Nekem három bajom van a plasztikával: 1. Nyilvánvaló átb@szás 2. Általában többet ront, mint amennyit javít 3. Torzítja azon nõk önértékelését, akik nem hajlandók kés alá feküdni.
Ez a három baj sokaknak okoz örömet: 1. nyilvános: ami szép azt mutaogassák csak 2. mit ront??? épp, hogy javít, de mindegy 3. torzít, de jó irányba, az nem baj ha egy nõ szereti a testét :D
Azért a ront-ra kevesebb, max. annyi, hogy egyre nagyobbat akar+a gyerek szoptatás, de ez is olyan dolog, hogy aki nem akar gyereket annak mind1. Én már olyat is hallottam, hogy szépség versenyt is rendeznek nekik, nah ellenben ez az amit már teljesen elítélek...
De a rontást is nagy százalékban ki tuják ám javítani egy újabb korrigáló mûtéttel!
Szépségversenyt? Nem mondod komolyan! Ez kész... Milyen verseny? Mi a neve? Vagy hol van errõl több infó? Mindjárt behalok. Remélem csak vetítesz, te kis komisz! sunamary: a 3. pontodhoz annyit, hogy láttad Te már Maria Geronazzo-t? Mert ha azt mondod, hogy a kedves Hölgyön jó irányba torzítottak a plasztikai sebészek, akkor szerintem ébredj minden reggel az õ kis reggeli pici-puszikájára
Sõt az HBO még dokumentum filmet is forgatott róla, mondjuk ez már teljesen érthetõ is... Mi játszódhat le vajon a fejekben és egyáltalán van-e ott valami?... :D
Jah nézzd a fejeket :D:D
Miss Plastic?? jó név :D:D:D Bár Én csalódtam kicsit a képet látva. Azt hittem egy ilyen versenyen monokiniben mutatják meg magukat a résztvevõk
Azért ne gondold ,hogy olyan nagy az a vágásnyom! Kisebb implantátum esetén Pl a mellbimbók körül ejtenek vágást, és a szélénél semmilyen hegg nem fog látszódni.
Huu de profi valaki, de akkor már gondolom gyereket sem fog szoptatni? Egyébként meg volt egy olyan szám asszem amikor csak egy átlátszó fehéres lepel volt rajtuk :D:D
Ja, végülis akkor csak teljesen érzéketlenné válnak a bimbók, de mit számít az, hogy egy erogén zónával több vagy kevesebb. Na mindegy, én ellene vagyok, és nem tetszenek ezek a lányok. Szeretem a természetességet...
Azért ez bonyolultabb. De nem vagyok orvos szóval nem megyek bele abba amit nem tudok...
Visszatérve erre a versenyre, tegnap jutubon megnéztem a Benkõ best offot, hát abban is voltak érdekes nõstény egyedek, és egybõ lez verseny jutott eszembe, hogy ha egy iq versenyt szerveznének a 2 team közt (feleség jelöltek vs plastic verseny indulói) igen szoroa lenne az eredmény ;)
Mit gondoltok a férfiak hány százaléka választana plasztikázott nõt és hány százaléka természetes adottságokkal ellátott nõt?
Attól függ, hogy mire! Barátnõnek elég nagy százalék bevállalna plasztikázott csajokat! Feleségnek már sokkal kevesebben.
Ajajj. Én ezt a képet nem tettem volna ide. A képen Jázmin az aki megtestesíti a természetes szépséget ezt elismerem. De a verseny amin résztvett, és a gyõztes már necces ha természetes szépségrõl beszélünk. A gyõztes Szilvi bátran indulhatott volna a Miss Plastic Hungary-n is. Ja, hogy ott csak plasztikázottak indulhatnak. Az nem baj Õ is az: "Szilvi azt sem titkolja, hogy a hazai döntõre "megcsináltatta" a melleit. És nagyon hamar megszokta az új dekoltázsát." Na akkor ki a természetes szépség?????
Relatív kérdés, de kérdõívvel vagy szavazással kiderülne. Azok a férfiak akik kondiba töltik a fél napjukat, szintén ide sorolhatóak, úgy értve, "mûfiúk". Majdnem minden nõ végignéz egy "mûfiút", ha épp szembejön vele. Ez így van a férfiaknál is, ha plasztikázott lánnyal fut össze. Még akkor is képes végignézni rajta, ha ott áll mellette a barátnõje és fogja a kezét.
Mert? Mert sportol egy férfi, vagy gyúr attól mû????? Azért ezt te sem gondolod komolyan.. .Amitõl mû az esetleg a szteroid vagy az izom alávaló implantátum, de legalább nekik nem rendeznek versenyt, nyilván a bodybuilderek is tolták a szteroidot meg minden de egy idõ után az nem mutatható ki. Ellenben õket is szigorúan átvizsgálják verseny elõtt.
Nézd meg, a testépítés topicba milyen emberek írogatnak. Szerintem súlyos sztereotípiáid vannak a testépítéssel kapcsolatban.
Valakinek bejön a testépítés, valakinek kevésbé. Ízlések és pofonok,nem? Gondoltam leírom a véleményem, ami nem biztos, hogy azzal jár, hogy mindenki egyet ért majd velem.
Nekem mind1 lenne, hogy van e plasztikázva van e a csajom vagy nincsen! Ha jól néz ki, és jófej, megbízható, stb. akkor megmarad! Ha jól néz ki, de tökfej, nem megbízható stb. akkor mehet a levesbe!
Ezeket a fontos tulajdonságokat nem lehet szilikonnal beültetni!
Most nem arról volt szó, hogy valakinek bejön valakinek nem jön be, (mert nekem pl. nem jön be), de én nem nézem le azokat, akik idõt fordítanak arra, hogy így edzzék a testüket.
sziasztok! ha valaki tud, kérlek segítsetek! Van egy lány, aki nagyon tetszik több éve, (és légyszives ne azt mondjátok, hogy nyimulljak rá, hanem a kérdésre válaszoljatok!) de. úgy érzem én sem vagyok neki közömbös. A kérdésem az lenne hogy milyen jeleket adhat nekem hogy kedvel és én milyen jeleket adhatok neki?? várom a válaszokat akár e-mailban is: [email protected] téma: tanacs. köszi, szijasztok!
Senkit nem akarok lelombozni, mivel nem tudom az álmaik nõjeivel mi van, de az álmaim pasijáról nem tudnék képet betenni, mert csak az álmaimban létezik:D
"Az életem nõje, az pont olyan, mint én." :D
Tényleg , milyen lehet egy álomférfi ??
Egy gazdag keménycsávó ??
Ha valaki gazdag vagy egy nagyon kemény csávó, akkor könnyen megkaphatja azt, amit akar.
De az az ember, aki könnyen megkapja azt amit akar , nem egy unalmas ember ?? Hiszen valójában már nincs is igazán szüksége semmire , hiszen már minden megvolt neki , és így csak egy kiégett ember.
Egyrészt komolyan és õszintén kíváncsi vagyok arra, hogy egy magát tudományosnak tekinthetõ fórumra író nõ számára milyen az ideális férfi, másrészt viszont azt hiszem, elõre ki tudom találni a választ.
Az ideális férfi gazdag, magas , jóképû , izmos , humoros és olyan lekezelõen fölényes és rámenõs, hogy egyetlen egy nõ sem képes ellenálni neki.
Na ebben igazán mellétrafáltál, ha rólam van szó:D:D A fölényes és lekezelõ pasik provokálnak esetleg vitára a viselkedésükkel, de nem tetszenek. A pénz szügséges az élethez, de pusztán kelléke annak, nem célja, ez sem fõ szempont. Jóképû, izmos...idõvel gyógyuló "betegség". A pozitív belsõ tulajdonságok, amik maradandó értékek és nem olyan nagy mértékben változnak, az egyéniség szerintem fontosabb. A tartósabb értékeket többre becsülöm a viszonylag gyorsan múlandóaknál. Bár már feladtam, de társat, igazit csak tartós belsõ értékek alapján lehet találni, nem múlandó külsõ értékek, külsõ tényezõk alapján. Egy erõsen pozitív egyéniségû ember mellett a nehéz idõszakok is elviselhetõbbek, mint egy gazdagságára, köllemére alapozó felszínes ember mellett. Sztem. Ha bármi nem világos, kérdezz nyugodtan. Ha minden világos akkor is lehet.:D
Ja és az a típus, amelyet ecseteltél, az "egoista hódító" könnyen pácban hagy bárkit önmagáért, még ha késõbb rá is jön adott esetben, hogy nemigazán tett vele jót magának se.:D
Off topic
Hivatalosan általában mindenki a pozitív belsõ tulajdonságok fontosságáról beszél, de a valóságban egy jól fizetõ öltönyös-nyakkendõs íróasztali állás illetve egyetemi diploma nélkül az ember nyugodtan felakaszthatja magát , mert csak egy, a társadalom legaljára kiszorult élõ halottként tud vegetálni.
De mi van akkor , ha az ember semmi affinitást nem érez az iránt, hogy éveken keresztül kockásra ülje a seggét valamely felsõoktatási intézményben és papagáj módjára bemagolja mindazon tételeket és tárgyakat, amelyeknek a 80 -90 százaléka totálisan irreleváns a számára. (36 éves koromban fél évig még én is jártam egyetemre, de számomra az egyetem óriási csalódást jelentett.)
Off Topic End
Jóllehet egy álomnõtõl én is elvárnám hogy okos és intelligens legyen, de tartok tõle , hogy az egyetem csak elrontja az embert : a bulizás , a piálás és a szexelés a legfontosabb "tantárgyak".
Off topicos megjegyzésre. Én spec rengeteg szakképzettség nélküli embert ismerek a környezetembõl, akik élnek mint hal a vízben és bõven több lóvéjuk van mint nekem, vagy szüleimnek, vagy öcsémnek (aki mellesleg meliorációs mérnök). Máshol ugyan nem tudom mi a helyzet...
Álomnõvel szembeni elvárások, nos hát valszeg egyénfüggõ, de valszeg a legtöbb pasi olyan nõrõl álmodozott fiatalként, aki jól néz ki, jó az ágyban, megértõ, okos, toleráns, házias de ha kell vagány is, gondoskodó feleség lehet belõle, türelmes ideális anya...stb. Vagy nem? Valahol hallottam egy ilyen felmérésrõl, x számú nõt és férfit kérdeztek meg, hogy milyen kritériumok vannak. Érdekes lett az eredmény: a férfiaknál volt jó pár divatos kritérium, de nem annyira favorizálták azt az elvárást, hogy szerelem, szeretet, míg a nõk sokkal fontosabb helyen említették meg, hogy a pasi szeresse õket. Vélemény?
Én viszont inkább azt hiszem , minél tapasztaltabb valaki a szexben , annál unalmasabb ember. Hiszen egy tapasztalt embernek már semmi újat , érdekeset és izgalmasat nem lehet adni és nyújtani.
Bocsi de ez nem igaz. Minden olyan ember akivel elöszõr jössz össze új és izgalmas élményt nyújthat neked (természetesen ideális esetre gondolok). Ha tapasztalt vagy a sex-ben az meg elõny hisz annál élvezetesebb lehet a dolog.
Négy nappal ezelõttig azt képzeltem megtaláltam. Aztán kiderült, hogy mégsem.
Mindenesetre így festene álmaim nõje:
Belsõ: felelõsségteljes, odaadó, képes árnyaltan gondolkodni, összeszedett, tudja mit akar, lehet vele normálisan kommunikálni
Külsõre: egy-másfél fejjel alacsonyabb nálam, karcsú, helyes arcú, fekete hajú, sötét szemû, napbarnított bõrû, nagyon igényes, szép mosolyú, szép fogú, búgó hangú, nem sminkeli szét magát
Nah, az a lány, akivel 4 nap alatt kétszer sikerült nemrég szakítanom sajnos a felsorolt belsõ tulajdonságok egyikét sem hordozza magában. Külsõre valami szemkápráztatóan gyönyörû, fõleg két gyerek után szinte hihetetlen, hogy mennyire szép, bár a külsõ tulajdonságokra vonatkozó kitételek közül természetesen van olyan, amibõl engednem kell, és erre képes is vagyok, nyilván nekem is vannak hiányosságaim, nem is kevés. Ráadásul megvan benne az a szavakkal leírhatatlan akármilyen valami, ami csak az anyákban van meg, és ez nekem nagyon bejön. Szerintem csak játszik velem, bár a házassága szar, és csak a gyerekek miatt van még mindig a férjével, aki persze orrba-szájba csalja. Mi nem léptük át az általam szabott határt, szóval még nem feküdtünk le hála az égnek, bár ez is csak rajtam múlott, mivel õ elég erõteljesen közeledett hozzám szexuálisan. Most elõször érzem úgy életemben, hogy igazán jó döntést hoztam nõügyben. Õ hét éve él a férjével (a hét év alatt én voltam az elsõ faszi az életében azon a bohócon kívül), fiatal felnõtt kora óta. Bár nyilván nem én vagyok az oka annak, hogy a férje egy emeletes faszkalap, és hogy a házasságuk nem mûködik többé, de ha átléptük volna az említett határt, olyasmi történt volna, amit ez a lány nem valószínû, hogy képes józan ésszel mérlegelni és kiértékelni. Én meg kaptam volna két gyereket a lányom mellé, ami szintén alaposan átgondolandó döntés, mivel ugye óriási felelõsséget hoz magával két pici gyerek. Csak hát...van egy kis bibi: együtt dolgozunk, szóval elég nehéz most a helyzet, mert tudom, hogy szeret engem, és én is kezdek érezni valami komolyabbat iránta, a történtek és a felsorolt belsõ hiányosságok ellenére. Nagyon kemény a szitu, nem tudom, mi lesz a vége.
Jah a saját hiányosságaim kapcsán nem arra gondoltam, hogy egy fogam van meg nagy fejem, és csak szökõévenként fürdök, de azért nem feltétlenül tartom magam egy matyó hímzésnek.
A nõk többsége nagyon nehezen szánja rá magát a változtatásra, inkább (férfiaggyal kicsit érthetetlen módon) választja a biztos rosszat, ha az már ismerõs számára, mint a bizonytalanabb jót. Ilyenkor még az sem szempont, hogy akár évek óta ismeritek egymást (pl. munkakapcsolatból, mert az mégiscsak más). Egyik döntõ szempont az anyagi helyzet, másik az apa-gyerek kapcsolata, mert a nõ képes feláldozni saját boldogságát a gyermekei "jóléte" érdekében.
1. Elsõ a nõnél a fellángolás, beléd zúg, mindent megtenne érted...stb. 2. Ekkor dõl el minden és amit korábban mondott el is lehet felejteni. Mielõtt eljönne a döntés napja, akkor gondolja végig kicsit józanabbul a dolgokat ami lehet, hogy homlokegyenest más eredménnyel zárul.
Igen, ezt sikerült rövid idõn belül kétszer is megtapasztalnom :D Mondjuk sok érzelmet nem fûztem eddig a dologhoz (szerencsére), úgyhogy nagyot nem borulhatok. A nõk valamiért mintha nem lennének képesek árnyaltan gondolkodni. Ez mondjuk bizonyos élethelyzetekben (pl. az üzleti életben, ahol néha nincs idõ mérlegelni, és komoly döntéseket kell meghozni rövid idõ alatt) talán még jól is jöhet, de a magánéletben ez szerintem kifejezetten rossz dolog. Hajlamosabbak kiélezett (fekete/fehér) döntéshelyzetekbe kerülni, mint mi faszik.
"Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belsõ mindig kétszer annyi, mint a külsõ mindenestõl. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére már nem volt pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót..." (Gracián)
"Az hagyján, de ha a ház vályogból lett vetve, vagy a homlokzat nincsen bevakolva meg fugázva, akkor van ám igazán nagy gebasz feleim. Fõleg, ha az ablakok papundeklivel lettek kibélve, mert akkor még kurva hideg is lészen odabent..." (Pretorian)
Igen, van benne igazság. Ahogy abban is, hogy sokan taktikázás nélkül hoznak õszinte de furcsa, egymásnak ellentmondó, érthetetlen döntéseket egyik napról a másikra.
Hogy akarom-e? Én akarom, de az sajnos nem elég. Azok az emberek, akikkel engem hoz össze a sors, általában valamiért nem túlságosan intelligensek érzelmileg.
Nekem õ kell már több éve...De mindig foglalt.Szó szerint is.
Kevés olyan nõ van manapság,aki ilyen mentalitással,intelligenciával rendelkezik mint Õ. Sikeres is,és segít másokon.Ott van elõtted,de még se tudsz olyan közel férkõzni hozzá. Bár lenne még egy két jelöltem az álom nõre,de csak is olyan akit ismerek,mert hiába látok egy gyönyörûséget a képen,sokat csalódik az ember ilyen téren.Mert vagy túl sok Ps a képek,vagy nem valós az illetõ a randi oldalon,esetleg még az,de bunkó. Ki érti a nõket :D Pedig nem nehéz teljesíteni ezeket a dolgokat.
Valószínûleg nem véletlen határoztad meg azokat a belsõ kvalitásokat amiket meghatároztál. Légy tehát most is eszednél! És azon munkálkodj, mit szeretnél, s ne magad ellen annak ellenkezõjén.
Egyébként a Talmud egyik híres mestere, Akiba a következõt mondja: ”Férfi és nõ, ha találkoznak egymással, isteni dicsfény nyugszik közöttük, ha viszont nem, tûz emészti el õket.”
Amit szeretnék, az jelen körülmények között sajnos nem lenne mûködõképes. Õ a biztos rosszat "választotta", mert azt már ismeri. A döntését én végülis megértem...de emberek vagyunk ugye, és még mindig ott van a levegõben az, hogy õ igazából nem ezt szeretné, ahogy nyilván én sem. De most ezt kellett tennie, elsõsorban a gyerekek érdekében, és ez viszont egy olyan belsõ tulajdonság, ami becsülendõ, még akkor is, ha fájdalommal jár. Nehéz ügy, nagyon nehéz. A férje egyébként tud mindenrõl, ami ugye szintén kétélû dolog. Az egyik oldalon ott van az, hogy a lány õszinte, és nem akar titokban két vasat tartani a tûzbe. Ez pozitívum. A másik oldalon pedig a férje -éppen emiatt- iszonyatosan féltékeny, és ez elsõsorban a lányon csapódik le. Már kétszer beszéltem a férjével telefonon illetve MSN-en, de eddig sikerült viszonylag intelligensen kezelni a helyzetet, még ha fájdalmas és érzékeny témáról is volt szó. Az is biztos, hogy ha mi ketten találkoznánk, annak nagyon csúnya vége lenne, mivel alapvetõen én is elég erõszakos természetû vagyok, és az alapján, amit eddig tudok róla, õ is, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Viccesen nézne ki, ha két 30 körüli faszi kiverné egymásból a szart egy ilyen ügy miatt. Ez 15 évesen még belefér, de 30 magasságában... De sikerült eljutni oda, hogy õ is megért engem, és én is megértem õt valamennyire. És ha a sérelmeinket vizsgáljuk, végülis az én sérelmeim legalább annyira jogosak, mint az övéi.
Ha valami romantikus álmodozó lennék, most azt mondanám, az igazira, de nem vagyok sem naiv, sem álmodozó. Kompromisszumképesnek kell lennem, ahogy a választott páromnak is. Csak így mûködhetnek a dolgok.
valóban bonyolult ügy...arra nem gondoltál, h elkéne engedned a nõt, mivel férjezett?? tudom h szereted meg minden, de, ha tudod, hogy nem lehet a tiéd illetve, hogy esetleg miattad menne tönkre a házassága inkább visszalépek h neki jó legyen...Verekedni meg aztán végképp felesleges. Bár nem értek a szerelemhez, mert még nem éreztem én csak azt írtam le, amit ilyen helyzetben helyesnek éreznék megpróbáltam empatikus lenni veled. Végeredményben azt is megértem, ha 30 évesen az igazira vágysz, ugye érzi az ember hogy "öregszik" ez csak ezért van.
De, és el is engedem, bár nem a házassága érdekel, mert az egy vicc. Hanem a gyerekei. A gyerekek mindennél fontosabbak. Mivel intézetben nõttem fel, az átlagosnál jóval érzékenyebbb vagyok szociálisan, fõleg gyerekekkel szemben. Gyerekeket semmilyen körülmények között nem sodorhatok veszélybe, még akkor sem, ha a saját életreszóló boldogságom múlik rajta. Próbálok valahogy kilábalni a helyzetbõl.
Nézzük Õt. Tehát hét éves kapcsolat, két gyerek és szar az egész ahogy van, de van biztos tetõ és kenyér, és önszívatás, de a akkor is van biztos tetõ és kenyér. Szóval szar meg kényelem. És a gyerekek, akikkel ki lehet magyarázni, hogy tulajdonképpen miért jó választás a szar, és lehet vele palástolni a valóságot, ami az, hogy kényelmességbõl, beszariságból, megalkuvásból vagyok a abban amiben. Nem mert a gyerekek...
A gyerekeket különben sem jó hazugságban nevelni, egyrészt mert átlátnak rajta, másrészt mert ezt tanulják el, s majd saját kapcsolataikban is ez lesz az alapvetõ minta. Tehát õszinte szeretetben, nyílt tisztázott helyzetben illene a gyereket nevelni, ha elváltan, akkor elváltan.
Szóval egyszerû a történet, kilépni a biztos szarból, a bizonytalanba, amibõl a biztos jóba lehetne lépni. Ehhez persze tartás, gerinc kell. A könnyebb út ugye várni a biztos szarban a biztos jót, de ez sunyi és gerinctelen és természeténél fogva eleve bukásra ítélt, s nem más, mint önnyomorítás.
És lássuk milyen nõbe is vagy te szerelmes. Egy gerinctelen, sunyi, konfliktus/nehézség kerülõ, számító, döntésképtelen, játszmázó nõbe.
Szóval, nem szól másról a történet, mint a szar racionalizálásáról, kimagyarázásáról, hogy az bizony úgy jó(bb) mindenkinek ahogy van.
Kompromisszummal itt csak a vesztébe rohan az ember. A megfelelõ kötéshez megfelelõ apára/apához csak megfelelõ anya jó. Ellenkezõ esetben - kompromisszum más néven monyolás: égetõ a szükség a kötésre, de nincs megfelelõ anya/apa, és tákolunk - megbízhatatlan lesz a kötés, és ilyen kötésre repülõ esetében sem bízná senki életét.
Na, azért szerelmes nem vagyok, ahhoz azért több kell. De végülis igazad van, sok mindenben. "gerinctelen, sunyi, konfliktus/nehézség kerülõ, számító, döntésképtelen, játszmázó nõ"
Ha az elsõ kettõ nem is, a többi vagy részben, vagy egészben igaz lehet rá.
Na, azóta szerelmes is lettem, de már véget is ért a sztori, legalábbis részemrõl. Csak a fájdalom maradt. Úgy átbaszott a lány, hogy csak úgy nyekkentem. :D Komolyan mondom, annyira hazavágott, hogy azon gondolkodom, nevekkel és képekkel illusztrálva fogom ide és még sok helyre leírni, hogy mi történt. :D
mostanában rengeteg balul sült sztorit hallok:S én nem értem agyára ment az esõ és a depis hangulat mindenki eszére? folyton csak ezt az átbaszás szót hallom mindenütt:( szinte nem létezik egy normál hosszan kitartó, biztos lábakon álló kapcsolat?