velem is sokszor megesett hogy anyukám mondott egy idõt hogy legyek itthon pl 9re suliidõbe, erre haverokkal elmentünk erre-arra azátn mikor indulnék még ezt lenyomjuk oks, még1biliárd, már késébõl indulva, sokszor késtem el igy és kerestem az érveket otthon amik jobbak annaál hogy még nyomattam egy kört, aztán mikor rájöttem hogy mind a haverok miatt van a vitázások anyuval, egyszer aztán meg tényleg késõn vettem észre hogy indulnikéne, és szoltam a haveromna hogy jöszszvagy sem én most hazafutok mert nemkések el, erre jött a szöveg hogy "jajj basszadmár meg 16éves vagy anyuci kedvence vagy mivagy te? majomgeci és igytovább az oltások a távolból" majd visszaszoltam " engem legalább érdekelnek a szüleim és fordítva" tudni illik a srác aztcsinál amit akar, egyedüli gyerek anyja szivbeteg de ugy pofázik vissz a szüleinek rájukbassza az ajtót és döngö zene melett ordíbál ajnyával aki éjt nappalt áttéve dolgozik hogy a fia megkapjon mindent, mert megis kap csak épp nemtesz le semmit az asztalra...
látszik is milyen gyerek lett, és már elõre látom milyen lesz felnõttkorába.
szóval akkor hazafutottam késtem 4percet nemis lett leszidás... azóta már észnél járok igy hazatérés terén...
Na,enis meselek,ha nem gond,elolvastam a hozzaszolasaitokat.
En eletemben nem voltam még rendes discoba,nem azert mert nem engednek,hanem mert ruhellem oket,a zenet,es mindent ami ezzel kapcsolatos.
16 evesen kezdtem el,ugymond eljarogatni hazibuliba,igen ritkasan,kb felevente,(lehet kovetkeztetni,h eletemben hany hazibuliban vettem reszt..)es ezt mind ugy,h edesanyam pontosan tudta,h hol vagyok,es h kivel.Csak igy engedett el,es azt hiszem buszke lehetek magamra,h nem kezdtem el hazudozni,h 'bocs anyu aludhatok ma a baratnömnel?'.Mert sjanos sok fiatal igy probal meg 'elszökni' a nagy budos ejszakaba,es ezzel becsapni a sajat szuleit,holott fogalma sincs arrol,h mik lehetnek akovetkezmenyek.Ha peldaul ne adj Isten vm tortenik a szerencsetlennel,akkor hogy szamitson a szuliere,ha azt sem tudjak h hol van edes gyermekuk?Emlekszem legutobb szilveszterkor egyetemista buliba mentem abaratnömmel,anyu tudta,h hova megyek,es azt is megmondtam meddig maradok.Ismerem anyukamat,es nagyon aggodo tipus,amit megertek.Tortent ugyanis abuli soran,h egy kedves ismerös,akinek az autojaban volt a cuccunk,szepen kisse ittas allapotban elautokazott haza ugy,h elfelejtett szolni elotte..igy a cuccainkat elvitte.Telefon,kabat,penz.Attol nem feltem,h nem latom viszont,hiszen ismertuk,csak epp azt tudtam,h az este folyaman mar nem kapom vissza acuccaim,mivel nem fogja visszahozni oket.Es ekkor paraztam be...Sok mai fiatalt talan nem erdekelne,h hogyan jut haza,v hogy hazajut e egyaltalan még este.Csakhogy ennekem hajnalban idöre kellett otthon lennem,mert megbeszeltuk odahaza.Se telefon,se penz taxira..En ot maradtam volna szivesen,csak egy dolog bantott:az,h anyukam halalra aggodhatja magat miattam,ha nem kerulok haza idoben.Igy elmentunk egy benzinkuthoz,es ott konyorogtem abenzinkutas csajnak,h engedje meg h felhivjam edesanyam h legalabb tudja,h baj tortent,kesöbb erek haza.Es utana mar nemerdekelt h masfel orat kell varnom a nyomorek taxira(amit utolag fizettunk ki),es h kabat nelkul,egy szal poloban kellett futnunk abenzinkutig januarban.Csak az erdekelt,h anyukam megnyugodott.
Azota ha akarok menni,barhova elengednek,elengettek 1 hetre messze tokajba,mert tudtak h nem egyedul leszek,es megigertem h minden nap telefonalok.
Szoval,en a legjobb szivem szerint csak azt tudom tanacsolni,h menjetek szorakozni,ez minden fiatalnak meg jar,csak a szuleitek tudjak,h hol vagytok,es meddig lesztek ott,es ahogy itt mar emlitettetek,ne hasznaljatok ki a bizalmukat,okosan mulassatok!:)
Bocsanat a hosszusagert.
hamár igy szóbahoztam :) házibuliba elõszõr csak ide 2utcányira engedtek el, még elõször, haverhoz, aztán nem is ittam egy korty alkoholt sem 12voltam, hazaértem idõre, minden okés volt, aztán ahogy jöttek a jobb házibulik, meg a jobb partik szórakozóhelyek lányok stb. ugy maradoztam egyre tovább. szüleim meg nemnagyon nézik jószemmel ezt. ezért van hogy most 17éves létemre sem engednek el moziba sem néha... saját pénzbõl sem...
bár meg is értem õket, mert szó szerint hazudtam, nemis egyszer--- :( bár tanultam belõle
Az olyan társaságokkal nem kell fogalkozni, ahova "belépõt" kérnek. Lerészegedés a hétvégén, lógás, egyebek. Csak ugye sokak gyengék, nagyon. És ekkor jön az, hogy õk is "arcok" akarnak lenni, nem "normális" emberek, és beadják a derekukat.
Na én se járkálok el bulizni életembe 2x voltam diszkóba meg egyszer házibuliba, én is mindig csak a haverokhoz járok le, és legkésõbb fél10re itthon szoktam lenni és én is 15 vagyok, és a többi csajszika meg 13-15 között mozognak és hetente vagy kéthetente mennek el diszkóba, na az milyen és még egy 13 éves csajszi, meg egy 15 éves (aki volt legjobb bnõm) azért utált meg vagy ki mert egyszer-kétrszer mikor megkínáltak a fiúk ittam sört, na és õk milyenek már amikor hetente vagy kéthetente szétcsapják magukat és akkor még én vok az izé....:DD cöhh röhej..:D Jah pasi, oké 15 éves vagyok 3 pasi volt eddig az életembe mondhatni...és mindegyiknél meglett volna a lehetõség hogy lefeküdjek, de tudtam hogy én még ehhez fiatal vagyok.... most is találkoztam egy volt osztálytársammal ma, és meséli hogy vmi 24 éves csávója van már vagy 2 hónapja (ugye ez a csajszi még csak 14, szal azért 10, hát nem tom...:S) na és õ már 1 hónap után megadta magát a srácnak....jó mondjuk a srác vigyázott is rá meg rendes volt állítólag, de akkor is....nem tom, végül is õ dolga mit csinál, csak tényleg vigyázni kell.....
Anno, mikor én 14 éves voltam, akkor nem jártam bulizni, mivel még nem volt szokás ilyen fiatalon elmenni, sõt nem is engedték be nagyon az embert diszkókba meg más helyekre. Egyetlen egyszer voltam ennyi idõs környékén diszkóban, akkoris szülõk, meg barátokkal együtt nyaraltunk Vonyarcon és bementünk a Magyar Tengerbe (diszkó). Ott láttam elöszõr életem során tût a WC-ben. Gondolhatjátok, milyen hely lehet... Na, de egyedül a barátnõmék szülinapi bulijára mentem el. Amúgy meg tényleg, senki sem mászkált akkoriban diszkókba, az meg ritka volt, hogy ennyi idõsen valaki lefeküdt volna egy pasival. Bár a legjobb barátnõmnek volt egy pasija, akkor 12 évesek voltunk, magyarul a pasi bûnt követett el. A legtöbb idõt 12-14 évesen az utcán lófrálva töltöttem nappal, ennek is megvolt a családi oka...Az igazi bulikba eljárást 17 évesen kezdtem el, mikor lett barátom. Bár elõtte is voltak osztálybulik osztálykirándulásokon, na azok is durvák voltak...Tehát, mikor elmentem középsuliba ugye 15 évesen, akkor már rendesen bekerültem a kocsmázási életbe. Mondjuk azt is elárulom, hogy 12 évesen ittam elöször alkoholt, mert a szomszéd pedó bácsi megkínált csokilikörrel. Amikor meg úgy igazából sokáig elengedtek a szülõk, az 18 évesen volt, akkor akár egész éjszaka is kimaradhattam, azelõtt este 10-re mindig haza kellett érnem. Most mennem kell.
Az más tészta. Hát igen, a 14-15 éves kisfiúk se értem, mi a fenét akarnak még ilyenkor. De ha nagyon le szeretne egy csajjal feküdni, akkor is vigyázzon rá, és sok figyelmet szenteljen a lány kényeztetésére, mindenképp meg kell tõle kérdeznie, hogy az elsõ-e a csajnál, mert akkor úgy bánik vele utána az ágyban. Ha az elsõ, akkor óvatosnak kell lenni, és nem csak durr bele módjára, mert ilyenkor fáj a lánynak.
"apropó ilyenen mindig ottakartam lenni... 2006. augusztus 30-án, szerdán este 18 órakor a XIV. kerületi, Stefánia út 22-24. szám alatti szlovák követség elé. hátmost tényleg kiállok az igazamért !!!"
Én is szívesen ott lennék, ha Budapesten laknék. Remélem, hogy sokan összejönnek majd. Nem szabad hagyni az ilyesmiket szó nélkül! Minnél több figyelmet szánnak ennek (pl. tüntetnek, focimeccsen transzparenseket raknak ki, hírekben bemondják, fényképek, videófelvételek készülnek), annál nagyobb az esélye, hogy elõbb-utóbb valakik segítenek rajtuk.
"manapság meg sok 14-15 éves mehet el az éjszakába, vagy megy el, a lényeg hogy hamar esnek bele olyanokba amikre még ráérnének, ala egy hirtelen jó5letnek tünõ aktus... aztán hopp mégse lett olyan jó a lánynak mert a srác hamar elment, a lánymeg ottmaradt csalódva, hogy Õ nemélvezi a szexet, aztán csodálkozik hogy nemmegy majd a késõbbiekben (nem egy ilyen lányismerõsöm van sajnos)"
Ebben a pasi is hibás, miért akar lefeküdni 14 éves kiscsajokkal. Aztán ott van a másik dolog, hogy nem tudják, hogy kell egy szûz lánnyal szeretkezni, mert annak még fáj ugyebár, aztán ha túl durva a fickó, akkor utána már megutálja a csaj a szexet. Vagy nem egy eset van, mikor azt mondja utána apucinak meg anyucinak a kislány, hogy megerõszakolták, pedig közben meg õ is ugyanúgy akarta. Aztán a pasi szív megint. Ezért nem érdemes még 14-15 éves kislányokkal kikezdeni, akármennyire is kívánják a pasik õket, nem éri meg az utána fellépõ szenvedéseket. Ha 17-18 éves lesz, akkor már sokkal komolyabb maga a lány is, agyilag és nem futkároz majd jelentgetni, hogy megerõszakolták.
egyetértek! mondjuk szerintem ez "szülõ függõ"...tehát ki mit enged meg a gyerekének! emlékszem az elsõ házibulira amin voltam 14 évesen,oda nem szívesen engedtek el! de aztán látták,hogy nem tök részegen,beszívva,hányásos ruhába megyek haza,szóval látták,hogy nem estem át a ló túloldalára,így elengedtek onnantól,igaz meg kellett mondanom,hogy kb mikor jövök haza,aztán ha kések,akkor meg telefon! mondjuk érthetõ,hogyha késik az ember,akkor megpróbál odacsörögni! de ezek csak házibulik voltak,tehát más mint egy diszkó! szóval oda akarok kilyukadni,hogy nem minden szülõ engedi meg a felhõtlen bulizást,csak akkor ha látja a gyereken,hogy nem "torzul"! aztán vannak biztos akik visszaélnek ezzel,jól betépnek,majd ígérgetik,hogy nem-nem nem fogok többet,és mégis! aztán van az a verzió is,akik lese szarják,hogy mi van a gyerekükkel! talán ez a rosszabb! mondjuk csak néztem,mikor ma megláttam egy budapesti szórakozó hely oldalán lévõ képen (nyugatinál van,és B-vel kezdõdik a neve!:D ) a hugomék társaságában egy lányt,akirõl tudtam,hogy 12 éves! WTF? úgy látszik egyre lejjebb megy a határ,és a végén a 10 évesek is elmehetnek bulizni éjszaka! emlékszem 10 évesen én még nagyban szülinapi zsúroztam a haveroknál! :D bár akkor nem volt szokás ez az elmegyek éjszaka bulizni 12-15 évesen! bár errõl az idõsebb generáció tudna mesélni,hogy mi is volt anno mikor õk voltak 14-15 évesek (pl Hajnalcat)...
az "érés" (mitnha valami almafáról beszélnénk bár a kerekded formák stimmelnek... szoval elkalandoztam) ideje nemhiszem hogy változna legalábbis nem radikálisan és észrevehetõen, fõleg nem egykét dinasztia alatt, inkább azzal van a gond hogy mig anyáink 15-16évesen még örömmel fogtak babát a kezükbe hisz 18éves korukig a javának még közelsem volt elengedve a keze...
manapság meg sok 14-15 éves mehet el az éjszakába, vagy megy el, a lényeg hogy hamar esnek bele olyanokba amikre még ráérnének, ala egy hirtelen jó5letnek tünõ aktus... aztán hopp mégse lett olyan jó a lánynak mert a srác hamar elment, a lánymeg ottmaradt csalódva, hogy Õ nemélvezi a szexet, aztán csodálkozik hogy nemmegy majd a késõbbiekben (nem egy ilyen lányismerõsöm van sajnos)
erre felé célozgattam
/apropó ilyenen mindig ottakartam lenni... 2006. augusztus 30-án, szerdán este 18 órakor a XIV. kerületi, Stefánia út 22-24. szám alatti szlovák követség elé. hátmost tényleg kiállok az igazamért !!!
Belenéztem ebbe a felvidéki magyartámadások topikba. Ma nyílt, aztán már 300 valamennyi hozzászólás van. Rekord :O Olyan, mint a kaotikus tüzijáték topik, az is népszerû lett igencsak. Csak az a baj ezekkel a topikokkal, hogy egy idõ után el kezdenek politizálni benne, mert nem bírják ki, aztán már unalmassá válik. Ezért nem is olvasom már. Felesleges, annyi h*lyeséget írnak össze, hogy az már fáj.
ja a múlthéten is el kellett adni a ferrarit mert megtelt a hamutartó... lassan be fogok dilizni nem lehet így élni és még erre mondják h életszínvonal...
Tegnap is vettünk egyet, meg 2 hónappal ezelõtt is, és holnapután is tervezzük, hogy veszünk egy helikoptert, de csak hitelkártyával tudunk fizetni, remélem, elfogadják majd, mert nincs sajnos 10 000-es aprónk.
VRSDM, még mindig ezen rágod magad? Ennyire a szívedre vetted? Nem gondoltam volna... Pedig csak vicceltünk akkor. Nem kell mindent olyan komolyan venni. :) Ugyanolyan barát vagy Te is, mint a többiek, nem fontos, hogy mid van, hány repülõtök vagy medencétek, hisz itt csak barátok beszélgetnek egymással. Nem érdekel senkit sem a pénz, meg hogy ki milyen gazdag vagy ki milyen szegény, egy a lényeg, hogy jól kijöjjünk egymással. :)
Én csak azt nem értem, hogy egy 15 éves lánynak minek pasi? :S Ha nincs, akkor miért hiányzik neki? Ilyenkor én még f*szt se foglalkoztam a pasikkal, egyszerûen nem érdekeltek. Szerintem ne szomorkodj ezen. Ne aggódj, lesz még annyi férfi az életedben, hogy meg is unod majd õket. Én azt mondom, hogy addig örülj, míg szabad vagy, és nem vagy hozzákötõdve egy pasihoz sem. Használd ki, míg lehet. ;)
engem a pénz nem nagyon érdekel..:DDD szal hiába vagy "milliomos seggkinyalt"...:DDDD :PP Nekem nyáron volt a feléig pasim utána meg csak kisebb kalandok...vagyis 2..:D ebbõl az egyik jó volt..:D
ötleteim mindig vannak, csak alany nincs akin meg valósítsam és itt a probléma..:DD Magyarul egy pasi kéne...:D Csak nem tok szerezni, mert akiket ismerek azok hogy is mondjam nem igazán nekem valóak, tökéletes haverok imádom õket, deeee nagy részüknek csak arra kellenék, szal érted..
es nem keresgeltel mas hasonlo müveszeti sulik utan? Vagy gondolom vannak gyorskepzö tanfolyamok,mondjunk az rengeteg penzbe kerülhet,bar en nemtudom,nemnagyon vagyok otthon ebben a temaban.Es a rajztanar ötlettel mi a helyzet?:) Persze a tanari munka nem biztos h mindneki szamara leanyalom,de jomagam is erre a palyara keszulok.(biologia,angol szak)
egyebkent nincs mit.:) de igazabol te tapasztaltabb vagy ezen a teren,en majd csak hamarosan fogom megizlelni a felsobboktatas nehezsegeit...
én grafikus lennék legszivesebben nagykoromba, sok ember akar azlenni aztán fele még rajzolni sem tud, csak a gépen nyomkodja a fotosóppót aztán már rajoskodik is... no mind1, én remélem összejön, vagy egy nyomdász ismerõsöm igy rajta keresztül eltudok majd talán helyezkedni
A legjobban rajzolni szeretek, azzal szeretnék pénzt keresni, ahhoz értek leginkább, na meg a számítógéphez, de manapság már mindenki tud számítógépet kezelni. Jelentkeztem egy mûvészeti suliba, de nem vettek fel, mert nem voltam protekciós. De nem fogom feladni, talán lesz valami egyszer...
sejtem milyen lehetett, egyszer (és akkor utoljára, remélem) nagyon sokat ittam, illetve nemis sokat, csak nagyon hamar, beültem bulin a keverõ mögé, 2szám alatt lecsúszott 1üveg balatoni félédes zweigelt és 2üveg zipfer... na onnantol még 10percig jó buli volt, aztán meg nemkaptam levegõt mert egyfolytába hányási ingerem volt, hányi és levegõzni akartam egyszerre, na azt az éjszakát, sosem kivánom ujra :) de legalább megtanultam hol a határ :)
Ha már itt tartunk, orvosnál, és pszihológusnál...Írtam, hogy volt fél évig egy zûrösebb korszakom, akkortájt sokszor hajnali 4-5 óra körül rám tõrt ilyen fulladási roham. Nagyon szar volt, nem kaptam levegõt, fel kellett kelnem, kitárnom az ablakot, hogy jobban legyek. Mintha összeszorította volna valami a mellkasomat, köhögtem, és levegõért kapkodtam. Aztán elmentem egy idõ után körzeti orvoshoz anyámék noszogatására. Az orvos elküldött rengeteg vizsgálatra, de semmit sem találtak szerencsére, és mikor visszamentem az orvoshoz az eredményekkel, akkor csak mosolygott rajtam végig, láttam az arcán. Olyan volt, mintha nem hitt volna nekem. Nem is mentem azóta oda hozzá...Tudjátok, mit mondott, mikor visszamentem? Hogy mivel a belégzés okoz nehézséget, és attõl fulladok, ezért nem lehetek asztmás, mert azoknak a kilégzés fáj. Aztán utána kijelentette, hogy valószínüleg lelki eredetû a dolog, és hogy el kéne mennem pszihológushoz. Pedig nem is meséltem neki a lelki problémáimról. Furcsa, hogy mégis tudta. :S Persze nem mondtam el anyámnak, se apámnak, hogy hova küldött, én meg nem mentem el. Lassacskán kigyógyultam ebbõl is. Többet szerencsére nem fulladtam egy idõ után. Remélem, többé nem jön elõ, mert k*rva sz*r volt.
Ja, el sem újságoltam még, hogy tegnap focimeccsen találkoztam az én kis angyalommal. :) Egybõl rám mosolygott, és köszönt. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam vele beszélni. Azért nevezem angyalnak, mert álmomban egyszer angyalként jelent meg, nyújtotta felém a kezét, és utána az ablakpárkányhoz ült, hívogatott, hogy menjek oda hozzá. Pedig csak kétszer találkoztam elõtte vele életem során. Furcsa érzés...
Értelmes emberekkel van tele ez a topik? Ez jó. Pár embernek pszihológus segítségére van szüksége, de értelmesek vagyunk, nem elmebetegek. Mikor meghalt az egyetlen cicám(megmérgezték), akkor én egész éjjel és következõ nap sírtam, míg el nem temettük. Bár késõbb is volt, hogy rámtõrt néha a sírógörcs, mikor ránéztem az ablakpárkányra. Mindig az ablakomhoz szokott felsétálni, és az ablakpárkányon feküdt. Néha láttam õt halála után, vagyis az árnyékát, mikor el volt húzva a sötétítõ éjjel. Vagyis csak odaképzeltem. Hiányzott sokáig...Azóta nem volt cicám, de majd szeretnék egyet nagyon, mert szeretem õket.
Tény, hogy a férje többször is elvitte elvonóra, de nagyon nagy szenvedések árán, mert nem akart magától oda menni. Anyámék pedig igen, elfordultak tõle, mikor szüksége volt anyám segítségére, akkor anyám nem beszélgetett vele, kerülte, mikor az utca másik oldalán volt, akkor nem ment át hozzá, elfordította a fejét. De miért? Õ is ugyanolyan ember, mint a többi, neki is vannak érzelmei. Akkor miért kell lenézni? Azért akarok elköltözni minnél hamarabb, hogy ne szólljanak bele az életembe, ne kezeljenek gyerekként, de nehéz, ha nem vesznek fel sehova. Pedig kellene a pénz, hogy elmehessek. Néha egyedül szoktam inni, igen, szerinted éjjel 1 órakor kivel igyak?
Nagyon sajnalom,h ilyeneket kell tapasztalnod akornyezetedben..:( De amit Pisz leirt abban is van vm,h elkepzelhetö h aneni sem tett meg mindent annak erdekeben,h ne forduljanak el töle.Mert az alkoholista emberek altalaban nem mernek,v nem tudnak segitseget kerni,es elharitanak mindenfele közeledesi format,mondvan h nincs szukseguk segitsegre.Edesanyadek megsem probálták megbeszelni vele ezt a dolgot,csak egyszeruen eltavolodtak töle?
Az pedig,h nemsikerül megtalalnod azt,amiben teljes lehetsz...hát,most mondjam azt,h ez mindnekivel igy van?Nehez megtalalni,es ha megtalalja az ember,akkor sem biztos h bökkenömentesen tovabbjut.En csak azt mondom,h ne add fel,amit a legjobban szeretnel csinalni,kuzdj erte.
Apam mindig azt mondja,h olyan szakmat valasszak,amit szeretek.Nem erdekes mennyit fizetnek.A lenyeg h szeressem,mert akkor azt elvezettel csinalom.Inkabb egy kevesbe jol fizetö,de szamomra erdekes szakma,mint egy olyan,ahol agyon fizetnek,de minden nap rossz erzessel allok neki amunkanak...
Ezt is mondogatni szokta: 'Mind1 milyen szakmát valasztasz,de amit valasztasz,abban te legyel a legjobb'
Lehetek en kömüves is,ha ertek hozza,mert akkor sokra vihetem vele.Mit er az,ha ugyved vagyok de pocsekul vegzem a munkam?
Ne hagyd h masok leromboljak az almaidat,es hiaba nem kapsz egy biztato szot sem,csak netörödj masokkal.Amit szeretnel,azt csinald,es ha ugy erzed h van is hozza erzeked,hat küzdj jobban.
De en megint csak 'latatlanban' beszelek,hiszen még nem tapasztaltam a visszautasitasokat.Most fogok erettsegizni,de aterveim megvannak.Nagyon kevesen tamogatnak,es biztatnak.De nem engedek nekik.Mert en tudom h mit szeretnek csinalni.
Ha szeretnel erröl beszelni,nyugodtan irj,mert szivesen hallgatom,valoszinuleg enis megfogom kapni a visszautasitast,mint te.De akkor megprobalom ujra,ujra es ujra.
#2368 - énis szoktam egyedül inni (jo max 1 üveg sört vagy 1-2 pohár bor) esténként, (persze ez nem rendszeres) a gond akkor van ha rendszeres és ezeknek a számoknak a hatványairól van szó
másrészt tetszik a topic hogy értelmes, és nyilt emberekkel van tele. /még ha értelmeset nem is tudok hozzászólni, nemvolt még nagy gondom(pszicohológushoz is másért jártam) bár mikor meghalt az egyik kutyánk, 13éves voltam akkor, kb. 1 órán át csak sirtam, bele se merek gondolni mi lesz ha ismerõs-barát-hozzátartozó, neadjisten közeli rokon "kerül sorra"
Picsa - hármas jelszó ? na ismerõs? alkohol öl butít és nyomorba dönt :))
Nade gondolom a szüleid az elején, amikor a nõ elkezdett inni beszéltek vele, és próbálták rávenni hogy ne tegye, de ennek ellenére mégis. A deviáns viselkedés nem tolerálását nem kéne bûnnek tartanod. A másik dolog pedig az, hogy az alkesz nõ is lehet hibás a dologban, amit írtál túl egyoldalú volt. Hidd el, hogy addig nem tudnak felnõttként kezelni, amíg velük laksz, nem lesz vmi nagyobb változás. Egyedül iszol?:O
Igen, kellemetlen. Most is úgy kell italt töltenem, hogy halkan, nehogy meghallják a mellettem lévõ szobába, ami nagyon vékony falllal van elválasztva. Annyira szar, hogy semiimit sem csinálhatok, mert még mindig gyerekkérnt kezelnek meg lenéznek, ahogy mindenki. Most kiderült. Mesélek valamit, ha már az alkoholizálásnál tartunk, meg a problémáknál. Anyáméknak van egy nagyon jó barátnõje, vagyis, eddig nagyon jóban voltak apámmal és anyámmal, már mikor megszülettem, akkor barátok voltak. Nekem a névadóm. Az a néni egyszercsak elkezdett inni. Mostanra totál alkoholista lett. Anyámék elfordultak töle, de teljesen, mikor mergteudták, hogy alhkoholista, akkor eltolták, mintha nem is létezne, mintha leprás lenne. Szegény, segítségre van szüksége, velem jól el tud beszélgetni, de nagyon szar neki, hogy a legjobb barátnõje cserben hagyta, csak én foglalkozom vele, mert megértem, mit érzez. Volt elvonón többször is, nem segítet, a férje elvállik tõle. Anyámék a férjével továbbra is eklbeszélgetnek, feljön, de a nt leprásként kezeklik. Gondolhatod, milyen szüleim vannak, ha így eltolják maguktól a bajba jutottat, aki leklkileg sérült, félnek, hogy õk is elkapják vagy nem tudom, de nagyon rosz ezt látni. Mi lesz, ha velem is így bánnak? Próbáltam titokban tartani, de néha nem ment. Anyám mondta sokat alszom, (azt még mindig), meg nem eszem, egész nap gubbadok, bent vagyok a lakásban, nem mozdulok ki sehva. Pár netes barátom azt írta, üldözési mániám van, hogy mindenkiben azt látom, hogy bántani akarnak. Ez volt a bajom fél évig. De helyrejöttem. Már nincs semmi bajom, csak annyi, hogy nulla vagyok. Magyarul nem értek semmihez, még rajzolni sem tudok, kiderült, ami egyedül adott erõt, ahoz is béána vagyok. Nem vettek fel egy helyre. Miéárt van az, hogy belépek valahová, és érzem, ahogy lenéznek?
Ezt jól esett leírni, bocs, hogy így kiirtam magamból....
Látom, volt itt egy kis beszélgetés, amíg nem voltam. Épp félig leivós állapotban vagyok. Zillo! Addig boldog az életed, míg nem tapaszalsz ilyesmit, örülök, hogy még veld nem fordult ilyen elõ, ha már megtudtad, milyen ez, akkor már örök életre szar lesz. Remélem, minnél késõbb fogsz ilyet tapasztalni. Elkerülni nem lehet, a mai világban... :/
Bocs a szóismétléért.
Örülök, hogy már jobban vagy. :) Az emotikon mindent elárul. Remélem, tényleg megoldódtak a gondajid.
hat lehet szamodra ugyanaz a fizikai es a lelki fajdalom,szamomra viszont nem.;p most itt rengeteg összehasonlitasi alapot talalhatunk,de lasd csak be h az ember eleteben korantsem UGYANAZ a kettö.Te most gyakorlatilag az 'eljarasi' folyamatokat hasonlitgattad össze.De ha valaki,akkor te biztosan tudod,h mennyi különbseg van test es lelek között.;> Na de ennyire messzire ne menjunk bele.
Majd ha mar en is atelek hasonlokat,mint te,akkor majd nyilatkozom.:)
mert? a lényeg ugyanaz... beteg a szerved,elmész orvoshoz,ad gyógyszert amit beveszel beteg a lelked,elmész pszichiáterhez / pszichológushoz,ad gyógyszert ami vagy beszélgetésekben merül ki a pszichológusnál,vagy beszélgetében,és tényleges gyógyszerben a pszichiáternél!
mi a különbség? az,hogy az egyiknél valamelyik szerved beteg,a másiknál meg a lelked! a lényeg,hogy segít mind a lelki,mind a rendes orvos! mert beteg vagy,nem tudsz magadtól meggyógyulni! és még az a különbség,hogy az egyik lehet 1 hetes,a másik meg több éves gyógyulás! ennyi!
másik,ha meg kiakarsz gyógyulni a lelki problémából,akkor kénytelen leszel megnyílni neki,hogy tudjon segíteni,ha nem,akkor meg depizel tovább kitudja hány évig,és a végén bekattansz!
én régebben röhögtem minden kamaszon, hogy mért akar öngyilkos lenni, meg röhögtem is rajtuk, hogy ilyen nem lehet...
Nah van egy csaj, találkoztunk minden... Feljön msnre, köszönök neki, szia hogy vagy? stb... nah várok egy pár percet... utánna msnen ugye kimutatja hogyha zenét hallgat... nah õ elkezdett zenét hallgatni, és láttam mikor bekapcsolta a zenéjét (ez a szia hogy vagy után volt), utánna megkérdeztem hogy itt van e, de semmi válasz...
nah mondom, síró görcsöm volt, pedig ez csak msn... kezdem megérteni az öngyilkosokat szerelmi bánatukban. (de nallam meg nincs ilyen gond:)
Nah de ezt eljáccottunk negyedjére, utánna végre írt, és már meg is van beszélve, szval már no problem:)
pont arrol beszelek,h itt nem fizikai fajdalmakrol kell beszelni,hanem teljesen masrol.Es az nem olyan egyszerü,plane egy idegen ember jelenleteben.Ne hasonlitsuk sem szemeszhez,sem ortopedushoz,sem effelekhez.
en ezt mind ertem,de mint olvasthattad,magam reszeröl tartom lehetetlennek ezt a dolgot.en egy idegen embernek nem tudnek öszinten beszelni a problemaimrol...erted?ez nehez kicsit,nem? persze,igazad van,nekem nincs semmifele lelki betegsegem,legalabbis olyan nem,amivel szakemberhez kene fordulnom.
majd ha lesz,(Isten ovjon töle),akkor kiderül mennyit birok el egymagam.
es neked ha szabad tudni mifele betegseged volt amivel pszichologushoz kellett fordulnod?azert nem nevezem orvosnak,mert ugyebar nem az.
miért érzem azt,hogy ezt a pszichológusos dolgot lehetetlennek tartod? mintha csõdöt mondanának a szüleid,vagy a barátaid,mert nem tudnak tanácsot adni! létezik ilyen,és elmondom még1x miért! mivel nem volt komolyabb lelki problémád,így nem ismered a súlyát egy ilyennek,így nem is ismerheted a pszichológusokat,pszichiátereket! komoly betegségrõl beszélünk,nem szerelmi csalódásról,vagy 1-es lett a dogám,és kivagyok,mert 4.2-es lett az átlagom,és otthon nem kapok vacsorát! :D nem! hiába vannak a segítõkész haverok,barátok, a jót akaró szülõk,ahogy bld is írta,nem biztos,hogy rendelkezhetnek akkora tapasztalattal,mint egy pszichológus pl! tehát ha valaki komolyan benne van egy lelki problémában hosszabb idõ óta (nem pár napos,hetes dolgokról van szó),akkor bizony nem segítenek a barátok,szülõk jó,és segítõ szavai,mert ezzel nem lehet segíteni a problémán! nekem sem tudtak segíteni,hiába akartak jót! felüluralkodik rajtad a probléma,és blokkolsz mindennemû segítséget,annak ellenére,hogy végighallgatod õket! tehát az én esetemben hiába mondták nekem,hogy nem kell félni az emberektõl,mindenhol vannak rosszakarók...nem segített,mert a probléma annyira eluralkodott rajtam,hogy kész! kevés volt ide ez a segítség,hogy nem kell félni,stb! és igen,a pszichológus,pszichiáter megoldja a dolgot helyetted,mert ez a dolga,hogy segítsen,mint ahogy a szemésznek is az a dolga,hogy orvosolja a szemeddel kapcsolatos problémát! úgy kell elképzelni ezt mint egy betegséget,pl van valami komolyabb bajod,mandulagyulladásod pl,akkor mit csinálsz? elmész az orvoshoz,és ad orvosságot! na ez is ilyen,csak sokkal,de sokkal lassabban gyógyulsz meg,mert nem olyan problémák hogy pik-pak kigyógyul az ember!pl az én esetemben vannak különbözõ gyógyszerek, hangulat javítók,nyugtatók pl ha nagyon izgulok,felspanoltam magamat, vagy õõ hogy mondjam...van egy olyan gyógyszer,ami nem engedi elõtérbe kerülni a negatív gondolatokat! de ezek is csak átmenetileg segítenek,természetesen nem lehet az embernek élete végéig szednie! pl mikor tavaly õsszel elkezdtem járni a pszichológushoz,akkor kísérni kellett mert bevoltam fosva mindentõl! aztán segítettek a gyógyszerek,és aztán nem kellett már kísérgetni,és most nyár közepén abba hagytam magamtól a szedést,mert éreztem,hogy nincs már rá szükség!
sztem van egy kis fogalmi zavar, amikor ugyanis problémád van és megbezséled vkivel, mait te is mondtál akkor tualjdonképpen te magad oldod meg a problémát, a másik fél vagy azzal segít h meghallgat vagy akár még tanácsokkal is ellát de magadon segítesz, viszont nem minden ember képes erre és vannak oylan problémák is például, amelyekben bizony még a legjobb barátod/barátnõd/napális haskád sem tud segíteni, mert nincs tapasztalatuk. Remélem érted h mire gondolok, na ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, magam is pszichológusnak készültem valaha:) és korántsem oylan vészes mint ahogy egyesek elképzelik, maradiságnak tartom ezt a szemléletet hisz a szüleink és az õket megelõzõ generáció nyomása ez uganakkor nem õk nõnek fel ebben a mai világban, az én szüleim is falun nõttek föl például, a napi teendõk ellátása stb szal nagyon lineáris életük volt még jó h nem volt szükségük pszichológusra, ma azonban már komolyabb terhelésnek vagyunk kitéve és van aki ezeket nem bírja el, sztem az a gáz ha vki azért nem megy el mert szégyelli, holott rászorul (h szélsõségesebb problémát említsek alkoholisták és az elvonó ugye mindannyian ismerjük a sztroit ki így ki úgy)