Lehetőség egész napot eltölteni a családommal. Ez az, ami igazán boldoggá tesz. Forex piacon kereskedök, és otthonomból is dolgozhatok. instaforex review ez a legjobb dolog a munkámban.
The report, prepared by the Sustainable Development Solutions Network (SDSN) and the Earth Institute at Columbia University, showed Syria, Afghanistan and eight sub-Saharan countries as the 10 least happy places on earth to live. The top 10 this year were Denmark, Switzerland, Iceland, Norway, Finland, Canada, Netherlands, New Zealand, Australia, and Sweden. Denmark was in third place last year, behind Switzerland and Iceland. The bottom 10 were Madagascar, Tanzania, Liberia, Guinea, Rwanda, Benin, Afghanistan, Togo, Syria and Burundi. The United States came in at 13, the United Kingdom at 23, France at 32, and Italy at 50. “There is a very strong message for my country, the United States, which is very rich, has gotten a lot richer over the last 50 years, but has gotten no happier”, said Professor Jeffrey Sachs, head of the SDSN and special advisor to U.N. Secretary General Ban Ki-moon. Aiming to “survey the scientific underpinnings of measuring and understanding subjective well-being”, the report, now in its fourth edition, ranks 157 countries by happiness levels using factors such as per capita gross domestic product (GDP) and healthy years of life expectancy. It also rates “having someone to count on in times of trouble” and freedom from corruption in government and business. The first report was issued in 2012 to support a U.N. meeting on happiness and well-being. Five countries – Bhutan, Ecuador, Scotland, United Arab Emirates and Venezuela – now have appointed Ministers of Happiness charged with promoting it as a goal of public policy. The 2016 survey showed that three countries in particular, Ireland, Iceland and Japan, were able to maintain their happiness levels despite external shocks such as the post-2007 economic crisis and the 2011 earthquake because of social support and solidarity. Sachs pointed to Costa Rica, which came in 14th and ahead of many wealthier countries, as an example of a healthy, happy society although it is not an economic powerhouse.
Lehet,hogy megütöm a bokámat,de gyerünk! Jézus Evangéliuma. "Isten benned van,és körülötted. Nem téglából,vagy fábol épült házakban. Emelj fel egy követ és megtalálsz. Vágj ki egy fát és én ott vagyok."
Boldog lehetsz akkor is ha nem vizelsz a vécé mellé,véletlenül. Ez mindig a pillanatnyi érzés,na és a gyarlóság hányada.Ha egészséges vagy,örülj és ugrálj örömödben mert megteheted.Lásd meg a környezõ világ szépségeit!Keress és találsz."Dörömbölj az ajtón,és kinyittatik"
A folyamatos és állandó öröm érzete szerintem nem létezik, mert egy idõ után adaptálódik hozzá az ember, és már nem is érzi. Nem véletlenül vannak ellentétes érzékletek: hideg-meleg, bodogság-szomorúság, stb.., idõrõl-idõre meg kell tapasztalni a dimenziók különbözõ szintjeit, különben elvész az érzés..
nem mert ha szomorú vagy és boldog akarsz lenni akkor inni fogsz és ha sokszor vagy szomorú akkor sokszor fogsz inni és alkoholista leszel :/ az pedig nem jóó :S
elég gáz hogy az ember csak részegen lehet boldog, én is csak alkohollal tudom elviselni a többi embert egy koncerten vagy buliban de vajon ez normális?
EGO "éntudat" és Szellem Az "éntudat" filozófiai és pszichológiai fogalom. Az éntudat a saját testünkrõl és belsõ tulajdonságainkról kialakult tudásunk (az érzelmeket is beleértve!). Az ember az érzékelés, észlelés, gondolkodás, emlékezés és más agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól. Az "én" tudat az öntudat elsõ foka, amellyel a gyermek 2 és fél - 3 éves korában önmagáról azonosságot szerez, azaz egyesszám elsõ személyben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett, hogy egyes szám harmadik személyben szólna róla, mint addig teszi némely gyermek. Az én vagy másszóval ego (és még különbözõ szinonimái) tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása. Ezzel kapcsolatosan több iskola többféle szerkezetben képzeli el az én strukturálását. A lényeg, hogy az énnek a gondolkodásban (tudatban) rugalmas határai vannak, míg a testérzet nem ilyen rugalmas, de a tudat azt is ki tudja tágítani, mint pl. amikor valaki megtanul gépkocsit vezetni stb.
Aki nem törõdik az igaz törvénynek Az adástól, az erkölcstõl, a türelemtõl Világos nagy ösvényével, hanem A testet kínzó, rossz tehéncsapásokon kóborol,
Az igen hosszú idõre betéved A létforgatag félelmetes erdejébe, A lények végeláthatatlan fái közé, A testére tekeredõ szenvek mérgeskígyóival.
Egyrészrõl álarc, igen, de mi nem az? Másrészrõl örömet szerzett azzal, hogy ilyen szépre photoshopoltam, tetszik. És már sokszor megkaptam érte a magamét, már az is sok küszködést jelentett számomra, hogy egyáltalán kitegyem a nevemre, és sokszor önvizsgálatot is tartottam a vélemények miatt, rengetegszer voltam olyan helyzetben, hogy levegyem. Aztán mégsem vettem le, és hogy miért? Mert tetszik. Elhatároztam, hogy abban a pillanatban levehetem, amikor már nem tapad ehhez a tetthez semmiféle késztetés. És ha már nem lesz rá késztetésem, akár ott is hagyhatom. Addig akár leveszem, akár otthagyom, nem változik semmi. Tehát ez a logo egy folyamatos emlékeztetõ is arra, hogy még van min dolgozni. :)
Hogy vitázik két New Age-es? -Ezt az egod mondatja veled, ami olyan nagy, hogy ki sem látsz mögüle. Dobd el! -Te most rám projektálod a téves képzeteidet, azonnal hagyd abba!!
Aztán beszáll a harmadik is, aki szerint mindkettõ téved, mert valami torz szemüvegen keresztül nézi a világot. :)
Én jelenleg attól hogy holnap kikapcsolom a mobilom, és szombaton kapcsolom be legközelebb :D
most attól, hogy sikerült pár függõben lévõ dolgot lezárni.
Olyan szép ez a neoliberalista: "ne ítélj" szöveg. Csak a baj vele, hogy kb annyi valóság alapja van mint az amõbák tudatos álmodásának. Ha nem íténénk, nem tudnánk megkülönböztetni a reggeli zsömlét a kutyapiszoktól. Mert az is ítélet. Ha más szinten gondolkodunk, pedig enm zárnánk be a tömeggyilkosokat, mert milyen jogon ítéljük meg õket? (ezt már halottam).
BOldog nem attól leszel, hogy nem ítéled meg a dolgokat, hanem attól hogy helyesen látod, és helyesen ítéled meg a dolgokat.
Attól hogy olvasgattam már ezt-azt, az utolsó 15-18 évben mióta a témával foglalkozom, és kialakult egy elég megalapozott álláspontom amit viták tömkelegében csiszoltam. REngeteg emberrel beszéltem, sokmindent megismertem, sokmindent láttam.
Ami pedig az okostojásságot illeti... Elismerem egy idõ után bosszantóvá tud válni. :)
Szépen hangzik. De ha a tudattal figyeled a tudatot, csak egyel mélyebb szintet hozol létre, és végtelenül mély csapdát építesz. Minek vizsgálni, amire fél századmásodperc alatt rálátni bõven elég?
Nem is mondtam egy szóval se. De ettõl még igaz amit írtam. :) New age mozgalom... Kevés dolog ártott többet az emberek tudatának a múl század második felében. És még tart. Jaj!
Március 25. Figyeld gondolataidat, elmédet, ahogy az áramvezetõ kábelt figyeled. Ne kerülj kontaktusba elméddel, mert az épp oly rossz, mint ha hozzáérsz a nagyfeszültségû vezetékhez. Adott távolságról figyeld, csak ebbõl nyerhetsz boldogságot. Keresd a tudatlanság okát ott, ahol székel. Úgy fogod találni, hogy a vággyal társult elme az ok. Vágd el az elmét az érzékek tárgyaitól, a vágytól, és beköszönt a Bölcsesség hajnala. Ismerd meg önmagad.
Huh. Ez elég terjengõs. És helyenként hibás is. A karam a hindu megfogalmazás szerint tényleg a lélekhez kötõdik, de pl a buddhizmus mely anátman tanokat hírdet tagadja a maradandó lélek fogalmát, ezért semmi ilyesmirõl nincs szó. A karma maga annyit jelent szándékos tett. Nem törvény, pusztán az ok és okozat mûködése. Minden szándékos tettnek van valami következménye, ez a karma phala (gyümölcs). A karma nem ismeri a jó és rosz fogalmát (se semmi mást mert nem perszonifikált de ez más kérdés), pusztán következményeket. Aztán hogy ezt az ember hogy értékeli, már más ügy. Az életeken átívelõ hatása a karmának pedig a khlésák (késztetések). Tehát valójában a karmát nem kell túl misztifikálni. Nagyon egyszerû.
Karmaedény
A karma a szabad akarat mûködési mechanizmusa, amely lelkünk testet öltésével fejti ki hatását és mint törvény hat szellemi fejlõdésünk során. Ha e törvényben foglalt szabályokat betartjuk, akkor jutalomban részesülünk, ellenkezõ esetben viszont szankciókkal kell számolnunk. Akár a jutalom, akár a szankció a fejlõdés útján való haladást jelzi mindkettõ, csak míg az elsõ esetben a rövidebb és boldogabb, addig a második esetben a hosszabb és gyötrelmesebb út választásáról van szó. Rajtunk múlik tehát, hogy az elfogadás szeretettel övezett útja, vagy pedig az ítélkezés kínokkal teli útja mellett döntünk.
E fejlõdési pálya több életen át tart, s az egy adott életen belüli pillanatnyi állapotot az ún. karmaedény telítettsége alapján van módunkban elemezni. A karmaedényt úgy képzeljük el, mint egy egyéni körülményektõl függõ térfogatú tárolóedényt, amelynek tartalmát vétkeinkkel növeljük, helyes cselekedeteinkkel pedig csökkentjük. Ez utóbbiak oly módon valósulnak meg, hogy az edény fenekébõl leeresztõ csövek nyúlnak ki, szájába pedig beömlõ csövek nyúlnak be. Megszületésünkkor a karmaedény magával hozza elõzõ életeink karmaedény-tartalmainak üledékét, mely azonban nem képez jelentõs mennyiséget az edény alján. Ezt a kezdeti tartalmat az adott életünk során folyamatosan módosítjuk, hol növeljük, hol csökkentjük, de az esetek jelentõs részében a változás többnyire emelkedõ tendenciát mutat. Minél jobban megtelt az edény, annál több és annál súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk az életben. A karmaedény szájához közeli szint már halálos mértékû.
Hogyan növekszik, illetve csökken ez a szint? Ha szabad akaratunkkal visszaélvén vétkezünk, akkor a beömlõ csövek egyikén át növeljük az edény tartalmát, ha viszont szabad akaratunkkal megfelelõen bánunk, valamelyik leeresztõ csövön ürítünk az edénybõl. Mielõtt a vétkesnek tekinthetõ cselekedeteinket részleteznénk, vizsgáljuk meg, mit is kell értenünk véteknek a karma mûködése szempontjából. Véteknek tekintünk minden elégedetlen viszonyulást a világhoz, vagy annak bármely részéhez. Azzal a világgal szembeni elégedetlenségrõl van szó, amelyet a Teremtõ alkotott és amelynek részei vagyunk mi magunk is a sorsunkkal együtt. Amikor elégedetlenek vagyunk a világgal, vagy annak egy részével, akkor magunkban elvárásokat fogalmazunk meg. Felülbíráljuk a Teremtõt, úgy tekintve, hogy amit alkotott az nem tökéletes, javításra szorul. Amikor így ítélkezünk, akkor egyben magát a Teremtõt is elítéljük. Ha valamit elítélünk, akkor ezzel egyidejûleg a szeretet egy részét is megöljük magunkban, mégpedig az elítélt dologgal szemben, végsõ soron pedig a Teremtõvel szemben is. Nos, ezt tekintjük véteknek.
A szabad akarat, amellyel minden leszületett lélek rendelkezik, nem irányulhat a világ saját elképzelésünk szerinti megváltoztatására. Minden erre irányuló cselekedet elõzetes ítéleten alapul, tehát már gondolati szinten véteknek minõsül. Innen tulajdonképpen már nem nehéz megfogalmazni, hogy vajon mi minõsül karmikus értelemben jó cselekedetnek? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy karmaedényünk tartalma csökkenjen? Jó cselekedetnek tekintendõ a világnak fenntartás (ítélet) nélküli elfogadása és annak szeretete, ezáltal a Teremtõ szeretete.
Most pedig lássunk konkrét gyakorlati példákat, vajon mitõl is növekszik karmaedényünk tartalma. Ezek között elsõ helyen áll az a szemléletmód, amikor valamely földi dolognak túlzott jelentõséget tulajdonítunk, tehát idealizáljuk azt. Túlzott jelentõséggel kezelni azonban nemcsak a pénzt, az anyagi javakat, a hatalmat, a karriert, a hírnevet, a népszerûséget, a tekintélyt, a szépséget és a testet nem szabad, hanem úgyanúgy esik latba az, amikor a hitnek, a bizalomnak, a szellemiségnek, a vallásosságnak, az erkölcsi normáknak, a társadalmi megítélésnek, az életmódnak, az emberi kapcsolatoknak, a fejlõdésnek, a tanulásnak, az intellektusnak, az ésszerûségnek, a családnak, a gyereknek, a tökéletességnek, a képességeknek stb. tulajdonítunk túlzott jelentõséget.
Amikor valaminek nagyobb jelentõséget tulajdonítunk, amikor valamit idealizálunk, akkor párhuzamosan elítéljük mindazt, ami ennek nem felel meg. A legszemléletesebb példa erre az, amikor egy hívõ, vallásos ember elítéli azt, aki nem így éli az életét. De ugyanúgy nincs jogunk erkölcsi, családi, társadalmi vagy bármilyen alapon elítélni a hûtlen házastársat sem, vagy éppen azt a jó módú embert, aki nem ad pénzt az utcai koldusnak. A karmaedény tartalmát növelõ dolgok között külön kategórát képeznek téves meggyõzõdéseink. Itt leginkább a büszkeségre, a hiúságra, túlzott önértékelésre, a magunkkal vagy az életünkkel való elégedetlenségre, más emberek elítélésére, megvetésére, az élettel szemben táplált haragra, a környezetünk irányítására való törekvésre, a hatalomvágyra és a féltékenységre kell gondolnunk. Tartalomnövelõ hatással vannak továbbá a tudatos rossz cselekedetek, valamint az el nem végzett karmikus feladatok is.
Látható, hogy az életnek aligha van olyan területe, ahol karmikus értelemben vett vétkeket ne követhetnénk el lépten nyomon. Ezzel számolnunk is kell, de van arra is lehetõségünk, hogy a karmaedény tartalmát megfelelõ cselekedettel, jellembeli tulajdonságokkal csökkentsük. Ide kell sorolnunk a tudatos, de nem öncélú jócselekedeteket, az együttérzést, a szent célok önzetlen szolgálatát, a hasznos ismeretek terjesztését, a jóságot, a jószívûséget, a jólekûséget, a vidámságot, a humorérzéket, az optimizmust, valamint nem utolsó sorban a karmikus feladataink végrehajtását. Karmikus feladatnak tekintendõ minden lélekbõl eredõ – karmikus feladatként talán fel sem ismert - tevékenység végzése, hivatásunk gyakorlása. A karmaedény tartalmából természetesen külsõ segítséggel is „lecsapolhatunk”, például gyógyítók segítségével, de ez nem tekintendõ tartósnak, amennyiben ezzel egyidejûleg nem tettünk semmit annak érdekében, hogy az „utánpótlás” megszûnjön. Ez egyben megfogalmazza a gyógyítással kapcsolatos lefontosabb alapelvet is.
Nagyon kevés esetben az embernek sikerül eljutnia oda, hogy karmaedénye teljesen kiürüljön. Ez az ember képes vétkezésektõl mentesen élni, azaz olyannak fogadja el a világot, ahogy az van. Látszólag érzelemmentesnek és közömbösnek tûnhet számunkra, mert senkiben és semmiben soha rosszat nem lát, szinte azt gondolnánk, hogy ez az ember egyszerûen csak van. De ez így mégsem teljesen igaz, mert saját életmódpéldájával vagy a hozzáfordulóknak adott tanácsaival folyamatosan segít abban, hogy mások is közelebb jussanak ehhez a szent állapothoz.