Életet nem írhattam, hiszen az egy folyamat, ami születéstõl a halálig tart (emberre vonatkoztatva). Itt viszont maga a lét a tét (ehh), az emberiség jövõje!
Ezt hipermpodern rabszolgaságnak nevezném. :) te elküldenéd a gyerekedet egy ilyen útra? Másrészt gépekkel nem hiszem, hogy épeszû embereket lehetne az embriókból nevelni.
Márpedig az én vizióm szerint (jujj, ilyet leírni...:)) nem valószinû, hogy a warp-hajtómû (vagy bármilyen hasonló elv) belátható idõben megvalósul. Tehát a sorrend valahogy így néz ki (szerintem):
-A belsõ naprendszer felfedezése, majd lassan meghódítása (bányák, ûrállomások, ûrgyárak, Marsi kolóniák) -Külsõ naprendszer felfedezése majd az értékesebb holdak körül ûrbázisok felépítése. A komoly ûripar megteremtése. -Elsõ csillagközi felderítõ jármû(vek) megépítése, a környezõ naprendszerek felderítése (feltehetõen automata jármûvekkel). A szomszédos naprendszerbe útrakelõ jármûvek még úgy is brutális méretûek lesznek, hogy csak odaútra kell üzemanyag. A célpont naprendszerbe érve a magával vitt kisebb mûholdakkal felderíti a bolygókat és azok holdjait, majd az eredményeket egy óriási teljesítményû rádióantennával a föld felé sugározza. -Csillagközi terjeszkedéshez szolgáló ûrhajók megépítése, gigászi jármûvek, több kilométer hosszúak, a forgó lakóegységek legalább egy km átmérõjüek, hogy kellõen konfortos mesterséges gravitációt legyenek képesek nyújtani. A fedélzeten akár több ezer ember és sok tízezer vagy százezer tonnányi felszerelés, amelyel a szomszéd naprendszerben bányászhatnak, építkezhetnek, stb.
Amíg nem találnak fel valamiféle warp-hajtómûvet, féregjáratokat, vagy ilyesmit, addig ilyen iszonyú csigatempóval, lassan és asszimetrikusan (hiszen a különféle naprendszerek fejletségi foka akár jelentõsen is eltérhet) fejlõdik és terjeszkedik az emberiség...
Persze ez most csak gyors és céltalan fantáziálás volt... :)
Örökre semmi esetre se. Nézz körül a világban, ha így haladunk, akkor valószínüleg nem sok van hátra a "Kis Bummig". Aztán mi marad? Semmi. Mi értelme volt az egésznek? Mi értelme volt kialakítani ezt az emberi civilizációt, majd formálni? Ez kb. olyan, mint az a duma, hogy "mi értelme tanulni, dolgozni, élni, ha úgyis meghalunk?", csak egy fokkal komolyabb, hiszen az emberek folyamatosan halnak, születnek, viszont ha ez a bolygó gondol egyet és megnyomja a "self destruct" gombot, akkor vége, finito. Ha aztán véletlenül erre járna egy zöld fejû, akkor csak a 2 marsszondából következtethetné ki, hogy valahol (na meg persze valaha) errefelé egy valamilyen szinten inteligens faj élhetett, akik valami ok folytán ismeretlen eredetû, anyagú tárgyakat dobálgatott a szomszédos bolygókra, állított pályára az ûrben. Ennyi marad. Erre jó lenne már végre az egész emberiségnek rájönnie! De lehet, hogy ez a mi sorsunk. Aztán majd miután elpusztulunk, a világmindenség másik szegletében keletkezik egy bolygó, majd dinoszauruszok szaladgálnak rajta, jön egy jégkorszak, kifejlõdnek az emberek, törzsekbe tömörülnek, elkezdik felfedezni, otthonossá tenni a világukat, kitalálnak maguknak dolgokat, amikkel lefoglalhatják magukat életük során (igen, a pénzre gondolok), gyilkolnak, háborúznak, majd egyebek közt egy mazsa user nevû srác a Supergamez fórumon filozofálgat a lét fontos dolgain...
szvsz nem kellenek város méretû ûrhajók... nem csak a hajtómûvek fognak fejlõdni, hanem minden más is.. pl.: kilõnek egy házméretû kapszulát, mi van benne? 1000 lakos, több tonnányi élelem, többezer éves tudás, stb... hogyan? a lakosok még embrió szinten vannak hibernálva, az élelem szintén (növények, esetleg állatok), a tudást gépekben raktározzák, amik majd tanítják az embereket és ellátják csecsemõkorukban, a kijelölt bolygón leszállva hozzákezdenek a növények, állatok, emberek termesztéséhez, tenyésztéséhez, tanításához... elég morbid mi? a mai kor emberének lehet, de én már most el tudom képzelni...
Akkor mivel lehetne megoldani a galaxis benépesítését? Hatalmas, város méretû, önfenntartó ûrhajókkal, amelyek sok száz v. ezer év alatt találnának lakható bolygót? Nem hiszem, hogy ez megvalósítható lenne. Tehát szerintem vagy feltalálják a Warp-hajtómûvet, vagy örökre itt fogunk rohadni a Földön. :)
Csak nagyjából tudják, hogy hogyan alakulhatott ki az élet, ugyanis ezzel kapcsolatban még számos megválaszolatlan kérdés van: pl miért van az, hogy az élõlényekben található mind a 20 biológiailag aktív aminosav balkezes, amikor laboratóriumban szintetizálva 50-50%-ban keletkeznek jobb-, illetve balkezes aminosavak?
Szerintem lehetséges amit mondasz az univerzumról, de az, hogy létezhetnek mondjuk 1000 Mrd fényévre lévõ civilizációk is, nem biztos, hogy nekünk valaha számítana akármit is. A kozmikus háttérsugárzás eddigi legpontosabb mérései alapján az univerzum korát 13.7 milliárd évre becsülik. Jelenleg tehát egy 13.7 milliárd fényév sugarú gömben történt eseményeket érzékelhetünk, ugyanis a legtávolabbi objektum fényének maximum ennyi ideje volt, hogy ideérjen. Azt nem tudjuk, hogy a teljes univerzum végtelen-e, de a mi szempontunkból ez teljesen mind1. Ugyanis, ha az univerzum tényleg gyorsulva tágul (maga a tér tágul), akkor bizonyos távolságon (az eseményhorizonton) túl lévõ objektumok tõlünk fénysebességnél gyorsabban távolodnak, ezért róluk sohasem szerezhetünk információt, akármennyit várunk a fényére, hogy ide érjen. Ha jól emléxem, az eseményhorizont sugarát 16 Mrd fényévre becsülik, de ez függ a tágulás mértékétõl is. Egy szóval Univerzumról csak cca. 16 Mrd sugarú gömbben érdemes beszélni, mert ami azon túl van, az számunkra nem létezik.
Amúgy szívesebben születtem volna 100 évvel késõbb, mert valószínûleg akkor sokkal több érdekes kérdésre lesz meg a válasz.
Láttunk e már életet?Igen hiszen mi élünk,ezen az alapon aki azt feltételezi, hogy ez máshol nem alakulhatott ki az saját létét kérdöjelezi meg valamilyen modon,a végtelen számu lehetöséget,de a kutatok körében sem az a kérdés, hogy van e élet máshol hanem milyen élet az,lehet bakteriálistol kezdve a hihetetlen fejlettig akármi! Szerintem nagyjábol tudják a kutatok hogyan alakult ki az élet,hiszen megértettük az atomok viselkedését,létre jött egy anyag ami elkezdte magát másolni,mindez az ürben mindenhol megtalálhato anyagokbol, söt igazábol nem látunk el csak egy bizonyos szintig ,igy közel nem lehetünk biztosak az ür méretében-nagyságában.Lehetséges,hogy az egész univerzumunk amit belátunk,az csak egy icic pici pont a nagy egészben,lehet kisebb mint a mi szintünkön az atom,aztán ott megint van 100 milliárd ilyen nagy galaxis és az máshol lehet ,hogy szintén csak egy icic pici pontként jelenik meg és ez igy megy a végtelenségig akár, kicsiben és nagyban egyaránt. Az evolucios kérdésben egyetértek veled!Egy idö után a mostani kor valami olyasminek fog számitani,mint amikor az öseink kimásztak a vizböl,az evolucio része,nem fognak vele fogalkozni,csak tudni fognak rola ahogy mi tudunk arrol a régi korokrol egy csomo dolgot...
en csak egy valamit nem ertek...na jo, tobb mindent se:) szoval ugye a szerves, es a szervetlen anyagokat is ugyanazok az elemi reszecskek epitik fel, ugye? Igen, scak a szervesben olyan kombinacioval, hogy az eletre kel... ez elegge erthetetlen... Szerintem az elkovetkezo par 100 evre le fog lassulni picit a fejlodes... mar ami a csillagkozi utazast illeti... Eleg csak abba belegondolni, hogy az univerzum 70%at kitevo anyagrol, a sotet anyagrol semmit sem tudunk, nem tudjuk erzekelni, csak a letezese bizonyitott... szoval itt van az elso olyan dolog, ami tudasanak hianya komoly problemakat okoz... Hozzateszem ha belegondolunk a nagy felfedezeseket 50 eve megtettek nagy emberek, amiket ma meg nem is tudunk igazan bizonyitani, es kicsit korrigaltuk is oket azota, de semmi igazan uj, semmi... s sztem az agykapacitas is beleszolhat abba, hogy mit tudunk megvalositani, es mit nem... fejlodnie kell bizony meg sokat az emberisegnek, hogy igazan erdemben elore lephessen... Ami viszont lehet egy nuclear warban elpusztul... Jah, es meg valmit nem ertek...: Ha nem jon az az aszteroida, akkor ugye az ember mint olyan(gondolkodo) sem letezne... Ez is eleg fura... Kinek koszonhetjuk ezt? No one knows... Abban meg sajna ne remenkedjen senki, hogy eleteben az urben fog kikotni... az urturizmus meg legalabb 300 ev( mar olyan ertelemben, hogy 50-100 ezer Hufnak megfelelo osszegert felvigyenek... ahhoz meg rengeteget kell fejlodnie a techunjnek... Egyfelekeppen gyorsulhatna fel igazan a fejlodes, ha egy idegen faj esetleg megmutatna par dolgot...
Szerintem be kell látni, hogy ilyen méreteknél (vagy inkább távolságoknál) csak lassú és körülményes megoldások léteznek. Nem vitás, hogy sokkal elegánsabb lenne Warp 6-al átruccani a szomszédba, de ha ez nem megy, akkor marad a csigatempó. A mi galaxisunk méreteit figyelembe véve amúgy még Warphajtómûvel is évszázadokba, évezredekbe tellene, mire a teljes galaxist benépesítenénk... :)
Ezek a földön kívüli életre vonatkozó becslések szerintem nem megalapozottak, mert még azt sem tudjuk, hogy mekkora eséllyel alakulhat ki élet egy bolygón. Ehhez elõbb pontosan kéne tudni, hogy a Földön hogy történt mind ez. Lehet, hogy megfelelõ feltételek esetén viszonylag nagy az esély, de az is lehet, hogy olyan kicsi, hogy az unverzum történetében mindössze egyszer forul elõ.
Evolúció: szerintem nem biztos, hogy az evolúció következõ szintjén az emberek genetikai leszármazottai fognak állni. Lehet, hogy inkább a teremtményei. Ha belegondolunk, az emberi test csak egy teher: sérülékeny, halandó. Ismerve az embert, ha egyszer ezen képes lesz változtatni, akkor azt meg is fogja tenni. Így talán egy olyan új faj jön majd létre, ami testileg ugyan "gépi" (esetleg emberi-mesterséges hibrid), de szellemileg az emberi kultúrát örökíti tovább. Ennek az elõjelei már most kezdenek körvonalazódni: nanotechnológia-->nanorobotok, amik az emberi testet javítják, inplantátumok, stb.
Nem szavad elfelejteni,hogy az ürkutatás gyerekcipöben jár,de még 100 év mulva is ezt fogják mondani,ha belegondolunk 2000 éves a civilizácionk... A Földön kivüli életröl:Ha az univerzum korát vesszük figyelembe,akkor létezhettek már akár többszázezer éves civilizáviok is,és nem biztos hogy nem léteznek ma is,csak a létezés formája lehet annyira extrém hogy soha nem fogjuk felfedezni.anno láttam egy nagyon jo müsort,és abban valoszinüsitették hogy a világürben hihetetlenül fejlett és intelligens gépek "szaladgálhatnak". Van egy másik tényezö is nem biztos, hogy mi nem vagyünk gépek,bizonyos mértékig azok vagyünk ahogy a többi állat is,automatikusan müködünk,és pusztán 2-3%-at fogjuk fel annak ami történik,a többi automatika,tehát az evolucio nem lehet tudni hova vezet,de vezethet akár a halhatatlansághoz is,amikor a tudosok megvizsgálnak egy legyet,rájönnek hihetetlen teremtmény,az ereje a méreteihez képest egy 500 köbcentis motoréval vetekszik,fogalmunk sincsen rola hogyan kéne ilyet mesterségesen elöállitani,huhh nem is tudom minek irkáltam ezeket de már nem törlöm mert leirtam,csak egy kis filozofálgatás volt :DDD
Mi nagy valoszinüséggel soha nem jutunk fel az ürbe(sajna,hiszen ki nem szeretne?),hacsak nincsen 15-20 millio dollárunk,márpedig nincs és nagyon ugy néz ki annyi nem is lesz :DDD
Hát, hibernálással és a jelenlegi technológiák fejlesztésével valamennyire ki lehet tolni a távolságokat, de ez még közel sem elegendõ a galaxisunk (nem beszélve az univerzum) beutazásához. Ha egyszer az emberek úgy fognak utazni a naprendszerek között, mint mondjuk jelenleg Budapest London között, azt olyan technológiával fogják tenni, amirõl mi még nem is álmodunk. Egy Start Trek-es Warp drive-val már elégedett lennék. :)
Ami azt illeti, én is. :) Méghozzá minél hamarabb!
A csillagközi utazásnál szerintem nem kell vészharangokat kongatni még akkor sem, ha a fénysebesség megközelítése nem megoldható, és a féreglyukak/térugrások sem lesznek megvalósíthatóak az elkövetkezõ párszáz évben.
A megoldás a lassú, de határozott terjeszkedés. A Proxima Centauri 4 fényév, a jelenlegi technológiákkal kb. 50 év alatt oda lehet érni. Ez két generáció, egy kellõen nagy, és önellátó ûrhajóval semmi akadálya a csillagközi utazásnak. Persze a mostani rohanó világban nehezen emészthetõ, hogy az ember, aki elindult 20 évesen a földrõl csak 70 évesen ér a célhoz, de azért ez nem olyan vészes összeségében. Elég a tengerhajózás hõskorára gondolni, amikor Nagy-Brittaniából Indiába eljutni jó esetben egy év volt. Mégis kiéptettek egy mûködõ kereskedelmet...
igen - erre a kedvenc példám az Egyesült Államok találmányügyi minisztere, aki 1800as évek végefele lemondott tisztségérõl, mert "már nincs mit feltalálni"
ha belegondolsz, az emberiseg soha nem fog tudni kijutni a Naprendszerebol, mert az szinte elvi keptelenseg lenne
folyamatosan olyan dolgokat állítgatsz, hogy mik nem lehetségesek képzeld azt hogy te egy 1870ben élõ emberke vagy, lóval közlekedsz mindennap, de mindössze száz éven belül jön a tévé, autó, rádió, repülõ, atombomba, a számítógép, sõt, még a holdra is lép az ember
ugyanezt helyettesítsd be 2004be, és próbáld elképzelni mi lesz 2104ig - kizártnak tartom hogy menni fog, felfoghatatlan :)
Én a miatt aggódok, hogy nehogy kiderüljön, hogy nem lehetséges a csillagközi utazást forradalmasító technológiát kifejleszteni. Akkor az emberiség örökre a Naprendszer rabja marad.
`a földönkivüliek nem létezésének egyik közvetett bizonyítéka hogy még nincsenek itt - elméletben, ha egy faj kifejleszt egy olyan technológiát, amivel lehetõvé válik a csillagközi utazás, akkor mindössze pártizezer év alatt simán meghóditja az egész galaxist`
Ezt nem igazan ertem... En nem errol beszeltem, ill. te nem erted a foldonkivuli elet fogalmat... Ha nem jon az az aszteroida, lehet ma pikkejes lenne a borod, es a szellemi szinvonalad ma igen topa lenne... attol meg lehet elet a Foldon kivul, mert nem jottek el hozzank, sot mi tobb, csak erre van esely... ha belegondolsz, az emberiseg soha nem fog tudni kijutni a Naprendszerebol, mert az szinte elvi keptelenseg lenne... hacsak nem gorbiti meg a teret annyira, hogy zero mozgassal tobb millio fenyevet repul... de a teret sose fogjuk tudni gorbitgetni, mert az esetleg valami fekete lyukas technologiaval sikerulne, mert ugye csak annak a kornyezeteben gorbul a ter, de akkora energiat soha az eletben nem fogunk tudni szerezni...
a földönkivüliek nem létezésének egyik közvetett bizonyítéka hogy még nincsenek itt - elméletben, ha egy faj kifejleszt egy olyan technológiát, amivel lehetõvé válik a csillagközi utazás, akkor mindössze pártizezer év alatt simán meghóditja az egész galaxist A fejlõdés olyan gyors, hogy az emberi faj létszáma mindössze egy évszázad alatt a többszörösére ugrott, tehát agressziv expanzióval - ha technikai lehetõség lenne - nagyon gyorsan (az évmilliárdokhoz képest ez a pártizezer év semmi) elterjednénk az egész galaxisban.
hozzateszem egyesek azt mondjak, az univerzum tagulasanak sebessege napjainkban kb 90 % a fenysebessegnek, de vannak bizonyos elmeletek, ami alapjan nagyobb lehet a sebessege, mint a fenynek...
A Foldon kivuli eletrol: a Fold kb 4-5 milliard eves... az univerzum meg kb 15 milliard... -Feltetelezesek szerint- En ugy erzem, az is lehet, hogy az egesz univerzumban mi vagyunk az elsok, akik elunk... Ha belegondol az ember, nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy bolygo ugy alakuljon ki, hogy szerves anyag keletkezhessen... es persze hosszu idore is szukseg van hozza... lehet mi vagyunk az elsok, bar ki tudja:)
erre annyit mondanek, hogy igaz, igy van, pontosan azert, mert ha barmely reszecsket fenysebesseg ozelebe gyorsitunk, akkor drasztikusan megno a tomege... ha elerne a fenysebesseget, vegtelenne valtozna a tomege...ez pedig ugy a vilagegyetem veget eredmenyezne, de ekkora energiamennyiseget soha nem is tudnank szerezni... Az pedig, hogy a fotonnak nincs nyugalmi tomege azt is jelenti egyben, hogy nyugalmi kiterjedese sincs, tehat csak ha mozog, akkor letezik...:) hulyen hangzik nem? Meg asztan rengeteg minden van meg, amirol sejtesunk sincs, ezert nem ertunk sokmindent... Jah, es elvileg egy valami lehet nagyobb mint a fenysebesseg: Az univerzum tagulasa...
Sikeres ledobási teszten esett túl a ESA "Phoenix" teszt-siklója. A gépet mintegy 2600 méter magasról, egy helikopter alól indították útnak. A Phoenix az ESA tervezett ûrsiklójának, a HOPPER-nek az 1/6 arányú tesztmodelje. A HOPPER sajnos a magas költségek (és viszonylag kis anyagi támogatás) miatt csak valamikor a következõ évtized vége fele fog elkészülni.
A Phoenix közvetlen a kioldás után.
"nem lehetséges... a sebességek összeadására nagyon szép képletek vannak fénysebesség közelében (bizonyított, "kimért" képletek részecskegyorsítókban) amik nem engedik, hogy bármely nyugalmi tömeggel rendelkezõ tárgy ne gyorsulhasson fénysebesség fölé vagy akár elérje azt"
Én nem is állíottam ennek az ellenkezõjét. :) A relativitás csupán azt mondja ki, hogy semmilyen információ vagy hatás sem haladhat c-nél gyorsabban. Az ûrhajós példa ezzel nincs ellentmondásban ugyan is, itt egyik vonatkoztatási rendszerhez képest (ûrhajó ill. külsõ szemlélõ) sem halad semmi a fénynél gyorsabban. Az ûrhajósok azért láthatják egymást, mert az õ saját idejük -a külsõ szemlélõhöz képest- lelassul ezért úgy érzékelik, hogy c-nél lassabban távolodnak egymástól.
(kieg.: a foton nem egyetlen, de az egyetlen ami könnyedén érzékelhetõ és elõállítható)
"Elvileg lehetséges, hogy két tárgy fénysebességnél gyorsabban távolodjon egymástól" nem lehetséges... a sebességek összeadására nagyon szép képletek vannak fénysebesség közelében (bizonyított, "kimért" képletek részecskegyorsítókban) amik nem engedik, hogy bármely nyugalmi tömeggel rendelkezõ tárgy ne gyorsulhasson fénysebesség fölé vagy akár elérje azt. az egyetlen 'anyag' ami elérheti ezt az a foton, annak viszont nincs nyugalmi tömege, csak az aktuális közegben mért fénysebességhez mérhetõ fénynyomása, és minden pontból kisugározva (haladjon az bármilyen sebességgel) fénysebességgel terjed minden irányba. (persze mindez csak a relativisztikus világegyetem területén mûködik, az erõsen görbült területeken problémák adódnak ezzel, ott a relativitáselmélet se teljesen áll) plusz mégegy apró kitétel az 'éjszakasötétvan' dologhoz - az univerzum nagyon nagy sebességgel tágul jelenleg, a távolabbi dolgok tõlünk nézve még nagyobbal, és ebbõl adódóan hatalmas vöröseltolódást szenved a fényük -> láthatatlanná válik, és lassacskán beleolvad a háttérsugárzásba/csak rádióteleszkóppal lesz érzékelhetõ, szabad szemmel nem. ezért (is) sötét az éjszaka.
Miért? E gondolatmenet szerint ha valami hangsebességgel távolodik, akkor annak hangját sem haljuk meg soha? :)
nem igaz. Elvileg lehetséges, hogy két tárgy fénysebességnél gyorsabban távolodjon egymástól, ám ez nem jelenti azt, hogy ne látnák egymást.
Ha mondjuk egy pontból, egymással ellentétes irányba elindítanak két ûrhajót a fény sebesség 80%-val, akkor csak egy külsõ szemlélõ szerint távolodnak egymástól a fénysebesség 160%-val. Az ûrhajóban lévõk akkor is úgy érzékelik, mint ha a fénysebességnél lassabban távolodnának egymástól.
Igen ez is egyfajta magyarázat lehet. Hisz egyre inkább azon a véleményen vannak a tudósok, hogy a világegyetem az eddig hittnél jóval nagyobb sebességgel tágul...
De szerintem a tér-görbület is - ha igaz - bejáttszik...
vagyis akkor ez: " egy galaktikában olvastam róla, és kezdtem el gondolkodni rajta. és ez tényleg paradoxonnak tûnik. Az egy dolog hogy az 1929 es Hubble elv szerint a távoli csillagok / galaxisok távolságával egyenesen arányban nõ a távolodási sebesség. Azt is kimutatták ( ~ tapasztalat ) hogy a 6 mrd fényévnyire lévõk nagyjából fél fénysebességgel távolodnak. Így a 12 re lévõk már fénysebességgel. Amikrõl sugárzás már nem jut el a földre semmilyen mértékben. Tehát a "belátható" univerzumot vehetjük végesnek, de ebben a véges térben is vehetjük a csillagok számát végtelennek, mivel elég nagy :) ---> Tehát éjszaka világosnak kéne lennie ( nem a SARKOKON !!! ), nappal meg még világosabbnak, hisz a fehér háttér elõtt lenne a napunk.."
az igaz hogyha fénysebességgel távolodik valami akkor abból nem jut el sugárzás?
A kérdést, hogy "mit csinált Isten, mielõtt megteremtette a világot", Szent Ágoston elhárította, bár nem dicsérte azt a tréfás választ sem, hogy "elõkészítette a poklot azok számára, akik túl sokat kíváncsiskodnak". De a tudomány már csak olyan, hogy nincs az a kérdés, amit fel ne tenne, ha eljött az ideje. Amikor aztán úgy érzi a kutató, hogy beleshet a teremtés elõtti és a végítélet utáni pillanatokba, nehéz ellenállni a kíváncsiság kísértésének. Ám ezen a szinten már a kérdésfelvetés is nagyon nehéz, amit L. Lederman Nobel-díjas amerikai fizikus meghökkentõ aforizmája fejez ki: "Mi a kérdés, ha a válasz a világegyetem?" Pontosan ezzel a kérdéssel foglalkozik Stephan Hawking A világegyetem dióhéjban (Akkord 2002) és a Brian Green Az elegáns univerzum (Akkord 2003) címû könyve. Vannak, akik kételkednek a racionális válasz lehetõségében, és elbizakodottnak tartják a tudományt. A szerzõk a tudomány tapasztalatára hivatkozva - amely Einsteint arra a megállapításra késztette: "a világegyetem legérthetetlenebb tulajdonsága, hogy megérthetõ" - bizakodók.
A kísérletezés és a matematika folyamatosan finomodó eszközeivel a tudomány egyre újabb és újabb szinteket fedezett fel a lét struktúráiban. A kis méretek felé haladva felbontotta a molekulákat, majd az atomokat, végül az elemi részecskéket is. A nagy távolságok irányában pedig felfedezte a Tejutat, annak társait, majd a galaxishalmazok egyre sokasodó csoportjait. És a természet jelenségeiben mindenütt fenségességet és szépséget tükrözõ mintákra bukkant. A kutatások az elmúlt évtizedekben elérték a világ fundamentumának azt a szintjét, ahol már Isten gondolatai látszanak feltárulni. Ez a különös metafora arra utal, hogy az elméletek, a jelenségek kapcsolatainak leírásán túllépve, rákérdeztek a végsõ miértekre. Miért éppen ilyen a tér szerkezete, miért éppen ezek a részecskék léteznek, miért éppen azok a fizikai állandók értékei, mint amelyek a kísérletekben megmutatkoznak? Az ember az õt kezdettõl fogva érdeklõ kérdésre két irányban kereste a választ. Az egyik a színes és meseszerû teremtéstörténet, hõsei pedig az adott korok társadalmát tükrözõ istenek. A másik lehetõség: a matematikai képletek formájában megírt, folyamatosan változó, de az ellenõrzés próbáját vállaló tudományos modellek. A tudomány három magyarázattípust kínál a miértre: a véletlent, a végsõ elmélet képletét és az evolúciót. Ha a teremtéstörténetet a legkönynyebben befogadható magyarázatnak tekintjük, akkor a véletlen a legtriviálisabb, az evolúció a legmeggyõzõbb, a végsõ elmélet pedig a legelegánsabb megoldás.
A két szerzõ - korunk tudományának világhírû képviselõi - az elegáns megoldás esélyét kutatja. A klasszikus fizika és az elektrodinamika ellentmondása késztette Einsteint a speciális relativitáselmélet kidolgozására, majd a speciális relativitáselmélet és a gravitációs elmélet ellentmondása vezette tovább az általános relativitáselmélet megalkotásához. A kvantummechanika és az általános relativitáselmélet ellentmondása szinte nyomja a kutatókat a nagy egyesítés felé. A kihívás óriási: ne csupán a "születést" - a Big Banget - követõ percektõl kezdve legyen képes a tudomány leírni a történéseket, hanem a "fogantatás" folyamatát is értelmezhetõvé tegye. Ehhez azonban egyesíteni kell az eddig csak egymástól szigorúan elkülönítve mûködõképes kvantummechanikát és az általános relativitáselméletet. De a XXI. század tudománya már nem elégszik meg azzal, hogy - mint az ún. standard elmélet - a kiszámolt képletekbe behelyettesítse a kimért kísérleti adatokat, és leírja, miként mûködik a világ. A mindenki által elérni vágyott "Szent Grál" egy olyan elmélet - a Minden Elmélete -, amely matematikai szükségszerûség formájában képes megadni az erõk és a részecskék - a kísérletekben ténylegesen feltáruló jellemzõinek - értékeit. Ez a szükségszerûség késztette Einsteint arra, hogy a kérdésre, "Vajon teremthette-e volna Isten másmilyennek a világot?" nemleges választ adjon. A kutatók az Isten számára is kikerülhetetlen kényszereket jelentõ struktúrákat keresik.
Mindkét könyv világsikert aratott, mindkettõt a szakma kimagasló képviselõje jegyezte, és mindkettõ ismeretterjesztõ céllal íródott. Hawkingé szubjektívebb, csapongóbb, de képileg színesebb. Élvezet forgatni. B. Green könyve teljesebb áttekintés ad a fizikáról, és mélyebb bepillantást enged - a "Szent Grál" - a szuper-húrelmélet kutatásának állásába. Elgondolkoztató azonban, hogy e kimondottan ismeretterjesztõ céllal íródott könyvek megértése nagy figyelmet és további - még populárisabb - könyvek segítségét igényli. Olyan érzéssel forgathatjuk mindkét alkotást, mint a középkori kódexek tengeri kalandokról szóló beszámolóit, amelyek furcsa szörnyekrõl, egzotikus lényekrõl adtak hírt. E történetek arra voltak jók, hogy felgyújtsák az olvasó fantáziáját, és arra ösztönözhették, induljon el maga is megtapasztalni a sokféle csodát. Az, hogy ma jól ismerjük glóbuszunkat, annak köszönhetõ: sok nemzedék legkiválóbbjai elindultak a felfedezés útjára. A régi kódexek mintájára kell olvasni e két könyvet is. Ne zavarjon, ha valamit nem értünk pontosan meg benne. A felfedezõk egy olyan világról tudósítanak, amely hétköznapi fogalmainkkal nem írható le. De egy olyan új világkép ígéretét hordozzák, amelyben a világmindenség összes jelensége racionálisan értelmezhetõvé válik.
egy érdekes cikk a giroszkóp golyókról amiket nemrég lõttek ki az ûrbe - olyan számokkal dobálóznak, mint "ha 90milliószorosára nagyítanánk a golyókat, hogy akkorák legyenek mint a Hold, a legnagyobb magasságkülönbség a felszínén kevesebb, mint 60 centi lenne"... kellemes kis mese :)
elsõ fázisban megszuletett az A-12 jelu felderitõ repulogép, amely azonban egyfõs személyzetel csak fotooptikai eszkozoket hordozott a fedélzetén. Elsõ felszálására 1962 április 29-én kerult sor. Az A-12-bol készitették el a kétfos személyzettel repulo, már komplex felderitõfelszerelést hordozo sr-71-est....
Igy nagy hirtelen ennyit találtam (2001/2) A blackbirdit eredetileg RS-12 illetve B-71 néven csapásmérõ feladatra szánták....
1. nem tudom mi az igazság 2. ez az oldal jött be elsõre 3. én is az sr rs felcserélésérol hallottam még régebben 4. mindjárt utánanézek a top gun archivumomban :D
Vazzeg, legalább megnézted a #492-es hozzászólás linkjét?
Amúgy a tömegmédiát ilyen téren nagyon nem bírom. Egy-két éve volt olyan, azt hiszem pont az RTL-en, hogy a hír szerint indul az ISS-re a következõ Szojuz. Az alá bevágott képanyag pedig egy Proton hordozórakéta indulását mutatta...
Az is baromira érdekes volt, hogy kiderült, hogy a gravitáció is fénysebességgel terjed. De ugyebár még mindig nem tudjuk mi is az a gravitáció pontosan.
Meg aztán mi is tartja össze a protonokat és a neutronokat? Az is nagy kérdés.
OFF Bocs, de ez egy ökörség. Johnson elnök A-12-õt mondott, nyugodtan nézz utána (ne ilyen szinvonalu site-okon), akkoriban az SR-71 elnevezés még nagyban titkolva volt...
Amúgy anno a TopGun újság is kitért erre az elnevezés-malórre...