Elkészült az elsõ steampunk stílusú novellám. A címe: Eddy
A rozsdás fémlemezekbõl álló gépezet berregni kezdett, apró kéményszerû csöveibõl pedig sötétszürke gõzpamacsok indultak útjukra. A bronz fogaskerekek nyikorogva forogtak egymás hegyén-hátán, s az egész mûvelet egyre csak hangosabbá vált. A mérõszerkezetek mutatói remegve jelölték meg a legmagasabb számokat, s minden füstölt, minden zakatolt, minden mûködött. Mr. Whiteman fehérkesztyûs ujjait tördelte, miközben izzadó, s összeráncolt homlokkal figyelte az elõtte lezajló „gépi jelenetet”. Ezen a kísérleti szerkezeten dolgozott már több éve, és ettõl ment tönkre a házassága is. A negyvenes éveit taposó férfi dús, barna pajesszal, s igényesen megpödört bajusszal büszkélkedhetett. És valóban büszkélkedett is. Most is hordta gazdagságára utaló fekete keménykalapját, aranyhímzéssel díszített csokornyakkendõjét és sötétkék zakójának mélyébe rejtett zsebóráját. Utóbbit gyorsan elõkapta, idegesen megnézte, hogy mit mutat, aztán még idegesebben visszacsúsztatta tágas zsebébe. Miközben a hangosan kattogó, s izgõ-mozgó, fektetett henger alakú gépezetét nézegette, alaposan elgondolkodott azon, hogy mit tegyen most. Találkozója volt egy híres egyetemi professzorral, aki elméletileg már öt perce várta õt a Rottsburg Étteremben. De a gépét sem hagyhatta magára. Amikor végre kieszelte az ötletét, hátat fordított füstölgõ alkotásának, s tekintetével végigpásztázta tetõtéri szobáját. A sárgás üvegû, kerek ablakok felé lejtõ plafon fagerendákkal volt szegélyezve, a firkás cetlikkel teletûzdelt falakról pedig kezdett leperegni a világoszöld festék. Volt a szobában egy könyvektõl, s lapoktól roskadozó íróasztal, egy-két párnázott szék, s három acélszekrény. Na meg persze az a rengeteg találmány, amely ebben a rohamos fejlõdésnek indult, ám abban meg is állt világban teljesen természetes látvány volt. Mr. Whiteman pont az egyik ilyen találmánya felé fordult. Bár az igazat megvallva, nehéznek tûnt nem találmány felé fordulni ebben a szobában. - Eddy! - kiáltotta a keménykalapos úriember, aki a ricsaj túlharsogásának kedvéért tölcsért formált kezeibõl, melyeket széles szája elé emelt. A névre hirtelen megmozdult az egyik találmánykupac, s kiemelkedett belõle egy kerekes lábakon álló, kockatestû, gömbfejû robot. A mozdulataira sistergõ hangot kiadó masina bronzszínû fémbõl készült, s tele volt villogó gombokkal. Amikor megszólalt gépies, érzelemmentes hangján, gombszemei alatt található, keskeny szájrésén villogó szikrák cikáztak végig: - Mit parancsol, Mr. Whiteman? - kérdezte, majd lassú lépteivel a feltalálóként is dolgozó tanár elé állt. A keménykalapos úriember megpödörte bajszát, s megigazította nyakkendõjét, aztán válaszolt: - Eddy, ismét arra kérlek, hogy vigyázz a hengerre! - Mr. Whiteman mindig így hívta hangosan dübörgõ, új alkotását. - Nem szeretném, ha megint tönkremenne a távollétemben. Tudod, hogy mennyire fontos nekem ez a kísérlet, tehát légy oly kedves, és állítsd le, ha bármi baj lenne a mûködésében! A rozsdásnak látszó fémember elõrebillentette gömbfejét - a megértés jeleként -, s így szólt: - Bízhat bennem, Mr. Whiteman. A henger ezúttal nem robban le! A feltaláló megeresztett egy halvány mosolyt, és még egyszer rápillantott a zsebórájára. Megrögzött idõmániás volt, ezt minden ismerõse tudta róla. Persze sosem vetették a szemére, ugyanis az úr legtöbb ismerõse társadalmi rangban jóval õ alatta állt. Nos, igen, ez a különleges elme nem tartott igényt a gõgös, gazdag emberekbõl álló társaságra. Így hát, amikor a mai találkozójára gondolt, cseppet sem volt vidám. Már a fekete ajtó elõtt állt, s vetett egy utolsó pillantást gõzölgõ gépezetére, amikor Eddy újra megszólalt: - Mr. Whiteman! A pajeszos férfi mélyen felsóhajtott, s géptársa felé fordult. - Tán nem értetted meg az utasításaimat, Eddy? - kérdezte úgy, hogy egy emberi lény minden bizonnyal észrevette volna hangjában azt az egyedi, szánó keserûséget. - Dehogynem, nagyon is értettem, Mr. Whiteman - recsegte a robot - Mindössze csak jó szórákozást akartam kívánni önnek! - Heh, szórakozást, Eddy? - nevetett fel a kalapos feltaláló - Ennek a találkozásnak köze sem lesz a szórakozáshoz. Dr. Zwekker professzor egy szomorúan nyers alak. De természetesen köszönöm a jókívánságodat! Viszlát Eddy! És ne feledd: A henger maradjon ép! - Viszlát, uram! Azzal Mr. Whiteman lenyomta az aranyló ajtókilincset, s kilépett a lépcsõházba. A bronz robot magára maradt, azzal a megannyi találmánnyal, melyeken az õ precíz agymasinája minden téren felülkerekedett. Fõleg a tökéletességben. Legalábbis Eddy így gondolta. És még azt is gondolta, hogy a mestere nem elég gyakorlott a találmánygyártásban. A robot csak szeretett volna segíteni a tanáron, tapasztalatszerzésre ösztökélte. Vagy csak remélte, hogy ezt teszi. A kerek ablakokból beáradó, aranyló napfény megcsillant a gömbfejû masina fémburkolatán, miközben az kerekes lábaival a füstölgõ henger felé gurult. Gombszemeinek sárga fénye vörösre váltott, s Eddy nyúlánk karjaiból fúrók, és fûrészek törtek elõ. A romboló eszközök a henger fogaskerekeire támadtak.
A Blase Arcane helyett új mûvésznevet választottam magamnak: Artair McKnight
Olvastam a mûvedet a fantasyán. Nekem nagyon tetszett. Arra lennék kíváncsi, hogy kezdesz hozzá az íráshoz? Mindent végiggondolsz? Hogyan találod ki a helyszínt, stb.
Örülök, hogy tetszett :) És igen, mindent végiggondolok. Na jó, csak majdnem mindent :D Az apróbb részleteket írás közben találom ki. Meg például egyes tulajdonneveket is...
Ma vettem részt egy irodalmi gyakorlaton, és nekem nagyon tetszett. Különbözõ gyakorló feladatot csináltunk, köztük a szituációjátékot is. A lényege az, hogy két, egymástól teljesen különbözõ szót választunk, és egy harmadik szó köré írt történetünkbe fûzzük bele, de aszituáció adott. Pl.: A mi feladatunk az volt, hogy: a) egy kovácsról szóló b) az iskolábajárásról szóló történetbe c) bele kellett írni az õskeresztény és a földigiliszta szavakat.
Na, most már 6 novellám van fent a Fantasya-n, és a Karcolaton is. Kettõ ebbõl Blase Arcane néven, 4 pedig, mint Artair McKnight. A legújabb sci-fi lett, abban is ki akartam próbálni magam.
"Én a marhanyáj egy részét legeltettem minden nap." kicsit idejetmult lehet a megjegyzesem de:marhanyajrol en meg nem hallotam es szerintem nem is letezik.van birkanyaj es marhacsorda a lovak pedig menesbe "tömörülnek". amugy tetszett.en elolvasnam a regenyt.
hii! most vagyok itt elõször, nagyon jó ez az oldi, csak már nem nagyon ír senki... azt szeretném kérdezni, hogy egy elsõkönyvesnek mennyi esélye van, hogy kiadják a könyvét? és te mit tennél, ha kiadnák?
Esély mindig van, csak jó kiadókhoz kell fordulni. Nézz utána a kiadó oldalán, hogy milyen mûfajú könyveket adnak ki. Ha kiadnák a könyvem, akkor biztos, hogy kiadatnám.
egyenlõre még nincs kész könyvem, de gondolkodtam már a kiadókon, az a szemétség, hogy a magyar kiadók nem is akarnak kiadni semmit, csak amit a celebek írnak...... de most komolyan.... évi nem is tom hogy hány 1000 könyvet dobnak vissza... nem igaz, hog nincs köztük egy nagyon jó....
Azért ha irodalmi értéket kerestek, még egy igen magának való és furcsa netes blogon is találhattok. Pl. oszintebolond Ezt 2 napja találtam...
Sziasztok. szeretnék tanácsokat kérni az elsõ regényem elsõ oldalához :D Aki akar abba is beleszólhat, hogy mi legyen a folytatás! thanx!
Fellángoltak a fények Szandra mellett, ahogy ült a parkban egy padon magányosan, töprengve. Azon töprengett, hogy mit is keres õ a belvárosi parkban sötétedéskor ráadásul hóesésben. Éppen hogy talpra tudott állni miután kijött az intézetbõl. Abból az intézetbõl, ami számára nagyon sokat jelentett. Az otthont, a törõdést, a családot jelentette neki, hisz ott nõtt fel a többi hasonló sorsú gyerektársával. Már felnõtt nõ vált belõle, de mégis csak egy hónapja jött ki onnan és persze munkája sem nagyon volt. Nem telt el egy olyan este, amikor ne gondolt volna az édesanyjára, aki öt évesen ott hagyta az intézet kapuja elõtt. Még emlékezett rá, mély düh fogja el, ha csak rá gondolt. Egyszerûen elfogta a hányinger. Azt hogy egy anyuka karácsony elõtt elhagyja a gyerekét azt nem nézte túl jó szemmel. Igaz, azt is belátta, hogy az apja korán meghalt és így az anyjára maradt a teher, de õ saját magát nem nagyon tartotta tehernek. - Igenis jó gyerek voltam, anya! – szólalt meg hirtelen és ezzel a mondattal feltörte a mély csendet. Csend volt, mert már mindenki otthon ünnepelte a karácsonyt. A közeli házakból kiszûrõdött nevetés, vidámság csak jobban hasogatta a lány szívét. Neki sohasem volt senkije. Egy kósza könnycsepp csordult ki a szemébõl, ahogy felállt a padról. Elindult a kis belvárosi otthona felé. Alatta ropogott a hó, és a hópihéket a szemébe fújta a lágy szellõ. Zsebébe dugta fázó, piros kezét hisz már egy órája kint üldögélt a télben. Ahogy oldalra nézett a házak ablakára vidám arcokat látott, olyan gyerek és felnõtt arcokat, akik még érzik a karácsony melegét. A szépen feldíszített házak világították be az utcákat, és aki kinézett az ablakon csak egy fiatal lányt látott, aki a földet nézve bicegett hazafelé… A szellõ a barna, hosszú haját ringatva kísérte útjára. A lámpák is pislákoltak, és Szandrán kívül csak egy-két hajléktalan járta az utcákat, de õk is csak a szállójukba mentek. A lány úgy érezte, hogy csak õ ünnepli egyedül ezt az ünnepet, hogy csak õ az, akinek ilyen a sorsa, és csak õ tért ki a remény útjáról. Arra gondolt, miközben sétált az estében, hogy ki kéne vennie valami jó filmet, amit meg tud nézni, hátha attól jobb kedve lesz. Ez a terve is elfoszlott, hisz karácsonykor semmi nincs nyitva, még a legjelentéktelenebb kis eladók, benzinkutasok is különböznek tõle, különböznek, mert a legtöbbnek van családja, munkája, van élete… De az vigasztalta, hogy legalább lakása van. Lehet, hogy az se sokáig. De hát a bölcsességhez nem vezet más út csak a tapasztalat! - Talán egy barátomnál kéne töltenem a karácsonyt… Bár lehet, hogy õ is szívesebben van a régebben ismert barátaival. – Sóhajtott fel miközben a hideg megcsapta az arcát. Majd eltöprengett azon a mondaton, amit az intézetben a legtöbbször mondtak neki: ’ Sötétség nélkül nincsenek álmok.’ – Hmm. Na persze! – Zörrent fel Szandra s közben rázta a fejét. A fejrázás közepette megpillantott a távolban egy boltot ahol égett a villany. – Hála az Istennek! Van olyan bolt, ami még nyitva van. Teszek egy kis kitérõt! – Ezzel a mondattal elindult a fényárban úszó kisbolt felé. Ahogy egyre közelebb került a bolthoz, annál ismerõsebb volt neki. Az utcasarkon lévõ kis világoszöld színû bolt elõtt termett pár perc alatt. Az ajtón lévõ táblára nézett, amin az állt, hogy nyitva. Gondolta, hogy úgyis olyan ismerõs neki ez a bolt, akkor bemegy. És amúgy is akart venni egy kis harapnivalót. Lassan megfogta a kilincset és bement. A meleg megcsapta az arcát.
azazhát ez az elsõ fél oldal
BUÉK
http://k1wagyok3n.blogspot.com/
Kedves cold icecream! :) A történet jó, mindent bele! :) A mondatok megfogalmazására figyelj, hogy értelmesek legyenek és ne legyen bennük szóismétlés! :) Unalmas az olvasnak, ha minden oldalon megismétlõdik ötvenszer egy szó, nagyon szép a magyar anyanyelv, használd bátran!! :) És még a helyesírás, a vesszõkre figyelj és arra, hogy a párbeszéd utáni részt kisbetûvel írjuk. pl: " Hmm. Na persze! – Zörrent fel..." ez hibás, ez a helyes: Hmm. Na persze! – zörrent fel... Remélem érted! :) sok sikert!!
Kedves smiley! :) Köszi a tanácsokat! Remélem jól tudom hasznosítani! :)
Van egy ötletem. Lehet hogy rossz ötlet, de egy próbát megér. Arra gondoltam, hogy elkezdenék írni egy történetet, valaki meg folytatná, majd megint én írnám a story-t. Mondjuk írnék egy oldal szöveget valamirõl, elküldeném e-mail-be az illetõnek, aki szintén írna egy oldal szöveget. (ezt úgy képzelem hogy csak úgy ami jön, semmi profi kidolgozás vagy évekbe nyúló agyalás :) )
Szóval keresem azt az embert aki hajlandó ezt kipróbálni. Küldjön egy üzit nekem, ha valakinek van rá fantáziája és ideje.
megjegyzés: email fölösleges, ide akár kép kiterjesztésre való átnevezéssel feltöltve is lehet linkelni ilyet
Sziasztok, Gondolom vannak itt olyanok akik nem csak olvasni szeretnek,hanem írni is. Nekem lenne pár elég jó regény ötletem (fõleg sci-fi kaland,horror) amiket ha elkészülnének ki is szeretnék adni,de sajnos nem szeretek írni,ezért pár oldal után mindig feladom :s Szóval most társírókat szeretnék keresni.Arra gondoltam,h én megírnám magát a történet folyamát,és,hogy mi (pl személyek,helyszín) hogy néz ki. A társíró pedig a párbeszédeket,és a többi részleteket. Ha valakit érdekel az írjon erre az e-mailre: [email protected]