csináltam egy oldalt ahova összegyûjtöm a mûveimet, ha valakinek van kedve vessen rá egy pillantást. folyamatosan töltöm fel õket, úgyhogy még messze nincs meg minden itt van ni
köszönöm ez nagyon jó, csak nem ilyenre gondoltam ha van más esetleg akkor írjatok. KÖSZI !
vagy hogy a topikhoz kapcsolodo kérésem legyen, a történetemhez vmi idézettel verssel szánjatok meg..Köszönöm
a lényeg hogy szeretem !...1x elmondtam neki de elfelejtettem azóta, majd újra megszerettem !...köszönöm
és csupa közös van bennünk csal elírtam :)
bocsi kijavítom srác vagyok 14 éves.
Helo sziasztok ! Az én történetem bonyolult...hosszu, de aki elolvassa, köszönöm hogy végighallgatta értelmetlen soraim...Szóval most október van szomoru õsz ilyen még nem volt eddig nekem, csak a szívem segítségével tudok visszaemlékezni azokra a napokra amelyekkel õ boldogított a gyönyörû mosolyával...Én egy srác vagy 14 éves...a személy akirõl szó lesz õ 17...Ez egy koncerten kezdõdött amikor megismertem a barátnõit és köztük egy csajt akibe szerelmes lettem elsõ látásra...3-4 hétig tök jo volt, de kikosarazott, eközben megismertem õt, akirõl szó van...Nagyon jo barátságot kötöttünk...Igazi Fiú-lány barátság...és...jöttek a napok, amikor érezni kezdtem valami nagyon jo érzést...annyi közös van bennünk, tudom még fiatal vagyok de...valahogy sokan mondják sokkal éretebb vagyok a koromhoz képest, ahogy kinézek is legalább 16 azt mondják...tényleg ezt nem kellene leírnom mert páran azt hiszik h beképzeltség de...annyi csaj mondja rám h tök helyes vagyok meg minden...de már m1...annyi közös van bennünk, mindkettõnknek a barátja/barátnõje a fontosabb, egymás érzéseit fontosnak tartjuk, õszinték vagyunk csupa közös..és mindez 4 év különbséggel teli közös tulajdonságok...és Jött ,,AZ A NAP" amikor már nagyon jo volt az összhang mindig tudok varázsolni mosolyt az arcára tudom mi neki a jo, boldogságot örömöt tudok neki szerezni, egymás mellett vagyunk jóban rosszban kissebb hullámvölgyekkel de megvagyunk...Aztán azon a napon, hosszadalmas beszélgetések, voltunk egy magasabb helyen ahonnan én leugrottam õ nem mert, és levettem a karomba tartva..és egy puszit nyomott az arcomra..[ a baráti ölelések hada és a 3 puszi alapság :) ] na aztán kezdett sötét lenni, hideg lenni egy helyen összebújva melegítettük egymást, majd ahogy az ölében szorítva tartottam szép lassan elhaladtam a szájáig majd lekaptam de egybõl eltolt..mondtam neki semmi baj megértem..várok 4-5 mp eltelik..odafut és izomból lekap...és onnan smároltunk ölelkeztünk 1 orán át érezve egymás szeretetét...majd amikor kisért ki a buszra akkor szotlanok voltunk...nem beszéltünk egymás mellett...nem tudja hogy szerelmes vagyok belé mert akkor a legnehezebb dolgot kéne meghozni, hogy szünetelünk egymás között...de ezért nem is mondom meg neki, mert tudom hogy nem mûködne az õ részérõl megszolnák vagy valami...1xûen nehéz nekem ez a dolog mert nagyon szeretem...csak közben még gondol a volt barátjára akivel elõször feküdt le...és ezért nehéz neki elfelejteni...de ez a srác nem érdemli meg ezt a lányt mert csak arra ment h 1 2x meglegyen neki...na m1 vmi tanácsot adjatok mit tegyek mert ha nem vagyok vele szarul érzem magam...nagyon szeretem...köszi hogy végighallgattatok...
"legszívesebben kivetettem volna magam a százezredik emeletrõl, akkorát csalódtam egy bizonyos lányban, szerencsére azóta rendesen összekapartam magam"
Jól tetted, nem érné meg megölni magadat olyanért, aki nem érdemli meg. Én is akartam, de nagy nehezen észhez tértem. Lesz még olyan lány, aki nagyon hálás lesz azért, mert te bármit megtennél érte.
Bocs mindenkitõl, de csak most tértem vissza erre a fórumra. Ami a halált és metafóráit illeti... nem vagyok egy magyartanár, de szerintem épp a 'halál' a metafóra abban a bizonyos sorban. Én legalábbis tuti nem szó szerinti értelemben kívántam használni. A jelentés maga meg szubjektív; mikor ezt írtam, legszívesebben kivetettem volna magam a százezredik emeletrõl, akkorát csalódtam egy bizonyos lányban, szerencsére azóta rendesen összekapartam magam...
Sziasztok! Bocsi hogy beleszólok, nem nagyon írogatok, de már olvasom régóta a topikot..:P De itt sztem, joeperry azt szerette volna kifejezni, hogy halálosan szerelmes, meg is halna a szerelméért...:) mint ahogy a mondás is tartja a szerelem öl, butít és nyomorba dönt...:P Én így látom ezt a verset, és sztem szép..:P
"átérezhetõvé a szerelem végzetes oldala "...akkor az elég szívás ha azt akarod átérezni,amikor a ravatal elõtt álsz, és nézed a szeretted éllettelen arcát!...mert per pillanat nekem ez jelenti a halált.
Talán mert ettõl válik olyan igazán átérezhetõvé a szerelem végzetes oldala (ha már a naposabb kezd távolinak tûnni)?
miért szerepelnek a szerelmes versekben a halál, és metafórái??
Nem vagyok egy nagy versíró, de ezt megosztanám, lévén parlagon maradt:
Rejtély, miért, de létezem; Szemeiben ott a végzetem. Tiszta hangja átölel, S álmaimban õ jön el. Gondolata édes halál: Talán egyszer rámtalál.
sms:
szeretnék eléd térdelni, s a bocsánatodért könyörögni, belátom nagyot hibáztam, s a múltat békén nem hagytam!
hibáztam! így bocsánatért esedezem!
vagy:
kérlek fogadd el ember vagyok, s így olykor én is hibázhatok, kérlek ez miatt ne veszekedjünk, s egymás mellett boldogan éljünk, kérlek fogadd eme bocsát kérésem, hogy élõben õszintén is megtehessem!
hát szerintem ehhez többet kellene tudnunk, hogy igazi bocsánatkérõ vers születhessen. meg kellene tudni a hosszát is, hogy pl sms lesz, vagy elmondani akarod Neki, esetleg írásban odaadni! e sorozat legvégén van a leghosszabb! de lehet az lenne a legjobb, ha odaállnál elé s símán egyszerûen bocsánatot kérnél mindenfajta magyarázkodás nélkül, hogy beláttad hogy hibáztál, s esetleg még egy szál virággal (vörös rózsa ha együtt voltatok, vagy hajlik rá, vagy kardvirág ha csak barátok lesztek)megtoldanád.
Tegnap elkövettem egy kisebb hibát. A lényeg, hogy hülye voltam. Veszekbe torkollot a dolog, és a legrosszabb, hogy egy héttel elõtte én is rábólintottam a dologra, de attól függetlenûl pattogtam egy karikát. Hát most haragszik. Szeretném kibékíteni és bocsánatkérõ versikével. Enikõnek hívják! Tudnátok segíteni?
Hja, a szerelemhez annyi minden kell, hogy szerintem csak kevesen engedhetik meg maguknak. Valakinek való a szerelem és valakinek nem. Hiába szeret valakit az ember tiszta szívvel, ha nem engedheti meg magának vagy ha a másik abszolút nem tudja legalább értékelni a másik érzéseit. Ezt az ember meg egy idõ után nagyon megunja, fõleg ha az illetõ még ki is neveti, mikor komolyan beszél. Szerintem ilyenkor kell jó idõre felhagyni az egész szerelmizériával. Uff, én szóltam (be).
igen van ebben igazság valami! de pénz nélkül nem hiszem, hogy lehet teljes életet élni! csak nézz szét! az kap ma már csak teljes körû eü.-i ellátást (megfelelõt) ha van rá pénzed! sajnos ez van! meghát az ember élhet szerelmesen, de jólakni abból namtud! tehát ha rövid életben gondolgotsz akkor igaz hogy pénz nélkül lehet teljes egész boldog életet élni, bár nehezen tudom elképzelni, hogy valaki is boldog tud lenni éhesen. élhetsz boldogan mondjuk lakás nélkül szerelemben? nemhiszem! a hideg s az esõ rettentõ módon el tudja venni az ember boldogságát! mindent összegezve kell a pénz a szerelemhez is!
Az embereket elnézve gondolkozom azon, hogy vajon ki mit vár az élettõl? Vannak olyanok, aki csak pénzre, és azt hiszi boldog lesz! Pedig a legtöbben ebbe tévednek! A pénz nem boldogit hisz pénz nélkül is lehet szerelmes az ember, pénz nélkül is élhetünk egész életet, ha van mellettünk valaki! Az igazi boldogság ebben rejlik: „szeress és szeretnek, mert szeretve lenni jó!”
hm "A pályázatra eddig még meg nem jelent, máshol még fel nem használt Mûvek beérkezését várjuk. Karolina(L)Endre üzenete: A pályázók tudomásul veszik, hogy a beküldött pályamûvet a végsõ eredményhirdetésig illetve a kötet megjelenéséig sehol nem publikálhatják, ellenkezõ esetben a versenybõl kizárásra kerülnek." Ergo nekiállhatok írni...de maradjon a gépemen, és blogra,meg topikba se tegyem fel az újakat? :D
"Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Késõbb én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán." CSNT verse
mindig aktuális tehát remekmû
Szerelmes Szív hevesen dobog, S némán és vakon csak kullog, Nem lát nem hall semmit sem, Csak bandukol s néz sejtelmesen.
Vajon vidámságra lel ha befordul a sarkon? Vagy rém álma válik valóra azon a porondon? Nem tudhatja ez sajnos elõre, Mi következik egy futó ígéretre.
Mert a Hölgy kit szíve szeret, Tett neki egy futó ígéretet, Hogy ma most itt találkozik vele, S megtudja hogy mellette e vagy nélküle.
A Szerelmes Szív lassan baktat, Mintha fájna neki minden mozdulat, Pedig csak a kétség mi lassítja, S a félelem testét elárasztja.
Fél retteg mi vár rá a sarkon, Várja e õt Szerelme csengõ hangon, Vagy csak pofont kap ismét az élettõl, S fájó bántó szavakat Szerelmétõl.
Szerelmes Szív szinte egy helyben topog, Szinte õ már elõre nem is mozog, Lába reszket, tenyere izzad, S a verejték homlokára szárad.
S mintha varázslat történt volna, Szerelmes Szív távozik futva, Megfordult elmenekült e terhet nem bírta, Szerelmes Szív e harcot feladta.
Pedig ha azt tudta volna, Szerelme ott vár, csak rá gondolva, S nem érti hol is lehet, Ki szívét mondott sok szép rímet.
Nem tudja hol lehet szerelme, Kinek ajkára csókot pecsételne, Kinek rímeit könnyes szemmel dalolja, Kit szeret s álmait vele álmodja.
Szerelmes Szív csak rohan meg sem állva, Rohan el messze levegõt kapkodva, Hátra nem néz nincs hozzá bátorsága, Eluralkodott benne rég meglevõ gyávasága.
A Hölgy hullajtja a könnycseppeket, Átkozza a Szerelmet az Életet, Majd elindul s betér egy patikába, S otthon pirulákat vesz a szájába.
Halált e pirulák hozzák el Neki, Úgy tûnik csak kisírt szemmel alszik, De szíve meghasadt ezt el nem viselte, Életét egy mozdulattal bevégezte.
Szerelmes Szív elõveszi fegyverét, S egy golyó kiszakítja a szívét, Holtan fájdalmas arccal hullik a porba, De Õ megnyugvással megy a halálba.
köszönöm de ugy vagyok vele, hogy bár ne született volna meg ez a vers s én is boldogabb lennék
Pont így érzek én is most, az én álmom se vált valóra... A versed láttán szinte már sírni van kedvem, de nem merek... Szép a versed, együttérzek veled.
Elhagyva...
"Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Késõbb én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán."
Saját szerzemény
Hy! Három újabb szerzeményem :) Lehet nem a legjobb.. de ez pattant ki :))
Szeretlek Kincsem mindennél jobban! Zúg érted a szívem ,percenként lobban! Elvesztem az eszem, ha ölellek édesem! Rohan az idõ, de veled az is végtelen! Imádlak kincsem! Csak Te kellesz nekem! ___________________________________________________________
Miközben alszol, leslek s olyan vagy, mint egy angyalka: Szép a haja, bájos az arca s gyönyörû, puha az ajka. Mikor felébredek akkor látom, hogy ez nem csak egy álom, Velem van mellettem s kiáltanám: SZERETEM, IMÁDOM! ___________________________________________________________ SZÉPEN SÜT A NAP ÉS MÁR EGY CSILLAG SEM RAGYOG, DE ÉN ESTE LEHOZTAM AZ ÖSSZESET ÉS A LEGSZEBBET TE KAPOD, MELYBE BELEVÉSTEM EGY MONDATOT AMI ÉLTET: "NAPRÓL NAPRA EGYRE JOBBAN SZERETLEK TÉGED"
EGÉSZ ÉJJEL MUNKÁLKODTAM, DE CSAK HALKAN! HOGY AZ ALVÓ KIS ANGYALT MEG NE ZAVARJAM, MAJD A NEHÉZ MUNKA VÉGÉN LEÜLTEM AZ ÁGY SZÉLÉN, S NÉZTEM AHOGY ÁLMODSZ, MEGÖLELTELEK VOLNA DE A FEJEMBE PATTANT EGY APRÓCSKA NÓTA:
EZ EGY SZERELMES DAL, AMI NEKED SZÓL! MINDIG GONDOLJ RÁM, MIELÕTT ELALSZOL MIKOR ÁLOMBA RINGAT A KÉPZELET, GONDOLD, HOGY KÉT KEZEM FOGJA A KÉT KEZED!
Te vagy az ébredés a levegõ , a fák te vagy az élet és benne a vágy te vagy a lélegzet a könnycseppek az arcon te vagy a sóhaj mosoly játéka az ajkon te vagy az öröm és te vagy a bánat te vagy minden mi ebben az életben várhat te vagy az aki adott egy új életet és te vagy aki ezt kegyetlenül elveheted meghalok nélküled hisz nincs fény nincs lélegzet minden szavam mind benn reked ha arra gondolok nem lehetek veled csak mondd és én újra a tiéd leszek hisz tudod , hogy várok rád ameddig lehet és majd ha halálos ágyamon utoljára suttogom a neved talán elhiszed majd hogy tényleg szerettelek ...
a magányba nem szabad belenyugodni! igenis keresni kell a Párod! s hogy a másik fél mást szeret!, hát fogd fel úgy hogy nem érdemelt meg! fel a fejjel! idõvel úgyis begyógyul az a seb, legalábbis nem fog annyira fájni! s ha szeretsz olvasgatni verseket s nem csak szerelmeseket tom ajánlani ezta helyet. ne az én rímeimet olvasgasd, mert azok elhalványulnak a többi között!
Ez az egyik ismerõsöm verse, én is elvesztettem valakimet, de nem halt meg, így mégrosszabb hogy tudom õ már mással akar boldog lenni. A vers iróját én is sajnálom, talán így hogy tudom hogy neki ilyen fájdalmas volt és a te történeted is ismerem belenyugszok a magányomba :( csak nehéz felejteni ha minden rá emlékeztet :(
részvétem elõször is! s nagyon szép hiába is tragikus! köszönjük hogy megosztottad velünk. mikor olvastam az elejét még azt gondoltam hogy rímbeszedem, de a végén rájöttem, hogy ehhez nem szabad hozzányúlnom! mondhatnám azt hogy fel a fejjel, de ez örökre seb marad a szívedben mely csak gyógyúlgatni fog, de be nem forrni, kitartást hozzá!
Igaz nem vers, de "szerelmes" és egyben "tragikus" :
"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem fénylõ, bársonyos haját, a gyönyörû szemét a szép kezét õ rámnéz és mosolyog. De õ nem úgy néz rám, õ csak az úgymond legjobb barátom . Vége az órának, vége a napnak, õ átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, õ rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír sír, mert szakított a barátjával. Én megvígasztalom, õ átölel érzem hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és az mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Õ rámmosolyog. Én el akarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de õ nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a fõiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Õ még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörû nõ. Az utolsó nap õ rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idõ, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyû hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörû arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tõle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom õt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de õ már nem tudhatja ezt késõbb felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következõket olvasom: Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom õt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de õ nem így néz rám, és én ezt tudom."
hidd el tudom mirõl beszélsz! nekem életemben egy igazi szerelmem volt! igaz nekem szerencsém volt hogy elvehettem feleségül, s boldog házasságban élhettünk még a halál el nem választ! igen Õ sajnos meghalt! elengedni nem tudtam! õt szeretem, s más nem is kell nekem! ezt érzed Te is? lehet csak csalfa vak gondolat ez! de lehet Õszinte igaz az úgymond nagyÕ! ha szerinted ez a második, akkor beszélj vele! ha a sors, az Isten vagy akármi (ki) /mindinki a vallásának megfelelõen/ Õt rendelte melléd akkor megkaphatod! ha nem el fogod feledni!
mot kérek elnézést hogy ilyen õszint s kemény voltam! ilyen vagyok yooozanon is s így kicsit ittasan is! sorry!
jön a következõ,,boldogok lesztek,,,majd továbbáll,,és így tovább..nincs olyan hogy nagy õ!!!...olyan van, aki elvisel, és jobb esteben még szeret ,,,és ha vigyázol rá, akkor melleted marad, ha nem akkor megint forog tovább a kerék!
Köszönöm Tigerbácsi!Lehet hogy ezt kell tennem...fájdalmas és nehéz,de hogy feledhetné el az ember élete nagy szerelmét???
ohh ez nem szép dolog, így valaki hogy lehet boldog? tegyük fel Õ beleszeret a másik énedbe, beleszeret az erõltetett énedbe!
s mi lesz ha ez a hazugság kiderül? mi lesz ha az elsõ randin elõtted ül? mit ugyan mit lehet ilyenkor mondani? mit lehet tenni hogy a fajdalmat tudd feletteni?
csak gondolkozz mit tudná olyat mondani, mitõl majd akkor nem fog megutálni! mit tudsz érte tenni? hogy ne akarjon elfeledni!
hidd el fájdalmas de el kell engedni, hagyni kell az útját magának járni, s Te is ezt tedd csal kutyagolj! add meg az esélyt, hogy a boldogságba botolj!
Õ lehet csak egy múló álom, nem más mint egy múló fájdalom, s majd egyszer megtalálod párod, melyet melléd rendelt a sorsod!
sziasztok! sos irnátok nekem pár soros rímet?van egy srác,akivel volt egy rövid kapcsolatom.õ ment el.mindennap találkozunk mert egy helyen dolgozunk.kapcsolatunk titkos volt õ magasabb beosztásban van mint én,nem vállalta fel.de én még mindig akarom.többbször is irtam neki sms-t hogy mit érzek,de már nincs válasz.néha tudunk beszélni,de akkor is csak a "hogy vagy,-jol vagy?"címû téma.most egy számára idegen e-mail címmel akarok neki küldeni verset de ugy hogy ne tudja hogy én vagyok,hanem valami idegen,akinek nagyon tetszik.ezt hivják csalásnak.segit nekem valaki???????köszönöm elöre is.
ekkolákko!
Steve én mint tapasztalatlan, de sokat hallot enber is azt tudom tanácsolni miket én hallottam! vegyél, szívj fel egy kis bátorságot! ahogy mondtad tudsz néha Vele viccelõdni. ekkor kell megragadni a gyeplõt hogy tudj vele beszélgetni. na aazal gyere Neki, hogy szerelmes vagy vagyhogy járunk! sztem s ez az ébn véleményem ki fog alakulni csak beszélgetni kell Vele. vagy pl ha viccelsz valamin, s nevettek csak érj hozzá elõszõt a kezéhez egy pillanatra, s úgyis látni fogod a reakciót. ma nagyon rossz napom volt szóval nem nagyon megy a rímelés, de tuok Neked ajánlani egy oldalt hol olvasgathatsz na nem csakszerelmes verseket. ez lenne az tom már belinkeltem, de tényleg szép versek születtek ide! na nem tõlem! :-)
Sok nagyon szép verset találtam itt, kár hogy a legtöbb olyan szomorú, különösen a tieid, Tigerbácsi, bár sokszor én is érzem ilyen reménytelennek a szerelmet. Már egy éve szerelmes vagyok egy lányba, aki nagyon szép, de nagyon csöndes lélek. A gond az, hogy sokszor én is elég csöndes vagyok, de a társaságában - legalábbis ha nincs vele barátnõje - el tudom kicsit engedni magam, el tudok beszélgetni-viccelõdni vele - imádom, ha mosolyog - láthatóan nincs is ellenére a társaságom, de nem tudom, vajon barátjának tart, vagy õ is érzi azt, amit én érzek változatlan erõvel iránta. Legszívesebben verseket írogatnék - legszívesebben versben vallanék szerelmet neki - de hiába az ihlet, a költészethez sajna akkor se értek jobban :(. Ha közületek valakinek vannak ideillõ versei, nagyon megköszönném, ha nem is használnám fel, de szívesen olvasgatnék ilyeneket :).
Láttam, vannak akik szeretik a rockot. Nos, én is szeretem, az utóbbi idõben fõleg Within Temptationt hallgatok, mert olyan szép számaik vannak szerelemrõl, szakításról, bánatról, reményrõl... nagyon tetszenek, linkelek párat, hátha nektek is tetszik:
ez is egy felfogás! meg az enyém is! nem fogjuk a magunkéról a másikat meggyõzni! én úgy nem tok élni ahogy Te élsz, s Te sem tudnál úgy ahogy én! sztem!
Grat a versekhez. :) AKB? Tigerbácsi! :D Nem rossz... Carpe Diem - nem biztos, hogy lesz következõ lehetõség. Még abban a pillanatban kell lépni, különben ha többé nem látod akkor azon átkozod majd magad, hogy miért nem szólítottad le. :)