Lehet... Bár szerintem ez a normális... Nem hiszem,hogy idõzni kellene a vásárlással... Rohadt gyorsan el lehet intézni... Fõleg,ha elõtte átnézem és összeírom,hogy mit akarok venni!
nem epen a temaval kapcs. de en amikor bemegyek egy boltb akkor kb1 ora az amit kibirok. utana a szag, az az atmoszfera elkezd ingerelni es egyszeruen a semmitol ideges leszek. nem tudtam soha megerteni hogy valakinek miert elmeny az ha bemegy egy boltba? felizgatja? vagy maga a vasarlas? biztos van koze a penzhez. jo lenne a valaki aki szeret vasarolni, leirna a gondolatait. mit erez? mik azok amik bevillannak az agyaba?
Bár ami igaz,az igaz,a nõk többsége borzasztóan sokat tud vackolni a vásárlással.. Nem tudom pontosan miért,mert én úgy látom annak az embernek,akinek munkahelye és lakása van,annak bõven van dolga,nem ér rá a félnapos vásárlásokra...(ami egyébként is hülyesség lenne)
Hát valóban így van,de nem minden nõre igaz a vásárlási mánia... A "titok" az,hogy a nõk eleve,már a ételvásárlásnál is jobban odafigyelnek mit vesznek... Valamint szeretik a szép dolgokat,az esztétikát és ügyelnek is rá,bár én nõ létemre ezt felületességnek nevezem... Én gyûlölök vásárolni,kiráz a hideg,ha sokáig ott kell tespedni egy pénztárnál olyannyira,hogy még a kisboltot is utálom.. A hipermarketeknél rohadt sok ember van,tömeg;a kisboltokban meg ismerik az mbert és a boltos néni leállna dumálni,amit megint nem szeretk,mert nem a barátom,nem a rokonom,s nem akarom megbántani,de ssemmi köe nincs hozzán,mégis kíváncsiskodik... Rosszul vagyok,amikor a barátnõim órákig tökölnek azzal,hogy a piros szoknya,vagy a lila pulcsit vegye-e meg... ÁÁáááááá!Idegtépõ...Általában nem is szoktam elkísérni õket! Úgyhogy láthatjátok van arra is példa,amikor egy nõ nem szeret vásárolni(....sõt!....)!!! Én csak akkor töltök max10-20perccel több idõt a vásárlásra,ha ajándékot veszek... De már otthon eldöntöm,hogy mit és hol akarok venni,s mennyit szánok rá(reális keretek között),és meg is tudom valósítani! Ha másnak veszek valamit,akkor max. plussz egy helyre benézek... Kajánál pillanatok altt meglehet nézni,hogy meddig jó a termék,s ha már van egy listám,nem kell ott gondolkozni és vagy30 percet spórolok! Ruha,kiegészítõ,stb.? Valami megtettszik,felpróbálom,jó=megveszem,ha nem drága,ha rossz rám,vagy drága,elhalasztom a vásárlást máskorra... Bõven van idõm,nem kínoz az hogy mindent egy nap alatt vegyek meg... És "érdekes" módon mégsem meztelenül járok az utcán,s könnyen megtudom szerezni magamnak azt,ami tetszik...
nnnna egyébként jó kérdés lehetne,hogy mire vágyik a férfi... A topic címével kapcsolatban,leírok egy kis poént... Nem rég kaptam meg e-mailben,s annak ellenére hogy nõ vagyok,és én pedig kifejezetten uuuuuúúúúútálok vásárolni,nagyon jót nevettem rajta! Szal íme: Különbség
Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és nõi szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nõk viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a nõi szexuális vágy a nagy "Igen!" kimondása után.
Például: Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta: - Nem tudok most, nincsen kedvem..... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit. - MIII??? - mondtam - ez most mit jelentsen? És akkor kimondta a mondatot, amelytõl fél minden férj a bolygón: - Te egyszerûen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van mint nõnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
A furcsa arckifejezésemre csak azt mondta: - Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak azért amit az ágyban csinálok veled? Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
Következõ nap felhívtam a fõnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi nõi ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipõt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol vettem gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csõd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, még ha életben nem is fogott tenisz ütõt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
- Persze, drágám. Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt: - Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam: - Nem tudok most, nincsen kedvem. Az arca eltorzult és teljesen elsápadt: - MIIIII? Akkor elmondtam: - Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a ruhákat..... Te egyszerûen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nõnek.
És amikor rám nézett úgy mintha ölni akarná, hozzátettem: - Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak azokért ruhákért amiket veszek neked?
Hát ez már fõleg rajtad múlik....:-) De köszönöm,tényleg szerencsésnek mondhatom magam,hogy találtam egy olyan embert,akinél kívánni se lehetne jobbat! (remélhetõleg õ is így van ezzel felém...)
Erre nem tudok mit mindani...Köszönöm..(Hol a pirulós szmájli?) Egyébként a témával kapcsolatban egy személyes dolog: Én legalább elmondhatom magamról,hogy a szerelmem tudja,hogy én mire vágyok-szerintem...-és én is ennek megfelelõen adok neki annyit,amennyit csak lehet! Szerintem mondtam már,de mégiscsak ez a legfontosabb:kölcsönösség,empátia!! Egyébként a roma-kérdés más tészta...Rengeteg tévhit és pletyka kering,valamit rengeteg igazság is létezik... DE!!! Az emberek hajlamosak a beskatulyázni mindent és mindenkit,amit leht,mert azt hiszik ettõk könnyebb és érthetõbb a világ,pedig ez nem igaz! Van ugyan fõbb jellemzõk,de minden ember más és más,és ezt felejtik el az "okosok"...!
ezzel is abszolut egyet tudok érteni! A szomszédban lakó családban az apa cigány. Rengeteget dolgozik, abszolut semmi baj nincs velük, sõt a házuk különbül néz ki, mint a legtöbb a környéken. Eszébe sem jutna senkinek "lerohadtcigányozni".
Visszatérve az eredeti témához,nem az kérdés,hogy mire vágyik a NÕ,hanem,hogy férfi és nõ mit adhat egymásnak! És a másik fél elfogadása,tudván azt,hogy az a másik felünk!!!
Szerintem az a baj,hogy az emberek nem ismerik az aranyközéputat;nem értik meg a harmóniát,sem a világ lényegét! Hiszek a keleti filozófiában,vagy legalábbis némelyik részében.. Szerintem létezik jin és jang. A keleti filozófiában nemcsak a földi élet,hanem az egész univerzum léte dualisztikus elven alapszik! Kezdet a véggel,a sötétség a világossággal áll szemben,de egymásból fakad! A nappal az éj terméke, a fehért azért látjuk,mert létezik a fekete! Az ellentétek összhangban vannak egymással,együtt alkotnak teljes egészet... Hiszek ebben és kezdem így irányítani az életem! A jót csak akkor értékeljük igazán,ha létezik és ismerjük a rosszat is! Így van ez a megkülönböztetéssel is... Ismerni kell a problémát,elismerni,hogy tudjuk mi a helyes! Persze nem kifejezetten ez a legjobb példa,de szerintem ilyen a világ!
A megkülönböztetés ma is ismert tény,de a legrosszabb ellenszer,ha hangoztatjuk a diszkriminációt,nem pedig megpróbáljuk bebizonyítani az ellenkezõjét! Nekem abszolút nincs bajom se a cigányokkal/homokosokkal/szõkékkel,de ha a rájuk tukmált sablon illenk rájuk,s a bizonyítás helyett fûnek-fának panaszkodik,akkor nem is kell semmit hozzáfûznöm,már önmagában igazolás az adott sztereotípiára!!!
így kéne hozzáállni mindenkinek! :) Sajnos azonban a többségnek, ha nem jön össze valami vagy nem úgy megy az élete, mint ahogy szeretné, akkor hajlamos -csak- másban keresni a hibát. ("kicsesztek velem", "diszkrimináltak, mert nõ/cigány/homokos/szõke/kicsi/stb vagyok")
A feminizus mára közhely és divatcikk lett! Régen a nõk csupán azért küzdöttek,hogy legyen szavazati joguk,és kicsit szabadabban,önálóbban élhessenek... Mára pedig mindenben megjelenik: karrierista üzletasszonyok,tomboló idegbajosok,klimaxos nyanyák tömkelege! Ugyan már! Ez nevetséges! ha valaki mindig azzal foglalkozik,hogy mi miatt nem érte el ezt v. azt,ha mindig problémázik nem is halad elõre! Nem siránkozni kell! Ezért nem jutunk elõbbre,mert nyafogunk! Dolgozni kell normálisan s akkor talán értékelnek... s ha mégis vannak tényleges megkülönböztetések! akkor az illetõ dög..jön meg!Ha ettõl õ boldogabb,akkor tessék! Felesleges árral szemben haladni!
Na ugye!!! Én szeretem az egyenlõséget,de utálom ha ezen folyik a vita...Felesleges és még ráadásul saját magát égeti az effajta hölgyemény! Én nem félek a pasiktól,simán elhajtom õket a búsba,ha baj van velük,s tudok magamnak munkát szerezni,de nem érdekel az,hogy engem miért vettek,vagy nem vettek fel az adott munkára/szakra,estébére... A lényeg,hogy elérjem a céljaimat,amik persze legyenek reálisak... Kit érdekel,ha egy pasi kap elõléptetést,ha nem halok éhen,nyugisabb az életem,és nem nekem kell több embert felügyelni,vagy politizálni,vagy nem is tudom... Az intelligens nõ tájékozott,talpraesett,de visszafogott,és nyugodt!
"A feministák nem nõk,hanem hisztizõ kislányok..."
Hát ilyet még nem sok nõtõl hallottam! De ez jó jel. :)
A feministák pont azok, akiktõl én a falra tudok mászni. Az ágyúval szúnyogra lövés tipikus esetei. Persze azzal egyetértek, hogy a nõknek legyenek egyenlõ esélyei (mert egy nõ miért ne lehetne olyan jó munkaerõ mint egy férfi?), de egy "Xena-t" nem tudnék feleségül venni, mert hiányozna belõle az, amit egy nõt belülrõl tesz NÕvé.
Persze kérdezhetném revansként azt is,hogy: MIRE VÁGYIK A FÉRFI?! A férfiak gyakorlatiassabbak,s inkább az eszükre hallgatnak,a nõk pedig inkább érzelmi alapon döntenek... De így vagyunk összhangban!Így vagyunk egy egész:a férfi írányít,és véd a gyakorlatban,a nõ támogat,segít,gondoskodik,és érzelmileg színesebbé teszi az életet... Egyik a másik nélkül sivár és értéktelen lenne! Ha pedig már itt tartunk én az a típusó nõ vagyok,aki nem a vadfeminizmusra esküszik... Megállom a helyem egyedül,de szeretem ha (finoman) irányítanak...Én is hajlamos vagyok az érzéseimre,megérzéseimre hagyatkozni,ami az életben nem mindig helyes. Szerintem ezért is jó,ha a vezetõ poziciókban férfiak vannak... A nõ a háttérben is tud segíteni,a "kulisszák" mögött is megfelelõen tud dolgozni a sikeren! Én nem az emancipáció ellen vagyok csupán elismerem,hogy a férfiak racionélisabbak és gyakorlatiasabbak,mint mi! (nnna ezzel biztos vagyok benne,hogy a hazai "Bridget Jonsokat" magamra haragítottam...) A feministák nem nõk,hanem hisztizõ kislányok... Ennyi idõsen tudni kéne mi a dolgunk,s abékességet fontosabbnak tekinteni,mint azon filózni,hogy miért a pasik kapják a jobb munkát... Ez van,ezt kell szeretni... Szeretem ha nem néznek semmibe,de nem halok bele,ha a fõnököm férfi!
Megszokás? Tény és való,hogy nem kell léptem nyomon ajnározni a másikat,mert nagyobb érték,ha ritkán mondja,teszi,de akkor ÕSZINTÉN és SZÍVBÕL! Baj csak akkor van,ha a férfi elfeledkezik bármit is adni abból,amit a NÕ szeret! De persze fordítva is igaz! Szerintem tudni kell adni! Az empátiát mire értettem? Arra,hogy ismerjem a szerelmem vágyait,beleéljem a helyzetébe magam,s tudjam,mit tehetek,ami õt boldoggá/boldogabbá teheti! És ha nekem még nehéz is megtennem,vagy bonyolult bizonyos lépéseket kieszközölnöm,akkor is megpróbálom megtenni,mert a célom az,hogy Õt boldoggá és elégedettebbé tegyem! És ez a legfontosabb!Nem számít a hogyan,csak az Õ öröme! Nehéz ezt megtanulni és elsajátítani,de idõvel menni fog!
Teljesen igazad van abban,hogy az elérhetetlen mindig csábítóbb!Szerintem az embereket(legyen az férfi vagy nõ) természetüknél fogva mindig is jobban érdekelték és kívánták az elérhetetlent,vagy tiltott "gyümölcsöt"! Viszont itt nem megszokásról van szó... Mire vágyik a NÕ? Magamból kiindulva tudok csak válaszolni a kérdésre... Kedvességre,figyelmességre,gyengédségre,törõdésre,bizalomra és biztonságra!Lehet,hogy ez sok,vagy ezek hatalmas kívánságoknak tûnnek...(Azt se felejtsük el,hogy ezek egymásból fakadnak...!) Egy nõnek sztem nõi mivoltából kifolyólag természetes,alap dolgoknak számítanak ezek a képességek! Van ezer és ezeregy féle nõ,úgyhogy biztos "tipp" nincs... Viszont NÕnek azt tartom,aki gyengéd,de talpraesett,család- és rendszeretõ,az összhangra és a harmóniára törekszik! Számomra a felsorolt tulajdonságok nem ismeretlenek,ezekkel rendelkezünk...(A biztonságot persze a férfi adja...),ezt próbáljuk adni,s ezt is várjuk viszont! Tehát a kölcsönösség itt is itt van! Ha szerelmem felé kedvességgel,gyengédséggel,bizalommal és törõdéssel fordulok,szeretném,ha õ is így tenne! Nekünk nem kell Holdat és csillagokat ígérni,csupán viszonozni azt,amit mi is adunk! Persze a NÕnek is tudnia kell,hogy mit tud nyújtani a férfi,mi az ami szép gesztusnak számít,s megpróbálni nem elvárni a lehetetlent!(Tehát megint ott vunk,ahol elkezdtük:mi a fontos?EMPÁTIA!Beleképzelni a másik helyzetébe magunkat,s tudni mi esik neki jól!) De a vágyakat nem lehet megszabni... Nõnek és férfinak is vannak sajátságos vonásai,elvárásai,álmai,vágyai! Ezeket pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni...Ami velünk született,azt nem lehet "levetkõzni"! Ezért van az,hogy megértem,ha a szerelmem nem ér rá,ha elfoglalt,vagy nem olyan szentimentális,mint én,de mégis vágyok az idillre,mert ez benne van a lényemben,és akarattal se tudom elhagyni...Irányítani valamelyest lehet,de eltörölni :SOHA!
Tehát a topic címe kicsit értelmetlen. Persze érdekel minket férfiakat, hogy mire vágyik a NÕ (NK), csak ha õszinték vagyunk azért egyszerûbb lenne azt kérdezni: Minek kell az a NÕnek? Mert ha kölcsönös a hozzáállás akkor mindenki megkapja a magáét. Ha viszont nem, akkor felteszem kérdést magamnak: Õ megtenné nekem amit én megteszek neki?
Bár a kimagyarázással nem teljesen értek 1et. Biztos, hogy valaki akkor boldog ha mindent megkaphat? Fiú-lány tökmindegy. Magamról is tudom, hogy nem az kell ami a lábam elõtt hever (mégha az jobb is), hanem ami elérhetetlen. Amiért küzd az ember és úgy véli érdemes érte élni. Ezért úgy vélem ha valaki mindent belead, akkor abból megszokás lesz és sokkal jobban fogja érezni a partner a hiányát. Erre az aktuális partner akinek a jóból sosem elég. (Hogyis volt az a 7 fõbûnnel és a mohósággal?)
Megtudnák adni a pasik,csak nem akarják... Kimagyarázzák azzal,hogy az hülyesség... A NÕ nem arra vágyik,amit a hímek jónak látnak! A hímek amit jónak látnak,az nem mindig az,amire a NÕ vágyik! EMPÁTIA a kulcsszó!
Így készülnek a leszbi kislányok. Egyébként ha vmit tiltasz neki, annál inkább akarja, mert be akarja bizonyítani h. úgysem az van ahogy te mondod v. akarod.
kell a nõnek? – internetes kutatás a szexuális együttlétek minõségérõl „A nõk 56%-a hetente 2-3 alkalommal vágyik szexuális együttlétre, 19 százalékuk hetente egyszer élne nemi életet, és azt is inkább a hétvégén. A férfiasságot a nõk 77%-a nem kizárólag az ágyban nyújtott teljesítménnyel méri és többségük (63%) nem köti feltétlenül az aktus meglétéhez az együttlét minõségét, mert véleményük szerint fontos, hogy egyébként örömet szerezzenek egymásnak” – derült ki Magyar Szexuális Medicina Munkacsoportnak és a Free Association kutatócégnek az Origo internetes portálon végzett legfrissebb on-line felmérésébõl.
A Magyar Szexuális Medicina Munkacsoport és a Free Association kezdeményezésével készült internetes felmérés a magyar nõk szexuális szokásait vizsgálva egy máig viszonylag elhanyagolt problémakörre irányította a figyelmet. A párkapcsolati válságok gyakorta lehetnek szexuális eredetûek, és bár a férfiakról köztudott, hogy mennyire nehezen dolgozzák fel a szexuális kudarcot, a nõk kendõzetlen véleménye ma még kevéssé ismert. A Magyarországon legalább félmillió férfit érintõ merevedési zavarral már számtalan megvilágításban foglalkoztak, de a legtöbb kutatás figyelmen kívül hagyta a nõk érintettségét. Pedig a partnerek nem csupán elszenvedõi az olyan szexuális problémáknak, mint pl. a merevedési zavar, de a gyógyulásban, kezelésben betöltött szerepük sem elhanyagolható. Az Origon végzett kutatás ezúttal a nõk szemszögébõl vette górcsõ alá szexuális kapcsolattal szemben támasztott követelményeket, a véleményüket a kudarcról, valamint a férfiasság mércéjét. Az eredményekbõl kiderült, miként viszonyulnak a nõk érzelmileg a szexualitáshoz, illetve a párkapcsolatban rájuk háruló szerephez.
„MINÕSÉGI” SZERETKEZÉS A SZÁMOK TÜKRÉBEN
A szexuális zavart, azon belül is a merevedési zavart nem azonos módon éli meg a férfi és partnere. A hölgyek véleménye – a téma jellege miatt – sokkalta árnyaltabb. A közel 1000 válasz alapján feldolgozott eredmények szerint a nõknek mintegy fele (a férfiaknál lényegesen többen) a probléma közös megbeszélését akkor is fontosnak és célravezetõnek tartja, ha még nem tapasztalt ilyen problémát a partnerével. Az életkor haladtával kis mértékben növekszik azoknak az aránya, akik tabunak érzik a merevedési zavart, a férfiakhoz képest azonban ez még mindig alacsonyabb szám. A válaszadók 42%-a tapasztalt már merevedési zavart a partnerénél, és a korosodással nõtt a probléma elõfordulásának gyakorisága. Ennek ellenére a hölgyek inkább pszichés okokra vezetik vissza a merevedési zavart és mindössze 8%-uk tulajdonítja szervi eredetûnek a problémát.
Ez azért is lényeges, mert a potenciazavar 80%-ban olyan szervi problémák tüneteként jelentkezik, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás vagy cukorbetegség, amelyek az erektilis diszfunkció korai kezelésével egy idõben diagnosztizálhatók, és még idejében kezelhetõk. Magyarországon egyre többen fordulnak szakemberhez, de jelenleg mindössze a férfiak tizede részesül kezelésben. Sokan szemérmességbõl, félelembõl, vagy tájékozatlanságból olyan tabuként kezelik ezt a kérdést, amelyrõl azt hiszik, majd megoldódik magától. „Ilyenkor hasznos a partner támogatása, megértése, mert a nõ sokat segíthet az elsõ lépés megtételében. Az orvostudomány fejlõdésének köszönhetõen, ma már kezelhetõ problémáról van szó és a hazai gyakorlat, az andrológiai központok felkészültsége Európa-színvonalú körülményeket kínál az érintettek számára” – mondta el dr. Papp György andrológus professzor, a Magyar Szexuális Medicina Munkacsoport magyarországi alapítója és elnöke. Ennek is köszönhetõen derült ki a kutatásból, hogy korosztályra és merevedési panaszra való tekintet nélkül a nõk többsége azonos módon gondolkodik: a mostaninál több közérthetõ tájékoztatás kellene a szexuális élet zavarairól, okairól, a lehetséges, megbízható kezelés módjairól. Akkor ugyanis a hölgyek az orvosi segítséget sajátos eszközeikkel is támogatnák.
A NÕK ÉTVÁGYA ÉS IGÉNYEI
Talán a férfiak számára megdöbbentõ eredmény, hogy a válaszadók többsége még abban az esetben is elégedett az intim együttlétek minõségével, ha partnerénél merevedési zavar fordul elõ. A férfiasságot a válaszadók 77%-a nem kizárólag az ágyban nyújtott teljesítménnyel méri, pedig ezt a férfiak biztos másként látják. Figyelemre méltó továbbá, hogy a nõk 63%-a nem tartja a konkrét aktust elengedhetetlenek a „minõségi” szeretkezéshez, vagyis kielégítõ számukra a szeretkezés aktus nélkül. Többségük heti rendszerességgel kívánja az együttléteket, a kutatásban részt vevõk 56%-a jellemzõen hetente 2–3 alkalommal vágyik szexuális együttlétre, 19 százalékuk hetente egyszer élne nemi életet, és azt is inkább a hétvégén.
AZ IDEÁLIS GYÓGYMÓD
A hölgyek többsége szerint a férfiasság nem csupán az „állóképességen” múlik. Bizonyos esetekben azonban már a nõk is szükségét érzik külsõ segítség bevonásának. Ebben a helyzetben ideálisnak tartanának egy olyan megoldást, amely hosszú hatástartama miatt diszkrét és kötöttségek nélküli lehetõséget teremt a szexuális élet helyreállítására.
A válaszadók többsége (63%) ideális gyógymódként örömmel venné partnerénél a természetes nemi élet lehetõségét nyújtó terápiát. További elvárás ezzel kapcsolatban, hogy ne a terápia irányítsa a szexuális életüket, ne lehessen észrevenni, hogy a férfi annak segítségével érte el a merevedést. Ennek a módszernek az a lényege, hogy bármikor és gyorsan bekövetkezik a merevedés, méghozzá bizonyos idõn belül akár több alkalommal is. A kitöltött kérdõívek tanúsága szerint leginkább üdvözlendõ terápiaként az érintett hölgyek 57%-a, a nem érintettek 64%-a hosszú hatástartamú, akár 36 órán át hatékony terápiára voksolna. A megkérdezettek 36%-a pedig kizárólag e mostani kérdõívbõl értesült arról, hogy a merevedési zavarra egyáltalában létezik gyógymód. A terápia alappilléreként részükrõl a megértést, az együttérzést és a türelmet hangsúlyozzák, javasolják.
HÁTTÉRINFORMÁCIÓ
Az internetes felmérés további eredményei a kérdõív szerint
• A kutatás módszere
A 15–20 kérdésbõl (külön célozva azokat, akik tapasztaltak merevedési zavart a partnerüknél, valamint azokat, akik nem találkoztak ilyen problémával) álló adatfelvételre 2004. szeptember 13–október 13. között önkéntes alapon, nem reprezentatív mintavétellel került sor.
• Jellemzõ vélemények
A hölgyek többsége (77%) nem köti feltétlenül az aktus meglétéhez az együttlét minõségét. Többségüknek az a fontos, hogy egyébként örömet szerezzenek egymásnak, 14%-uk pedig nagyobb örömét leli az orális szexben. A válaszadók negyede ezzel szemben csak a konkrét aktussal érzi teljesnek az együttlétet.
• Ki kezdeményez az ágyban?
A válaszadók többségénél nincs meghatározva a kezdeményezõ szerep, a pillanat hangulatától függ az együttlét, és 53%-ban a hölgyek legalább annyira kezdeményezõnek tartják magukat, mint a partnerüket. A megkérdezettek 7%-a már egyáltalán nem él szexuális életet, ez az arány 20–29 éveseknél 4, a 50–59 éveseknél pedig 19%. Az életkor elõrehaladtával a hölgyek kezdeményezõbbé válnak, és ez az arány a merevedési zavarban érintett párok esetében nõ, amelynek hátterében vélhetõen a férfi passzivitása is meghúzódhat.
• Ki milyen környezetet tart ideálisnak az intim együttlét ráhangolódásra?
Az intim együttlétre hangolódás ideális körülményeit vizsgálva szembetûnõ a kötetlenség, a spontaneitás lehetõségének az igénye. Ezért is választanánk a hölgyek inkább az akár 36 órán át hatékony terápiát, amely lehetõvé teszi számukra az elõretervezés nélküli szexuális együttlétet.
A válaszadók többsége (60%) egy közösen eltöltött hosszú hétvégét tart ideálisnak a szexuális együttlétre, hiszen így bármikor alkalom adódhat a szeretkezésre. Ráhangolódás lehet egy jó beszélgetés, közös zenehallgatás (44%) vagy gyertyafényes vacsora (21%).
• A válaszadókról
A közel ezer befejezett és több, mint kétezer megkezdett kérdõív válaszadóinak 44%-a 20–29, 26%-a 30–39, 15%-a 40–49, 9%-az 50–59, 5%-a 15–19 éves, 2%-a 60 esztendõ feletti. A többség (36%) Budapesten, 31% városban, 22% megyeszékhelyen, 12% falun lakik. A megkérdezettek 25%-a irodai alkalmazott, 15% tanuló, 10% középvezetõ, 9% önálló értelmiség, 5% háztartásbeli, 4% felsõvezetõ. Házasságban 32, partnerével összeköltözve 20% él, nem együttlakó, ám komoly kapcsolatként jegyzett 30%, alkalmi kapcsolattal rendelkezõ 4%, 13% egyedülálló.
MAGYAR SZEXUÁLIS MEDICINA MUNKACSOPORT
A munkacsoport tavaly alakult a rendkívül sikeres, 1. magyarországi szexuális egészséghét néven bevezetett kampány után, és még abban az évben az Európai Szexuális Medicina Társaságának (ESSM) tagjává vált. A Magyar Szexuális Medicina Munkacsoport életre hívásában jelentõs szerepet játszott a nagy múltú Magyar Andrológiai Társaság, amely az európai andrológus társaságok alapításának a sorrendjében a harmadik.
A múlt évtizedben a magyar andrológiai hálózat sokat tett a merevedési zavar (erectilis dysfunctio) okainak felderítésében, kezelésében. A problémával ma Magyarországon rajtuk kívül a Magyar Urológus Társaság, a Magyar Idõsödõ Férfiak Társasága és a Magyar Andrológus Társaság foglalkozik.
A Magyar Szexuális Medicina Munkacsoport törekvése a szexuális zavarok területén végzett kutatások támogatása, az érintettek folyamatos tájékoztatása és edukációja. A nemrég alakult szervezet tagjainak száma egyre nõ és publikációik folyamatosan olvashatók a Magyar Andrológia címû folyóiratban.
na ugye, hogy megint a mértékkel van a baj... nem volt hülye aki a 7 fõbûnt kitalálta
mûpunci is sokba kerül gondolom [nemtudja csak gondolja]
én voltam kiscsaj úgyhogy tudom...:)) fúú de kínlódás volt! és én azt vettem észre, hogy ettõl egy szülõ sem tudja megvédeni a lányát, ha akarja sem. nemtom mi lesz velem ha lesz lányom?!:D
Egyebkent: "minden kiscsaj (illetve a legtöbb!) belesik abba a hibába, hogy lépten nyomon belszeret minden épkézláb pasiba - ebbõl ki lehet jönni jól is meg rosszul is" ez annyira igaz, hogy ihaj. Pedig en nem is vagyok kiscsaj. :D
Olyan gáz! már sokan írták ezt és akkor már lehet ebben is valami. viszont a pasik közt is vannak ilyenek, aki szóba sem állnak szegényebb lánnyal, legfeljebb egy szex erjéig! szóval szerintem nem szabad általánosítani. nagyon sok olyan lány van akit nem a pénz motivál!!!!
Hello tudom hogy nagyon roszul hangzik de: penzre :((((( -legalabb is en ezt latom. :(((( vagy lehet hogy olyan kornyezeteben nezelodok ahol ez mar alap? Egy ilyen lehetseges holgyem nekem is lett volna de sajnos otthonrol szerintem azt "sujkoltak" bele hogy a gyerekeinek biztos jovore van szukseg es ahhoz penz kell....... hm
Itt aztán voltak velemények, mióta utoljára benéztem... :D Látom a szex felé kanyarodott el mindenki, ami szerintem nem is olyan nagy probléma, mert választ ad a topikra. Csak nem tudom, akkor még min megy a vita... :D
Pff. Kiveteleznel a lanyoddal? O mar 17 evesen csinalhatja, a fiad meg csak 25? :D En 18-ig hagynam a lanyomon az erenyovet. :D
Bencém! szósenincs arról, hogy egy életen át tartó szerelem létezik!!! ebben én sem hiszek, soha nem is hittem. az elején szerelem aztán, szeretet, kölcsönös megbecsülés, tisztelet...stb. de az elején, legalább pár évig ott az a szerelem, ha nem is lángol, hanem csak újra és újra fellángol... sajnálom, hogy olyan szerncsétlenül alakult az a kapcsolatod azzal a lánnyal, de a hibáiért mindenki maga felelõs. az ifjúkori botlásaimat én sem fogom egyik pasira sem, hanem csak magamat hibáztathatom, hogy nem vettem észre, hogy csak ki akart használni! ahoyg már írtam: minden kiscsaj (illetve a legtöbb!) belesik abba a hibába, hogy lépten nyomon belszeret minden épkézláb pasiba - ebbõl ki lehet jönni jól is meg rosszul is, de ezt mindenki maga dönti el.
ja, ha nekem lányom születik akkor 17 éves koráig - minimum - erényövet fog hordani, ha meg fijam, akkor 12 évesen levszem a micsidáját és csak 25 évesen kapja vissza.punktum!:)))
Szerintem a hosszú párkapcsolathoz vajmi kevés a szerelem. Az elkezdéséhez már nagyon is megfelel. De hogy valaki 20-30 évet szerelemben töltsön el, na akkora mázlija senkinek sincs! Én mondom neked szeretet az ami összeköti az embereket. A szerelem "csak" egy betegség. A szerelem az idõ múlásával ragaszkodó szeretetté alakul. Örökké senki se képes a másikról azt hinni, hogy tökéletes.
(fõleg akkor kezd ám átalakulni mikor eljön az összeköltözés ideje...)
Csernus bizonyosan sok érdemleges és megfontolandó választ tud adni az emberek szívügyi kérdéseire...
(bammeg míg én fogalmaztam ezt a szöveget addig 2 válasz is jött az elõzõre.167-168 valahogy éreztem, hogy így fogtok rá reagálni)
Azért majd búslakodva nézem a még nem létezõ szerelmetes lányom tinikorát és nem fogom tudni eldönteni, hogy vajon örüljek neki, hogy szerelmes vagy inkább görbüljön lefelé a szám mert nem sok esélye van a mai tömegben kiszúrni egy valamirevaló EMBERT aki nem szüzetleníteni vagy csak párszor "megszerezni" akarja. Sajnos az élet azt a statisztikai adatot mondatja velem, hogy ez ebben a sorrendben fog bekövetkezni. De talán annak örülnék ha az utóbbi megtörténne vele. Még az elõbbi árán is... Majd mexokom...
lehet elcsépelt már maga szó is, meg talán nem is tisztelik eléggé ha valaki szerelmes. Inkább kihasználják, de az is elég ha csak szimplán átcsúsznak az ember érzései felett.
Sajnos egy saját példával is tudok szolgálni. Engem egyetlen egyszer hagytak ott. Sz*r volt de túlesik rajta az ember. Viszont a többi partnerem mind én hagytam ott (csak semmi büszkeség), mert mind ellaposodott vagy rájöttünk, hogy nem is ez az amire vágyunk. Keresgélhetek a magyarázatok között de ahogy múlnak az évek, úgy lesz szebb és szebb a régmúlt élmény. Ma már belátom semmi baj sem volt egyik otthagyott partneremmel se csupán fiatalok voltunk és mondva csináltuk a bajokat, remélve a következõ partner talán 100%os lesz. De olyan NINCS! (csak szerelmes ember) Én okultam mások és saját példáimból is.
Szóval a fent említett példa: Ott volt az az egy kapcsolatom amelyiket nagyon bánom. Nem azért mert vége lett. Nem azért mert megtörtént, mert bizony minden kapcsolatból tanul az ember és rengeteg szép élménnyel gazdagodik. Nem mert nem feküdtünk le egymással, bár a lány nagyon szerette volna (én is). És nem azért mert én nem voltam szerelmes belé. Egyszerûen szerelmes volt a lány. Olyannyira, hogy sosem mert megnyílni elõttem. Kicsit élvezem ha egy lányt zavarba tudok ejteni (persze csak módjával) és Õ mindíg zavarba jött, de mégsem tudtam kiismerni. Olyan szerelmes volt hogy attól félt ha kiderül mi az amit elvár a másiktól vagy szeretne, mit nem szeretne, talán otthagyom azért mert nem egyezik a véleményünk. Szinte az összes volt barátnõm naivságból vesztette el a szüzességét (már amelyik nem tõlem). Olyan is volt amelyik azt tervezte, hogy az ominózus estén nekiadja a szüzességét, közben a fiú meg aznap akarta közölni vele: otthagyja. Azért volt akkora tajp*raszt a csávó hogy elõbb megd*gta, aztán mondta el neki miközben öltözködött az eksön után. Hihetetlen. Szóval leégett volna a pofámról a bõr ha én veszem el a szüzességét a lánynak miközben õ halálosan szerelmes belém.
Otthagytam. De jobban fájt mint amikor engem hagytak ott. Sokkal. Miután szakítottunk, baráti körünk közös lévén még hallottam róla. Sokáig hajtott még rám végül fájdalmát "pótolta" egy másik sráccal. Sz*r érzés volt látni, hogy a srác kiköpött ikertestvérem lehetett volna. Belsõre persze más volt. Évekig jártak. De ahogy teltek-múltak az évek, a lánynak egyre jobban kinyílt a csipája. Õ lett az osztályban a legnagyobb szócsõ. Sajnos a legnagyobb p*csa is. Soxor sajnálom, hogy összejöttem vele azért mert ott kellett hagynom, de kihasználni sem akartam. De abban biztos vagyok, hogy azért nyílt így meg mert én azt mondtam neki, hogy nem lehet valakivel úgy járni és úgy szerelmes lenni belé, hogy azt sem tudod ki is õ valójában. Sajnos utánnam nem a megfelelõ embernek nyílt meg. Aztán megindult lefelé a lejtõn. A kedves, aranyos, tisztaszívû lányból én csináltam közvetve sz*jhát. Azóta is sajnálom, hogy nem maradtam vele legalább addig amig lankad a szerelme és reálisabban kezdi látni a világot meg ami õt körbe veszi. De ugy érzem az is egyfajta kihasználtság lett volna. Ezért vallom azt, hogy inkább ne húzzuk egymás idejét. Sz*r dolog a szerelem, de mégis ismerni kell. És talán ez a válasz a korábban elhangzott "sokat tûr a feleség" témára.
Ez az én egyik történetem...
ezeket légyszives hagyd ki a könyvbõl!!! ennyire nem hiszel a szerelemben??? pedig egy lánynak hosszú távon kevés a jó szex -szerintem. vagy nem is tervezel hosszu távra??? sajnos mi lányok nagyon buták tudunk lenni fiatalon és nem igazán tudjuk megkülönböztetni a rendes pasikat a rendetlenektõl. szerencsére én már kinõttem ebbõl! húdejó nekem!!!:DDD
dehát a fiataloknak nem mondhatom: Ne légy szerelmes! Azt is meg kell ismernie, az is az élet része. Nem is olyan rossz része, csak én félek a szerelemtõl...
bizony van elrettentõ példa bõven... a baj csak az, hogy egy átlagos fiatal vagy azt gondolja, hogy vele ilyen soha nem történhetmeg, vagy annyira elrettentették már a "dolgoktól", hogy már túlbonyolítja a kapcsolatát. Vagy még rosszabb, nem veszi észre a rá leselkedõ rosszat mert még nem tanulta meg, hogy száz formában is jelentkezhet. Bizony soxor bele lehet lépni ugyan abba a "kutyasz*rba" csak másfelé kell tereljék a figyelmünket mint elõtte más tette.
Asszem a szerelemmel lehet a baj. Szerintem... Lassan kezdem azt is gyûlölni ha egy lány szerelmes belém. Én sajnos nehezen tudok az lenni. Nem volt még lány aki elvarázsoljon. De annak is megvan a magyarázata, hogy miért nem szeretem ha egy lány szerelmes belém. Meg akar felelni. Ennyi bõven elég ahhoz, hogy máris feltételezzem: nem önmagát adja! Csak azt nem értem kinek akar hazudni? Nekem vagy saját magának? Minek húzzuk egymás idejét? Oly rövid az élet, ennyire nem lehet valaki önzõ... Tehát én speciel jobb szeretem a realista, életrevaló lányokat. Na ebbõl van kevés pesten...
nahát attól kivagyok ha valaki ilyen dumákkal jön!!!
ismerek 1 csajt aki az elsõ pasijához hozzáment, vele volt csak szexuális kapcsolata 10 évig aztán elváltak. az elsõ pasival ágyba bújt akitõl 1 kis kedvességet kapott(a pasi nõs!) és azt mondta, hogy hát neki még életébe nem volt ilyen jó a szex... egyrészt nem tudom, hogy lehet ledszûrni tapasztalatot 2 pasiból, másrészt meg: jaaaaajjjjjjj!!!!!!