Öngyilkos csak akkor legyél, ha nem akarsz valamiért felelõsséget vállalni! Szedjél antidepresszánst!!! Amúgy volt már, hogy nem találtam a helyem. Bebasztam másnap jobb volt.
Adok rá okot? Én ugyanúgy próbálom elkerülni a kollégákat mint te. Ugyan ez megy nálunk is. Röhögnek a hülye vicceiken ki hogyan és mikor szexelt a nõjével. Aztán néznek rám mint az új kapura, hogy én mit mondok. Persze semmit és mi a reakció: Ez hülye. Az egész nap értelmetlen történetekrõl szól meg az én csesztetésemrõl. Ráadásul mindegyik konzolos x-box bu.i és mivel én vagyok az egyetlen PC-s ezért is csesztetnek. Nem bírom a lusta konzolosokat. Ezeket a gépeket pont az ilyen id.ótáknak találták ki akik annyira buták, hogy nem tudnak maguknak összerakni egy jó gépet. Ráadásul bénák még a kezeléséhez is. Az a legkönnyebb ha berakom a lemezt és játszok. Ezt minden hülye tudja. Bármit mondok és csinálok azt fikázzák. Ha más csinálja és mondja ugyanazt az csúcs. Nem értem. Ez már komolyan érthetetlen a számomra. Kivagyok már ettõl! Elegem van, hogy mindig és mindenhol hülyének néznek még ha csak meg sem szólalok akkor is. Mintha egy ki.aszott neon reklámtáblát cipelnék, hogy gyere és rúgj belém egy jó nagyot. Komolyan gondolkodom már azon hogy véget vetek ennek. De mielõtt elmegyek egy pár mocskot magammal viszek a pokolba ha eljõ az idõ. Legszívesebben az egész emberi fajt ki irtanám, hogy senkivel ne tehessék ezt meg. Sõt a dühöm már lassan akkora ha isten lehetnék akkor nem csak az embereket hanem az emberek bûneiért az egész univerzumot egy steril, élettelen és halott hellyé változtatnám. Minden létezõ élõ dolgot elpusztítanák haragomban. Majd egyedül uralkodnék a semmin és élvezném a csendet és a nyugalmat és végre talán egy kicsit boldog lennék.
Pedig a gép is elromlik idõnként.Ha mindenhol hülyének néznek akkor valami okot csak adsz rá?A magányt én is szeretem amúgy,az embermentes helyeket a szabadban ahol nem lesnek a pofámba.Engem azért szoktak furcsának tartani mert nem poénkodok meg vihogok állandóan mint a többség.Nem szeretem erõltetni a poénokat,ha nincs minek örülni nem erõltetek magamra vidám álarcot.Gyakran elvagyok úgy mások társaságában hogy 2 szót nem szólok-mert egyszerûen nem látom értelmét bármirõl is locsogni.A kollegák 90%-ával úgyis csak az udvarias(szép az idõ-rossz az idõ stb.) vagy obszcén témákról(de megcsináltam tegnap az asszonyt stb) lehet locsogni az meg már fáraszt.Szóval engem is különcnek tartanak gyakran.Az életnek egyedül a szaporodás ad értelmet és célt,de ezt csak a lények ösztönbõl érzik fontosnak.Ha hirtelen kihalna az egész emberiség a bolygó ugyanúgy keringene tovább és a hatalmas világûr néma közönnyel mûködne tovább a maga törvényei szerint.Ha ebbe belegondol az ember akkor még a szaporodás értelme is megkérdõjelezõdik.
Hú de kib...ottúl elegem van az emberekbõl. Mocs.os fé.gek mind!!!!!! Remélem mielõbb kipusztítja az egész fajt egy erõsebb földönkívüli létforma. Atomot a fé.geknek!!!!!! MINDNEK!!!!! AZ EMBERI FAJNAK EL KELL PUSZTULNIA !!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy szóval sem mondtam, hogy jól érzem így magam. Sõt! De legbelül valami hang mindig azt súgja, menekülj mert jönnek az emberek és megint beléd rúgnak. Még a saját szüleim is kiröhögnek ahelyett, hogy segítenének. Hülye vagy fiam, mindig ez volt a válasz. Ezért kizártam õket is az életembõl már sok-sok éve. Egyedül a legjobb a bezárt szobában, olyankor igazán szabadnak érzem magam. Volt, hogy hónapokig ki sem mozdultam a lakásból. Az maga volt a paradicsom. Behúzott sötétítõk éjjel nappal, csend, béke, nyugalom, szinte meg is szûnt számomra a kinti világ. Mint ha egy lakatlan szigeten lettem volna. Az ám az nagyon szuper lenne. El lennék ott.
Bennem ez akkor jön elõ amikor valami cigánylakta utcán kell végigmenni, de erõt veszek magamon és mégis végigmegyek ott. :D Hát ezt az antiszociálisságot nem tudom mivel lehet legyõzni. Ha így jól érzed magad talán nem is kell. Próbálj ki új dolgokat, mind1 mi az.
Nemigen szeretek emberek közé menni, csak folyton átvernek és hülyének néznek. Kerülöm a nagy csomópontokat ahol sokan vannak, inkább hatalmas kerülõvel megyek ahová épp igyekszem. Max munkába megyek, ha nem muszáj kitennem a lábam inkább itthon vagyok, itt biztonságos. Sûrûn váltok munkahelyet mert úgy is csak elõbb utóbb rám szállnak a kollégák is. Még azért is én vagyok a hülye mert levegõt veszek, mindig ez a vége. Aztán csak röhögnek rajtam. Jó lenne mindet kinyírni. Ha milliárdos lennék egy atom bunkerben élnék mélyen a föld alatt és soha többé nem jönnék elõ. Társaságba nem járok mert általában magasról les..rnak. Barátnõm van, õ úgy szeret ahogy vagyok. Már lassan nyolc éve kitart mellettem. A többi mind lelépett. Az egyetlen igazi társam aki megért és akiben én is megbízok az a számítógépem. Csak a gépekben bízok, emberekben soha.
Jársz valamilyen társaságba? Barátnõ, ilyesmi nincs?
nekem volt kb 1 évig, elkezdtem inni mint az állat meg buliba járni és ismerkedni - így elmúlt közben meg tudatosan elkezdtem másképp /pozitívan/ nézni a világot rengeteg új barátom lett /fõleg lányok/ és találtam olyan társat is, akivel nagyon megfelelünk egymásnak
Errõl beszélek. Ezt csak az tudja igazán felfogni aki maga is átéli, akkor mindjárt nem olyan vicces a dolog ha saját szemszögébõl látja az ember. Iszonyatos folyton rettegésben és félelemben élni. Gyötrõ kín ez mely minden szempontból felõrli az embert. Nem kívánom senkinek.
Depresszió ?? Lassan 36 éve szenvedek tõle. Senki nem segít kilábalni csak még nagyobbakat rúgnak belém. Ha nem lennék ennyire gyáva már rég felkötöttem volna magam gyerekkoromban. Túl lennék már ezen az egészen.
de nem nyafogok, minek? Egyáltalán minek írok ide... Aki nem tudja mi ez nem érti, és nevet, meg hülyének néz, aki meg tudja, az ugyan azt érzi amit én...
Évek óta szenvedek...
én szinte minden nap úgy kelek fel és fekszek le h semmi értelme :D szerintem ez teljesen normális, sztem szinte mindenki így van vele
Ez így tényleg sok. A titok szerintem ott van hogy adni kell magadnak idõt mindenre. Lehet hogy akár egy évig is eltart majd de van kiút. Hidd el.
mostanában vhogy minden rosszul alakul. meghalt az édesapám nem olyan rég, szörnyû volt az egész és mind a mai napig földolgozhatatlan számomra..:( elvesztettem a munkám és csalódtam az emberekben.
biztos van akinél soha, van akinél nagyon gyakran, ez sztem ember és fõleg körülményfüggõ de ha már 1szer megtanultad kezelni, mélyen nemhiszem h visszaeshetsz, mert már tudod kezelni, legalábbis én most így vagyok per pill :)
nem vagy túl optimista... inkább próbálod reálisan nézni a dolgokat... ami nem baj. nyilvánvalóan igazad van... a kérdés csupán az kinél mikor újulnak ki a tünetek...
hmm azért mert most jó még nem biztos h késõbb is az lesz :) de azt mondtam is h teljesen tünetmentesíteni lehet, de hajlamosabb leszel visszaesni ha beüt a fos...de ne legyen így :)
Bár gondolom azért vannak súlyosabb depressziósak is, náluk azért biztos nehezebb ebbõl kilábalni... de az akaraterõ minden betegség leküzdésénél az egyik legfontosabb szempont.
Jah és a depresszióból meg ki lehet gyógyulni... én 3 évig voltam visszatérõen az... a visszatérõen azt jelenti hogy elmúlt pár hónapig aztán megint elõjött jó sok idõre... most már 6 hónapja nem jelentkezett egy jele sem a dolognak. A gyógymód egyszerû: dolgok átértékelése és akaraterõ
Bocsi a kifejezésért, de a LÓFASZT vagy depi... bocsi ezzel most levezettem a feszültséget:P:D Nah de viccet félretéve tényleg ez nagyon nem depi csak max esetleg tapasztalatlanság, ami majd idõvel elmúlik, minél többet jársz el otthonról, minél több emberrel/csajjal ismerkedsz, annál tapasztaltabb leszel és annál jobban ki fog alakulni egy kép mindenrõl. Önbizalomhiány ellen meg csak annyit tudok mondani... egyszer élsz... az életed kb 1/5-ét már elélted itt az ideje kihasználni az élet minden apró örömét, hisz egyszer élünk:)
Lol... lehet, hogy én is depis vagyok, csak nem tudok róla? Nem vagyok bulizós fajta, és elég sokat otthon ülök (esetleg kockulok... :P), és bizony vannak fura érzelmi gondjaim. Gyakran bénának érzem magam, nincs önbizalmam, félek rengeteg dologtól, és társaságban akaratlanul is hülyén, lúzerül viselkedem. Na és még néha elõjön a halálfélelmem is, bár ezt nagyjából már sikerült kordában tartanom. Barátnõm még nem volt, és 18 éves vagyok... -.- De most alakulgat vmi... Ismerkedek egy nagyon kedves lánnyal, és sztem lehet belõle vmi. Nos... kérdés: Depi vagyok? :D
mesterséges "lófaszokat" nem szedek, max növényi cuccost... ezzel is igy vagyok, nem kel semmiféle bogyó csak rászoknák... elmúlt két hónapban történt egy smás... nem azt mondom, hogy fasza minden, problémák voltak vannak meg lesznek... lényeg, hogy van már minek, ill. kinek örülnöm... érzem, és tudom hogy változtam sokat, de még mindig van mit alakulni... de már enyhült... viszont hamar visszatudok zuhanni még... :S
egyetértek veled, kizárólag 1 dologban nem: nem akarlak elkeseríteni de aki 1szer depressziós lett, az már az is marad, max enyhíteni/tünetmentesíteni lehet a dolgot, de amikor rádszakad a szar megint vissza fog térni, ez atapasztalat amiket leírtál az gyakorlatilag velem is így történt, majd jött egy nagyon szép idõ, eljárogattam elég sok helyre, jó kedvem volt, teljesen tünetmentes, aztán jött megint 1-2 szar, amiért már nem is csak magamat hibáztatom, hanem (talán jogosan talán nem) de pár barátomat is, és szépen visszatértünk nagyjából oda ahogy elkezdtük :S nincs kedvem semmihez, melózom mint a hülye, néha elmegyek (kb hetente ha 1szer) vhova, de nem igazán érzem jól magam, aminek a vége állt csak az h merev részegre iszom magam és hazajövök...de ez nem jó így, megint találni kell vmit ami leköt, de csakis magadon tudsz segíteni, más rajtad nem, max a végén szán ami meg megint nem jó :( remélem nálad nem így lesz, de sajna jellemzõ az h az ember a nehezebb idõszakokon magába roskad megint :( az orvos meg elég nagy butaság sztem, szart sem érnek a gyógyszerek, ha arra szorulsz akkor már rég az öngyilkosságon gondolkodnál, vagy már meg is próbáltad volna, akkor elhiszem h kell vmi bogyó, amúgy ha eddig sikerült ezt megcsinálni akkor értelmetlennek találom, sõt! nekem pl még az is lehúzó volt h még azok se segítenek, pedig volt 1 idõ h próbáltam 2-3 fajta fos, és gecire nem attól lettem jobban, hanem attól h átértékeltem elég sok dolgot magam körül, megváltoztattam amit rossznak találtam az életemben, és jobban is lettem a gyógyszerek csak a legvégsõbb esetben kellenek, az orvos meg kb leszar, ha nincs bajod akkor is teleqr gyógyszerrel, azt gyere vissza 1 hét múlva...sztem ez nem segítség
a srác meg akinek írtad remélhetõleg nem azért jár a topikba mert már nagyon kivan :)
bazd ez a topic abból áll hogy sajnáltatni próbálod magad.akárki akármit mond kitalálod a legnegativabb dolgot amit kilehet találni és leírod.ember igy mihez akarsz kezdeni?végtelenségig siránkozol abba csak egyre jobban belebetegedsz.A depresszió abból áll hogy negativan elborítja az agyad,énezt megértem.Hiddel tudom mien mert énis ezzel szivok.volt egy nagyon mély idõszak amikor nem jártam sehová ,suliból hazajöttem bezárkóztam a szobába és gépeztem hajnalig.minden kapcsolatom más emberekkel megromlott...utólag visszanézve nagyon gáz dolgokat csináltam.még mostsem láballtam ki belõle de rájöttem hogyha én nem erõltetem meg magam akkor más sem fog tudni segiteni.minnél többetjárok el itthonnról és minnél változatosabb helyemre.2 ésfél hónapja van bnõm akit szeretek,jól megvagyunk.Még mindig megvannak a tünetei a betegségnek de minden erõmmel azon vagyok hogy enyhitsem õket.Most fogok elmenni orvoshoz hogy teljesen vége legyen.1 év kellet hozzá ...nem könnyû tudom..de sokat tudsz segiteni magadon ha megerõlteted magad és néha a pozitiv dolgokat is nézed.annyit tégy meg -ne a szar világért,ne a szar emberekért,ne a szar mindenségért-hanem csak magadért hogy elmész háziorvoshoz elmondod mibajodvan õ elküld egy dokihoz akivel egy jót beszélgetsz ,5 hétig szeded a tablettákat és egyszerûen uj életed lesz.hiddel.csak próbáld meg.mit veszíthetsz?semmmit...roszabb nem lehet...csak ennyit tégy meg.magadért.drukkolok.üdv
Ne meggyõzni akartalak, csak megállapítottam azt a tényt, hogy ha képes vagy jól érezni magad haverral, örömöd van ilyen dolgokban, akkor nem vagy depressziós.
ok elhiszem ha te mondod... ha mindent magamra veszek akkor remélem ezt is ... és ha nem is igy lenne ahogy irtad, hátha változtat valamit a dolgokon... placebo... ("A placebo olyan orvosi mûvelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát „látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni.")
Volt számomra is olyan lány akivel jóban voltam, három éve ismertem, olykor veszekedtünk... de aztán egész jó barátok lettünk, teljesen megbiztam benne, öszinte volt mindig... amit akartam megtudtam vele beszélni... de ez kölcsönös volt... aztán elk***tuk a dolgokat, mindketten hibásak vagyunk... õ bebizonyította hogy nõben tényleg nem szabad megbízni...
Nos én abszolút nem értem miért érzed magad szar embernek... Kifejtenéd? Csajokról... 18 évesen nincs csajod... de már azért volt kapcsolatod, nah és ha rosszul végzõdõtt? Eljön majd a te idõd is... nem lehet mindenkinek ugyan olyan élete. Tudod mit? Én ismerek olyan embert, aki 21 évesen 1 nõvel járt 1 hónapig és amióta ismerem (kb 6 éve) nem volt értelmes kapcsolata és mégis éli a boldog kis életetét... oké néha nagyon down, de aztán újra észbekap, hogy te? fiatal vagyok én még a szomorkodáshoz... semmi értelme. Neked meg pláne... gondolom a 91 a születési dátumodat lejöli szóval max 17 lehetsz.... nem tudom mi a konkrét bánatod, de felejtsd el, mert ha belegondolsz... ez így csak rosszabb lesz! Pszichológusnál meg olyat kell találni, aki nem csak a pénzre hajt, hanem "szereti" is azt, amit csinál... biztos van ilyen... kevés, de van... az anyagias világ fogalmával egyetértek... Amúgy nem muszáj pszichológushoz járni... én se jártam, amikor nagyon sokáig visszatérõen és ok nélkül (akkor azt hittem nem volt oka) "rossz volt" a kedvem (kb az élethez nem volt kedvem)
Hát igen... lehet ez azért van mert rossz emberismerõ vagy és olyanokban bíztál meg, akikben nem kellett volna... megesik, de nem szabad sose feladni:) Jó emberek vannak és lesznek! Mindenkinek más és más a jó ember... vannak mondjuk olyanok akik mindenkinek szarok... de ez már más kérdés. nem szabad feladni és simán találsz köréd nagyon jófej megbízható embereket... csak tényleg óvatosan kell csinálni és jó is hogy nehezen bízol meg az emberekben... én is ilyen vagyok én a 2 legjobb barátomat 11-12 éve ismerem kb és tényleg értük tûzbe tenném a kezem. De vannak majdnem ugyan ilyen jó barátaim, akiket mondjuk 2-3 éve ismerek. A legjobb lány barátomat pl 3 éve ismertem meg eleinte tök jókat beszélgettünk ezen az msn nevû szutykon, aztán egyre többet és többet meg egyre többet találkozgattunk és mára tényleg nagyon jó barátom... és neki is vannak rengeteg haverja meg néhány barátja de azt mondja, hogy engem tart a legjobb fiúbarátjának de mint ember bennem bízik meg a legjobban mert még egyszer nem csalódott bennem és mindig ott vagyok ha baj van... és tényleg ez kölcsönösen így van... nagyon örülök, hogy ilyen emberekkel hozott össze a sors és ezt tudom hogy más is el tudja érni, csak keresni kell:) Lehet, hogy mint tût a szénakazalban, de megéri:) Én úgy vagyok, hogy inkább legyen kevés barátom és több haverom, minthogy állandóann keresgéljek újakat... idõvel aztán az értékes emberekbõl tényleg igaz barátok lesznek... jelenleg meg tudom számolni 1 kezemen kiket tudok annak mondani:)
És mint mondtad, neked is van 1 darab legjobb barátod "cimbid" ahogy te nevezted:) És ez nagyon jó, egyelõre õrizd és becsüld meg õt, aztán idõvel meg ki tudja hány barátod lesz még:)
Jó... elég rosszul fogalmaztam... úgy kellett volna, hogy õ biztos jobban tud segíteni, mert ezzel keresi a kenyerét és benne végtelenségig megbízhatsz... és ide jönne az hogy MERT mondjuk... hát nem hiszem, hogy nagyon visszaélne-vissza tudna élni a megosztott információkkal... nem voltam még ilyennél, de biztos vannak nagyon jófej dokikák...
Úgy beszéltél mintha meg lenne irva, hogy nem lehet senkinek semmi gondja meg mert hatalmas tapasztalattal rendelkeznél... "élsz még?" dologal inditottad be az egész topikot... lehet poénnak szántad közben szerintem nagyon nem az... végig csak jösz a szöveggel hogy ez és az érdekes, manapság mindenki játsza a depresszióst divat lett stb... eddig végig csak makacsul magadnak adtál igazat, csak a te látásmodod a helyes mert te tisztában vagy a dolgokkal... vagy nem...
mind1
Nem haverom. Haverokal kilehet törölni manapság... nem olyan rég irtam, hogy keveset találkozom vele igy nem a szarságaimról fogok élménybeszámolot tartani... stb. stb. stb. van annál fontosabb dolog is akkor pilanatnyilag mint a problémáim... amugy nem kell sörözni vagy elmenni biliárdozni hogy jól érezzem magam... el dumálgatunk, kocsit szerelgetünk vagy akármi ... mind1 "milyen jó volt és holnap megismétled?" nem egészen kivitelezhetõ a dolog... már nem egy helyen lakunk, bár ez a legkevesebb... semmibõl nem áll buszraülni, vagy átbicajozni... nem táv. viszont neki velem ellentétben van barátnõje... stb...
Tessék én nem hazudtam neked, megmondtam amit gondolok. Az hogy te úgy reagáltad le ahogy, az már nem az én bajom engem nem tükröz.
Amíg a haveroddal voltál gondolom neki nem adtad ezt a depresszív dolgot, mivel nem így érezted. Mi lenne ha amikor hazajössz arra gondolnál milyen jó volt és holnap megismétled?
siker... sikerbõl nem lehet megélni... a megélhetéshez pénz kell az élethez meg csöpnyi öröm....
A jelen helyzetet tekintve éhes szájak nem fognak várni, se asszony... és nem csak talán... hanem igen az utobbi is rohadtul nyomaszt... itt vagyok 18 évesen és egy szar vagyok... még barátnõm sincs, nem volt egy normális kapcsolatom se... nõkel való bármiféle kapcsolatom mindig szar véget ért... ez már másik topik lenne megint (önbizalom hiány, ritka rendes.....)
Igen buta vagyok, mert magamra veszek mindent amit mondanak és számit mások véleménye... átvághatom magam, hogy "azt kell nézni ki mondja" stb. tehetném azt is mint jópáran akik vadbarmok mégis ha megmondják nekik a véleményüket hogy bunkó állatok akkor ütnek vágnak... ettõl még ugyanugy szar ember lennék... átvághatom magam de mi értelme lenne? nem elég ha mások vágnak át még én is magamat? ezért nem szeretem ha nem az igazat mondják meg... inkább mondjanak olyant amit rosz hallani... mint hogy hazudjanak... Mert ha meg mondják mi a probléma akkor lehet rajta változtatni... de ha nem mojdják meg csak hallgatnák eljátszák hogy minden rendben, akkor tornyosulnak a dolgok... azon pedig már jóval nehezebb változtatni... persze ez olyan dolog, hogy hiába vay kulturált ember és mondod egy barom állatnak hogy bunkó és nincs igaza, attól még pofán vág... hiába van igazad
na jó durva hasonlat volt. elég akaratos vagyok kiállok magamért mindig... (túlságosan is) de legyen bármi apróság elkezdünk vitatkozni... én pedig nem állok le, mert nem érdekel ki van ellenem nem hagyom magam... de mivel nekem sose lehet igazam... (még ha nekem is lenne legtöbször) napi szinten vannak veszekedéseim anyámékkal... van hogy naponta többöször... olykor 5 percig tart, van hogy pár óráig... van hogy napokig nem beszélünk...
két soros választ akartam... több let, de ki nem törlöm azért...
ja és pszichologus: nem hinném hogy különösebben meghatom, pénzért foglalkozik velem nem másért... csak egy kuncsaft vagyok... érdeke hogy minnél többet mennyek hozzá... (persze kicsit buta felfogás... de túl anyagias világban élünk... )
apró jelentéktelennek tûnõ dolgok is fontossak... nem hiba a mondás... az ördög a részletekben van... A folytonos átvágás, elmondasz valakinek valamit megbizol benne közben hazugság minden amit mond és csak szivatja a fejed... hányszor volt igy... (90%-ban nõ nemû egyedek játszották ezt el) Kihasznál valaki, végig csak átvágja a fejed... stb. millió dolog... évek alatt gyûlnek a dolgok... megigérnek valamit közben, nem hogy jól jársz de még te buksz a dolgokkal...
(elöbb értem haza, elmentem cimbivel sörözni meg biliárdozni :)...)