Archimédesz után: Mondj nekem egy olyan pontot a világegyetemben, ahol nincs elektromágneses hullám/sugárzás kölcsönhatás (csereszabatosak) és felírom neked a..hogy is hívják...Nagy Egyesítés elméletét (Th. of Everything) képletben. :-)
A feketelyuk az szingularitás, mert a pauli elv nem bír ellentartani a gravtációs erõnek, nem? = A feketelyuk azért egy szuperhúr átmérõjû gömb, mert a pauli elv nem bír ellentartani a gravtációs erõnek, nem?
Asszem átmérõje nem 0, hanem szuperhúr nagyságú. Ha elég nagy a árapályerõ akkor a protonok és a neutronok is szétszakadnak kvarkokra? A feketelyuk az szingularitás, mert a pauli elv nem bír ellentartani a gravtációs erõnek, nem?
"De ha abszolút tér lenne, akkor tudjuk, hogy mit kellett volna eredményül kapni, és tudjuk, hogy azt meg tudtuk volna mérni."
Na, persze. Látod, itt van a csúsztatás, amelyet "ti" csináltok. Az MM-kísérlet azt vizsgálja (ma modernebb eszközökkel), hogy van-e éter. Ebbõl te meg a térre következtetsz. Nekem az abszolút térhez nem kell éteri éter, sõt, épp az a lényege, hogy tök üres. Hogy akkor mi terjeszti a fényt? Hát az elektromágneses hullám, amely kitölti a teljes teret. Mint már írtam egyszer, nincs a térnek olyan pontja, amelybõl ne látnál csillagot, galaxist, ergó mindenütt van fény. A fekete lyukban is van elektromágneses hullám, de az kicsit más, mert nem halad egyenesen, hanem önmagába zárt (hullámcsomó), innen a szingularitása.
Ha elolvastad legalább az 1iket szívesen beszélgetek veled. Ez most nagyképûnek hangzott pedig az is volt :D De olyan hülyeségre mint a #272 volt, nem tudok mást mondani.. ;)
LOL Szerintem olvassál néhány könyvet.. pl S. W. Hawking - Az idõ rövid története J. D. Barrow - A Világegyetem születése S. W. Hawking - Az idõ mégrövidebb története A. Einstein - A speciális és általános relativitás elmélete Ezek alap mûvek és érthetõek, hiszen laikusoknak szólnak..
De ennél a mérésnél csak a mi univerzumunkhoz viszonyithattak nem? (mint tér)
A fekete lyuk sem szív jobban, mint a csillag amibõl létrejött. Ami látványossá teszi az az, hogy mivel az eseményhoizont viszonylag kicsi, ezért jó közel húzza magához az anyagot (csillagközi gáz), ami ezért nagyon felmelegedik, és röntgen-sugárzást bocsát ki. A térrel kapcsolatban: ahogy mondtam, ez egy érdekes dolog, mert az a térrész, ami az eseményhorizonton túl van, az kiszakad az univerzumból, elérhetetlenné válik, és egy külön kis univerzumot hoz létre, ami viszont zárt, mert onnan pedig kilépni nem lehet. Igaz, hogy a belsõ térrészben elég durva gravitációs viszonyok uralkodnak, de nem elfajult a tér a szingularitást kivéve.
De ha abszolút tér lenne, akkor tudjuk, hogy mit kellett volna eredményül kapni, és tudjuk, hogy azt meg tudtuk volna mérni. A mérést elvégezték az év négy szakában, hátha a Föld pont állt akkor az éterben, mikor elõször mértek. Ha tudjuk a Föld pályasebességét, akkor ki tudjuk számolni, hogy mekkorának kellett volna lennie az eltérésnek, ha valóban éterben lennénk. A pályasebesség kb. 107 km/h, és a kísérlet nagyon pontosan mér távolságot: a fény hullámhossz távolságokra érzékeny, ami azt jelenti, hogy egy átmenet jelent kb. 600 nm-t!
Pont ezaz. Legcélravezetõbb sztem ha bizonyos támpontokat létrehozni, hogy legyen valami amibe lehet kapaszkodni, elindulni. pl: itt sokat segítene ha a "térre" 1 egységes magyarázatot találni, amire lehet épiteni. Mert elméleteket lehet gyártani bármeddig. Kiváncsi volnék mit gondoltok ezekrõl: -Tér, -Idõ
Q mecha/QED kicsit más dolog :) Nem fér össze az általános relativitással, hogy a témánál maradjunk :)
Miután ráütöttem a hasamra, találtam egy kibúvót: Nincsenek elég fejlett eszközeink az éter detektálásához, nemhogy Michelson-Morleynak, nekünk sem. Gondolj bele: Teszem azt Nagy sándor idejében tudták volna érzékelni a rádióhullámokat? Például két persza ürge beszél walkie-talkien Ninivé falai alatt, és adják a drótot, hogy merre nyomul elõre a görög falanszter. Annyit érzékelnek az egészbõl, hogy itt valami van, mert nagyon megy a párthus információszerzés, de hogy mi van emögött...passz.
1. Meggörbíti maga körül a teret 2. Mindent magába szív amit *ismerünk* Namost ha a teret görbíti (nem az univerzumunkat , a teret!) akkor saját maga instabilitását is kellene hogy okozza, hisz õ is a térben helyezkedik el ezenbelül a mi univerzumunkban. De tudjuk hogy elég szép élete van 1 fekete lyuknak.
Mit is csinál pontosan a fekete lyuk? (az elméletek szeint természetesen)
:-) Azért te is észrevetted, hogy minden konvenció kérdése. Különben, ha egy tudós úgy érzi, hogy a mondanivalójának túl szûkek a rendelkezésre álló fogalmak, akkor kitalál újakat. Einstenin et al. nem akartak nyelvmûvelõk lenni, így kisajátították maguknak a tér, idõ, energia stb. fogalmakat. Pont mint az elõdeik az atomot a görögöktõl. Ezért egy kicsit neheztelek rájuk.
Elrettentõ példája vagy annak, mi történik, ha valaki szövegelemzéssel próbál fizikát csinálni. Mentségedre legyen mondva, néhány kortárs posztmodern filozófus hasonlóképp alkot. Olvass sok matekot és próbáld megérteni, milyen értelemben használja a fizika a téridõ fogalmát, de addig is javaslom Martin Heidegger tanulmányozását, aki cirka háromféle idõfogalomról írt vaskos könyveket :)
Hát ez még valami Hegel elõtti kategóriaelmélet... de tényleg harmonizál a kreacionistákkal, akik pont ilyen mélységû érvelésre képesek, miszerint dehátnyilvánvalóhogy majomból nem lesz ember, kutyából meg szalonna. Kb. mint a kínai szoba Searle-tõl :)
Az általánosan elfogadott elmélet szerint ugye a fekete lyukak felcsavarják a "tér-idõ"-t. Namost az idõ az 1 fogalom.... szerintem. Az emberek találták ki életükhöz hogy tudjanak viszonyítani bizonyos cselekeeteket, történéseket, eseményeket egymáshoz képest. Ez olvasható is akár az értelmezõ szótárban, akárhol ahol definiálják(magyarázzák) az idõt. Tehát az idõ nem 1 megfogható valami hisz fogalom. -- Mindíg példákal érvelek -- pl: Egyszerü mindennapi dolog, "A számítógép elõtt ülve írunk egy szöveget és 15 perc mulva vacsora következik" Tehát, viszonyítunk; hogy jelelegi (x-y-z akárhány koordinátából, -TÉRBEN- univerzumban) egy másik, TÉRBELI x-y-z koordinátába kell helyeznem az állapotomat meghatározott idõ alatt (a 15 perc). De mint tudjuk az idõ 1 viszony, ezért tudjuk hogy kb 180 levegõvétel mulva kell az állapotomat (testemet) áthelyezni az adott koordinátába (jelen esetben a konyhaasztalhoz) (A levegõvétel 1 választott viszony a természetesen sok közül.) A következõhöz kell a fogalom tisztázása, hogy az idõ egy megfoghatatlan dolog, csupán viszony! Namost akkor ezekszerint: A feketye lyukak felcsvarják a tér-IDÕt (teret most mellõzöm, én most csak az idõre érvelek). A fekete lyuk felcsavar- bekebelez 1 viszonyt? Egy megfogahatatlan dolgot, fogalmat? Az univerzumban olyan hogy idõ nem is létezhet anyagi állapotban (A fekete lyukak anyagot kebeleznek be). Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami rendkivül, szinte elképzelhetetlenül nagy vagy kicsi, rövid, akkor azt 0-nak vagy végtelenek veszik. A fekete lyukban az idõ áll, az anyag végtelen sûrûségü? Ez nagyon irreális feltételezés volna. Csak olyan tulajdonságokkal birhat ami semmijen általunk mérhetõ értéket vagy álapotot nem vesz fel.
Ha abszolút tér lenne, akkor miért nem mûködött a Michelson-Moorley kísérlet? Ez pontosan azt mutatja, hogy nincs abszolút tér, minden inerciarendszer egyenértékû.
De látod, hogy nem a fény hajlik el, ha úgy próbálkozol, akkor nem kapsz jó eredményt, ahogy leírtam a #257-ben. És azért kell térgörbületet bevezetni, mert a közvetítõ részecskék pályája változik meg, amik pedig minden kölcsönhatás létrehozói. Ahogyan mondtam, megteheted azt, hogy az egészet beleteszed egy kockába, és úgy számolsz, hogy az erõterek görbülnek el, de ha azok elgörbülnek, akkor miként definiálod magát a teret? Mert a külsõ kocka is csak szubjektív! Mi van akkor, ha ez az egész még bekerül mondjuk egy homogén gravitációs térbe is? Azt meg sem tudod különböztetni, hogy ott van-e?
Itt találsz róla leírást. A levezetéseket sajnos mellõzték.
Ezt úgy értettem, hogy a vákuumban te akárhogyan is mozogsz, mindig fénysebességet mérsz. Ellentétben ha mondjuk levegõben haladsz, akkor ha túlléped a hangsebességet, akkor a mögötted keletkezõ hangot már nem hallod.
A másik: abszolút térben minek kellene origó? Nem is értem.
A koordinátarendszerek meg szóra sem érdemesek. Ott jelölöm ki õket, ahol akarom. A dimenziók persze más dolog (na, jó, 3-D, de ez nem fontos, lehet n-D is). Az idõnél meg csak az iránynak vagy szerepe, meg az, hogy 1-D->.
"A legérdekesebb dolog szerintem az, hogy ha közelítjük az általános relativitást, akkor a gravitációra is megkapjuk a Maxwell-egyenleteket!" Ilyet még nem hallottam, ez hogy mûködik?
"Nem láttunk még görbült teret? Akkor a gravitációs lencse micsoda?"
Akkor sem! Eppur si non! :-)
Nézd, én egy logikai ugrást nem értek: minden okés, hogy elgörbül a FÉNY, a gravitációs mezõ is hajlonghat ide-oda, mert függ a tömegtõl, de én még mindig a TÉRRÕL beszélek, amely nem azonos a fentiekkel. Az abszolút tér csak egy keret, amelybe a való világot belerakom, persze falak nélkül, mert végtelen, és a fejlõdését érzékeltetendõ leöntjük az egészet IDÕvel.
Most ezen belül - a két abszolútumon belül: tér és idõ - akár apró anomáliák is létezhetnek, de ezek mind benne vannak a két kitüntetett fogalomban.
Mondjak egy példát? Mondok: Ülj fel egy ringlispílre (körhinta). Nos, azon forogsz, mondjuk az óramutató járásával megegyezõ irányba. Emellett, ülhetsz ey forgó széken, amely az óramutató járásával megegyezõen forog, sõt, a kezedben tarthatsz egy - hogy is hívják? - kis pörgettyût, bolhát, amely szintén foroghat. Te azzal, hogy ellentétes irányba forogsz, nem mégy vissza az idõben, mert a körhinta könyörtelenül vonszol magával. Persze ettõl még érezheted úgy, hogy te annulállod a körhinta mozgását, és állsz, vagy idõben visszamész. (Most itt tettem én is egy kis bukfencet idõ-forgás kapcsán.)
A Maxwell-egyenletekbõl kijön a fénysebesség. De Newton még valóban a távolhatásban hitt, tehát hogy azonnal mûködnek a dolgok. A legérdekesebb dolog szerintem az, hogy ha közelítjük az általános relativitást, akkor a gravitációra is megkapjuk a Maxwell-egyenleteket!
Az elektromágneses hullám teljesen más, mint a mechanikai hullám! Nézd meg a doppler-effektust, ott is a kettõnél teljesen más az ok, és csak kis sebességeknél ugyanaz az eredmény. A mechanikai hullám közegben terjed, és ott a terjedési sebesség tényleg függ a közegtõl! Az elektromágneses hullámnál nem.
Tévedsz, nem lesz ugyanaz az eredmény. http://en.wikipedia.org/wiki/General_relativity Bending of light "Einstein was aware of this effect by 1911, but at the time he calculated an amount for the bending that was the same as predicted by classical mechanics given that light is accelerated by gravitation. In 1916, Einstein found that the amount of the bending in general relativity was actually twice the Newtonian value[2], and so this became a way of testing general relativity. Since then, this prediction has been confirmed by astronomical observations during eclipses of the Sun and observations of pulsars passing behind the Sun[14]."
Mi nem látjuk kilépni a fotonokat a Napból, mi csak megérkezni látjuk õket. Ilyen módon nem lehet távolságot mérni. Azt úgy lehet, hogy pl. lézerrel megvilágítjuk a Napot, most tegyük fel, hogy tudjuk észlelni a visszaverõdõ sugarat, és megmérjük, hogy mennyi idõ telt el az impulzus és a detektálás között. 16 perc fog eltelni, nekünk valóban. A fény számára viszont nem telt el idõ. A Lorentz-transzformáció pontosan azt mondja meg, hogy hogyan kell áttérni egyik koordinátarendszerrõl a másikra úgy, hogy a Maxwell-egyenletek érvényesek maradjanak. És ebben már benne van az elektromos és a mágneses tér terjedési sebessége is, minden. Ezt úgy vezettük le, hogy mindegy legyen milyen inerciarendszerbõl figyelünk meg egy kísérletet, az eredmény mindig ugyanaz legyen. Ilyen transzformáció csak ez az egy létezik. Határesetben, ha v -> 0, akkor visszakapjuk a Galilei transzformációt, amit a klasszikus mechanika kísértletei igazoltak. Ezzel viszont olyanokat is le tudunk írni, amiket a Galilei transzformációval nem. Mondok egy példát: legyen két végtelen hosszú párhuzamos egyenes vonaltöltésünk. Legyenek ellentétesen töltve. Kezdjük el húzni az egyiket, ekkor a Coulomb erõ mellett fellép a Biot-Savart erõ is. Számold ki mekkora lesz a két erõ aránya. Megmondom, az eredmény végtelenül egyszerû: -v^2/c^2 Most akkor próbálj kitalálni egy olyan lineáris, reverzivilis nem Lorentz transzformációt, ami mozgó koordinátarendszerben visszaadja ugyanezt az eredményt (mert az erõ az független a koordinátarendszertõl). Várom :)
Nem láttunk még görbült teret? Akkor a gravitációs lencse micsoda? De ha akarod írd fel a newtoni egyenleteket a fotonra, és számold ki, hogy mi fog kijönni. Nem fog kijönni a jó eredmény. Elég nyilvánvaló bizonyíték, hogy az eisteini világkép a helyes: a Merkúr pályájának percessziója. A newtoni rendszerbõl nem jön ki ilyen hatás. Az einsteinibõl kijön, és van is. Meg ott a Gravity Probe B is, aszerint is görbült tér van, nem jó a newtoni modell.
A Newton által leírt fizika semmit sem mond a fényrõl, vagy annak terjedésérõl. A késõbbiek folyamán próbálták -analógiával élve- a fény terjedését||viselkedését magyarázni, ezért lett bevezetve az éter fogalma. Jelenleg is van éter, de ezt úgy hívják hogy téridõ-kontinium, és más tulajdonságokkal bír, meg szebben hangzik.
Továbbá a térgörbítgetéssel nem érthetek egyet. Amíg azt sem tudjuk hogy mi is okozhatja a gravitációt, illetve mi is lehet az anyag&||energia, addig csak sejtések vannak, amiket vagy igazolni lehet, vagy pedig nem. A fény elhajlását le lehet írni a Newtoni fizikával is, meg a rel. elmélettel is. Más megközelítés, szinte ugyanazon eredmény, hibahatáron belül. Leghalábbis ha jól sejtem.
Végezd el ugyanezt egy nagyobb vízfelület felett, pl. a Nílusnál (relative egy egyenes mentén folyik). Ha kifeszítesz egy madzagot a vízfelszín felett, az egyesnek tûnik, pedig görbe lesz, ha nagy távolságról figyeljük, vagy elég jó a látásunk. :)
Akár el is lehetne hagyni az idõt, mint fogalmat -legalábbis a fizika keretein belül. Mert mint annyi minden mást az idõt is az ember 'hozta létre', hasonlóan egypár másik fogalomhoz. Viszont cserébe rettent bonyolult számításokkal lehetne elvégezni a legegyszerûbb számításokat is. Na, ezt is jól megaszondtam...
Abszolút teret azt definiálhatsz, de... Mihez viszonyítod? Mert ahogy elnézem, minden mozog, tehát egy fix pontot a világegyetemben nem tudnál kijelölni, amihez igazodna a vonatkoztatási rendszered. Az univerzumon kívülrõl meg nem is érdemes beszélni, mert jelenleg az sem nyert bizonyosságot hogy véges az univerzum, vagy pedig végtelen.
Jó hát akkor repülj vissza 100 évet és magyarázd el Einsteinnek, hogy te miért is tudod jobban az egész fizikát és miért is baromság a relativitáselmélet. Meg írhatsz disszertációt is, hogy miért kéne visszatérni a lassan 100 éve elfeledett univerzumelmélethez. Hátha megkapod a fizikai Nobel-díjat :)
Newtoni fizikában a fény sebessége végtelen, nem hiszem,hogy van értelme azt firtatni miben terjed így..
"mindjárt kiosztok pár matematikai nobeldijat!" - az érdekes lenne: 1. te nem vagy abban a helyzetben, hogy bármilyen Nobel-díjat kiosszál 2. matematikai Nobel-díj nincs... Ennyit rólad, nagytudású.
A vákumenergia igaz, tényleg létezik, minnél nagyobb a tér annál több van belöle, de ezt még senki se tudja pontosan hogy müködik, mire jó. Igen a fény terjed az ürben, de meghajlitja maga körül a teret.
Szóval a fõ kérdésre a válasz: van közeg, tehát a fény boldogan tud terjedni az ûrben.
"Itt a Newtoni fizika csödöt mondana, mert kellene lennie egy közegnek amiben haladhatna, különben nem jutna el a fény sehova. "
Persze, de a légres tér nem jelent abszolút semmit. Ott, ahol teljes vákuum van, tehát nincs semmilyen atom, ott sem a semmi van. Anyag-antianyag párok alakulnak át folyamatosan egymásba. Ennek az átalakulásnak az energiáját akarják egyébként megcsapolni a vákuum-energia hívõk. Egy régebbi magyar szkeptikus konferencián egy matematikusunk (egyetemi prof.) le is vezette, hogy valóban létezik vákuumenergia, de jelenleg nem vagyunk képesek kinyerni (sem veszteségesen, sem gazdaságosan).
"A gravitációs erõ erõ. Nincs itt semmilyen térgörbület" - Dehogynem. Ha már a Newtoni mechanikus világképet emlegeted hogy lehet az hogy a fény légüres térben terjed? Itt a Newtoni fizika csödöt mondana, mert kellene lennie egy közegnek amiben haladhatna, különben nem jutna el a fény sehova. Erre vezették bve korábban az univerzális éter kifejezést, hogy ebbe halad a fény, de erre Einstein papa rácáfolt. Abbol idult ki hogy a térben minden anyag eltorzítja maga körül a teret és a fény is igy képes mozogni a világegyetemben. Mindenhol van térgörbület ahol anyag van. ezért nem ismerhetjük meg hogy milyen az univerzum valojában, anyag nélkül. A nagy tömeg szemmelláthatóan meggörbiti maga körül a teret és ezt hivjuk gravitácionak többekközt. Ha nem lenne térgörbités, nem lenne gravitácio sem.
A fény is uj terjed az univerzumban, hogy meggörbiti maga körül a teret, ez viszont sehogy sem illik a Newton féle mechanikus világképbe, pedig igy van, ezt einstei bizonyitotta be elöször. És az az állitása is igaz, hogy a test tömege felcserélhetö a testben rejlö energiával E= m*c négyzet. Tehát minden ami létezik energiábol tevödik össze, én is te is a Nap is meg a Szalacsi Sanyi is.
Attól, hogy megtörik a fény, a terjedési útja egyenes marad, csak az iránya változik. A Hortobágyon is törik a fény és nem hajlik.
Az már a newtoni fizikából is ismert, hogy minden megtartja egyenes vonalú, egyenletes mozgását, amíg valamilyen erõhatás nem éri. A gravitációs erõ erõ. Nincs itt semmilyen térgörbület.
Fénytörésrõl meg még sosem hallottál, igaz? Nyáron a Hortobágyon is igen erõs lehet a térgörbület, ha látszik a délibáb... Nevetségesek ezek a magyarázatok. Egyébként nekem tökmindegy, hogy ki milyen téveszmét harsog, gyakorlati jelentõsége nincs. Leírja mindenki a képzelgéseit, és elégedetten hátradõl, hogy õ bezzeg tudja a "nagy igazságot", pedig dehogy. Mindenesetre a sok sci-fi irodalmi és filmterméken edzõdött fiataloknak bármit be lehet adni, legalábbis én ezt látom. A legjobban az szokott tetszeni, ha valaki valamilyen agymenésre hivatkozik, és azt írja, hogy abból ez meg ez következik. Pedig szó sincs róla. Nem képletekbõl következik valami, hanem legjobb esetben is egy képlettel le lehet írni jól egy folyamatot. De általában az a nagy büdös helyzet, hogy a körülöttünk lévõ világ jobban ismeri a fizikát, mint az emberek :)
TE figyu! Csináljunk egy kísérletet, mert ez minden tudomány lapja.
Az elített patakba kis papírcsónakot teszek, a kõ mellett, fölé meg kifeszítek egy zsineget, az fogja jelképezni az egyenes vonalú haladási irányt az abszolút térben.
Megleeptéssel fogjuk tapasztalni, hogy a papírcsónak nem követi a kifeszített zsineg útját. De attól még a kifeszített zsineg egyenes marad.
Na úgy látszik mégis hallottál errõl valamit :) A lényeg, hogy egy hullám NEM változtatja meg a haladási irányát soha. Õ csak terjed egyenesen elõre. Az, hogy mégis görbe a haladási irány nagytömegû objektumok mellett az pont ennek a térgörbítõ hatásnak köszönhetõ, mert ekkor a legrövidebb út A-ból B-be (amit a hullám követ) nem egy egyenes, hanem egy görbe.
Pedig így van. A fény ugyanis a legrövidebb utat követi A-ból B-be és ez bizony nem egyenes lesz, mert a gravitáció "elgörbíti" a teret. Ezt be is bizonyították egy napfogyatkozásnál (azt hiszem 1919), ugyanis a napkorona közelében levõ csillagok látszólag nem ott voltak, ahol lenniük kellett volna. Einstein még az eltérés mértékét is megjósolta a napfogyatkozás elõtt 3 évvel.
Amikor látok egy követ a patakban, amelyet a hullámok körülmosnak, kikerülnek, nem fogom azt mondani, hogy jé, meggörbült a tér, hanem a víz útja térítõdött el az akadály miatt. A gravitációs lencsehatás sem a tér görbülete, mindössze a fény, mint elektromágneses hullám változtatja meg haladási irányát.
"Ez azt jelenti, hogy ha bele tudnánk kapaszkodni a fénybe, akkor azt észlelnénk, hogy nulla idõ alatt áthaladunk az egész univerzumon. "
Ezzel a levezetéssel csak egy probléma van: a fény nem tud róla, hogy neki 0 idõ alatt kell végiszáguldani a világegyetemen. A csillagászat épp azt mondja, hogy a fény, például a Naprból 8 perc alatt ér ide. A fény sajátideje nem releváns, a külsõ szemlélõ ideje releváns, aki látja a fénysugarat kilépni a Napbõl, és becsapódni a Földbe.
Az mindegy hogy te mit fogadsz el, ha nem az a valóság. Nem állítom, hogy elsõre nehéz ezt felfogni, de rá lehet jönni hogy miért is van ez így: Ha a fényre alkalmazzuk a relativitást, és kiszámítjuk a sajátidejét, akkor egy szép nagy nullát kapunk, tetszõleges távolsághoz, mert a gamma faktor nulla lesz. Ez azt jelenti, hogy ha bele tudnánk kapaszkodni a fénybe, akkor azt észlelnénk, hogy nulla idõ alatt áthaladunk az egész univerzumon. Tehát egyszerre lennénk mindenhol, már ha nem áll az útba semmi. Ebbõl az következik a fényre nézve, hogy a fény a saját nézõpontjából áll, mint minden, vele szemben az objektumok pontosan fénysebességgel haladnak, de ezt a fény nem tudná megmérni, mert a távolság-kontrakció miatt neki az egész univerzum egy síklap lenne, a haladási irányába minden távolság nulla. Ez így mondjuk még szerintem ok. a problémák a közegekben történnek, hogy egy ilyen szép dolgot nagyon könnyen el lehet rontani mindenféle dielektromos állandókkal meg permeabilitásokkal. Mert akár mennyire is áll a foton elmélet, azért ez mégis csak egy elektromágneses hullám, és az elektromos és a mágneses tér viszont befolyásolható, pedig maga a foton nem az. A relativitásból nagyon szépen kijön, hogy véges tömegû test nem érheti el a fénysebességet, ha viszont valaminek a nyugalmi tömege nulla, akkor csak fénysebességgel képes haladni. Ez a foton. Mivel viszont a fény útja megváltozik gravitációs mezõ hatására, ezért kellett bevezetni a görbült teret, így a fény továbbra is egyenesen halad. A meglepõ dolgok pedig azok, hogy az általános relativitás linearizálásából kijönnek a gravitonok, amik megtennék nekünk azt a szívességet, hogy egyformán lehetne leírni a két teret, de ez csak közelítéssel igaz. És a gravitáció is csak fénysebességgel terjed, pedig az a mai szemléletben térgörbület, és nem kölcsönhatás, mint az elektromágnesesség. Tehát a leginkább elfogadható válasz szerintem az, hogy a kölcsönhatás olyan gyorsan terjed a térben, amennyire csak tud, és valahogyan a tér szerkezete nem teszi lehetõvé, hogy A-ból B-be a hatás gyorsabban eljusson. Persze ha mi elindulunk közel fénysebességgel A-ból B-be, és tudjuk hogy az indulásunkkor adott jel T idõ múlva érkezik meg, mi T-nél kevesebb idõ alatt is odajuthatunk, csak közben figyelembe kell venni, hogy az idõt is transzformálni kellett, tehát a jel elõttünk fog odaérni, és B-n nem azt látják hogy mi kevesebb mint T idõt utaztunk, hanem azt hogy többet.
Érdekes ez a cikk, hogyha végtelen a térgörbület, amit a fekete lyuk okoz, akkor ugye külsõ szemlélõ számára végtelenül lelassul a szingularitás felé tartó test? De a zuhanó test se eshet bele a fekete lyukba véges idõn belül, mert végtelen lesz a távolság is, amit le kéne küzdenie nem?
A relativitáselmélettel meg szerintem kár vitatkozni, amíg bizonyítékok vannak rá.
"A fény, akárhol méred fénysebességgel terjed, akkor is ha te a fénysebesség 9/10-edével távolodsz a Földrõl, és utánadvilágítanak, a fény akkor is ugyan annyi idõ alatt halad el melletted, minta csak a Földön lennél." - ezt sosem fogadtam el. Mint ahogy azt sem, hogy a fény sebessége kitüntetett állandó. Az összes nyögvenyelõs bûvészkedést és okoskodást sajnos erre építik.
A baj az, hogy nincs abszolút közeg. Minden inerciarendszer egyenértékû, nincs köztük különbség, akármelyikben végzel el egy kísérletet, ugyanazt az eredményt kell hogy kapjad. Ezért nem lehet étert és abszolút koordinátarendszert bevezetni. Régen úgy gondolták, hogy a fény ebben terjed úgy, mint egy mechanikai hullám. Ez tévesnek bizonyult. A fény, akárhol méred fénysebességgel terjed, akkor is ha te a fénysebesség 9/10-edével távolodsz a Földrõl, és utánadvilágítanak, a fény akkor is ugyan annyi idõ alatt halad el melletted, minta csak a Földön lennél. Az energiája viszont megváltozik.
Hát nem biztos, hogy könnyebben érthetõ. Ha abszolút teret és abszolút idõt vezetsz be, akkor ott a probléma, hogy mi ez az abszolút tér és idõ? Mert ha már két órád van, amik egyszerre járnak, és az egyiket eldobod, már nem egyszerre fognak járni. És nem csak a geometriai elemek torzulásaival van baj, hanem azzal is, hogy a fényt nem tudod leírni megfelelõen, mert a foton nem egyenesen halad a térben, hanem erõk hatnak rá, márpedig egy nyugalmi tömeggel nem rendelkezõ, és emiatt fénysebességgel mozgó objektumra semmilyen erõ nem hathat a Lorentz-transzformáció szerint. A Lorentz-transzformációt pedig nem lehet eldobni, mert az elektromágneses teret csak az képes egyik koordináta rendszerbõl a másikba megfelelõen transzformálni. Kár ragaszkodni a klasszikus képhez, az csak c -> végtelen és h -> 0 esetben lenne igaz. Akkor tényleg csak klasszikus fizika lenne, távolhatással, kvantumok nélkül, minden csak folytonos eloszlásban létezne.
Persze a végtelen tér és idõ a gyakorlatban nem sok mindenre jó, de azzal, hogy vannak olyan absztrakt fogalmaim, hogy boldogság, bánat stb. sem lehet pénzt keresni. Legfeljebb meg tudom értetni magam az emberekkel.
A végtelen teret éter tölti ki, amely olyan, mint a folyadék. Ebben úsznak az elemi részecskék, amelyek itt-ott csomósodnak.
Én azt értem, hogy mit mondt az általános relativitáselmélet, de waneket bosszantandó, én akkor is be tudok vezetni abszolút teret és abszolút idõt. Azt mondom, hogy van egy végtelen - már megint! - idõskála, amely megy a múltból a jelenen át a jövõ felé. Semmi sem befolyásolja, a világegyetemek folyamatai (idõváltozásai) is ebben az abszolút idõben zajlanak. Ugyanígy, definiálok egy abszolút teret, amely 3 dimenziós, és minden történés, még a tér lokális görbületei és hajlatai is ebben az abszolút térkeretben zajlanak. Lehet, hogy ez a kör négyszögesítésének tûnik, de miért is ne lehetne jó, annál is inkább, mert könnyen érthetõ .:-)