Amúgy egy a Columbiáéhoz hasonló nagyságú, komoly struktúrális sérülést sem a "rágógumival betapasztom" sem a "befóliázom" mõdszer nem orvosolta volna.
Ott nem csak egyszerûen lepottyant pár hõvédõ kerámia, hanem lett egy vagy 50 cm átmérõjû lyuk a szárnyon!
Igen, pont errõl van szó!
Az hogy nincs technológiai fejlõdés, azt én is úgy értem, hogy az alkalmazott technológiában nincs.
Illetve mivel a politika sem támaszt magas követelményeket (mint pl Hold-programok, elsõség a szuperszónikus utaszállításban, stb) a fejlesztõk sem tûznek ki nagy célokat, csak ami a megkurtított költségvetésbõl mellékesen kifutja.
Szóval valami azért van, de az 50-60-as évekhez képest szinte semmi.
A deepspace is legjobb tudomásom szerint a nagyköltségevetésû tervek árnyékában született. Talán azt is lehetne mondani, hogy csak azért kapott ionhajtómûvet mert egy hagyományos kémiaira már nem futotta a keretbõl.
Emlékeim szerint Clarke viziójában a Szovjetek és az Amerikaiak a Holdon is területeket szereztek, ahol "ûrtérsértést" követtek el (2001), sõt, a 2010-ben még háborúközeli helyzet is alakult ki, igaz már a Földön.
Ahhoz, hogy a NASA 1970 után is kiemelt költségvetési támogatást kapjon, politikai indok kellett, mint Kennedy igérete, amely talán az egyetlen, politikus által felválltalt, és megvalósult ûrbéli célokra vonatkozó igéret. A Szovjetek erõltették volna a (preztizs) verseny, de ennek eredménye az N1 és a Szojuz-1 kudarca lett. Azóta pedig "vegetál" az ûrkutatás, legalábbis az 1960-as évekhez képest. Viszont egy kérdés: ha nem lett volna az 1950-es és 60-as évek felülrõl jövõ nyomás, és az ezáltal elért eredmények, akkor most hol tartanánk? Elég valószinû, hogy még itt sem...
Svájcban 1 új lakás alapfeltétele 1 megfelelõ óvóhely építése. Ha nincs a terven, ki sem adják az építési engedélyt Legalábbis ezt olvastam valahol. Azok mind megmaradnak... Ha lesz deep impact, akkor "csak" a pecsapódás utáni földrengéseket kell túlélni, utána már "csak" sötét lesz sokáig a por/ vulkáni hamu miatt
2029 -ig biztos hogy kialakul egyfajta ûrverseny, mert a meteor elõl biztos, hogy sokan megpróbálnának elmenekülni a földrõl a biztonság kedvéért. Akik gazdag és tehetõs lesz, nem hiszem, hogy kihagyná a menekülés egyetlen lehetõsgét (mondjuk nem tudom, hogy megérné-e, egy ûrhajóban élni tovább.......). Persze tudom, most azt mondják, hogy nem csapódik belénk, de ha megtehetném, biztos nem kockáztatnék, hogy pont a fejemre hulljon...
Cifu szerint nem toporog a fejlõdés egy helyben, legfeljebb nem halad elõre;)))
Én egy kicsit keményebben fogalmaznék. Egy másik topicban felhoztam, hogy ha nincs forrás akkor egy tervezet legfeljebb csak egy 2001 Ûrodüsszeiáueiája (soha nem tudom, hogy kell leírni) szintû scifi. Szal, itt van pl ez a JIMO tervezet, amit úgy 15 év múlva szándékoznak útnak indítani, csak éppen az idõpont meg a pénz se biztos rá. Amikor 3/4-ed részben kész projekteket törölnek ez nem tûnik valami konkrét dolognak.
Szal a politikafüggõ nagy állami ûrhivatalok évtizedes történelemre visszanyúló töketlensége után, már tényleg csak a magánszférában lehet bízni, reménykedni.
Amúgy az amit A.C. Clarke 1968-ban az Ûrosszei...-ban leírt, az szinte egyáltalán nem volt scifi. Csupa olyan technológiát mutatott be, ami már létezett, vagy éppen fejlesztés alatt volt. Plusz kiindult abból, hogy a NASA folyamatosan megkapja azt a költségvetést, amit a hatvanas években, és már is elõállt a jövõnek egy akkor roppant reálisnak tûnõ víziója. De sajnos mi nem azon az idõsíkon élünk!;(((
ilyenkor eszembe jutnak a magyar rajzfilmzsenik. lásd: mézga család.
"...akár 50km-t is elérõ épület..." Azert lehet hogy vissza jonne gyorsabban az ara;) Az kb. 20000 emelet, legalabb 2millio lakas, ha azokat eladjak, jo sok penz jonne ossze;))))) Meg en is vennek egyet - ha lenne mibol - a 12567-en:DDDDDDDD
Az osztott hajtómû tényleg jó ötlet, de belépéskor ez is porrá égne, viszont minden bizonyal gazdaságosabb lenne.
1.: Többfokozatúság elve, a gázturbinákat és a kerozintartályokat le lehetne oldani és ejtõernyõvel biztoságosan visszaszerezni. A torlósugárhajtómû esetén is fentállna ez a lehetõség, bizonyos szintig. 2.: Indítójármû, vagyis egy 'anyagép' viszi fel 12-14km magasra a rakétát, és ott indítja csak. Ilyenre példa a jelenleg is mûködõ Pegasus és PegasusXL rendszer (egy L-1011 utasszállító gép hasáról induló, viszonylag kis rakéta, párszáz kg-os hasznos terheléssel), terv szinten pedig rengeteg ilyen volt/van (pl. a német Saenger vagy az orosz Maks-OS). 3.: A hajtómûveket be is lehet húzni a géptestbe, igaz ekkor holt terhet jelentenének az út hátralevõ részébe. Sõt, szintén a hasznos teher kárára lenne, de ha visz magával némi üzemanyagot még pluszba, akkor a hajtómûvekkel képes lenne a leszálláskor szabadon manõverezni. Igen elegáns megoldás, de sajnos elveszne a gazdaságossága...
Gondolom ezt azért, mert a mi generációnk egyre inkább ki akar törni a világûr felé.
Szerintem az 1960-as, '70-es és '80-as években is épp elégé ki akartak törni a világûr felé, csak olyan állami program nem volt, amely az olcsó ûrutazás lehetõségét hordozta volna magában (elvileg az ûrsikló ilyennek indult, aztán nem egészen ez lett belõle), a civil cégeknek túl nagy a befektetési kockázat, hiszen gigászi költségeket emészthetnek fel az új jármûvek kifejlesztései, és ha nincs, akinek el tudják adni, akkor ezt nem válalják be. Maradnak a kevés pénzbõl dolgozó "amatõrök", amelyeknél viszont nincs semmi garantálva...
Az osztott hajtómû tényleg jó ötlet, de belépéskor ez is porrá égne, viszont minden bizonyal gazdaságosabb lenne.
A 10 éven belüli ûrversenynek szerintem egész jó esélye van. Gondolom ezt azért, mert a mi generációnk egyre inkább ki akar törni a világûr felé. Én egész jó esélyt látok arra, hogy 2050 körül elkezdik kiépiteni a holdbázist.
Azért arra kiváncsi lennék, hogy még akkor is kémiai hajtómûvel fogunk rohangálni a világûrben, vagy valami továbbfejlesztett ion-hajtómûvel. Abban teljesen egyetértek veled, hogy ûrhajót csak az ûrben lehet épiteni...hacsak nem találunk fel valami alternativ meghajtást ami lehetõvé teszi a földrõl való felszállást, de ez eléggé tudományos-fantasztikum még.
Picit olyan érzésem van, hogy a technikai fejlõdés eléggé egy helyben toporog.
Nem toporog, csak éppen gazdasági/politikai okok elõbbre valóak. Már az ûrsiklónál felmerült, hogy Linear Aerospike hajtómûvel szerelik fel, de aztán elvetették, mivel nem volt még kiforrott konstrukció, azután csak az X-33 és a Venture Star programnál került elõ ez a hajtómûtípus, a tesztek sikeresek voltak, de ugye 2000-ben kinyírták a fejlesztést. Most bizonyosan marad még jópár évig a hagyományos rakétahajtómû.
A fejlõdéstõl nem kell mindig látványos eredményeket, várni, például lehetne olyan ûrhajót is építeni, amely az elején hagyományos gázturbinás sugárhajtómûvet, majd nagyobb magasságban torlósgárhajtómûvet használna (ezek üzemanyag-hatékonysága messze veri a rakétahajtómûvekét, lévén nem kell az oxidálóanyagot is biztosítani számukra), és csak a végén rakétahajtómûvet. Technikai szinten lehetséges, csak éppen nagyon kevés ûrhajót igényel per pillanat a piac (ez ugye jelenleg szinte kizárólag állami megrendeléseket takar).
Ahhoz, hogy igazi haladást érjünk el valamiben, ott komoly igénynek kell megformálódnia, ez pedig lehet politikai (az 1950- és 60-as évek ûrversenye), vagy gazdasági (pl. informatikai boom). Jelenleg a politikai érdeklõdés mondhatjuk minimális, tehát marad a civil ûrhajózás, amely azonban még gyerekcipõben jár. Szerintem (optimista vélemény) úgy 10 éven belül megkezdõdik az erõsen gazdasági alapokra épülõ civil ûrhajózás aranykora, amikor egyre több és jobb ûrhajókra, ûrállomásokra és ûrbéli szolgáltatásokra lesz éhes a piac. Akkor fog elkezdõdni az ûrhajózás fejlõdésének második aranykora. Lesz pénz a fejlesztésekre, és lesznek eredmények is, látványos eredmények.
Én legalábbis így látom (szeretném látni?).
Az ûrlift tényleg megoldást jelenthet, de ha jól tudom nanotechnológiai eljárással készitik a szálát amire majd újabb és újabb szálakat visznek fel, viszont jelenleg csak 1m alatti hosszúságú szálakat tudnak gyártani.
Az ûrlift egy elmélet, és egyelõre csak elméletek vannak arra, hogy lehetne megvalósítani. A 'kötél' tömegproblémáját most úgytünik, hogy csak a nanotechnologia oldhajta meg, nem is vitás, hogy ez még a jövõ zenéje. Hogy milyen távoli jövõé? Hát ez jó kérdés...
Az idõjárás problémája ismert, egyes elképzelések szerint úgy küszöbölnék ki, hogy igen magas, akár 50km-t is elérõ épület tetejérõl "indulna" a lift, 'apró' probléma, hogy egy ilyen épület kötlségei igencsak komolyak lennének (más kérdés, hogy ha a jelenlegi ûrbejutattási költségeket, ami ~20000$/kg ilyen módszerrel 100-200$/kg környékére sikerülne csökkenteni, akkor pár évtized alatt simán behozná az árát).
A kötél és a 'fülke' viszonyában én fõleg egy- és kétköteles megoldást láttam eddig a fantáziarajzokon, a kötél külsõ felületén közlekedõ fülkével, pl.:
"de a jelenlegi szinten nincs mégcsak mûködõképes elgondolás sem létezik az általad felvázolt dologra. Egyszerûen nincs ehhez megfelelõ meghajtás, mégcsak tervezõasztalon sem."
Látod épp ez az ami elszomorit. Picit olyan érzésem van, hogy a technikai fejlõdés eléggé egy helyben toporog. Természetesen vannak újdonságok, de szerintem hatalmasat lassult a fejlõdésünk, ha az 1900-1970-es éveket nézzük.
Az ûrlift tényleg megoldást jelenthet, de ha jól tudom nanotechnológiai eljárással készitik a szálát amire majd újabb és újabb szálakat visznek fel, viszont jelenleg csak 1m alatti hosszúságú szálakat tudnak gyártani. Ha tévednék javits ki kérlek. A meghajtása mivel történne? Ha rajtam múlna, biztos a maglev technikát alkalmaznám. Igaz sok energia kellene hozzá, de ezt itt a földön is elõ tudnánk állitani. Max. lenne egy saját atomerõmûve a rendszernek. Egyébként ez nyitott vagy zárt rendszerû lenne? Gondolok itt arra, hogy simán egy kábel lógna (bár ez most kicsit erõs tudom) | vagy a kábel egy zárt "tubusban" lenne igy védve a külsõ hatásoktól?
Értem mit írtal, elnézést a kissé nyers hangnemért, de a jelenlegi szinten nincs mégcsak mûködõképes elgondolás sem létezik az általad felvázolt dologra. Egyszerûen nincs ehhez megfelelõ meghajtás, mégcsak tervezõasztalon sem.
Ami ilyen téren megoldást hozhat szerintem, az az, hogy nemes egyszerûséggel felhagyuk a hagyományos megoldásokkal, és radikálisabb útra lépünk, például ilyen lenne az ûrlift. Nincs komolyabb probléma a légkörbe való belépéssel, ellenben igen drága lenne a felépítése. Azután majd a világûrben lévõ ûrállomások és bolygók között már kizárólag a világûrben közlekedõ ûrhajókat kell építeni.
Mond, mégis hogy fékezzéd le a cirka 27000km/h sebességel haladó ûrhajót viszonylag rövid idõ alatt 6000km/h-re? Kémiai hajtómûvel? Akkor gyakorlatilag nem vihetne fel semmi hasznos terhet, csak üzemanyagot, amivel lelassíthat. Így gyakorlatilag nulla értelme lenne az ûrutazásnak. Ion-hajtómû? Beletelne egy kis idõbe (pár hónapba), amíg lelassítanák...
Az aerodinamikai fékezés az egyetlen, reálisan megvallósítható, tömeghatékony és mûködõképes megoldás még mindig...
Szerintem arra kellene nagyobb figyelmet forditani, hogy az ûrsiklók ne egy darab kõként essenek be a légkörbe, hanem kapjanak végre egy normális meghajtást. Lehet tévedek, de ha egy stabil 6000km/h sebbeségel lépnek be a légkörbe, akkor semmi szükség nem lenne ezekre a hõvédõ csempékre. Az picit vicces, hogy már x éve áll és kiagyaltak egy szuperragasztót meg egy hajlékony szén szilícium-karbid lapot. Ez azért elég siralmas szerintem.
Kiváncsi leszek, hogy a CEV-nél (és a Kliper-nél) milyen megoldást választanak majd az újrafelhasználható hõvédelem terén.