Életem volt a szenvedés trónja, Mindennapos munka,lelkem megrontója. Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja, Kivel õt örök boldogság várja.
Egy nap,mi ugyanúgy indult, A reggel bús,rossz kedvre virult. Megláttam õt,kit szívem mindíg várt, A reggeli napfényben kecsesen járt.
Szeme pillantása azonnal megigézett, S úgy éreztem,nem érdekel a végzet. Kecses lépteivel elindult felém, Léte nyomban szerelmet öntött belém.
Lassan közeledett,majd megállt elõttem, S a szenvedést nyomban kiûzte belõlem. Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott, S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.
Gyengéden megragadta kezemet kezével, Életem szenvedése nyomban itt ég el. Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye, Mint az életet adó áldott Nap fénye.
Szerelmes csókjai az égbe röpítettek, Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek. Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült, E napon boldog szerelmünk beteljesült.
Félek. Még mindig. Mert mit érzek majd ha elragad a halál?
A semmit Õt érzem. Közeleg. Ha meghalok, mivel érzem õt?
semmivel Ez az érzés megfogott, és nem ereszt el
Fojtogat, megrémiszt, felriaszt, eltévedsz ha a legszörnyûbb dologra a semmibõl ráébredsz mire az élõ csak rálelhet, és utána megdermed, és mert tagadja mi fáj, eldugja a legszörnyûbb titkot - mely egyben tény - egy lyukba, a lelke mélyén.
És csak bízhat benne hogy jó mélyre tette
Mert ha egyszer erõt nyer és felülkerekedik Ott minden életkedv örökre elveszik legrosszabb esetben
Az utolsó kenetben minden benne van Ami az életed veheti Minden benne van
Kéjes csókokat suttogva adj éjjel és nappal és még élek enyém légy!
lázasan ölelem testedet, még leheletted se engedem másnak nem! Nem lehet!
Forró vágyak elég minden csak mi maradunk: te meg én
Mond a nevem, csak az enyém, csak te és én meg az éj és titok marad a pillanat, hogy csak Te, meg én
Hangolódunk zenére,filmre egymás lelkére vagy ha te írsz á-t én írok b-ét de elrejtve lelkünk belsejét mert utánzunk és majmolunk vagy ellenségek vagyunk divatot majmolunk sznobot játszunk de szívünk nem adjuk olvastam valahol "te nem ismersz én nem ismerlek téged" elmondhatjuk ez örök érvényû minden emberre...
...lol...most szépet
Hajnali fény terül a tájra jó reggelt kívánva az egész világnak fényét szikrázva szórja szét érezzük az élet leheletét mert az oly csodás az oly megfoghatatlan a felkelõ Nap sugarával mind nekünk, szívünknek adja hát érezzük a varázst,a reményt hisz értünk vannak e föld kerekén...
Korai volt a hajnal becsületemnek
Késõ sose volt még olyan, mint aznap este
Sajnáltam a földön mért van két kezét, támasztva megfáradt testét legfõképpen
lázadni sose mert tekintetét
Középre vetült szemek kifordult gondolatom de akarom, ha verembõl is
de kitépem ezerszer
keblembõl felednek szívek s kételyek de hagyom fogadom ezerszer
ha kell szemembõl kifodult képeket
mezõbe rejtett nem keresett szélsõséget de akarom
villani látni megfürdött arcát
de akarom még minden gondolatát ha szakad is állati ösztönébõl a meghallgatott két üres kéznek
akarom üres rohamát
akarom szélütött vidámságtól ázott hiéna szív - hidegét ha kellembõl tépett is kérem
kifakadt bundáját fogd és tépd szavakba szét mert akarom
kegyelem.
Két kezembe egy lepke suhanó tekintete rezzen képzelt lelkemben mint kér pórszem oly titok és bûvölt két szárnya ha lebben
...lol...most ilyet
Depis vagyok tébolyulok reszket kezem talán halott vagyok? nem talán még élek de nem kell ez az élet! szaladok konyhába kést elõrántva vérvörös képeket látva emelem kezem és kés a kezemben ilyenkor még jobban megremegek megtegyem Istenem? kérdésemre csönd a válasz Isten talán ezzel nyugtázza lehunyom szemem gondolkodom de hát azt nem lehet tébolyulok! téboly az élet! téboly a világ is! téboly a szellem! téboly magam is! mé te látsz valami mást? ha igen akkor szóljál! és szólt valaki egy belsõ hang a kést megállítva a fiókba dobva egy kép,nem...két kép rádöbbensz ez fontosabb mindennél!!!
Májusi éjszakában karjaidba zártál ajkamra ezer csókot loptál langyos éji dallam szólt az éjszakában elkísér most is minden pillantása elém varázsolja az együttlét képeit mikor két karod nem akar elengedni simogatásom testeden hagyom ha nem vagy velem rád vigyázzon itt érzem minden csókodat testedet és varázsodat mikor bennem éltél és éreztél fáj,hogy ez már mind csak emlék ...már mind csak emlék új utakon járunk már van új társunk ...csak az az emlék ...csak az az emlék elmúlt 10 év,s mégis hiányzol minden egyes részedre vágyom ...már mind csak emlék ...már mind csak emlék hiányzik karod,s ölelésed minden egyes lopott percek ...már mind csak emlék ...már mind csak emlék hiányzik szíved és a lelked önkéntelenül suttogom a neved ...csak az az emlék ...már mind csak emlék
Kitépem szívedet összetöröm lelkedet kitépem karodat azzal ne harcolhass ...másért elveszem lelkedet összetöröm tükrödet kitépem lábadat meg ami közte van ...értem
Tudod,csak úgy mert miért is ne tudod,csak mert,hogy mert csak úgy ha te szeretsz akkor én miért ne...
...lol...ez tök király
Imádom,amikor átkarolsz imádom minden gondolatod imádom,ha hazudsz nekem imádom a tekinteted imádom,ha sunyin nevetsz imádom becsapott lelkedet imádom,ha megcsókolod szám gyûlöllek,mert becsaptál
TESSÉK MONDANI ITT LEHET EGYMAGAM UTÁN KÖVETKEZNI?????????????????????? EL NE RONTSAM AZ OLDALATOKAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MERT AKKOR VÁROK KÖRÜLBELÜL KÉT HETET,HÁTHA VALAKI ÍR IDE!!!!!!!!!!!!! TE BÉBI!!!!!!!!!!!!MOST MINDEGYIK CSAK ÚGY JÖN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KAPÁSBÓL............... NEM ELÕZÕ ÉJSZAKA ÍRTAM ÕKET..............UNALMAMBAN.................
Szia!hát itt vagyok te olyan sötét vagy hogy még magamat sem látom várjál...egy kicsit tapogatok ja,meg vagyok...világosodik tudatom! fény gyúl az éjszakában és jön nekem a remény sugára jött velem egy kóbor lélek is mely állítólag itt bennen lakozik de arca új elbújt szorosan mögém hogy azt soha ne lássam meg én állítólag õ a legjobb barátom na,ilyenkor egy kicsit magamba szállok állítólag õ csak velem együtt él ...te az nem lehet más csak ÉN!!!!!
Felkúsztam a csillagos égre vittem ablakpucolót gondoltam egy csillagot én jól kisubickolok de mire végeztem rájöttem a létre rossz csillagot fényesítettem mert én nem az vagyok hanem ott a távolban az a fekete folt sötét lyuk a neve na megyek felfedezem ...nem jössz velem?
Végtelen a játsza végtelen az agy is végtelen a lélek ...és a szeretet is végtelen a minden végtelen a szív is végtelen a lélek ...és a szerelem is végtelen a remény végtelen az éj is végtelen a lélek ...és az érzelem is végtelen a holdfény végtelen az imádat is végtelen a lélek ...mert bennen lakozik
Forró csókokkal borítsam el tested? "imádlak és szeretlek" kiáltsam az éjben? húzzam magamhoz a megfoghatatlant? legyek én a végzetes játszma? sakkot adjak ismeretlennek? mattomat eltegyem emlékbe? ...hát nem és nem!
Kósza szélben hallom a hangod éji csendben nyögdécsel tudatod szívem nekem a helyén van nem lopta el azt még senki fia mert azt ellopni nem lehet csak annak adom ki erre érdemes adom léleknek:nem egynek...száznak belsejét csak egy hívó szavának mert féltem én azt:ez egyetlen kincsem csak annak adom ki erre érdemes kósza szélben hallom a hangod éji csendben nyögdécsel tudatod...
Testetlen...
Maradt csontváz vékony bõr ruhája belsõ szervei lüktetõ zónában szíve tartja maroknyi lelket külleme öltené fel a testet gyáva a lét gyáva a remény látni lehet archúsa üregét...
Lázálom, fogsz még írni? Már hiányollak nézd ni..
Sikoly a városon át. Ki lehet?
Folytatom utamat, bár szívem megremeg Ki lehet?
Aztán egy fájdalom átrezzen megfáradt arcomon s megrévedek utamon Jaj ég, az én sikolyom.
lol...tudok ilyet is:
Rág az idõ,marcangolja testemet belémkap és húzza belemet mindenhol véres cafatok ha kell belõle nektek is adok kezeimmel magamba marok kitépek egy-két darabot földre dobom nesztek egyétek ha kell,még magamból tépek egyenek kutyák és farkasok kiket én jól lakatok véremmel festek képeket ha kell a csillagos eget kést magamba vágok legyen vértócsátok abban fürödjetek járjátok a halál táncot zenét ha kell szolgáltatok elhúzom utolsó nótátok.
Sehol sem éltél csak a képzeletben sehol sem voltál az is messze szállt de jó volt míg itt voltál....
Add nekem a hitedet de ha itt élsz bennem mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem a lelkedet mert ürességet érzek mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem a szívedet érezzem szép az élet mondd hol van? miért nem érzem?
Add nekem két kezed utamon mehessek mondd hol van? miért nem érzem?
Hited,lelked szíved,kezed mondd hol van? miért nem érzem?
Völgyek mélyében egy hang elakadt pedig körötte sziklás hegyek vonulata sûrû köd takarja az egész tájat nem engedve látni a világra.
Pedig csak egy, egyetlen hegy kellene melyhez eljutna a visszhang üzenete de a köd mindent ellep,eltakar nem engedve látni a világra.
Lélektelen tóból fakad egy mindenhol kilógott gondolat.
Keresi lelkét szökött könnyekbõl lopott igék között, de csak ígéret láza mindnek, s nem falak mögött.
Engem nem vígasztalhat sem a tegnap, sem a holnap! A fény pedig csak ígér, minden szava költemény. S mi az est nekem? Az is csak illúzió. Hol van hát az én helyem a világ ketrecében? Álomvilág sose volt, fényben égett reggelemben pedig sose létezett csupán a szívemben, de ha az meghasad, álomvilág s akarat nem marad
s ha álmok nincsenek, akkor én ki legyek? Azok nélkül sírhalom, azokkal meg meghalok, hisz igaz nem lehet.
Én itt vagyok kedvesem, gyere ide kérlek, nem vagy egyedül, s csak téged kereslek..
Aki fösvény felnevet s ha mind utálják tovább nevet és mindnek élve szép, s veszik a semmiért!
Aki lusta kétkedik, de ezer barát jut neki! Aki fázik meg didereg, ahhoz az emberek is hidegek melegség helyett!
Aki fél, abba belerúgnak s ha ronda vagy, kigúnyolnak s nem a kezük adják mint vérbeli igazság!
Ha sírsz, csak odaszólnak, várd meg mit hoz a holnap, úgy is tudják, övék a reggel, mit vesz el egy szomorú este?
Segítség helyett!
Aki magányos? Azt hagyják lukba éhezve és félve bújni! Aki buta? Azt de jó kigúnyolni! De még jobb szemet hunyni! Ez a világ teteje is, hogy vágja az ember tekintetét Mégse tesz semmit!
Aki rút az az is marad, jaj akkor annak élni se szabad!
Aki nem lát, az már gyenge s nem ember ember felett ugye??
Nekem a vak az gondolat és a tánc az arany fonal s barátságban azt kívánom, mindig szóljon zongora s ne hegedû sikolya
Nekem a rút csak szép ember szeretõ szívvel és reménnyel, a magányost kihúzom barlangjából s nem hagyom reszketni örökké
nekem nem kék az ég de látom mások szemét! Mért vak a többi s nem lát létezni???
Rúgj belém ha fáradok, s a pofámba hányjatok! De ne mögöttem!
Ide ni! A szemembe! Ennyit merjetek, ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Rúgj belém ha fáradok, s a pofámba hányjatok! De ne mögöttem!
Ide ni! A SZEMEMBE! Ennyit merjetek, ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
íííírjon má ide valaki :D már rég én vagyok az utolsó, már talán két napja hogy ide írtam
Írj, a lélek és ész harca bár, legyen testvér, csak harcba szállj! Mert a lélek vasból van, ha a szíved tiszta, a víz úgy se folyik vissza, csak elõre halad nyomodban.
Légy szerelmem!vetem ágyunk egyszer teljesülhet az álmunk érted ide is utánad jöttem már márom hónapja csak kísérgetlek úgyhogy nem érdekelsz,megfogom kezed húzlak magammal,s magammal viszlek írtam verseket,nem is tudom mennyit
Tudom én mindezt, csak 9.-dik szintem túl erõs, lelkiismeretem benne túlnõ, mindig csak a másikat nézem, s õ érte a legtöbbet mit tehetek, ez sem jó,de talán így a helyes, hisz életünk így tökéletes! Nem vagyok önzõ,sosem voltam, mindig mások érdekeit pártoltam, így kaptam én szeretet, melyet sok napon tehettem emlékbe, de mit tegyek,ha lelkiismeretem ilyen? inkább magamat bántom,de másokat nem!!!!!
Nem vagy te vak,s hite vesztett? a te világod ki érti meg? 8.-dik réteged nem látom! agyad mivel varázsolod? nem vagy te Isten pásztora! fejed felett nincs glória! burkodban nics Isten arany fonala!
Nem,nem akarom! én 6.-dik és 7.-dik szintemet fejlesztem, tudod a 6.-dik szint!s most figyelj! "csak azt visszük magunkkal a másvilágra,amit másoknak nyújtunk" te hiszed?....én igen! ....ha szeretet adok...magammal vihetem ....ha Istent féltem...vigyáz rám tudod ott....a messzi határon át... azt egyszer mindnyájan átlépjük, s tudom mindnyájan abban a pillanatban féljük.
Nem tûnnek el édes,azt én nem hagyom aurádban minden éjjel egyre csak tágítom legyen körötted sávja a legszélesebb hisz ott leszek veled minden éjjelen lelkemet adom lelkedért hisz ez minden kincsnél többet ér hát vágyaid teljesüljenek igérem én álmaid teljesítem.
Fényes fényeid látom,ragyog szememben mint akarataid képe,visszahangzik fejemben kapitális réteged egyesül velem légy nyugodt,itt leszek minden éjjelen eltüntetjük a vörös és fekete színeket.
Nyugtass engem,lelkem keserûség járja, légy velem minden éjszakában, lelked,s vele együtt karjaid elfogadom, fessük át morális feketeségem, legyenek helyette rózsaszín rózsaszirmok.
Járd ma éjjel végig szintemet, melyet a mindenségbõl merítettem, s lelkem által fejlesztettem: itt állok elõtted,hát figyelj, mit látsz? látod?...körülölel egy színkavalkád.
Megunott ébredés. Elviszed, mert itt maradt, és a távol messze szalad
Eltüntek az Alföldrõl a kondák, Helyükön dubörgó Hondák. Kis szekér helyett Audik Visznek el kicsiny faludig.
Kisrigó hangját ne keresd a réten, A brókerek ott vadásznap éppen, Ahol a szent bux-index Épp az õ szándékuk szerint tesz.
A kis piac, azt hitted kiirthatatlan, Tévedtél, helyén most Macdonald's van, És ahogy régen a papó a kocsmába Úgy ül ki most a mekis tornácra.
Búsan lengedez az eperfa lombja, Erste bank, Erste bank, ki-ki nyugalomba...
Igen, egyetértek, már alig vannak ott egy páran... Bájital is sokat volt ott, most meg már nem találom sorait azon a topicon. Nem akarok senkit elcsábítani innen :D, én is becsapódom ide, de azé a Rímfaragás is ott van még na :)
Boldog Új Esztendõt Mindenkinek! Több szerencsét és kitartást, több mosolyt és kacagást! Több erõt és igaz boldogságot!
Puha a föld,elmegyünk elõle, Magunknak életet nem szántunk belõle. Megyünk hát másfele,mindig csak elõre, Életünk aljában fényt látunk felõle.
Afelé fordulunk,sóvárgunk utána, Elérni nem tudjuk,nincs erõnk,hiába. Gátol a kárhozat,mindenkor vétkezünk, Ez vagyunk mi,és ez a mi életünk.
Fekete karácsony
Egy gyertya láng elalszik az éjszakában, a szeretet ünnepén a magaslatba szállva, egy anyai szív fájdalmában meghasad, rokoni lelkeket darabokra szakítva.
Hol vagy Isten,hozzánk miért nem szólsz? nem látod a két koporsót? vigasz szavad merre száll? hol vagy fekete katrácsony éjszakán?
Most idejöttem...írok ide is:
Szent Este varázsos éjszakáján ...ó,csendes éj Halld mit mormol utak verejtékeinek ajka ...kísérd lépteit Hagyd megpihenni õket legalább egy pillanatra ...hosszú útján Mind elfárad,hozzád tér megpihenni a vándor ...vigyázz rá Angyali énekekkel,sok búbánó feledéssel ...öleld karoddal Fenyõ illatában had legyen gyarlók lelke szabad ...óvd melegeddel Gyermekeid õk, mi utak fáradt teste ...békességét megtalálja Oltalmadhoz térjen suttogva könyörgõ éneke ...vigyázz rá Ne csak most,hanem minden éjjelen ...ó,csendes éj
FÁJDALOM
Fájdalom mardossa szívem, könnyem nem gyógyítja sebem, mi tévõ legyek? Istenem, oly nehéz elviselnem!
Szaladnék ki a világból, ordítanék torkom szakadtából, miért nem tehetem? Istenem, segíts nekem!
Bújnék életem jajától, ne lássa senki az én világom, mi tévõ legyek? Istenem, oly nehéz elviselnem!
Angyalok énekével küld el, tartsd össze szétszórt életem, mi tévõ legyek? Istenem, oly nehéz elviselnem!
Istenem segíts nekem! Semmit ne érezzek! Könnyíts létemen! Istenem, oly nehéz elviselnem!
Bazz a rímfaragás topic meg alig él..írjatok már oda is plíz:)
gratulálok a versedhez, nagyon de nagyon csodálatos, felkavaró, és megmutat minket embereket, köszönöm, hogy részesülhettem ebben az élményben üdvözlettel:gaby
Védj meg emgem néma igaz öleléssel N féljek, ne teljenek a percek rettegéssel, Elbújok benned e csúf világ elõl Védj meg engem a tengernyi könnytõl.
Melletted erõs, bátor tudok lenni Nincs rögös út, melyen ne tudnék végig menni, Neked s veled hiszem a holnapom Védd meg bennem a boldogságot.
Óvó tekinteted, védõ kezed mindig adod Ha bántanának elém állsz, nem hagyod, Védelmezõen körbefonsz engem S azzal mi a legjobban véd - szeretettel.
Szép vagy bennem, szép vagy körülöttem S ha velem vagy tavasz van szívemben, De most magam vagyok a rettegõ sikollyal Jõjj, védj meg hiteddel, erõs akaratoddal.
Neked, egyedül neked hiszem el Hogy az élet szép,s reménnyel töltesz fel, Hogy a szeretettel legyõzhetõ a rossz Életünk fölött nem gyõz a gonosz.
Védj meg engem néma igaz öleléssel Védj meg engem igaz szerelmeddel, Gyenge vagyok, fárdt és kiégett Téged akarlak, egyre csak várlak téged.
Az élet viharában megtörtem Nem maradt más hitem csak a szerelmed, Zokogásom küldöm hozzád a széllel Zokogásom küldöm hozzád a széllel Védj meg engem néma igaz öleléssel!
A napjaim, mint homokszemek kiperegnek a kezeim közül. Egyik a másik után, mintha olajos testû üveges szemû élõhalott szeretõ lenne, akinek hideg érintése mindig elborzaszt, s meghalni kívánok én!
Életem értelme marcangol engem, belém döfött szavai elborítják testemet, s rajtuk keresztül elszivárog életem, melyrõl azt gondoltam, hogy végtelen, mint a gyûrû melyet már nem hordok kezemen. A gyûrû, mely az összetartozásunk jelképezi. Hisz hazugság minden. Nincs élet, nincs halál, se pokol, se mennyország, csak a bús néma sajgó fájdalom. Ó a fájdalom, benned nem csalódom soha, mindig elkísérsz az utamon, s szívemben otthonra leltél. Nem bántasz soha, velem vagy mindig, néha szorítod a torkom. Tudod, hogy mindig velem fogsz maradni, ha én is akarom.
Élet mire való vagy te? Megunt szertõ vagy, kit nem tudok eldobni magamtól. Púp a hátamon de szükségem van rád, mert még el kell rendeznem egy pár dolgot, s jobbá kell válnom. Ölelj magadhoz, szeress engem, kit nemzettél, s hûtlen akart lenni hozzád, hisz úgyis eljõ majd az idõ, mikor már nem marasztalhatsz, hisz porhüvelyem nem tarthatja soká vissza örök lelkemet a szabadságtól.
Viszlát barátom, Viszlát te hazug barát, Viszlát kedvesem, Viszlát te álszent társ, Viszlát te érdektelen világ.
Megválok e helytõl, E pokoli helytõl, melyben nincs helyem, Elindultam az úton, s nem nézek vissza, Elmegyek, búcsút int kezem, Csizmám már az út porát issza.
Könnyû a búcsú, Mi lehetne könnyebb, Nincs semmi, mi idekötne, Tán találok egy jobb helyet mely szebb, Ahol nincs senki, aki verembe lökne.
Szabad vagyok... Átkos szabadság, nem így akartam, Minden lélek szabad akar lenni, De nem így, nem ily magányosan, Hosszú az út ha egyedül kell menni.
De mit tehetnék, Kirekesztett vagyok, rám szabta a sors, Nem küzdhetek, nincs ki ellen, Ellenfeleim hátat fordítanak pont, Mint barátaim... voltak egyszer... Barátaim.
Olyan sokan vagyunk, De mégis kevesen, nézd csak meg, Hány emberrõl mondhatod, Tegnap alig ismert meg? Nem hallják elsuttogott mondatod, ilyenek az Emberek.
Alig hagyta el ajkaid, S menten elhal halk szavad, Nincs kiben tovább éljen, Nincs ki meghallja, Süket mindenki, nincs már másod, csak a Képzelet.
S ha egyszer azt mondtad: Csak te kellesz! - Most mért vagy mégis oly rideg? Mi változott, mi késztetett hogy ilyen légy? Irigy szádból nem árad más csak hideg, Megfagyasztod lelkem foszlott lepelét.
Álszent a szent is, Irigy lett az önzetlenbõl, Lehullott a csipkefátyol, tisztán látok már, S tudom mit kell tennem, Elmenni e hazug helyrõl.
de ez gyakorlatilag az 1. :P szoval azert keves a szohasznalat,:P de igyekszem az újon;)
emm, az en verseim...hogyismondjam, teljesen masok mint a megszokott, de ha gondolod mutathatok parat, es majd az ujat ha befejeztem, annak vegre lesznek strofai, verselese stb
no, itt van egy mókásabb tipus:
Valentinomnak
Eljött hát Valentin bácsi De ácsi! Lehet hogy gonosz a bácsi?
Várj csak! Lehet hogy bánt csak? és csak fejbe csap és becsap és csak szétcsap köztünk
de egymásnak örülünk és Valentin lesz az õrünk ami 2 helyrõl fakad
belõled és belõlem sok szeretet árad felõlem de néha futok mert félek eleged van belõlem. Mert nem adok eleget...
koszi C:
nyugodtan oszt meg velunk averseket,amiket irtal,hiszen itt nem abiralat,v a kritika a lenyeg sztem,hanem az,h megismerjuk egymas gondolatait...sokmindent meglehet tudni egy emberröl a versei alapjan :)
anyam!iszonyat jo gondolatok,es hihetetlen h mennyire valtozatos es gyonyorkodtetö a szohasznalat :) szeretem az ilyen verseket,mert minden sorban van valami,ami más mint a többi,es nem tudhatod h mi fog következni,ettöl lesz izgalmas. a bevezetö elsö 2 versszak utan jol felvezetted a 4 fö témat-észak-nyugat-kelet-dél. gratula :) azert még annyit mondanék,h erdemes lenne kicsit jobban elmelyednek a versekben,nem csak íras,de olvasas szinten is,persze csak ha erdekelnek mas emberek gondolatai is.:) sok vers felszinesnek,es hetköznapi temajunak tünik,de ha sokat keresgél az ember,megtalalja azt,amit bár nem sajat maga irt,megis mintha tökéletesen tükrözné az õ érzéseit.
nekem van egy ilyen vers,ami totalisan 'rolam' szol,es egesz eddig nem is sejtettem,h egy vers ilyen pontosan,es mélyre hatoan tudja kifejezni azt,amiröl fogalmam sem volt,h micsoda valojaban.már maga a vers cim is sejtet valamit,pedig nem en irtam,mégis sajatomnak erzem,mert ez történik velem,ezt nem is lehet elmondani,en nem tudtam volna szavakba önteni,de ennek aköltönek sikerult...