A törésmutatóra valóban azt mondjuk, hogy a két anyagbani sebesség hányadosa.. De ez nem igaz így..
Vegyük a gyémánt példáját. kb 1,24e8 a törésmutatója alapján benne a fénysebsség értéke, miközben a C-C rácstávolságon 3e8 a valóságos fénysebesség, csak hogy követi a rács alakját a foton és majdnem két és félszeres utat fut be a cikk-cakk miatt mint amit kintrõl látunk.. Akkor most a képlet vagy a törésmutató a mérvadó? Szerinted?
Lenne egy kérdésem a fizikában járatosakhoz:
Létezik ugyebár egy képlet az elktromágneses hullámok közegben való terjedésére: 1/sqrt(ε0εrμ0μr)=c, ahol epszilon és mû a permittivitás és permeabilitás. Nos, nekem ez a képlet vízre (80-as rel. permittivitást és közelítõleg 1 rel. permeabilitást számolva) a 3.3517815*10^7 értéket adta, ami nagyjából kilencede a vákuumbeli sebességnek... a víz abszolút törésmutatója azonban 4/3 körül van, tehát a fény sebessége vízben valójában háromnegyede a vákuumban mértnek, nem kilencede! Az adatokat többször ellenõriztem, több forrásból, azokkal nincsen baj. Valamiért rosszul (rosszra) alkalmazom ak épletet és nem értem miért... tud valaki segíteni?
Elõre is köszönöm!
Sziasztok
Akadt 1 kis problémám. Hogyan viselkednek az elektronok periodikusan változó potenciálú térben? Az elméleti hátteret illetõen kellene segítség (matemetikai modell)?
Veszek 2 kg indukciót, hozzak valkinek?
thx egyenlõre :)
Szia!
Nos, erre félig igen csak a válasz tekintve, hogy amíg beledughatod a hõmérõt a ... valahova, addig egy atomnál ez nem lehetséges.. Sõt! Némelyik részecske olyan parányi energiát hordoz, hogy az állapotáról tudósító foton is már meghamisítja a mérést. Arról már nem is szólva, hogy ezen hírhozó fotont nem is biztos, hogy el tudjuk csípni..
A sebesség, tömeg, perdület, stb. jellemezhet mindent.. akár a fotont is.. Hiszen ezeket a fogalmakat használjuk a jellemzõk leírására.. A mérésük, megfigyelésük már más kérdés. Sokszor csak közvetetten feltételezhetjük, hogy abból amit mértünk, az következik, hogy ekkora vagy akkora valaminek egy-egy jellemzõje.
No, persze ha a feltételezés, kellõen megalapozott, akkor elfogadjuk valós értéknek az eredményét..
Igazából arra szeretnék választ kapni, h az elemi részecskékre is ugyanolyan jellemzõkkel számol a fizika, mint valami nagy ( makro ) testekre?
Van sebesége, szimmetria tengelye körüli forgása, van mozgási energiája, "tud vonzani vagy taszítani" stb milyen jellemzõk vannak még?
Szia!
Éppen ez az. Milyeneket?
Egy valamit azért feltétlenül a szemünk elé kell állítani:
El kell választani azt, hogy a foton hordozza-e azt a hatást, vagy:
a foton közvetített egy hatást és ennek az eredményét tapasztaljuk az anyagon..
Nagy különbség!
Itt jó példa erre Brown mozgás. Brown a mikroszkóp alatt csak azt látta, hogy valami lökdösi a porszemeket.. Csak a helyes irányú kutatás mutatta ki, hogy a láthatatlan méretû molekulák lökdösik a porszemeket..
A foton is ilyen láthatatlan méretû valami.. a "lökdösött" az anyag..
Így nagyon fontos hogy se az anyagnak se a fotonnak ne tulajdonítsunk olyan jellemzõt, ami a másik jellemzõje, de mégis "úgy látszik" mintha nem így lenne..
Ha már részecske elmélet: milyen fizikai mennyiségeket tud szállítani a foton? ( Gondolok itt energia, perdület impulzus..mik vannak még? mik ezek az alap fogalmak, amikkel aztán számolásokat lehet végezni?)
Szia!
Emlékszel a csavart labdás példára a foton által szállított perdülettel kapcsolatban?
Szerinted ha nem impulzust hanem perdületet szállít a foton, akkor hogyan reagálna az a részecske amelyiknek saját perdülete is van, ha bekap egy ilyen perdületes fotont??
Összeadódik vagy kivonódik a perdületük, vagy milyen irányú impulzus keletkezhet két perdület találkozásából??
Érdemes elgondolkodni rajta.. és megtalálod a megoldást a kérdésedre..
A gravitációs fotonok biztosan olyan információt hordoznak: vozzátok egymást !!!
Van de Graaf generátor :) Az a kedvencem:P Nagyon elmés egy szerkezet. Egyszerü de mégis...
Az antigarvitációs fotonok hogyan "mûködnek"? Mert mintha nem taszítanának, mint azok amikrõl eddig volt szó. :P
Van a fizika szertárban egy ilyen statikus töltéseket bemutató készülék ( csak elfelejtettem a nevét asszem Braun- generátor???vagy valami hasonló a neve) Szóval van egy fém palást aminek a két vége kúpban végzõdik. Van rajta egy gumiszalag, és a palástra kis fémtüskék viszik fel a töltést. Tartozik hozzá egy kb 100 mm es átmérõjû fémgömb amit fél méter- 1 méterre lehet tenni ettõl a generátortól. Aztán egy kicsit meg kell tekerni ( a gumiszalagot) és pár tekerés után hatalmas kisülést produkál ( egyszer vigyázatlanul közel került az ujjam, mikor vettem el a kezem, ne tudd meg azt hittem leszakad az ujjam.. :) :) )
Visszatérve a gravitációs fotonokra: akkor a gravitáció ezek szerint semlegesíthetõ egy megfelelõ taszító mágneses térrel?? Mint azt már egypáran kipróbálták
Szia!
Voltától-Jedlik Ányoson át Kandóig, de az amerikaiak közül is többen, Edisontól az oda vándorolt Tesláig..
A gond azzal van, hogy túl kevés töltést lehetett eddig a dörzsöléssel elmozdítani..
És a P=U*I W=P*t =U*I*t Az áram (idõegységenkénti töltésmennyiség) a feszkó szorzata a kevés töltés miatt nagyon kicsi..
Látványos, de kevés haszonnal járt eddig.
Azért hangsúlyozom, hogy eddig mert az útkeresés jelenleg is tart..
"A statikus töltés-nagy feszültség+kis áram, a motorok kis fesz+nagy áram.."
És voltak-e próbálkozások összekapcsolni a statikus és a dinamikus(forgó) elektromos tereket? Mondjuk kis erõhatással dörzsölünk két alkalmas felületet, majd ezt a töltést egy kondenzátorba töltve gyûjtjük.Amikor feltöltõdik, egy transzformátorra kapcsolva kisütjük. A trafó szekunder kapcsairól pedig egy akkumulátort töltögethetünk???? ( ami [ LOL ] hajtja a dörzsölõ berendezést..) Mindezt szupravezetõbõl megépítve :) :) :)
A statikus töltés-nagy feszültség+kis áram, a motorok kis fesz+nagy áram..
A kondik nem a környezetbõl töltõdnek fel.. Ehhez tudni kell, hogy a kondik "elektrolitikus" vagyis kémiai kondik.. Bizonyos értelemben az akkumlátorokhoz hasonlítanak. Így ha egyszer már akármiért feltöltötték, akkor nem lehet a teljes töltést kisütni egyszeri rövidre zárással. Mert a kisütéskor még maradnak, nem átalakult molekulák benne, amik idõvel szépen átalakulva kialakítanak egy un. "utótöltöttséget".. Ami akár több száz Voltos is lehet.. Így ha nem zárnánk rövidre, akkor ez az utótöltõdés megrázhatná a gyanútlanul hozzányúlót.
Statikus töltések gyûjtéséhez nem kell nagy erõbehatás. Ellentétben a hagyományos 3 fázisú váltóáram generálásával. Elgondolkodtató kérdés: A nagy kapacitású fázisjavító kondenzátorok ( ha kiszerelésre kerülnek, vagy csak tartalékképpen tárolják) mindig rövidre van zárva a sorkapcsa, mert a környezetbõl egy idõ után feltöltõdhet..
Még valami az elõzõ témához..
Igen, tökéletesen igazad van! Nem kell dörzsölni.
Pl.: egy fémhengerhez szorítunk szigetelõt, akkor a leszakítható elektronjai a fémmel közös-teljes tömegben eloszlanak. Így ha elég gyorsan fotog a henger, akkor az elszakadáskor nincs idejük az "elkóborolt" elektronoknak visszaérni a helyükre..
Így a fémhengert hihetetlenül képesek feltölteni..
Ezzel a jelenséggel a régi, gõzzel hajtott cséplõgépeknél, a síma száraz bõrszíjjal 100-150 ezer!!! Voltos feszültségû áramütéseket lehet "beszerezni"...
Több ilyen statikus nagyfeszültséget elõállító generátor is ezen az elven mûködik.
Nos, azon fotonok, amelyikek a létükkel, születésükkel és elnyelõdésükkel jellemzõ módon, nagyon beleavatkoznak a töltések, így a leggyakrabban az elektronok energia rendszerébe, normál fotonnak tartjuk. Hiszen amikor keletkeznek, látványosan energiát hoznak el az elektrontól, és energiát adnak át a befogó elektronnak.
Azok a fotonok viszont, amelyek olyan parányi energiát hoznak el és adnak át, amit nem tudunk érzékelni, azok látszólag nem is léteznek.
Csupán a hatásaikat akkor érzékeljük, ha rettenetesen sok fogódik be közüllük. Ilyen az elektronok "taszító" tulajdonságaiért felelõs valamint a gravitációs vonzásért felelõs fotonok.
Feynman az elektronok taszító "virtuális" fotonjait vizsgálta.
A nylon dörzsöléshez hozzátenném, hogy a dörzsölés nem "kötelezõ". Ha a két megfelelõ anyagot összeérintjük, az is elegendõ.
A megfelelõ anyag az annyit tesz, hogy a "triboelectric" listán (magyarul azthiszem az anyagok elektronnegativitásauk szerinti lista) a lehetõ legtávolabb legyenek, de legfeljebb az egyik lehet vezetõ, és a vezetõt is szigetelni kell, hogy a töltése megmaradjon.
Egy kérdés: Még mindig nem értem igazáén mi is az a virtuális foton. Az amelyiket csak hatása megjelenése miatt veszünk létezõnek. De melyik foton nem ilyen?
Igen, Rudi itt van :). (sajna manapság elég ritkán, de benézek)
A gravitációs fotonok... Nos, azt tudjuk, hogy éter nincs. Így nincs vákumban olyan közeg ami hullámokat vezethetne.. Ebbõl következõen, miután más mód nincs, az energia vákumban sugárzással terjed. Az energiasugárzásról tapasztalatból tudjuk, hogy fénysebességgel terjed. Azt a valamit ami fénysebességgel terjed, Albert Einstein nyomán: foton-nak nevezzük. (Tesszük ezt annak ellenére, hogy pontosan nem tudjuk, ill. nem határoztuk meg, hogy mi van benne.)
Feynman kutatásaiból tudjuk, hogy léteznek olyan fotonok, amik annyira kicsiny energiájúak "darabonként", hogy "láthatatlanok" és csak hatásuk megjelenése miatt tudjuk, hogy vannak. Feynman ezeket a fotonokat "virtuális fotonok"-nak nevezte. Mindebbõl adódóan, az összes olyan fotont, amelyik "nem látszik", de hatását érzékeljük, létezõnek kell tekintenünk. Ilyenek a gravitációt, és a statikus töltésnek tulajdonított hatást okozó fotonok is..
A nylon dörzsölés.. A nagyon jó szigetelõ anyagok elektronjai erõs kötésekben vesznek részt. Általában "kovalens"-nek nevezzük ezt a kötés típust. Jellemzõje, hogy a két kötõdõ atom egy-egy elektronja, közös pályát képez. A másik jellemzõ, hogy nem "vegytiszták" az anyagok. Így a szerkezetükben idegen atomok is vegyültek.
Ezen "idegen atomok" elektronjai sokkal kevésbé kötõdnek, mint a fõ tömeget adó molekulák elektronjai, vagy éppen ellenkezõen, az így beágyazódott szennyezõ atomok erõsebben vonzzák magukhoz az elektronokat, mint az az anyag amivel dörzsöljük.
Ezért kevesebb energiával ledörzsölhetõk, ill. utóbbi esetben, õk szakítanak le elektronokat a dörzsölõ anyagról.
Így ha erõs dörzsöléssel a szigetelõ felszínérõl "lesodrunk" néhány tucat elektront, akkor a szigetelõ tulajdonság miatt, az "üres helyre" nem áramolhatnak az anyag többi részérõl elektronok a megüresedett helyre, így a hely töltése - ill. töltés hiánya megmarad..
És itt jön a többlet elektronok, vagy a lesodort elektronok hiánya miatt, az atommagok által kisugárzott fotonok hatása.
Nekimennek a fotonok a szigetelõ anyagú papírszeletkék felszínének. Az elmozdítható elektronokat a papírszeletek "túloldalára" vagyis a taszító forrással ellentétes oldalra kényszerítik õket. Így az addig kiegyenlítettsége miatt semleges papír "polarizálódik". Vagyis a sugárzó felöli oldala elektronhiányossága miatt pozitív, a túlsó oldala negatív töltésû lesz.
Mi következik mindebbõl?
A pozitív töltötségü rész vonzza a negatív töltöttségût..
Ha pedig leszakítottunk elektronokat akkor pont fordítva: az így kilátszó pozitív töltés a papírszeletkék elektronjait a megdörzsölt nylon felöli oldalra vonzza, így alakul ki a papír polarizálása, és ezzel a vonzás.
Köszönöm, Albertus! Csak azért tudok kérdezni, mert még ilyen érthetõen senki sem magyarázta el! Javíts, ki ha tévednék, de a gravitronok ( gravitáció-fotonok) léte még igencsak a feltevés stádiumában van.. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy a neylon anyaghoz dörzsölt mûanyag vonalzó miért is vonzza a papírfecniket? (Statikus töltés, statikus elektromos tér) elõre is köszi:)
Amúgy Rudi itt vagy-e még?
A térerõsségrõl... majdnem elfelejtettem..
Vegyünk egy dinnyét. Szurkáljuk tele a héjára merõlegesen hurkapálcákkal olyan sûrûn, hogy a héjból semmi se látszon. Ekkor kapunk egy olyan sünit, amelynél a pálcák a dinnyénél egymást érik, és a végeik között ujjnyi rés van..
A pálcák sûrûsége a külsõ végüknél 1 pálca/cm2 a felszínen 9 pálca/cm2, és ha képzeletben a középponton áthaladnak a pálcák akkor a középponton az összes pálca áthalad..
Vagyis a pálcák "térerõssége kint 1db/cm2..héjon 9/cm2.. a magban (ezer pálca esetén) 9000/cm2..
Ha ezt érted, akkor azt is, hogy bármilyen forráshoz való közelség arányában négyzetesen növekszik a térerõsség.. Ha a forrás fotonokat lõ ki és a milliomod-milliárdod része az átmérõje vagyis 1e-12 akkor a felszíni térerõsség 1e24-szerese a kintinek.. Az elektronjaink még ennél is kisebbek.. Így a felszínük közelében a térerõsség sokkal, de nagyon-nagyon sokkal hatalmasabb.. Ezzel a felszínük közelében az idõlassulás is..
Így elég "belelógnia" az ilyen gigászi idõlassulású zónába az elektron parányi részének, akkor ezen rész fotonná válik és elsugárzódik..
Szia!
Szuper jók a kérdéseid!
Kezdjük a statikusnak mondott töltéssel:
Ha a Fenman féle virtuális fotonokat nézzük, akkor nem zárható ki, hogy mint arról már itt valamelyik topic-ban már szó volt, a "töltéssel rendelkezõ" részecskéket azért érzékeljük töltéssel rendelkezõknek, mert folyamatosan sugározzák ki magukból a fotonjaikat. Ezek a folyamatosan kilõtt fotonok energiája rendkívûl kicsiny és irányaik "véletlenszerûnek tûnõen" gömbszimmetrikusan szórt, így a környezetükben "térerõsségként" érzékelt hatást fejtenek ki. Pontosan úgy, mint ahogyan a gravitációs erõhatást okozó fotonok hatásaként gravitációs erõteret érzékelünk..
Hogy, hogyan lõheti ki a lassú elektron a fénysebességû fotont??
Erre a válasz sokkal egyszerûbb.. Azt tudjuk, hogy gyorsítással nem érhetõ el a fénysebesség. Hiszen kisérleti bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a Lorentz féle tömegnövekedést leíró összefüggés 99,9998 % fénysebességig ellenõrizve tökéletesen igaz.. Így nincs okunk feltételezni, hogy nagyobb sebességeknél másként lenne..
Na, de ha nem gyorsíthatunk akkor hogyan érhetjük el a fénysebességet??? Ehhez egy kicsi specreles gondolkodásmód kell.
Azt tudjuk, hogy akár a nagy relatív sebesség, de a nagy gravitációs térerõsség hatására is, lelassulnak az órák, az idõ lelassulása miatt.
Innen már könnyen érthetõ hiszen, a sebesség az az idõegység alatt megtett út.
Vagyis ha az idõ "sûrûbb" mert lelassult, akkor ugyanaz a sebesség, ami a "normális idejû" zónában még nem fénysebesség, a lassabb idejû zónában már fénysebességûnek adódhat..
Hogyan?
Vegyünk egy olyan zónát, ahol az idõ 10 000 szeresen lelassult. Ebben a zónában minden 10 000-szer gyorsabbnak adódik, ha a zónán kívüli sebességét megtartja.. Hiszen ha pl. 30 km/s sebességgel 1 sec alatt 30 km-t tesz meg a zónán kívûl, akkor a zónában ez 1/10 000-ed idõnek számítva 300 000 km/s-nek adódik.. ami pedig már fénysebesség.. Ha pedig kijön a zónából fényként ez a valami.. senki sem érheti utol, így senki sem értesítheti arról, hogy "kint van", hiszen minden "értésítés" is csak fénysebességgel haladhat utánna.. így a fénysebességek azonossága miatt nem érheti utol..
És ha ezt kitárgyaltuk, még mindig itt van a statikus töltés..
Arra is kíváncsi lennék, hogyan startol ki a viszonylag lassan mozgó elektronból fénysebességgel a foton? És miért pont ennyi a fénysebesség??
Az öt elemben nem lennék annyira biztos, de a többi kérdés jó..
Annyit azért érdemes figyelembe venni, hogy a fotonoknál mindig van egy kibocsájtó folyamat, ami meghatározza a foton "tartalmát"..
Az õsrobbanás pedig ezen folymatok egyike, vagy több folyamat együttese révén következett be.. (Ha volt egyáltalán.. Mert ugye biztosan nem tudjuk, hogy volt-e..??)
Mivel a fotonok nem állnak még kisebb alkotóelemekbõl, hanem mondhatni csak információból vannak, még akár bebizonyosodhat a régi filozófia is: nevezetesen az 5 alap elem mennyiségaránya határozza meg az adott elem tulajdonságát. Tehát 5! ( faktoriális)= 120 elembõl kell, h álljon a periodikus rendszerünk. De akkor felvetõdik a kérdés, h ezek a fotonok honnét kapják a tulajdonságaikat? Az egyik miért ilyen, a másik miért más? Mert éppen így sikerült a Nagy Bumm???
Mondhatjuk azt is, h a foton ( a fizika mai állása szerint ) az Univerzum legkisebb építõeleme?
Szia!
Majdnem szuper.. Igen, ami fénysebességgel halad az mind-mind foton.. (Így a foton az az egyetlen ami fénysebességgel haladhat..)
Viszont nem a foton hozza létre a mágnesességet, hanem a fotonok hadát kisugárzó, kötött pályán mozgó töltött részecske, amilyen az elektron is. Miután zömében olyan mágnesességgel találkozunk, amely az elektronoktól származik, így nem nagy hiba ha elfeledkezünk a többi egzotikus részecske által okozott mágneses térrõl.
Így a helyes megfogalmazás: a fotonok áramlásának speciális esetét érzékeljük mágneses térként.
Tehát végsõsorban a foton hozza létre a mágneses tereket. Az Einstein-féle fizikában csak a foton képes fénysebességgel haladni. Sem energiája, sem tömege nincs, csak a becsapódás -elnyelõdés után számítható ki a foton által "szállított" energia mennyiség. Eddig stimmel?
Szia!
Még nagyon félreértesz valamit. Ez olyasmi mint a pénz.. Egy kiló banán az egyenértékû 300 Ft-al, de hiába eszed a három db százast, az nem banán ízû..
Valahogy így van az m=E/c^2 m tömegnek felel meg, de ez nem jelenti azt, hogy tömege lenne a fotonnak..
Sõt! Amíg a foton mozog, vagyis amíg a foton-foton, addig energiája sincs.
Csak indulás elött és beérkezés után, amikor még-és-már nem foton..
A kettõ között sem tömege, sem energiája nincs .. Sõt nem is létezik számunkra.. Ugye milyen fura, de így van. Ez tény..
Természetesen rosszul fejeztem ki magam. A fotonnak nem súlya hanem tömege van. A nyugalmi állapotban levõ foton tömege zérus, de mivel a mai tudásunk szerint ilyen nem létezik, felvetõdik, hogy a foton / mely bár virtuális / mozgási energiája mely okból behatárolt.
Bibi akkor van, ha félreérted azt amit olvastál. A fotonnak nincs súlya. A befogáskor impulzusát átadja a detektornak. Ezt fénynyomásnak is szokás hívni. Amit m=I/c -bõl kiszámíthatunk. Ha a frekvenciáját is ismerjük, akkor az m=E/c^2 képletbõl is "kapunk" egy tömeget.. amivel egyenértékû az E energiájú foton.. No de ettõl a fotonnak még nincs tömege..
Hanem ennyi tömeggel egyenértékû... Nagyon nagy különbség..
Azt írod, hogy: " Tehát ez azt jelenti, hogy a fotonnak is szüksége van valamilyen energiára a mozgásához." Na igen, ha lenne tömege... No de kérem! A kilõtt lövedéknek sem kell energia a haladáshoz...
vagy azt, hogy:" Ha feltételezzük azt, hogy az õsrobbanás elõtti "idõben" csak szûz energia létezett, mely valamely hatások következtében felrobbant, akkor elképzelhetõ, hogy a maradék energia az az erõ,"
Ne keverjük.. erõ vagy energia.. Bár igaz az erõ is lehet energia..na de nem ilyen értelemben.
vagy még azt, hogy:" ami az általunk a mai napig leggyorsabbnak hitt anyagot ily sebességre kényszeríti."
A mi számunkra a foton nem lehet anyag. Hiszen az anyagnak a mi fogalmaink szerint, kiterjedése és tömege van.. A fotonnak egyik sincs..
vagy azt, hogy:" Ha fény sebességgel tudnánk haladni /lehetetlen/,"
Nos a foton számára nem lehetetlen..
Az sem rossz, hogy: " az idõ lelassulna, és tér nagysága a mostani töredéke lenne. Persze mindez viszonylagos, és mi ott akkor ezt nem érzékelnénk."
A tér az események helye. Egy helyfogalom.. És mint fogalom nincs kiterjedése és amit jelzünk vele az pedig az üres semmi, aminek nincs szerkezete, anyaga, mert ha lenne akkor nem térnek hanem anyagnak neveznénk..
Miután nincs anyaga, így nem is zsugorítható, és nem tágítható...
Az elektronok (ill. a töltött részecskék) bizonyos helyzetekben hoznak létre fotonokat. Hogy miért? Ez nagyon változó. Foton kibocsájtást tapasztalunk, ha gyorsul, vagy lassul a töltött részecske (az elektron csak egy a sok féle töltéssel bíró részecske közül), de akkor is van foton kilépés, ha energia szint váltásra kényszerítünk elektronokat. Feynman megfigyelései szerint az egyenletes sebességgel haladó elektronok is kibocsájtanak fotonokat, és közismert a párkeltõ fotonok léte is, amik például elektron-pozitron egyesülése során képzõdnek.
Szóval egy biztos, ha valamilyen kényszer hat a töltött részecskére (elektronra) akkor az elektron fotonokat sugároz ki..
Az más kérdés, hogy az egyenes vonalban egyenletes sebességgel haladó fotonra hogyan igaz a foton kibocsájtás? Mert bizony a foton is kisugározhat és elnyelhet fotont. No persze csak olyat amilyennek az energiája nagyságrendekkel a "kisugárzó" foton energiája alatt van..
Nem teljesen vág ide, de talán érdekes lehet nektek is.
Továbbra sincs mágneses monopólus
A kitartó keresés ellenére továbbra sem találnak a kutatók mágneses monopólust, pedig az elméletek szerint léteznie kell.
Legutóbb a chicagói Fermi Nemzeti Laboratórium kutatói több mint 10 billió részecskeütközés átvizsgálása után egyetlen egy monopólust sem találtak - a Physical Review Letters hasábjain nemrég közölt tanulmányuk szerint.
Az elektromos töltés kétféle: pozitív vagy negatív. A mágneses töltés, mágneses pólus is kétféle lehet: északi és déli - de az elektromos töltéssel ellentétben a mágneses töltések nem válnak szét és nem is választhatók szét. A kettétört mágnesrúdból nem lesz egy külön északi és egy külön déli mágnességû rúd, a rúddarab is kétpólusú lesz. A hétköznapokban nem találkozunk mágneses egypólussal.
Paul A. M. Dirac, a 20. század egyik legnagyobb elméleti fizikusa 1931-ben mutatta ki, hogy az elektromos töltés csak akkor lehet kvantált , ha létezik legalább egy mágneses monopólus. Az pedig kísérletileg sokszorosan igazolt tény, hogy az elektromos töltés nem vesz fel tetszõleges értékeket, hanem kvantált, nagysága mindig az elemi töltés egész számú többszöröse. Dirac egyszerû összefüggéssel írta le az elektromos és a mágneses töltés kapcsolatát, de ez az egyenlet nem adja meg egyértelmûen a mágneses töltés nagyságát, mert szerepel benne egy egész szám, ami tetszõleges értéket vehet fel. Ha ezt a számot a lehetséges legkisebbnek, vagyis 1-nek választjuk, akkor a mágneses töltés nagysága az elektromos töltés 68,5-szeresének adódik. Az elektromos töltés kvantáltsága máig a fizika alapvetõ rejtélyei közé tartozik, ezért alapvetõ feladat lenne a mágneses monopólus megtalálása.
A kutatók tehát nekiláttak a mágneses monopólus keresésének. Feltételezték, hogy a világûrbõl érkezõ monopólusokat csapdába ejtik az anyagok, és a töltésmegmaradás követelménye miatt a mágneses monopólus nem tud elbomlani, átalakulni. Érzékeny mágneses mérésekkel monopólusokat kerestek az Antarktiszon talált meteoritokban, a tengerek fenekérõl felhozott kõzetekben, a Holdról hozott mintákban - de hiába, egyetlen monopólust sem találtak. 1982 elején a Stanford Egyetem kutatói magányos, szabad mágneses monopólust véltek észlelni a kozmikus sugárzásban, de késõbb mérési hibának minõsítették ezt az eseményt.
A fizikusok régi törekvése az alapvetõ kölcsönhatások (elektromágneses, gyenge, erõs, gravitációs) egységes elméletének a megalkotása. Az 1970-es évek közepén ismerték fel, hogy a nagy egyesítés során az elméletben megjelenik a mágneses monopólus. Az elektrogyenge (egyesített elektromágneses és gyenge) és az erõs kölcsönhatás egységesítésére végzett számítások egy körülbelül 10 billió (1013) teraelektronvolt tömegû mágneses monopólus feltételezésére vezettek. Ez a tömeg hatalmas, a proton tömegének a tíztrilliószorosa (1016 protontömeg). Ekkora energiát részecskegyorsítóval elképzelhetetlen létrehozni, tehát kár a hatalmas tömegû monopólus laboratóriumi létrehozásával próbálkozni.
A helyzet mégsem teljesen reménytelen, mert vannak olyan megalapozott elméleti számítások is, amelyek sokkal kisebb, mindössze 10 teraelektronvolt körüli tömeggel bíró mágneses monopólusokat jósolnak. Ez az energiatartomány sem érhetõ el a mai legnagyobb gyorsítókkal, de hamarosan a közelébe juthatunk. A Fermi Nemzeti Laboratórium Tevatronjában 1 teraelektronvolt energiájú protonokat ütköztetnek ugyanilyen energiájú antiprotonokkal. A nagyenergiájú ütközésekben sokféle részecske keletkezik, monopóluspárok is keletkezhetnek, ha a monopólus tömege 1 teraelektronvoltnál kisebb.
Ahogy Dirac egyenlete megmutatta, a mágneses töltés mindenképpen jóval nagyobb az elektromos töltésnél, ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy egy mozgó mágneses töltés az útja mentén sokkal nagyobb ionizációt vált ki, mint egy egyszeres elektromos töltésû részecske. Erre figyelve kezdték keresni a kutatók a részecskeesemények sokaságában a monopólusokat. A monopólus legalább 500-szor erõsebb fényt kelt az észlelõrendszerben, mint egy szokásos nagyenergiájú részecske. A mérési idõszakban a gyorsítóban 10 billió proton-antiproton ütközést figyeltek meg. Ezek közül azt a százezret vették alaposan szemügyre, ahol a fényesség legalább 30-szor volt nagyobb egy relativisztikus sebességgel mozgó pion vagy proton keltette fénynél. A fényfelvillanás mellett más jelei is vannak a monopólus megjelenésének, ezeket is keresték. Gondos elemzés után egyetlen mágneses monopólust sem azonosítottak, így végül csak egy felsõ határt szabtak a monopólusok gyakoriságára.
Jövõre már megkezdik a részecskegyorsítást a genfi CERN-ben épülõ nagy hadron ütköztetõben (LHC). Ebben a gyorsítóban 7 teraelektronvolt energiájú protonok ütköznek egymással, tehát szerencsés esetben legfeljebb 7 teraelektronvolt tömegû monopólusokat találhatnak.
Érdekes amit mondasz, a bibi csak ott van, hogy a fotonnak megmérték a súlyát, és a nagyságát is. Tehát ez azt jelenti, hogy a fotonnak is szüksége van valamilyen energiára a mozgásához. Ha feltételezzük azt, hogy az õsrobbanás elõtti "idõben" csak szûz energia létezett, mely valamely hatások következtében felrobbant, akkor elképzelhetõ, hogy a maradék energia az az erõ, ami az általunk a mai napig leggyorsabbnak hitt anyagot ily sebességre kényszeríti. Azt hiszem vannak dolgok, melyeket egyszerûsíteni próbálunk. Az idõ állandó. Hát errõl is kiderült, hogy a fenét. Minél nagyobb egy anyag tömege annál jobban eltér a térrel egyetemben. Ha fény sebességgel tudnánk haladni /lehetetlen/, az idõ lelassulna, és tér nagysága a mostani töredéke lenne. Persze mindez viszonylagos, és mi ott akkor ezt nem érzékelnénk.
-HUmanEmber41st: Azért ez elég durva volt... Legalábbis az eddigiek után nem vártam tõled ilyen vérmérsékletet. (bocs, hogy ezt így szóvá teszem, de mégis...)
-sz4bolcs: Az éltalad feltett kérdés valóban nem passzol a témába. De egy ÁSIK TOPICBAN szívesen vitatok meg dolgokat ilyen témában is. De azért a válasz CSAK MOST: Ha természettudományi szemszögbõl nézem, hogy mi a lélek akkor valami olyat kellene mondanom, hogy a lélek az az emberi öntudat, melyet a könyezeti hatások folyamatossan változtatnak, ezért más minden ember. Az emberi öntudatot az ember agyában kell valahol keresni. Leginkább egy számítógépes programhoz lehetne hasonlítani. Emlékek, tapasztalatok, logikai kapcsolatok stb. bonyolult kapcsolata,összessége. Számomra ez a lélek.
-Albertus: Ha jó értem, akkor az amit mi energiának nevezünk az a fotonokra vezethetõ vissza. (?) Mivel a fotonok fénysebeséggel közlekednek, ezért általunk fel nem foghatóak. Amikor "az energiáról" beszélünk, akkor minden esetben a fotonok "felelnek" ezért az energiáért? (Legyen akár szó mozgási energiáról?)
Albertus! Akkor elmodndható, h a foton inkább csak egy információ "csomag"? Most átolvastam mégegyszer a válaszaidat, de még arra a kérdésre nem válaszoltál, h miért lök ki az elektron fotonokat?
Kedves Szabolcs! Húzz innét a gondolatokkal kapcsolatos kérdéseiddel a *csába!!! Neked nincs más szórakozásod, mint szétb*szni a topicokat az oda abszolút nem illõ buddhista kérdéseiddel????? THX...
A gondolatok is ilyenek? Van valami szilárd váza ezeknek, mint amit léleknek neveznek?
Az ingerület a kolin és észtereinek a képzõdése-bomlása folyamatán keresztül valamint az ehhez a folyamathoz is köthetõ töltésvándorlási folyamatokon keresztül történik.
Így elég lusta ez a komunikáció. Szerencsére az agyban párhuzamos csatornákon és kis távolságokon (néhány mm) történik..
Azt tudjuk, hogy más és mást szállíthat egy-egy foton. Impulzust, perdületet,... és még sok mindent mert a foton nem egy anyag hanem egy közlekedési forma neve..
Bármit ami fénysebességgel halad fotonnak érzékelünk. Ez tény.
Vegyük csak a klasszikus 1,2 MeV -es fotont. Ha becsapódik egy Pb (ólom) atommagba, akkor egy elektront és egy pozitront hoz létre. Mondhatnánk, hogy ez a két részecske benne volt, sõt a részecskék impulzusa és perdületeik is..
Ilyen értelemben ha széthasítjuk az 1,2 MeV-es fotont akkor olyan fotonokat kellene kapnunk amik külön-külön ez egyik ill. a másik részecskét hordozzák..
De ez nem így van..
A ~0,54 MeV fotonokban nincs sem elektron sem pozitron..
Ha igaz az / ki tudja /, hogy a világegyetem nem más, mint a két végtelen közötti rezgés, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a foton a legkisebb anyag. Azonban amikor tovább bontanánk, akkor át kellene mennünk egy olyan dimenzióba, ami számunkra értelmezhetetlen. Megint csak itt jön a képbe a világegyetem 95%-t kitevõ sötét anyag. Mi is az? Nekünk lehet, hogy csak rezonancia, de ha át tudnánk lépni az energiaküszöböt lehet hogy láthatóvá válna. Természetesen akkor mi is elveszítenénk a mostani valónkat. Ahhoz, hogy fénysebességel tudjunk haladni, fotonná kellene változnunk.
Mégegyszer megkérdezném: Ha "eltörünk" egy fotont, akkor lesz két kisebb foton ugyanazokkal a tulajdonságokkal? Ez honnét tudható, bizonyítható? Nem lehetséges, h a foton 2 másvalamibõl tevõdik ösze?
Sziasztok!
Nos a végtelen a mikro világ felé, a fotonokra érvényes.
Hiszen az E=h*f képletben a Planck állandó nem is változik, de a frekvencia egészen nulláig csökkenhet. Így a foton energiája, "mérete" is folyamatosan nulláig csökkenhet. Vagyis a "legkisebb" foton mérete közel nulla.
Mivel a fotonnak megmérték a súlyát, akkor......? Mi azt gondoljuk, hogy elértük a tudás tetejét, dehát mindez viszonyítás kérdése. Az õsemberhez képest szuperek, akik majd ha? lesznek 100 év múlva tök hülyék vagyunk.
Ha feltételezzük az hogy a világegyetem végtelen akkor mind két "irányban" végtelen lehet. Tehát makróban és mikróban is végtelen lehet. Ha értitek mire gondolok...
Én pedig látnám, mert ez akkor egy elméleti határ. A foton a Világegyetem legkisebb egysége? Miért ne bontsuk tovább? Mert már "nagyon kicsi" ???? És a görög filozófusok atomosz-a? az is kicsi volt akkor
Azt érdekesebbnek tartom, hogy pl. egy-egy fotoncsomag, milyen szabályok szerint hordoz energiát, impulzust, perdületet... Vagy milyen szabályok mentén csoportosíthatok egy csomagba a fotonok.??
Még az is érdekes kérdés, hogy egy nullával végzõdõ lineáris számsor, folyamatos-e vagy valamilyen léptékben létezõ-e ?
Az is megér egy misét, hogy a Planck féle állandó, miért akkora amekkora?
De ilyen értelemben, hogy osztható-e egy "elemi-foton" ? Nem látom értelmét annak, hogy egyáltalán feltehessük ezt a kérdést..
Jó kérdés. "Ha minden kettõvel osztható".. A régi görögök is feltették ezt a kérdést, és arra jutottak, hogy egy bizonyos méretnél elérünk egy határt, ami alatt már más anyagot kapunk. Ezt a határt nevezték atomnak. Humán Ember kérdésében a határ ez alatt van.., de a jellege ugyanaz. Lesz valahol egy pont ami alatt egészen más típusú alkotókkal találkozunk. Így találták a kvarkokat és az összes eddig ismert részecskét. Plank szerint az a minimális egység, ami alatt már nem bontható tovább, az a végtelen alacsony frekvenciájú foton.. (Az E=h*f -bõl levezetve) Vagyis a közel a végtelen kicsiny energiákhoz van a fotonok "méretének" határa. A végtelen pedig végtelen.. a határértéke a nulla...
Rudicsek kérdésére.. Igen a virtuális foton is foton, csak nagyon piciny energiája miatt csak és kizárólag abból látszik, hogy hat a másik elektronra.
A másik: a foton elektromos és mágneses hatása..
Amíg repül, addig foton. Amíg repül addig semleges. Addig sem elektromos sem mágneses hatást nem mérünk.. Ha befogódik vagy kisugárzódik akkor az anyagban, és (fontos!) kizárólag az anyagban, amellyel kapcsolatba került, tapasztalunk elektromos változást. Ha pedig elektromos hatás akkor azzal együtt jár a mágneses hatás is!
Így a fotonnak nincs semmilyen mérhetõ elektromos-mágbeses jellemzõje, de amint befogódik azonnal okoz elektromos és egyben mágneses hatást.
Megfigyelték, hogy vákumcsõben egyes fémekbõl elektronok lépnek a vákumba. Így készítették az elsõ fotocellákat.
A jelenség vizsgálata közben kiderült, hogy ahhoz, hogy egy adott anyag felszíni elektronjai messzire "kiléphessenek" a saját atomjuk vonzó körébõl, az adott anyagra jellemzõ minimális energiára van szükség. Ez a minimális energia az adott atommag és eletronja közötti kötési energia. Ha egy-egy foton ennyi vagy több energiát hordoz, akkor a fotont elnyelõ elektron képes kilépni, különben nem.. Az érdekesség, hogy pl. hiába adunk ezen elektronnak négy olyan fotont, amelyeknek csak az együttes energiája elegendõ a kilépéshez, nem fog kilépni.. Hanem egyesével visszaveri az elektron az ilyen fotonokat..
Miután a foton frekvenciája a foton által hordozott energia függvénye, így igaz, hogy csak adott frekvenciájúnál nagyobb frekvenciájú fénynek van elektromos hatása, egy-egy anyag esetében..
Ha jól értem akkor a virtuális foton ugyan az mint amit mi eddig simán fotonnak hívtunk? -----------------------------------------------------------------------------
A fény fotonjai azért nem váltanak ki mágneses hatást mert más a frekvenciájuk? ------------------------------------------------------------------------------
" A proton-proton taszítás, a proton-neutron vonzás, a proton-elektron taszítás-vonzási egyensúly, és a neutron-elektron semlegesség magyarázatával nem kell foglalkoznunk, vagy az eddigiekbõl következõen magától értetõdõvé vált ?"
Õszintén szólva nem egészen :) Az elektronokra vonatkozó rész az teljesen világos (azthiszem) A proton és neutron az érdekelne.
De mindent csak szép sorban. HUmanEmber41st kérdése van soron :)
Most, hogy mondod... majd a proton, neutron is sorra kerül, de sztem maradjunk még 1 kicsit a mágneseknél, vagyis az elektronoknál. Mi a fizika mai álláspontja? Ha elektronokat ütközetünk egymásnak ( gyorsítóban)egyre kisebb és kisebb részekre bomlanak. Meddig lehet ezt a bontást végezni, hiszen ( elvileg) minden kis darab rész mindig osztható 2 vel??
Nos? Eddig érthetõ?
A proton-proton taszítás, a proton-neutron vonzás, a proton-elektron taszítás-vonzási egyensúly, és a neutron-elektron semlegesség magyarázatával nem kell foglalkoznunk, vagy az eddigiekbõl következõen magától értetõdõvé vált ?
Utólag olvasva ez a rész nem valami világos:
"Ezért, mivel a "virtuális" fotonok saját hullámhossza több ezer, ill. több millió km-es, a detektálásuk ma még annyira "lehetetlen" az egy-egy elektronnal végzett kisérletek körülményei között, hogy hogy hiába vannak, de teljesen láthatatlanok, így elegánsan "virtuális"-nak nevezte "õket"... "
Illene kicsit részleteznem..
Amikor az ujjunkal dobolunk az asztalon, akkor koppanások sora hallatszik. Ha valamilyen "tárgyak" sorozata csapódik egy másik de nagyobb "tárgynak" akkor is a koppanások ismétlõdési ütemét minõsítjük koppanási frekvenciának.
Akkor viszont amikor csak egyetlen foton érkezik a detektorba, (az érzékelõbe,) akkor ennek az egyetlen fotonnak nincs ilyen üteme. Ezért a foton által szállított energiából számítjuk ki a frekvenciát. E=h*f képlet átrendezésével: f=E/h alakban.
A "láthatóságot okozó" fotonok, vagyis a látható fényben, a rádióhullámokban és a többi "szokásos" elektromágneses "hullámokban" terjedõ fotonok beérkezési frekvenciája, a "koppanási frekvenciája" azonos (közel azonos), az egy-egy foton által szállított energiából számolt frekvenciával, Ezért a két külön frekvenciát tévesen "reflexbõl" egyetlen frekvenciának hisszük. Így nem csoda, hogy maga Feynman is ebbe a csapdába esett. Semmiképpen se feledjük el: Feynman olyan tudósoktól tanulta a fizikát diák korában, akik maguk még nem ismerték, ill. fogadták el Einstein relativitás elveit. Ebbõl adódóan Feynman egyéni "fejlõdése" olyan csodálatosan korszakokon át ívelõ, hogy már önmagában ezért is megérdemelte volna (szerintem) a Nóbel-t..
(Mi az, hogy korszakokon át ívelõ? Kérdezzetek meg egy nyolcvan éven felüli ismerõsötöket, hogy mit gondol a processzor mûködésérõl, vagy a holdutazásokról, de õszintén? Nem lesz csoda, ha a "látom, de nem hiszem" típusú választ halljátok.)