Látom, fogod a lényeget. :-) Egy Angyal utazott velem a vonaton, de biztosan a Fõnöke küldte hozzám.
Jimmyke: igen, mostanában ez egy új csajozási / feltûnõségi szokás lehet, hogy valaki depis... csak nem szabad vele viccelni, mert úgy járunk, mint a juhászbojtár, aki farkast kiáltott.
Tudod,ha saját gyerekedrõl lenne szó és nem tudsz ezen a bajon segíteni nem így gondolkoznál...:(Ettõl néha azértvan jó kedvem,de sírok még sokat és arra gondolok,hogy ettõl rosszabb nem lehet...)
nemtudom , az a cikk kicsit átértékeltette velem a fogalmát. bár a nincs tényleg icipicikét erõs volt :)
érdekes én életemben kb 5 ször sírtam még sem merném állítani hogy nincs olyan, hogy depresszió. éreztem is , éltem is át és ellenis tudtam neki állni ha volt hozzá erõm... ez olyan mintha azt mondanád nincs olyan hogy félelem...
hat kijutott nekem is csaladi tragediaktol kezdve.... eleg sok minden, megsem erzem magam szarul, neha ramtör de mar tudom hogy kell tultenni magam rajta.
nagyon erõs tramuák sokkal komolyabb sebeket képesek ütni semmint azt az átlagember eltudná képzelni mindennapi élete során...mert teszem azt egy lepisiltem a cipõm fú de ciki, jaj most mi lesz össze sem hasonlitható egy egy nagyobb családi tragédi során átélt fájdalommal... õsi dolgok, õsi félemek ezek...
kezdek rajönni hogy az emberek tenyleg csak bemeselik maguknak/ elhiszik masoktol hogy depresszijosak. En 2 eve ballabbal kelek fel de egyatalan nem erzem szarul magam. najó néha ...
Mostanában túl divatos dolog használni ezt a depressziót. Az maga már egy komoly betegség, ez csak a krónikus, hosszúideig tartó rossz közérzet, elkeseredettség et jelenti, Az ami a legtöbb embernek van, hogy két napig ballábbal kel fel annak köze sincs a depresszióhoz..
Ezen is jót derültem. "Szomorú vagy, érted? Nagyon szomorú vagy! Nem vagy az? Akkor beteg vagy, mert szomorúnak kellene lenned! Ma a szomorúság napja van!" Ez egy akkora <censored>, mint ide Mekka.
ezt õk vonták le. Illetve a válasz vonta le, hogy a felvetés õt anyázta. Amire rá akart mutatni, az kb. annyi, hogy egyáltalán nem hír, hogy Rózsi néni, tusnádröcsögei nyugdíjas sikeresen hazaért a piacról kiszolgált Trabantjában, vagy az, hogy a Malév 622-es Budapest-Athén járata minden gond nélkül repült Athénba, és egy utas sem elégedetlenkedett a kiszolgálással.
Csak a rossz híreket ontják magukból a híradók.
Persze, hogy sok ember depresziós lesz, mert beül a tévé elé vacsorázni, és xy elvált, yz meghalt, zw elvetélt, wv lezuhant n+1 halottal, vu-ban pedig már megint robbantottak a csúnya terroristák, mert valamelyik barom szépen beköltözött az országukba, és szipózza az olajat. Ha ez nem lenne elég, kapjuk a politikai híreket, valami miatt mindig az ellenzéknek nagyobb a hangja, ergo azt látjuk, hogy a kormány csaló, hazug, kizsákmányoló emberekbõl áll, akik csak magukkal törõdnek, és fosztogatják az országot. Ha ez még mindig nem lenne elég szegénmy magyarnak, nem egy kereskedelmi tévénk van, hanem több, és a két legnagyobb egymást is fikázza ám rendesen... tehát szegény magyar átlagpolgár már tényleg nem tudja, hogy mit tegyen, a kétségbeesés és a folyamatos rossz hírek, a kevés sikerélmény és dícséret, csak a folyamatos lebacás elég jó táptalaj a depresssziónak.
ez mekkora faxság... (lehet, hogy elkap a hév, és átmegyek offba - bocs.) Az egyik leírja, amit már régen tudunk: a kereskedelmi tévék "mindig-mindenütt-csak-a-baj-van" hozzáállását, a "ki készít elõbb és pontosabban riportot a katasdztrófák helyszínérõl?" versenyrõl, a "fantasztikus akciófilmekrõl" (szétlövünk mindenkit és visszük a csajt), a másik pedig jön azzasl, hogy minden szavát külön-külön megcáfolja. Jó dolog lehet ebbõl megélni...
"akaratán kívül megsértette" - egyáltalán lehet bármit is mondani egy országnak úgy, hogy senkit ne sértsek meg akaratomon kívül? Ha azt mondom jobb, megsértõdik a bal. Ha azt mondom fehér, megsértõdik, aki feketét mond. Ha azt mondom, lent, megsértõdnek a fentiek. Ha azt mondom, a lányokat szeretem, megsértõdnek a melegek. Ha pedig azt mondom, munka , beperelnek az "esélyegyenlõk"...
Valahol állást kell foglalni, és nem szabad bocsánatot kérni, ha a szívbõl (nem dühbõl, vagy rosszindulatból), elhangzott véleményünk valakit rosszul talál el, mert saját lényünkért, saját magunkért kérnénk bocsánatot. "bocsánat, hogy élek, és nem vagyok mindenki rabszolgája" :-)
Mindenesetre én inkább szeretek, mintsem háborúzzak.
A depi a totális letargia után van egy fokkal, tudod, ahogy a vic tartja: volna kivel, volna mivel, volna hol, volna mikor, de minek?
lol akkor en 2esfel eve depresszios vagyok :D
Megfogtál, a depi és nemdepi :-) közötti határ nagyon homályos. A frusztráltság nagyon jó szó az ideiglenes rosszkedvre, de ez még messze nem depi. A depi a totális letargia után van egy fokkal, tudod, ahogy a vic tartja: volna kivel, volna mivel, volna hol, volna mikor, de minek? A halál gondolata nálam is csak halvány volt, beszéltem egyik oszttársnak róla, erre a legnagyobb nyugalommal felajánlotta, hogy van egy felesleges kötele, és szívesen odaadja a "nemes cél" érdekében...
#151 azóta szakítottam a barátnõmmel, de elõtte annyira megbántott, hogy 2 hétig magam alatt voltam, és elronototta az egész ünnepi idõszakom... jól összejött minden nekem is
"Elvileg a kedvtelenség, a közöny, a zárkózottság, a halál gondolata jellemzik a depressziót, de ez nem jelenti azt, hogy ha ezeket tapasztalod magadon, akkor tuti depis vagy. Lehet, hogy csak rossz napod (-jaid) van (-nak)."
Tényleg hol van a depresszió és a frusztráltság közt a különbség? Én nem tudom eldönteni, hogy az vagyok-é vagy sem. Halálra én még soha nem gondoltam "komolyan" Nem próbálkoztam vele, bármilyen letört voltam, csak gondolati szinten volt meg az a "semmi értelme az életemnek, semmire nem vagyok jó érzés. Azt hiszem gyáva vagyok elmenni addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút, mert még mindig szeretem magam. Bár saját magam korlátozom mindenben, nem használom ki a lehetõségeim. Sokszor nincs kedvem semmihez, és utána rosszúl érzem magam a semmittevés után. Vagy van lehetõségem megtenni valamit, és mégsem teszem meg, mert nem tudom miért, félek vagy ilyesmi... lehet gátlásból, és akkor jön a bûntudat. Igazából ez szerintem nem depi, bár közel áll hozzá, hanem frusztráltság, nem tudom mennyire lehet oldani, piára immunis vagyok, mélyen mindig ott marad a gátlás. Bár mostanában inkább megteszem a dolgokat, minthogy utána bûntudatom legyen, pl. van idõm akkor leülök olvasni, tanulni, gitározni, origamizni, legozni, vagy csak átmegyek nagyanyámékhoz beszélgetni, így nem hasznontalanúl megy el az idõ. Buliban faszán kiordítom magamból azt a sok feszültséget, és akkor is valamivel jobb. Szóval ilyenkor pótolom ami hiányzik, ezért nem tudom depresszió ettõl miben különbözik, de szerintem ott is csak errõl a pótlásról van szó. Másrészt gyógyszerellenes vagyok, az emberi testben dõl el, hogy az ember beteg vagy sem, depi fizikai tünetei is már az agyban elindított reakció végtermékei. Szóval az agyban és tesben kell rendbe rakni a dolgokat, hogy harmonikusan mûködjön az ember, és ehhez semmi köze a gyógy vagy pótszernek, mert akkor akár a drogokra is lehet mondani hogy gyógyszer, mert ugyanezt teszi, -csak eltûnteti a tüneteket. Persze lehet rossz a meglátásom, de nekem ez szimpatikus.
13 pötty... Tudtam én, hogy Kicsim hatékony gyógyszer a depresszióra :-)
Nem egészen!
A depresszió sokkal nehezebben alakul ki, mint a hiányérzet, viszont maradandó állapot, tünetmentesíteni, ideiglenesen "hatástalanítani" lehet, gyógyítani nem. El lehet élni vele akár 80 évig is, ha folyamatos boldogság és szeretet vesz körül, de amint egyedül marad egy depis, vagy csalódás éri, újra bezárkózik és elõjönnek a gondok...
a depressziónak számos fajtája van, ha jól tudom amelyik nagyon súlyos azoknál kémiai Lváltozás is kimutatható az agyban v. vérben /na ezt most nem igazán ugrik be:)/ szal nem csak a hiányokon ill pótlásokon múlik.
mivel az utolsó 10 hszt ha Lolvastam, ezért lehet, hogy már valaki errõl sokkal többet és okosabbat írt:) ha idõm engedi, Lolvasom az elejétõl:)
"Amiot leírtál, egy "szimpla" (már amennyiben nevezhetem így) szerelmi csalódás, eddig volt valami, ami most nincs, szükségszerû, hogy valaminek hiányoznia kell." - depresszió is abból alakul ki, hogy hiányzik valami nem? Ha pótlod, már nem is vagy depis.
Önnél komolyan felmerül a súlyos depresszió gyanúja, ezért javasoljuk, hogy a diagnózis pontosítása és az esetleges kezelés szükségességének eldöntése miatt forduljon szakemberhez.
A Beck-féle depresszió-önértékelõ skála szûrésre, illetve tájékozódásra megfelelõ, de a depresszió diagnózisának felállítására nem alkalmas.
Amennyiben a teszt alapján úgy érzi, hogy Önnek vagy hozzátartozójának segítségre lenne szüksége, forduljon háziorvosához vagy szakorvoshoz.
Elolvastam a topiknyitót.Szerintem egyszerûen még csak fiatal, tapasztalatlan,kiszolgáltatott(tanárok,szülõk stb.) és korlátok közé van szorítva(mint általábban minden fiatal) minek következtében inkább a frusztráltság lesz úrrá rajta.Ezt a nyomást szerintem sokan hajlamosak depressziónak hinni, sajnálni magukat és lázadni a világ ellen.No nem mintha én egy tapasztalt, öreg bölcs róka lennék(mondjuk hál'istennek a depresszió fogalma távol áll tõlem), de alapvetõen ezekre a fiatalokra jellemzõ ez a "mindenki hülye, szar az élet, minek ez vagy az" nézet.
Nagyon homályos a a depresszió határa. Elvileg a kedvtelenség, a közöny, a zárkózottság, a halál gondolata jellemzik a depressziót, de ez nem jelenti azt, ghogy ha ezeket tapasztalod magadon, akkor tuti depis vagy. Lehet, hogy csak rossz napod (-jaid) van (-nak).
Amiot leírtál, egy "szimpla" (már amennyiben nevezhetem így) szerelmi csalódás, eddig volt valami, ami most nincs, szükségszerû, hogy valaminek hiányoznia kell. (Ezt jól megaszontam.) Az is természetes, hogy egyre jobban hiányzik, és nem tudsz másra gondolni. Ilyenkor sokat kell beszélgetni, legalább megpróbálni ne gondolni rá, vagy éppen másban is meglátni a szépet.
Vki írja le kb hogy mikor lehet kiszúrni ha vki depressziós? Szóval hivatalosan mikor számít annak?
Nemrég vége lett a barátnõmmel, ráadásul miattam :( és már nem akar visszajönni hozzám.Mindez egy hónapja történt. Azóta többször elmegy az étvágyam, van hogy aludni sem tudok, ráadásul elkezdtem gondolkodni komolyabban az élet értelmén, mások sorsán, és rá kellett döbbennem amit itt már sokak leírtak.... Lényegében semmihez nincs kedvem és ez nagyon idegesít(sokszor még a saját haverjaimhoz sincs). Most lenne egy halom vizsgám hátra, de képtelen vagyok tanulni és csak halasztom az összeset(remélem nem lesz belõle bukta:( , a munkámat sem tudom rendesen végezni, mivel nem fix munkaidõm van(webdesigner vagyok) lényegében a mostani projecteimet is hyanyagolom..nem csinálok semmit, szó szerint... Remélem nemsokára történni fog vmi, mert így sajnos a mai fogyasztói-társadalomnak nagyon nem tudok megfelelni.. Az a legrosszabb hogy már 1 hónapja vége az exemmel de talán csak egyre jobban hiányzik.. MÉg mindig túlságosan szeretem :( Próbáltam más csajokkal ismerkedni de egyszerûen -érthetõ módon- SENKI nem tetszik..hihetetlen..
ha olvastál/láttál népmeséket ifjabb korodban (vagy akár mostanában is), akkor ott a király azt mondja az ifjú udvarlónak, hogy menjen el pár évre vándorolni, és ha visszatér és még mindig szeretik egymást a lányával, akkor áldását adja rájuk. nem véletlen ez a motívum a mesékben, a távolság és az idõ a legjobb próbája a kapcsolatoknak. ha így nem mûködik majd, máshogy se mûködött volna. ha pedig így is, akkor egy percig sem szabad aggódnod.
Nem is találkoztatok? Mi hétvégén tudnánk, mert hazajárnék. Bár az igazság az hogy Õ a szomszéd városban koleszos most is úgyhogy így is csak hétvégén meg szünetekben tudunk találkozni, hétköznap meg chateltünk, de most eltiltották egy idõre a chatrõl. Az a baj hogy annyira szeretem hogy mindig ilyen hülyeségeken gondolkodom.
Õ is ki fog tartani. Bíznod kell benne. A "Mi lesz ha..." kezdetû kérdések eléggé nemszeretem típusúak, inkább a "Mi van most" felé szoktam terelni. Elõzõ "barátnõm"-mel egy évig 60 km-es távolságban voltunk, azután nem bírtuk... ezért az idézõjel.
Tényleg, Szombathely-Bp hány km? Szerintem nem olyan sok. Az informatika és a három forintos mobiltelefonok korában pedig még nem olyan sokabb. (mondat... fáradok) Egyébként megtörtént eset bizonyítja, hogy a távolsági szerelem erõsebb lehet a helyinél, mivel nincs idõtök egymást megúnni. Nem vicc, tudok egy három éves kapcsolatról, amely egy 120 km-re (St-Bp) szétválasztott párt köt össze, telefon, sms és chat segítségével.
Ez nem depi, csak aggódás. Félted a kapcsolatodat, amire - egyelõre - semmi szükség.
Hát én nem hiszem hogy depis vagyok már, de elég szarul érzem magam mostanában... Ugye nemsokára jön az érettségi és elég nagy lemaradásom van az egész osztállyal együtt, ugyanez a helyzet a német nyelvvizsgával is... egy ideig rendbejöttem mert összejöttem a bnõmmel, de most meg azért vagyok kiakadva hogy mi lesz ha én megyek majd következõ évben Bp-re tanulni Õ meg még itt marad 3-4 évet... Én ki tudnék tartani de Õ?