...még énse írok tökéletesen, nehéz ehhez a szemét bolygóhoz akklimatizálódni...
Tiberiusznak írtam... anúgy te melyik galaxisból jötték?
Igen, mert nem szeretem, ha félbeszakitják a gondolatmenetem, vagyis ha a gondolatom már bozon, s azt valaki megspineli, akkor én lassan bosszus leszek.
Viszont ilyen félspinû elektronokkal azután sok hasznos dolgot cselekszem, amit anélkül, meg sem probáltam volna, mert eszembe se jutna.
Tehát egy spin meg egy bozonra vágyó gondolat az két spin?
Nemértelek de mindegy, megpróbálom bemutatni a kétréses kisérletet...
Én szerintem a mult is halad elõre, vagyis 12 órakor a Nap fenn van az égen és elhuzzák a sötétitõt az üvegmenyezeten, s én ott ülök a gép elõtt, s közbven itt már eltelt 7 óra hossza pontosan.
Szerintem ilyesmi egy foton kibocsájtás-elnyelõdés: Elõszõr az idõben visszafele haladó/megerõssítõ/ hullám látszik, utánna jön a rendes.
Akkor idézek még " De vajon mi a helyzet a Bell-egyenlõtlenséggel, az Einstein-Podolsky-Rosen-kísérlettel és az Aspect-kísérlettel? Végül is ezek keltették fel újra az 1980-as években a kvantummechanika jelentése iránti érdeklõdést. Az abszorberelmélet szempontjából semmilyen nehézséget sem okoz a történések megértése. Képzeljük el (továbbra is a pszeudoidõ fogalmaiban gondolkozva), hogy a két fotont kibocsátani készülõ, gerjesztett atom különbözõ irányokba különbözõ polarizációs állapotú ajánlati hullámokat küld ki. A tranzakció csak akkor fejezõdik be, és a fotonokat ténylegesen csak akkor sugározza ki, ha a megfelelõ abszorberpár az idõben visszafelé haladó avanzsált visszaigazoló hullámot visszaküldi a fotonokat kisugárzó atomnak. Mihelyt a tranzakció teljessé válik, a fotonok kisugárzódnak, megfigyelik õket, miáltal kettõs detektálás következik be, jóllehet a két észlelt foton egymástól térben távol tartózkodik. Ha a visszaigazoló hullám nem felel meg egyik megengedett polarizációs állapotnak sem, akkor ez a tranzakcó nem valósulhat meg, vagyis elmarad az egyezséget megpecsételõ kézfogás. A pszeudoidõ szempontjából nézve a fotonpár mindaddig nem sugárzódhat ki, amíg nem születik megegyezés arról, hogy a fotonok el is fognak nyelõdni, amely elnyelõdés során meghatározódik a kibocsátott fotonok polarizációs állapota, bár kibocsátásuk az elnyelésük „elõtt” történt. A szó szoros értelmében lehetetlen, hogy az atom olyan fotonokat bocsásson ki, amelyek állapota nem felel meg a detektor által megengedett abszorpciós állapotoknak. Valójában az abszorber modell szerint az atom csak akkor tud fotont kisugározni, ha megegyezés született a foton elnyelésérõl."
Én már értem, ne mond hogy te nem...
"Ez az átütõ erejû siker, amit a tranzakciós értelmezés a kvantummechanika összes rejtélyének megoldásában elért, egyetlen, a józan ész felfogásával homlokegyenest ellentétesnek látszó ötlet elfogadásának köszönhetõ - nevezetesen annak, hogy a kvantummechanikai hullám ténylegesen képes az idõben visszafelé haladni. Elsõ pillantásra ez szöges ellentétben áll a józan ész diktálta felfogásunkkal, amely szerint az oknak mindig meg kell elõznie az okozatot. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a helyzetet, akkor kiderül, hogy az idõutazásnak a tranzakciós értelmezés által megkövetelt fajtája végsõ soron nem sérti meg az okság mindennapi fogalmát. Hasonlóképpen, ez a Világegyetemen keresztül létrejövõ kézfogás nem szükségszerûen foszt meg bennünket attól, amit emberi sajátosságaink közül a legfontosabbnak tartunk: a szabad akarattól."
"ismerem a tranzakciós elméletet"
Biztos vagy benne. Szerinted mi a lényege? Miért nem tetszik?
Miért lenne periodikus, megméred vagy erre áll vagy arra. Menet közben nem tudod megmérni, tehát nem tudsz periodikusságot kimutatni, hogy na ilyen volt, de mikorra megérkezett ilyen lett. Nem így van. Amikor elkaptuk, akkor erre áll a spinje . Ennyi. Ezért nem szeretik ha forgással hozzák kapcsolatba. Forgott valami? Én nem láttam forgást.
gondolom a spin is olyan, mint a hullám, meg a rezgés stb. gondolom az is egy periodikusan változó tulajdonság
A foton egész spinû az elektron feles... :))))) vajon miért? Csak nem eltört?
Meg ugye ott a spin, forgás is meg nemis. Szerintem egyszerûen az elektron-elektron ütközés iránya, semmi több.
Gondolj bele, nemcsak minden emissziót követ egy elnyelés, hanem minden elektron pozitron szétsugárzást követ egy párkeltés. Ugyan az mint a sima elektronpálya törése, csak mint Feynman megmutatta, itt az idõben visszafele halad tovább az elektron. Szerintem az a gamma foton a többivel együtt csak illuzió. Reális de mégis csak illuzió.
A világ egyszerûbb, mint bárki gondolná, mindössze fel kéne már végre rendesen deríteni.:-)
Nekem van egy sejtésem, szerintem egyszerûen csak ütköznek az elektronok. Ekkor ugyanolyan szögben törik meg mind két elektron világvonala, ami megfelel egy foton leadásának és elnyelésének.Minél nagyobb a visszapattanás szöge, annál nagyobb energiájú a közvetítõ foton. Van ugye az idõben elõrehaladó és visszafele haladó hullámok Feynman elméletében, amibõl következik, hogy a két fotont cserélõ részecske idõtlen kapcsolatban áll, hiszen abban a pillanatban érkezik a megerõssítõ hullám, amikor indul a kérést közvetítõ. Szerintem meg egyszerûen nincs távolság két foton cserélõ elektron között. De akkor mégis hogy lehet az, hogy a napon lévõ elektron fotont cserél mondjuk a szememben lévõvel? Erre egy megoldás van, a két töréspontot különbözõ megfigyelõk szeparáltnak, elkülönültnek látják. Ezt a Lorentz transzformációk biztosítják. Tehát mi csak egy hologrammot látunk, ami különbözõ nézõpontból nézve más és más.
szerintem elkezdem boncolgatni a tankönyvemben a modern fizikát, mert vacak az, ahogy haladunk:-( 11.-es vagyok, és még a váltóáramnál se tartunk:-((( Nagyon szomorú vagyok e miatt, ovasni meg még nem akarok nyárig. Nem tom miért nincs kedvem:-( Na de majd akkor:-)
Köszönöm mindenkinek, ismerem a tranzakciós elméletet, tudok arról, hogy fotoncsere történik, sejtettem, hogy a mezõt sok-sok lehetõség teszi ki, én csak arra lennék kíváncsi, hogy MIÉRT cserélnek fotont az elektronok (tranzakciós-elmélet vmiért nem tetszik:-(), meg hogy hogyan meg végbe egy-egy fotoncsere különbözõ töltött részecskék közt. De lehet, ennyi erõvel kérhetném a szupergravitációt is holnap reggelre, vagy nem?:-)
Még a könyv felénél járok, de dúrva... Sokszor találkoztam halvány utalásokkal Feynmanra, de hihetetlen hogy egy ilyen régi és jó elméletrõl ilyen keveset hallani. Ha belegondolok, hogy az agyamban az elektronok mozgása függ az univerzum távoli jövõjétõl és a távoli múltol is, hááát.... Azért érdekelne, hogy ilyen lassan olvastok, vagy sokkot kaptatok megint, vagy atomcsapás volt? :DDD
Minden ember látja a jövõt, csak legtöbben megijjednek tõle vagy csak nem értik az üzenetet, mert nem ismerik a múltat....
"A „Wheeler-Feynman-féle elnyelési elméletként” ismert elmélet legújabb változatában (a témavezetõk mindig megtalálják a módját annak, hogy az õ nevük kerüljön elõre, ha az irányításukkal dolgozó egyetemi hallgatóval közösen felfedeznek valamit) a rezgõ elektron retardált és avanzsált hullámokat egyaránt kibocsát (a jövõ, illetve a múlt irányába). Ha ezek a hullámok bárhol (térben és idõben egyaránt értve) a Világegyetemben összetalálkoznak egy elektronnal (pontosabban szólva, bármilyen elektromos töltésû részecskével), akkor a másik elektront rezgésre késztetik. Ez a rezgés azt jelenti, hogy a másik elektron is sugárzást bocsát ki, természetesen mind a jövõ, mind pedig a múlt irányába. Ennek eredményeképpen az elektromágneses hullámok egymást átszövõ tengere jön létre, amely hullámok - az egyetlen elektron rezgésének eredményeképpen - az egész Világegyetemet kitöltik. A hullámok nagyrészt kioltják egymást, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fényvisszaverõdésének kvantummechanikai leírásánál láttuk. Egynémely hullámok azonban, a jövõbõl és a múltból egyaránt, visszatérnek az eredeti elektronhoz, és kifejtik azt az ellenállást, amire az elektronok gyorsítással szemben mutatott viselkedésének magyarázatához szükségünk van."
"újból megkédezem: vki elmagyarázná érthetõen, hogy is megy az elektromágneses-kölcsönhatás?" hmm :))))))
"A Wheeler-Feynman-elmélet továbbra is a legjobb magyarázat arra, miért lép fel a sugárzási ellenállás, és hogyan cserélnek fotont a töltött részecskék, bár erre soha nem jönnénk rá abból, ahogyan a legtöbb középiskolában és egyetemen a fizikát tanítják. "
"Olyan e.m. hullám nem létezhet Maxwell bácsi elmélete szerint, amely csak egy adott irányba halad."
haha, akkor ez mi?
az alábbi képletek alapján eccerû megírni: xk=x-xp yk=y-yp t=sqrt(xk*xk+yk*yk) amp+=sin(t*pi/10)
Ha csak egy forrást jelenítesz meg , megkapod a gömbhullám 2d vetületét. Sajnos nincs 3d monitorom...minél többet adsz össze, annál inkább egyirányú lesz a fény. Meg lehet nézni, ha pl elrontod a fázist , akkor jobban szét fog tartani a sugár, épp úgy , mint a lézernél...
Amikor annak idején Maxwell bácsi megalkotta az em. mezõt leíró képleteit, akkor megfeledkezett arról a tényrõl, hogy nem egy, hanem milliárdnyi elektron hatását érzékeljük egyszerre. Így azok számára akik nem tudják (vagy nem akarják) felfogni, hogy minden egyes elektron kibocsátja a maga fotonját, ez a gigantikus foton halmaz mezõként érzékelhetõ. Sokkal tisztábban látható az egyes fotonok viselkedése és hatása ha olyan folyamatokat vizsgálunk ahol valóban csak egy-egy foton érkezik. Ilyen folyamatok az egyetlen elektront adó béta sugárzások és az egyetlen fotont adó gamma bomlások. Tudom, hogy ezek a "konyhában" ritkán elõfrduló ill. nehezen beszerezhetõ anyagokkal valósíthatók meg. Így megpróbálom olyan jelenségeken keresztül elmagyarázni, amik ugyan nem egy-foton ill. egy-elektron típusúak, de a mutatott hatásban felismerhetõ. Így akár otthoni kisérletezgetéssel is láthatod és (át)érezheted akár a saját bõrödön a jelenségeket..
Elõször is: Olyan e.m. hullám nem létezhet Maxwell bácsi elmélete szerint, amely csak egy adott irányba halad. Mégis az összes led ilyet állít elõ, sõt! Ha lézerpointert sikerülne a piacon venned, akkor megfigyelhetnéd, hogy csak nagyon szûk irányban jön létre a fénykibocsájtás.. Vegyünk egy nagyobb 30-60 kulcsszámú fotós vakut. ( A digitális gépek vagy az autómata fényképezõgépek 2-10 kulcsszámú vakui nagyon gyengék ehhez!) És villantsunk bele a tenyerünkbe! Rácsap a fény.. Tegyük ezt üveglemezeken át (ablaktáblán) is. Ugyanúgy ráüt.. Fogjunk egy fémlemezt ( fémtálca, fedõ stb.) függesszük fel cérnára és vele is végezzük el a kísérletet.. Hangos megcsendülést tapasztalunk... Tehát elmondhatjuk, hogy az energia megérkezett.. Odaütött, vagyis impulzust hordozott... Eddig érthetõ és világos?
képzettség nuku, érdeklõdés nagy, matematikai apparátus 11.-es de inkább az elmélet, mint a matematikai modell érdekelne, mert a matek-modell fenn van a wiki-n, a hatásmechanizmus meg nem
A mezõ és a kvantum között mi a különbség??? EM-mezõ van, de mégis fotonkicseréléssel megy a kölcsönhatás. Amúgy úgy értem, hogy mi van, ha nem csak a térgörbítéses (ált. rel.-elm.) gravitáció van, hanem mondjuk normál mezõ-kvantum (nevezd ahogy akarod) is van, meg mondjuk nemcsak a tömeg okozhat térgörbületet?
Többféle tükröt sorolnak a "félig áteresztõ" kategóriába..
Egyik. lp. 50% fedésû fém (ezüst, Alu) bevonatú üveg(mûanyag) ilyen a natur ezüst csomagoló fólia egyes változata is.
Egy másik: dielektromos tükrök. Ezek áteresztõk, de a nagy térerõsség hatására tükrözõvé válnak.
Kerr-cella típusú tükrök.. Ezek a második "rokonai". A polarizációs sík elforgatásával a "ferdén" a polarizációs síkban elhelyezett üveglemezeken teljes visszaverõdés okoz, ebben a szögben a polarizált fény számára tükörnek látszik , ugyanakkor az erre merõleges polarizációjú fény áthalad rajta.. Ezért a polarizáció szögének változtatása a tükrözõdést is szabályozza. Ma már nem nitrobenzolt, hanem karotinoidokat alkalmaznak erre a célra. Ilyen pl. az LCD kijelzõk anyaga..
Valaki írna nekem a féligáteresztõ tükörrõl? Azt mondták, hogy "Mint a foton a féligáteresztõ tükör mögött. Elpattanhatott volna, de minden ok nélkül átjött rajta." Tehát akkor van olyan, aminek nincs oka?
"amíg a fény általában pozitív irányú impulzusvektorral csatolt" na erre felfigyeltem. újból megkédezem: vki elmagyarázná érthetõen, hogy is megy az elektromágneses-kölcsönhatás?
Ez jól hangzik, de biztos, hogy van töltéshordozója???
Mi van akkor, hogy ha a grav. is ugynolyan em kvantum mint a fényé, csak amíg a fény általában pozitív irányú impulzusvektorral csatolt, addig a grav. mindig negatív irányú impulzussal ????
A kettõ nem azonsos bizonyos mértékben, a kvantum és a mezõ ... Ha meglesz a gravitáció töltéshordozója, akkkor simán elõálllítható majd mesterséges vagy akár antigravitáció is...
egy régi kérdés újra: milyen lehet az a dinamikus gravitáció??? Mi van ha több fajta kölcsönhatás létezik, mint azt ma gondoljuk? Mondjuk többfajta grav. van? Tényleg: a gravitáció mezõ? Melynek töltéshordozója a tömeg? Annyiban különbözik csak, hogy az azonos elõjelû töltések vonzzák egymást? Lehet-e valódi mesterséges gravitációt vagy antigravitációt létrehozni? [nem a mai technológiával]
Úgy, hogy rájössz, hogy a lentebb tárgyalt halmazok mindegyike tökéletesen éntelen, se nem birtokolja azt egy én. Nem azonosítod magad a halmazok egyikével sem, akkor nincs tapasztaló, és nincs tapasztalás. Minden amit mozgásnak, változásnak hívsz hozzád képest mozog, illetve változik. De ami vagy, az halmazokkal való azonosulásból jön létre, amik maguk sem fixszek. Ezt ténylegesen belátva a dolgok ugyanúgy jelen vannak, de nem tõled elkülönülve. Látod, hogy az autó feltûnik két ház között, és látod, ahogy az lekanyarodva eltûnik a sarkon túl, de mint ha mindvégig nem is mozogna. - a világ nem keletkezõ, nem múló, és nem örök. Ezek mind a halmazokkal való azonosulás képzetei. A jelenben nincs mozgás, erre egy jó írással is találkoztam, ami megvilágítja kicsit amirõl beszéltem: Nincs mozgás a megjárt úton, és nincs mozgás a meg-nem-járt úton sem. Az egyik már befejezõdött, a másik még nem kezdõdött el. A megjárt és a meg-nem-járt úttól elkülönítve az éppen járva-levõ út nem ismerhetõ meg.
hmmm??? kifejtenéd? [csak egy lehetséges elméletet vázoltam fel] Más: sajna manapság nem tudunk passzívan érzékelni, szerintetek lehetséges lesz-e valaha passzívan érzékelni a microvilágban? Vagy ez még elvileg sem lehetséges? [és most, nm szeretnék olyanról, hallani, hogy xy egyszer azt mondta, hogy nem, mert ugyebár a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetekre is azt mondták nem lehetségesek, mégpedig bazinagy koponyák!]
A szimmetriasértésrõl van egy jó írás a címe "Az isteni a-tom"/Leon Ledesma/-tól most én se tudom elmondani, mert a könyvtárba vissza kellett vinni, lejárt a kölcsönzési idõ +800ft :)
Ezzel az a probléma, mint Istennel. És a virtuális részecskék hogy keletkeztek?
Semmi nem létesül. De bevágom az egyik szomszéd fórumból a hozzászólásom, lehet érdekelhet:
A halmazok: a test, az érzések, a gondolatok, a képzetek, a tudat. Tapasztalás és halmazok, amik az ént képezik kölcsönös függésben léteznek. Tapasztaláson kívüli létezõ nincs, mert ahhoz, hogy létezõnek, tapasztaltnak nyilváníts valamit alapfeltétele a halmazokkal való azonosulás. Amint nem azonosulsz halmazokkal megszûnik a tapasztaló, és tapasztalat, ezzel együtt énképzet. Ezt hívják ürességnek, ahol okság már nem érvényesül, mintegy magában foglalva azt, mert az egészre, nem elkülönülõ dolgokra (mint pl. énlélek) nem hat okság. Az üresség nem a halmazokon keresztül meglátható valami, mert ezek mindegyike üres, mert nem rendelkeznek állandósággal, csak kölcsönös függéssel.
Ez egy bonyolult probléma. Semmibõl vmi: virtuális részecskék. Ezek kamatra kiadott kölcsönök az univerzumtól, hmm mi van, ha az egész univerzum egy ilyen virtuális részecskébõl keletkezett, és akkor voilá majd vmikor vissza kell adnunk a nagy kölcsönt, kamatostól! A végtelen végtelen punktum! Ha az ember képes lenne végtelenben gondolkodni, hmm, már az 51-esben lenne:-) Egyébként nincs olyan, hogy vminek nincs oka, szerintem. Az univerzum vmikor "keletkezett", lehet, hogy nem a tér és az idõ, de ez az univerzum mindenképp, mi van, ha ez is többlépcsõs: van egy magasabb rendû univerzum és így tovább, a mienkben is vannak fiatalabb univerzumok... gondoljatok bele: minden végtelen, csak amiben éppen vagyunk, az az idõn kívül véges kiterjedésû, mivel az idõben nem tudjuk mérni a nagyságát... bla...bla...bla...stb...stb...stb...és így tovább
Ha már okok: miért mennek végbe a kölcsönhatások? Elolvastam a Wiki-n az errõl szóló cikket, de akkoris, ez a szimmetriasértéses dolog csak modell, vagy tényleg így mûködik? És akkor mitõl sértûdik meg a szimmetria? És hogy is mennek végbe a kölcsönhatások? Mert especiel arról nem írtak ott.
Végtelenségre, amiben a dolgok nem különülnek el egymástól. Mivel végtelen, nem véges, mentes viszonyítási ponttól, nem önmagába, és nem másba forduló.
Az öntudatunk viszonyítási pontként mûködik a világban, olyan mint a végtelen egy darabkája, de igazából nem darabkája, sem pontja, sem része, mert nem különül el semmi mástól. -aki nem ismeri föl, hogy a végtelennek mind eleje, közepe, és vége is végtelen
Nincs végsõ ok, nincs kulcs. De ha az ember képes megkülönböztetés nélkül egységben szemlélni, akkor rájön, hogy mindez nem okozott, nem keletkezõ... Honnan veszik az emberek azt, hogy valaminek keletkeznie kell? ez már magában nonszensz.
Amúgy tényleg nem tudom mi ez az óriási törekvés arra választ keresni, hogy semmibõl hogy lehet valami.. Pl. tudósok õsrobbanás, meg
Az tök jó. :) Majd írj, mire jutsz. Újra átolvastam a hozzászólást:
"Ha bárki azt mondja, hogy a végsõ oknak nem kellett keletkezni" - ez félreérthetõ. Így értem: "Ha bárki azt mondja, hogy a végsõ ok létezik, de annak nem kellett keletkeznie"
Úgy gondolom nem tévedsz az utolsó mondatoddal kapcsolatban. Attól hogy mindennek oka van, minden összefügg, nem érv a végsõ okra, tehát, hogy semmibõl valami lenne, vagy valamibõl mégtöbb valami. Ha valamibõl mégtöbb valami keletkezne ez pedig azt a kérdést veti fel, hogy az a valami, amibõl mégtöbb valami lett, annak is keletkezettnek kell lenni; ráadásul bármikor bármi létesülhetne. Ha bárki azt mondja, hogy a végsõ oknak nem kellett keletkezni, akkor ugyanezt elmondom végsõ ok nélkül a világról. Ez a legerõsebb érv végsõ ok ellen.
Ha egészként vesszük a világot akkor nem mûködik okság, de ez lassan már 2600 éves "felfedezés" :-)
Az egy dolog,hogy a világegyetem tágul, tágul, míg végül egyszercsak összeugrik, majd ujra, ujra, és ujra. Ez nem zárja ki annak lehetõségét, hogy keletkezett, bár nem is támasztja alá. Ya és azért gondolom, hogy mindennek van oka, mert minden mindennel "összefügg", az egész 1. hatalmas rendszer. Vagy tévednék?