nemlehet mit mondani, en mondjuk tanitasra szentelném magam ha nem lenne sok penzem, vagy ha net van akkor forumokon segitenek embereken stb, bar en 60 eves koromtol csak a hasamnak akarok elni:P de semmikepp nemakarnam magam megolni
nem kell ahhoz kéz, meghúzom a ravaszt a lábujjammal :D
A szerelmi csalódás miatti elkeseredést sem értem. Egy szakítás nem midnen( nah elhiszem, h nem örül neki az ember) meg minden, de ha egy nõ otthagy, jön majd a másik. Nem csak 1 nõ van a világon...
Semmit,nem lehet meggyõzni! Arra pedig hogy Te lennél e arra ne adj ilyen könnyelmû választ! Nem tudod mit hoz az élet
annyira gyûlölöm ezt a dumát, hogy "jön majd a másik" abbba nem gondol bele senkise, hogy azok az érzések amiket az elõzõ lányhoz érzett az illetõ, az a következõ lánynál talán nem fog jönni ??
Nagylevegõ, nyelj egyet és menj tovább. Ha álmatlanul forgolódsz miatta egy éjszakát azt még meg tudom érteni, de azt nem hogy emiatt baszd el az életed.
és tényleg jön majd a másik.. annak idején én pont ugyanúgy nem hittem el senkinek.. és be kellett látnom hogy amit fiatalabb koromban az idõsebbek mondtak nem csak azért mondták hogy járjon a szájuk és engem vigasztaljanak vagy csesztessenek.. tényleg jött.. és aztán még egy és mégegy.. és lehet hogy jön majd mégegy.. az elsõnél azt hittem ez a szerelem netovábbja.. aztán a másodiknál rájöttem hogy hát korántsem gondoltam jól.. és a mai fejemmel már tudom hogy attól hogy valaki iránt érez vbalamit az ember absz nem jelenti azt hogy egy másik nõ iránt késõbb ne érezheté "ugyanazt"..
ha az ember felvágja az ereit, mennyi idõ alatt távozik el ?
Ne kérdezz ijet, az nem eltávozik... az többet jelent, amitõl menekülni már nem lehet. De ne várd, hogy azt mondja bárki, megéri megtenni, mert a csodák élnek, csak nehéz észrevenni.
nem fogok most itt panaszkodni, csak szeretném tudni hogy mennyit kell várni a cél elérése érdekében.
Egyet tudok figyeljetek: szerelem miatt, ne tedd! isten miatt, ne tedd! álmok miatt, ne tedd! magad miatt, ne tedd! mások miatt, ne tedd! könnyek miatt, ne tedd! Mert ha megteszed, ezek ellen teszed, megfosztod magadtól a szerelmet, hogy valaki karjaiban védjen meg az éles penge és a kötél elõl, hitet cáfolod és életed engeded vele, -pedig halni több, de élni csak egy esélyed van ezen a Földön!!! Álmokat hagysz el, ha véget ér tüdõdben a kûzdés a jobbért, ha agyadban felmondta szolgálatát a szív gondolatainak minden képe, ami azt sugallaná: pedig vak vagy ember, nézd, mennyien élnek, mért maradnál ki pont te? És a halál mért volna jó? Az állandó és abban sosem változik semmi, unalmas, akár a tökéletes mennyország. Egyre megy a kettõ, csak két oldalról más, ergó: élni még mindig izgibb, mint bárhova máshova jutni.
S ha meghalsz, honnan tudod, hogy holnap nem szólal meg a csengõ vagy valaki nem kopog? De akkor már hova? Hisz mindent ellüktél, egy buta kérdés miatt. Mert buta kérdés mind, ami arról szól, hogy "mért? "
Mért én? Mért nem én? Mi vár ott? Minek? Érdemes volna? Ki szeret? Ki hall engem? Ki vár? Ki lát? Ezeket mind megtudod, ahogy az idõ eljön arra, hogy a választ lásd. Akkor kérdem én, ne éljek tovább? Ugyan. Mért ne? Mert utálnak, és vannak szadista barmok, akiknek nem tetszik a képem? Mondok valamit? nekem se az övék. És akkor mi van? Ja, õk kinyitják a szájuk, én meg tûröm a szivatást? Mert bolond vagyok elhinni, hogy én is érek valamit, pedig van, igenis van mindenkinek olyan, amiben jobb a másiknál. Ugyanígy olyan is, ami rosszabb, de ettõl vagyok ember, s inkább, mint egy tökéletes gépezet, aki mindenkinek megfelel... És még ez sem elég válasznak, -mégis remélem, sokan elolvassák
Élj! De úgy, ahogy csak bírsz, -de ezt is, csak mindenáron tedd, mert máskülönben soha egy elmúlt perced sem volt érdemes. Gondold meg, feláldoznád azokat a perceket? Azt a mosolyt, a kézfogást, a régi barátok féltõ szidalnait se tûröd, de viselnéd a halált? Nem hiszem, hogy megváltás, csak egy ketrec, ahonnan máshova már SOHA nem kerülhetsz.
Egyet tudok, ez a kérdés felesleges, bátorságot sem így kell mutatni, és erõt sem, s ha vonzó dolog -úgy lám, nagy divatt lett e tevékenység- de aki valóban nem fél a haláltól, az nem teszi meg. Mert aki fél, az oda menekül, aki gyáva, az ott vágyik aludni, naív módon elhiszi, hogy ott majd békén hagyja minden és mindenki -DE NEM! Senki sem fog békén hagyni, mert rosszabb mint az élet,a pokol egyenlõ a mennyel, csak a szolgáltatás más. Nem fog békénhagyni majd a lelkiismeret, ami odaát él, és kínoz, örökké vérzik az, aki úgy megy el. Ezt a kérdést nem szabad feltenned senkinek, neked kell tudnod mindent, tisztában lenned a dolgokkal, hogy akarod felvágni, ha azt se tudod, hogy az mit jelent? Mert ha tudnád, ezt nem kérdeznéd, butaságot ne beszélj.
szerelem miatt, ne tedd! isten miatt, ne tedd! álmok miatt, ne tedd! magad miatt, ne tedd! mások miatt, ne tedd! könnyek miatt, ne tedd! Mert ha megteszed, ezek ellen teszed, megfosztod magadtól a szerelmet, hogy valaki karjaiban védjen meg az éles penge és a kötél elõl, hitet cáfolod és életed engeded vele, -pedig halni több, de élni csak egy esélyed van ezen a Földön!!! Álmokat hagysz el, ha véget ér tüdõdben a kûzdés a jobbért, ha agyadban felmondta szolgálatát a szív gondolatainak minden képe, ami azt sugallaná: pedig vak vagy ember, nézd, mennyien élnek, mért maradnál ki pont te? És a halál mért volna jó? Az állandó és abban sosem változik semmi, unalmas, akár a tökéletes mennyország. Egyre megy a kettõ, csak két oldalról más, ergó: élni még mindig izgibb, mint bárhova máshova jutni.
S ha meghalsz, honnan tudod, hogy holnap nem szólal meg a csengõ vagy valaki nem kopog? De akkor már hova? Hisz mindent ellüktél, egy buta kérdés miatt. Mert buta kérdés mind, ami arról szól, hogy "mért? "
Mért én? Mért nem én? Mi vár ott? Minek? Érdemes volna? Ki szeret? Ki hall engem? Ki vár? Ki lát? Ezeket mind megtudod, ahogy az idõ eljön arra, hogy a választ lásd. Akkor kérdem én, ne éljek tovább? Ugyan. Mért ne? Mert utálnak, és vannak szadista barmok, akiknek nem tetszik a képem? Mondok valamit? nekem se az övék. És akkor mi van? Ja, õk kinyitják a szájuk, én meg tûröm a szivatást? Mert bolond vagyok elhinni, hogy én is érek valamit, pedig van, igenis van mindenkinek olyan, amiben jobb a másiknál. Ugyanígy olyan is, ami rosszabb, de ettõl vagyok ember, s inkább, mint egy tökéletes gépezet, aki mindenkinek megfelel... És még ez sem elég válasznak, -mégis remélem, sokan elolvassák
Élj! De úgy, ahogy csak bírsz, -de ezt is, csak mindenáron tedd, mert máskülönben soha egy elmúlt perced sem volt érdemes. Gondold meg, feláldoznád azokat a perceket? Azt a mosolyt, a kézfogást, a régi barátok féltõ szidalnait se tûröd, de viselnéd a halált? Nem hiszem, hogy megváltás, csak egy ketrec, ahonnan máshova már SOHA nem kerülhetsz.
"aki valóban nem fél a haláltól, az nem teszi meg. Mert aki fél, az oda menekül" azigen, szal ha te félsz az oroszlántól akkor ugrasz a karmai közé? :D Másik meg: "a lelkiismeret, ami odaát él, és kínoz, örökké vérzik az, aki úgy megy el." Sztem rohattul nem fog lelkiismeret kínozni valakit miután már meghalt. Már csak azért is, mert tudattól független lelkiismeret nem létezik =) És testtõl független tudat sem, mivel a tudat a fizikai lét sajátossága. Szal ha meghalsz, megszûnik az énképzet, mivel elrohad az agyad, ami a veled kapcsolatos információkat raktározza. Így meg ki tudna bármit is megbánni? :D Másrészt meg, ha feltételezzük hogy Isten valóban létezik, meg létezel te is valamilyen formában miután meghaltál és ez a létezés tudatos, akkoris feltételezhetjük, hogy Isten úgymond leszarja hogy te milyen módon haltál meg =) Ha már túlvilági létrõl beszélünk, mindenki eleve adottnak veszi hogy azt befolyásolja a Földi élet. Közbe meg lehet, hogy mégse. Ha meg mégis, mér érdekelne? Idegvégzõdések nélkül úgysem érzem a fájdalmat :D
húú:D ez tök jó volt... de most télleg szerintem is igy van vagyis.. ha meghalsz nicns rá biztosíték hogy van is utána valami viszont nagyobb az esélye hogy nincs semmi.. az amerikai tudományos akadémia dolgozoinak 94 %-a nem hisz istenben és a halál utáni életben... elég érdekes:P
nem hiszem azt hogy könnyebb, és azt sem hogy nehezebb. Azt hiszem, hogy anélkül semmilyen =) Valamint a sznobság fogalmát, talán enyhén félreértelmezted. De senki sem fog megkövezni téged, ha netán véletlenül arra vetemednél hogy bebizonyítsd, valóban el vagyok tévedve. Hiszen te már megjártad a túlvilágot, és beszéltél istennel. Elsõ kézbõl tudod, hogy mennek a dolgok.
Ha annyira meg akarsz halni, mért itt ülsz és mért vagy még itt? Félhalottal beszélni értelmesen elég nehéz. Még mindig úgy gondolom, nem hiszek abban, hogy nem létezni jobb, csak könnyebb megtenni, mint szembenézni magaddal és tükörbe nézni. Nincs nehezebb, mint felszállni a vonatra és elindúlni az úton, de ezerszer többet ér, mint a gyávaság. Ki az oroszlán karmaiba rohan? Ez a példa már túlzás enyhén szólva, az már agynélküli mód, :D:D amelyen nevetnem kell, azért a haláél meg az oroszlán közt van különbség.
Örülök, hogy tudok lépni és véghez vinni, nem fogok semmi elõl meghátrálni, csak mert már nem bírom, aki nem bírja, szánalmas, mert önmaga elérhetné, hogy változtasson rajta, ha nem most, mert a lehetõség szegény, hát akkor majd késõbb -de mindenképpen bekövetkezik- túl élni a nehéz? Szánalmas, ha egy rohadt életet se tudsz végig kûzdve s bízva élni. Anyám mennyi ember él itt a Földön, akiknek több okuk volna kipurcanni, mint a fiatalok tömegének, akiknek az önpusztítás már hobbi és betegség. Az öngyílkosjelölttel az a baj: HOGY NEM NÉZ KÖRÜL
Beszéltem Istennel? Ezt meg honnan szívtad? :D:D:D Inkább gyógyulj meg, de tényleg, nem szeretném hogy kipurcanj, komolyan mondom, de azt is, nehezen tudlak komolyan venni, inkább kiabálsz, hogy valaki halljon már és lásson téged, minthogy megtégy bármit is. Hiszen még mindig itt ülsz. De ez természetes már a mai világban, ahol senki se hiszi el, hogy értik és észreveszik. A sznobságot nem értem félre, a beidegzõdés egy idõ után már sznobságot okoz, hiszen semmi lépés.
És aki öngyílkos az önzõ. Azt hiszi õ van leszarva, pedig õ szar le mindenkit, aki csak körülveszi.
Egyrészt, ki mondta neked, hogy én meg akarok halni? :D Én sem hiszek abban hogy nemlétezni jobb létezni meg nem jobb, és fordítva sem igaz, mert itt azt kellene felfogni, hogy nem létezni SEMMILYEN. Hogyan is érdekelne hogy jobb/rosszabb, ha ezektõl a foogalmaktól független vagy már? A másik dolog pedig, hogy számtalan módon minõsíted az "öngyilkos jelölteket", hogy ez ilyen-olyan szánalmas, meg gyávaság, stb. Kár, hogy alapvetõen a világon nem léteznek minõségjelzõk az emberi minõsítéstõl függetlenül. Vagyis alapvetõen semmi sem gyávaság és szánalmas, mert a dolgokat az emberi tudat minõsíti, tehát max az egyén szemszögébõl lehet az, ez asszem nyílvánvaló. És márpedig ha ez így van, miért érdekelne bárkit is, hogy személy szerint TE mit tartasz szánalmasnak?
Itt megint csak azt tudom mondani, hogy sorolj fel egymás után legalább egy fél érvet amellett, hogy miért ne szarjam ketté hogy önzõ vagyok miután már meghaltam. Halottként a lelkiismeretemben rohadtul nem tud eme tudat kárt tenni. Dobálózhatsz a relatív minõsítésekkel, semmi logika mögöttük.
Különben is, nekem elég az, hogy jó ember vagyok, s ha úgy gondolod, hogy szánalmas embereken áthajtok, mint a tatár, és én is annak vélem õket, nagyot tévedsz. Amit írtam, egy se rossz, s nekem ez bõven elég.
Minõségre? Nem hiszem, de ha annyira akarod, ám legyen. De elõbb gondold át, mert ezzel magadnak mondasz ellent, ugyanis az állapotot is csupán az ember nevezte el, a halálnak is az ember adott nevet és ugyancsak: EMBER TALÁLTA KI HOGY SEMMILYEN, ha már meghaltál
Nem feltétlenül minõség. Ugyan úgy van rossz,jó, ilyen, olyan állapot, mint minõség.
Na ez meg a másik. Goth csak tuszkolja a maga igazát, már két napja csak azt hajtja, hogy semmilyen- és ezt kell lényegnek venni. Ez a maximum magyarázata. Állapot, vagy minõség, hát nem olyan mindegy? Egyik sincs a másik nélkül, s még a határt sem lehet megállapítani.
Szavai mögött omlik a logiai értelem
sokan azért lesznek öngyilkosok mert akik körül veszik, magasról leszarják
Ami szerintem fontos, hogy mindnyájunknak szembe kell majd vele néznie, és ott nem sokat fognak érni az olyan gondolatok, hogy mindez csak a tudattól függ, csak relatív, stb.
Nem szarom le -olvass vissza, és akkor publikáld magad
Érdekes, nem félek a haláltól, a minap különös dolgo történt velem: Egy lépcsõházban voltam a korlát mögött, vártam az egyik barátom. Kémleltem a mélységet, mert mindig féltem tõle, aztán valahogy kíváncsi lettem, hogy milyen volna, ha zuhannék. Azt tudtam, mi történik ha földetérek, csak azt nem, milyen addig. Aztán jött akire vártam, és kimentünk a nagyvilágba.
Sosem ugranék le.
Meg is írtam, hogy mások miatt baromság meghalni, el kéne olvasnod, hogy mihez is szólsz hozzá, és akkor talán védelmed sirály lenne
Ezeknek a minõsítésnek nincsen minõsítõtõl elvonatkoztatott jelentése, értsd: buta ember csak minõsítés útján lesz buta. A halott ember viszont minõsítõ nélkül is halott marad.
teszemazt egy adott dolog kék: van mögötte valami, ami azt okozza, hogy az ember látása kékként fogja fel. Ha a kék dolog szép, van mögötte valami, ami számodra teszi széppé. Azt, hogy számára szép, vagy hogy számára szánalmas, kinyílváníthatja, csak ezen az alapon ne a saját értékrendedjéhez akarja viszonyítani a dolgokat, vagyis: ami szerintem nemjó, az mindenki által elítélendõ, mert az alapjában véve nemjó.
Jaaaj te jó ég, ez nagy butaság "ami szerintem nemjó, az mindenki által elítélendõ, mert az alapjában véve nemjó. " Az, ami szerinted nem jó, mért ne lehetne számomra jó? Simán lehet.
Aki minõsít az nem lesz az alapján buta, csupán válaszokat keres és megpróbálja megfelelõen elraktározni a dolgokat, a minõsítés nem feltétlenül rossz és senki sem mondta, hogy állandósult. Aki minõsít az fontol, aki fontol, az gondolkodik, nem csak bunkók tudnak minõsíteni, megy az rendes pofával is.
Amúgy: maga a vélemény is minõsítés.. vagyis ha akarod ha nem, magad is végig minõsítettél
most ezalapján észrevettem, hogy teljes mértékben de nemérted
hát valahogy nagyon kiforgatva fogod fel a szavaimat, nem arra céloztam, hogy a minõsítû lesz a buta. D:_
Te buta vagy az én szememben. Meg lehet hogy a pistikéében meg az irénkéében is, de nem kell megijedned, általános butaság nem létezik, tehát ettõl függetlenül nem lehetsz buta, csak mindazokáltal minõsítve, akik butának tartanak. Dehátez teljesen egyértelmû. Remélhetõleg érted, merthanem.
A halott ugyanolyan minõsítése a fogalomalkotásnak, mint a jó, a rossz, vagy a buta. Ebbõl a hozzászólásból azt látom, hogy: Szerinted vannak fix dolgok, amik önmagukban, szemlélõtõl, és minõségtõl függetlenül megállnak (mint pl. halál, vagy kék), és vannak olyanok, amik fogalomalkotás során jönnek létre, mint pl. jó, rossz, vagy butaság. Ezzel én nem értek egyet. Hogyan lehetne elválasztani a dolgokat, amik önmagukban megállnak, és amik csupán absztrakció által vannak?
a halott emberre egységesen rá lehet mondani hogy hallott, mivel semmiképpen sem élõ. a szépre nem lehet egységesen rámondani hogy szép, mert valaki szépnek véli, valaki pedig csúnyának, ez csak a minõsítõtõl függ, szerintem ez a különbség.
Érdekes, hogy pont a halállal lenne más a helyzet, mint a többi minõsítéssel, gondolok arra, hogy még a tudományban, vagy a filozófiában is csak a célszerûség dönti el, hogy mikortól nevezünk valamit élõnek, és mikortól nem élõnek. De ha csak az döntené el, hogy egységesen rá lehet mondani valamire hogy halott (gondolom most a közmegegyezésre célzol), akkor ugyanez elmondható pl. az ölésre ..hogy rossz, még ha csak közmegegyezés alapján is.
Honnantól függ valami a tudattól, és honnantól nem? Nincs a jelenségeknek a tudattól független léte.
nem csak a halállal más a helyzet, ez egy példa volt. Minden állapottal, pl. ül, iszik, ez a helyzet. az ülõ emberre ha rámondod hogy áll, attól még ülõ marad, ez a helyzet az evõ emberrel is. Viszont szép/csúnya, jó/rossz esetében ez csak azon múlik, hogy TE magad milyennek állítod be.