdik beléjük, akkor nem is lesznek. Ráadásul az erkölcs nem is valami állandó dolog. Én, ha nagyon megeröltetném magam, akkor nagyjából
vissza tudnám követni, hogy hogy alakult az erkölcsöm az elmúlt tíz évben. Volt pár váltás.
"Nem egyértelmû, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmû hogy a helyes kezelés
az a pszichoanalízis." -Ez így van. Ha valakit az intergalaktikus kalózok tartanak fogva, akkor azt azonnal elküldeném Hubbard
kapitányhoz. Na de a viccet félre téve, ezért van egy rakás módszer a rakás féle probléma megoldására.
Ha úgy gondolnám, hogy Rogers-féle irányzat módszerétõl öngyilkos lehet valaki, akkor én holnap még a
boltba se mernék lemenni, nehogy a végén még öngyilkos legyek tõle.
Az utolsó bekezdéssel nem igazán értek egyet. Mármint az analitikus megközelítéssel kapcsolatban. Nem lehet vele 'elnyomni'. A neurotikus szorong anélkül, hogy ismerné az okát. A terápiának meg épp az
a célja, hogy felszínre hozza a szorongás okát, akármi is legyen az. Attól, hogy a lelkiismerete lázad
valami ellen, legyen az háború, vagy szexuális visszaélés, vagy akármi, még dühös is, attól még nem
lesz neurotikus valaki, és nincs szüksége kezelésre sem. Freud elképzelése azért lehetett szimpatikus sokaknak, mert úgy vélték, hogy igazolni tudják vele a
bûnös cselekedeteik létjogosultságát, de õk rohadtul nem neurotikusak voltak, hanem pszichopaták.
Megnéztem a lelkiismeret szót az értelmezö szótárban. Egyik jelentés szerint Az az erkölcsi érzék, amellyel saját tetteit és gondolatait megítéli. Számomra itt az érzék szó a lényeg. A lelkiismeret nem feltétlen egy tudatos folyamat, hanem lehet szimplán egy sugallat: "úgy érzem hogy helyesen cselekedtem". Na, a pszichoanalízis és terápia ezt az úgy érzem-et nyírja ki, és alkot meg egy lelkiismeretére hallgatni képtelen embert.
Az újabb módszerek nem csak a lelkiismeretet támadják (pl. drogokkal), hanem az erkölcsöt is átdefiniálják és megkérdõjelezik. Több fronton is támadnak azért, hogy a végén az ember bármire hajlandó legyen, semmirõl ne legyen se tudatos, se ösztönös saját álláspontja, hanem elfogadja minden tudatos vagy ösztönös kritika nélkül a kívülrõl, az oktatási rendszer és a média által belé diktált álláspontokat.
Eltartott egy darabig míg begépeltem. A "media centeremen" netezek most, amihez egy szokatlan mini billentyûzetet vettem nemrég, és eléggé szokatlan a dolog, nem megy a gépelés.
Nincs irónia, komolyan beszélek. Látom hogy neked van közöd a témához, és lehet veled normálisan is beszélgetni. Ez most 100%-ban elismerõ nyilatkozat volt.
"...lehessen velük dolgozni (kreatív mederbe terelni õket, stb.)..."
Jó, rendben, nem erõltetem az "elfojtani" szót. Amirõl beszélek, az ez, hogy mikor "megdolgozzák" ezeket a tudattalan késztetéseket, és más mederbe terelik öket, akkor ezzel olyan átalakításokat hajtanak végre amely bizonytalan kimenetelû. Hiszen a tudattalan késztetéseknek mind oka van. Forrása és funkciója. Akkor is így van, ha maga a késztetés kellemetlen, vagy hátrányos. Ez olyan, mint mikor eltörik az ember lába, és fájdalmában üvölt, mire az orvostól kap fájdalomcsillapítót. Na de attól semmi nem lesz jobb ha elmúlik az érzés, ennek analógiájára úgy gondolom, hogy azon eseteket éri erõs kritika, mikor ugyanígy félrekezelik a pszichiátrián a betegeket. A tudattalan késztetés, avagy a szervezet természetes jelzése elvész, átalakul stb. de a probléma gyökere megmarad. Ha a probléma gyökere nem ismert, akkor az sem, hogy milyen más, talán idõlegesen érzékelhetetlen hatása van még ennek a fel nem ismert eredeti oknak. Ezért ezeket a még fel nem ismert hatásokkal nem is foglakozik az orvos, hanem csak a jéghegy csúcsával, a látható, könnyen felismerhetõ tünetekkel. Ez a szemlélet nem csak a pszichiátriára érvényes, máshol is ez a probléma. És ha a páciens problémáinak csak a felét kezelik, akkor egyensúly vesztett állapot áll elõ, amibõl szintén alig fog bármit is észrevenni az orvos és a beteg. Majd csak akkor veszik észre hogy mit okoztak, ha a jéghegy csúcsa újra kiemelkedik, de ilyenkor néha azzal találják magukat szembe, hogy már nincs mit tenni, a baj orvosolhatatlan. Pl. mert valaki meghalt. A páciens maga, vagy a páciens megölt valakit stb. Bocs a hosszú fejtegetésért, de én valami ilyesmirõl beszélek.
"Az elfojtás amúgy sem a lelkiismeret elnyomása, hanem a felettes én (erkölcs, normák lakhelye:) által az ösztön-éntõl származó elfogadhatatlan tudattartalmak tudatalattiba taszítása."
Én se nagyon állítok mást. Szinte szó szerint ezt írtam. Melyik szót használjuk más értelemben, ha mégis azt írod, hogy nem ugyanazt mondjuk? Ezt írom: "Felszínre hozza azzal a szándékkal, hogy tudatos kontroll alá vegye, azaz háttérbe szorítsa." majd "a lelkiismeretet tudatosan elnyomják az emberben". Tehát a lelkiismeret (én szóhasználatomban ez az ösztön-én egy része) által generált tudattartalmak háttérbe szorítása (nálad: tudatalattiba taszítása) avagy elnyomása. Ez az elnyomás okozza a problémát azért, mert semmi érdemleges nem került orvoslásra, csak egy jelzés (elfogadhatatlan tudattartalom) lett láthatatlanná téve.
"Tehát ez pont az ellenkezõje a lelkiismeret elnyomásának, mert maga a 'lelkiismeret' küldi a tudatalattiba az általa elfogadhatatlan dolgokat, amik az ösztön-éntõl származnak."
Oké, akkor világos hogy a lelkiismeret alatt értünk mást. Nálam a lelkiismeret nem tanult, nem tudatos dolog, hanem ösztönös. Nem így lenne? És ha ezen a kifejezésen értünk mást, akkor talán a többi kérdésedre is megvan a válasz?
"Arra gondoltál, hogy ha Freud analizálgatta az öngyilkos lányt, akkor esetleg volt rá valami oka?"
Gondoltam. Meg arra is gondoltam, hogy maga az akkori pszichiátriai módszerek, elvek, és az ahogy a társadalom akkoriban (durván mondjuk 1940-70 között) állt a kérdéshez, az önmagában kitermeli azokat a problémás egyedeket, akik aztán erõszakosakká válnak. Az erõszakot gyógyszerezés, terápia, táplálkozás (!), egészségtelen életmód is kiválthatja. Nem egyértelmû, hogy a probléma az egyén tudatalattijában van, és nem egyértelmû hogy a helyes kezelés az a pszichoanalízis. Tartom azt az álláspontomat, hogy a nemértésbõl fakadóan sok a félrediagnosztizálás, és félrekezelés, ami rengeteg embernek okoz szenvedést. És ez persze ma is így van, csak a konkrét módszerek változtak. Ma több probléma van a felelõtlen gyógyszerezésbõl pl.
"Amúgy is személyiség, és betegségfüggõ, hogy kinek segíthet a pszichoanalitikus szemléletû terápia, kinek nem, és kinek az állapotán ronthat. Ennek is van ma már szakirodalma."
Igen. De csak azért, mert van szakirodalma, attól még nem biztos hogy a gyakorlatban ebbõl bármi is mûködik. Tudod, megint ugyanoda lyukadtunk ki: a tudomány elmélete és gyakorlata. Nem mindig az elmélet a rossz, sokszor az megállja a helyét. És bár nem tudom konkrétan hogy milyen szakirodalomra hivatkozol, de lehet hogy teljesen korrekt dolgokat állítanak.
"Ha Rogers módszerével kezelnek valakit, aki öngyilkos lesz, akkor a módszerétõl kattant be?"
Nem feltétlen igen, de nem is egyértelmû hogy nem. De Freud esetén fenntartom azt, hogy maga az alap elképzelés is rossz. Nem a jelzés a hibás, avagy don't shoot the messenger!
És te próbáltál-e már úgy tekinteni a kérdésre, hogy a társadalom egésze által általánosan elfogadott nézet egy idõben az volt, hogy ha egy embernek jelez a "lelkiismerete", hogy a világ ezen vagy azon dolga úgy nem jó ahogy van, akkor jól van az, hogy jönnek a pszichoanalitikusok, és azt mondják, hogy a probléma nem KINT van, hanem BENT. Azaz mivel csak egy kisebbség csapott az asztalra és mondta azt pl. hogy márpedig a háború az nem elfogadható, ezért ezt a kisebbséget analízisnek vetették alá, és megtanították õket arra, hogy amit a lelkiismeretük jelez, az téves jelzés, és nem a vélt ok (a háború) váltja ki az érzést, hanem valami gyerekkori trauma. Maga Martin Luther King nyilatkozta errõl azt, hogy márpedig vannak olyan "jelzések" melyeket ö nem akar "elnyomni" magában, ezzel tiltakozva a kor elterjedt pszichiátriai módszereivel szemben. Nézd egyszer így a kérdést. Ha így nézed, akkor nem logikus-e azt feltételezni, hogy a pszichoanalízis olyasmibe üti az orrát, amibe nem kellene neki, és felelõtlenül alakítja át az embert, akibõl aztán esetenként más formában tör elõ a háborúk kapcsán kialakult ellenérzés? Nem helyes-e az a diagnózis, hogy az egyetlen cél az volt, hogy az emberek lelkiismeretét lecsitítsák, hogy még több és több háború, és szenvedés, és válság és krízis, és igazságtalanság legyen lenyomható a torkukon? Mert Freud elképzeléseit a töke karolta fel, az üzleti érdek, ugyanaz az érdek, amelyik a háborúkat is szította. Tehát lehet nem olyan nagy hülyeség a két dolgot összekapcsolni. Mit gondolsz?
Amúgy én is vártam a további fejtegetésed a pszichoanalízissel kapcsolatban, hátha kiderül, hogy a neurózis, vagy az énvédõ mechanizmusok 'túlmûködése' mitõl természetes egyensúlyi állapot, vagy hasonló...
Nem sóderba van ütetve! Ott volt a sóder halom ami mellsleg nem a puszta földön van, közelében. De mindegy. Nem ez a lényeg, csak pár tudományos elméletbenfelbukkant a szilícium a GV-vel kapcsolatban és a merõben szubjektív megfigyelésemben is. Érdekes, mint a kiscsirke iszik, de nem pisil...De hagyjuk tutira álmodtam ezt is...bár ez a tudományos nézeteket látszana igazolni...Ezt a róka fogta csuka, csuka fogta róka esetet...:D
A pszichoanalízisben felszínre hozni a neurózist okozó tudattalan késztetéseket, és tudattartalmakat szokták, és épp azért, hogy ne legyenek elfojtva, lehessen velük dolgozni (kreatív mederbe terelni õket, stb.). Ez éppen ellentétje a háttérbe szorításnak.
Az elfojtás amúgy sem a lelkiismeret elnyomása, hanem a felettes én (erkölcs, normák lakhelye:) által az ösztön-éntõl származó elfogadhatatlan tudattartalmak tudatalattiba taszítása. Tehát ez pont az ellenkezõje a lelkiismeret elnyomásának, mert maga a 'lelkiismeret' küldi a tudatalattiba az általa elfogadhatatlan dolgokat, amik az ösztön-éntõl származnak.
Nem tudom, hogy jön ki neked ebbõl, hogy a pszichoanalitikusok a lelkiismeretet próbálnák tudatosan elnyomni, ha csak nem a neurózist tartod az ember természetes egyensúlyi állapotának.
Arra gondoltál, hogy ha Freud analizálgatta az öngyilkos lányt, akkor esetleg volt rá valami oka? Amúgy is személyiség, és betegségfüggõ, hogy kinek segíthet a pszichoanalitikus szemléletû terápia, kinek nem, és kinek az állapotán ronthat. Ennek is van ma már szakirodalma. Ráadásul nem nagyon létezik olyan terápiás irányzat, ami eddig mindenkit megmentett volna az öngyilkosságtól. Ha Rogers módszerével kezelnek valakit, aki öngyilkos lesz, akkor a módszerétõl kattant be? Érdekes tény, hogy nincs eltérés hatékonyság szempontjából a különbözõ irányzatok pszichoterápiái közt. Bizony. A semmitnemtudó, értõ, látó, hitegetõ, istentjátszó, pénzéhez maffia errõl is készítettek kutatást, ami ezt az eredményt dobta. :)
A szilícum alapú kõzetek svanyúak, emberi nyelven savasak, ez lehet az ok. A gyümölcsfákat célszerû humuszba ültetni, tápanyag híján ígyis-úgyis elpusztul.
Oksa. Köszi. Csak azért érdeztem, mert a kertben a kezdõ gömbvillám után sok kissebbet lehetett látni a sóder-lerakat közelében, de mindegy, már nem menõ téma...ja és, ha számít a cseresznye fa féloldalas lett. Másmilyen volt a termés, levelek a sóder fölötti részen (szubjektív megfigyelés:D), más a másik oldalon levelek mennyisége, termés mennyiség, méret.., tavaly meg elpusztult sajna...de az is lehet, hogy az egészhez ennek semmi köze...
Szendin nincs mit mosdatni, nálam nincs "személyi kultusz", én az alapján ítélek meg valakit hogy mit mond, ti meg az alapján, hogy milyen címkék tartoznak hozzá. Egyébként Szendirõl rossz véleményem van, teljesen más miatt mint amire ti jutottatok (én ugyanis utánakérdeztem, hogy ki ö). Ettõl viszont függetleníteni tudom magam, mikor azt kell objektíven megítélni, hogy mit állít. Ugye e helyett foglalkoztok ti azzal, hogy a google szerint kicsoda is õ.
A CCHR-rõl meg teljesen lemaradtál, látom nem tudod követni a beszélgetést. Mit gondolsz miért emlegettem a szcientológiát #3351-ben? A következõt azzal kapcsolatban írtam, hogy CCHR anyagaira való hivatkozás sokak szemében vörös posztó volt: "Most benéztem, elismerem." Így már akkor érted?
Homokos kavics a becsületes neve, ami majdnem mindent elmond. Még egy adata van, a maximális szemcseméret, mondjuk pl 32mm, aztán annyi. Van benne kavics, meg homok, kavicsból van több. (fontos a nevében a sorrend, a kavicsos homok az nem ugyanaz) Homokliszt nincs benne, sem iszap, sem agyag, ez még fontos. (Ezek szemcseméretre vonatkozó kifejezések, a kavics a legnagyobb szemcséjû dolog, az agyag a legkisebb. Kis szemcséket nem szeretjük a betonban, mert "megisszák" a vizet)
Nem agysebészet, kõmûvesek is tudják ezt; nem értem miért vicces, vagy meglepõ ez.
Egyébként anyaguk jellemzõen szilícium-dioxid. Egy másik részük meg agyagásványok, amik meg ilyen csúnya nevü dolgok, hogy halloysit meg montmorillonit. Ezek is szilíciumvegyületek, jellemzõen alkáliföldfém- és földfém-sók. A Föld nagy része szilícium ám, nagyjából az összes kõzet...
A sóder pontos mûszaki megnevezése a homokjos kavics. És ez nem vicc.
A homokos kavics jellemzõit leginkáb a szemcsék méreteinek eloszlása mutatja meg. Mintavétellel a különbözõ frakciókat szétválasztva a szemeloszási diagrammal osztályozható. Az ásványi összetétel másodlagos. A szemcsés talajokból különválasztott frakciókból kedvezõ szemeloszlású homokoskavicsot lehet csinálni. A kérdésed alapján gondolom téged az ásványi összetétel izgat most a legináb. Az pedig attól függ, hogy honnan nyerik ki. A természetben is elõfirdul "kész" homokos kavics, aminek minõsége osztájozással javítható, Magyarországon legtöbbször ezek magas szilíciumtartalmúak. Elméletileg bármibõl lehet csinálni, csak nehéz. Vannak országok amik nem olyan szerencsések mint mi. Mivel építõanyagot a mennyiség és a tömeg miatt nehéz szállítani, nem érdemes a világot bejárni homokoshavicsért. Bármilyen kõzet murvájának õrlésével, és osztályozásával is lehet megfelelõ minõséget biztosítani.